Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Hogy ne az apró nyűgök uralják a blogot, írok pár sort, mert így fair. Csatlakozó, vagy szenzor gond? Ugyan... Június óta egy autóval oldjuk meg a hétköznapokat, nincs tartalék, nincs rohangálós. És meglepő módon nem érezzük a hiányát. Három hónapja nem volt olyan helyzet, hogy kellett volna a két autó.
Egy hónapja az iskola is elkezdődött. Tartottam tőle, hogy alkalmatlan lesz erre a feladatra ez a mozdony, szenvedés lesz vele közlekedni, nyűglődik majd, hibakód tengerrel áraszt el. De nem. Teszi a dolgát, mégpedig felettébb úriasan. Innen lesz igazán nehéz visszaülni a "rohangálósba".
Más lett a reggeli rutin vele. A gyerekek valamiért a cuccaikat nem az első ülésre hányják, mindent bepakolnak a csomagtartóba. Nem tudnám megmondani miért. Érzik, hogy így elegáns? :-) Beülünk, beindítom, bekapcsolom az ülésfűtést és lenémítom a rádiót. Minden reggel így megyünk csendben, nyugalomban. Az automata dolgozik helyettem. A külvilág szokásos reggeli őrülete is sokkal barátságosabbnak és távolibbnak tűnik. Beszélgetünk, közben az autó visz minket. Araszolás közben Emil hasonlatával élve hallgatjuk a "Nohab hangot". Épp beszűrődik, és kellemes. Ha kicsit haladni tudunk, felváltja az 5 henger duruzsolása ami már inkább szép. 22 perc az út a belvárosba, 22 perc relax. A végén a parkolóházban felfelé már előre lehúzom az ablakot, hogy halljam azt az eszelős fújtatást amit ott művel, mikor elengedi a felesleges levegőt a turbó. Egy reggeli élménynappali ez az autó. Fogyasztás? Van neki. Megéri? Meg. Bírja? Simán :-)