Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Reggeli után indultunk a 7A-n kelet felé. Az aszfalt jobb, mint nyugati irányban de több a település és a kóbor kutya. Kanyarokból itt sincs hiány, élvezetes, jó tempót lehet menni. Az E81 főút az Olt folyó mellett már kevésbé volt haladós. Kamionokból és autókból is akadt bőven. A néha szaggatott záróvonal és a beláthatalan kanyarok is nehezítették a haladást. Azért ilyenkor jól jön az 510 Le.

Az E81 és E68 elágazásnál tele töltöttük a tankot. Már csak pár km és rátérünk a 7C-re. Átadtam a volánt a feleségemnek, hadd menjen felfelé először Ő. Az volt ugyanis az elképzelésem, hogy amíg a többiek fent nézelődnek, én megyek egy oda-visszát egyedül. De nem sikerült. Legalább is nem úgy, ahogy képzeltem.

A burkolat átlagon aluli, kopott, hiányos, kátyúk is vannak. Egy kabrió Merci előzgetett bőszen előttünk, jól ment. De egy alkalmas pillanatban elé kerültünk. A forgalom meglepően gyér volt. Nem is kellett sokat kerülgetni másokat, csak az úthibákat és a kerékpárosokat. Szépen haladtunk felfelé, amikor ijesztően közel jött egy szalagkorlát jobbról, balról meg egy méregzöld Q. Köszi Feri, majd beszartam!

Lassan elfogytak a fák, feltárult a kígyózó úttest a hegyoldalban. Felettünk a felvonó, alattunk a mélység. Száguldottunk felfelé. Még pár visszafordító és fent leszünk. Na de mi ez a sok autó, és miért állnak? Basszus, dugó. Itt nem jutunk fel egyhamar.

Rögtönözni kellett. Megkértem Mesit, szálljon ki kicsit és élvezze a kilátást, amíg megyek egy oda-visszát. Hacsak nem akar rosszul lenni. Megfordultam, hajrá. Lefelé sima volt, alig mentek arra, de aggasztott a felfelé araszoló autók sora. A fák közeledtével fordultam meg, nem mentem az aljáig. Jó menet volt, alig veszítettem pozíciót. Mesi beszállt és ültünk a dugóban tovább. Amikor előre láttam, elmentem a sor mellett, paraszt, tudom.

Amikor felértünk végre, kiderült a dugó oka. A legtöbben parkolni szeretnének majd élvezni a kilátást, de a hely szűkös, várni kell a felszabaduló helyekre. A parkolóőröknek kivételesen stresszes itt a munka. Az út mentén pavilonok, lakókocsik. Lehet vásárolni ételt, italt, emléktárgyat. Kártyát legtöbb helyen elfogadnak. Étterem is van. Akinek nem elég a mászás, annak ott a drótkötélpálya. A tömeg elért ide is, népszerű hely, megfizetjük az árát.

A parkolóba bejutni sem volt könnyű, de a fene se gondolta volna, hogy kijutni majdnem olyan nehéz lesz. 50 méter 20 perc.

Át az alagúton már szinte senki sem ment, lehetett volna haladni a déli oldalon, de az aszfalt rémesen rossz volt. Lépésben lecsorogtunk a fák vonaláig, itt elbúcsúztunk Feriéktől, Ők nem vállalták be ezt a szakaszt, inkább visszamentek észak felé a szállásra. Mi az aktív pihenés jegyében a tavat vettük célba egy kis vízi sportolás erejéig.

A burkolat helyenként kiváló volt, máshol meg pocsék. A kettő minőség váratlanul és logikátlanul váltotta egymást. Pl. 2 jó szakaszt megszakított 20 méternyi rossz egy kanyar közepén. Egy idő után feladtam, egységesen tata tempót vettem fel. Így jó alkalom nyílt megbámulni az út szélén koslató medvéket.

Kisvártatva elértünk a tóhoz. Ki-ki kiválasztotta a magához illő vízi járművet. Péter, Roxi és Andris egy kenuban foglaltak helyet, Mesivel 1-1 túra kajakot béreltünk. Jó lett volna a gátig evezni, de az nem fért volna bele egy órába, és az idő ellenünk dolgozott. A dugóban állással sok-sok percet veszítettünk. A víz kellemes volt, jól esett beugrani kikötés után.

Délre folytattuk utunkat, a gátnál még megálltunk. Akkor szembesültünk azzal, milyen mély is lehet a tó. A gát 168m magas, ennél a vízszint kb. 10 méterrel alacsonyabb volt. Huh.

Innen az út egy alagúton keresztül vezetett tovább. A kijárat után a hibátlan aszfalt meredek sziklafalak mentén kanyargott. Pár diónyi kődarab aggodalomra adott okot, de nem esett ránk egy sem. A medvéknek már csak intettünk. Néhány km után a hegyek elfogytak, az út átlagos főútként vezetett tovább.

Argyasudvarhely szélén megálltunk vacsorázni, majd elköszöntünk a többiektől. A ma éjszakát már nem a szálláson töltjük, indulunk haza. Az indulás villámgyorsra sikeredett, a két Giuliát hamar szem elől tévesztettem. A 7A elágazásig mehettünk volna együtt, de a google tudott egy rövidebb utat (703H) én meg vakon követtem. Gyanús volt az út minősége, de gondoltam ha véget ér a telelpülés, jobb lesz, láttam már ilyet. Vernesti után valóban jobb lett, meg is örültem. Elhanyagolt út volt, a padkát felverte a méteres gaz, a fák lombja 2 méterrel az út fölött összezárt, de legalább tudtam haladni 40-nel. Rudeninél már megvolt a 80.

A 703G visszalépés volt, 30. Ez egészen a Paltenu tábláig tartott, onnantól ugyanis megszűnt a burkolat. Kövekkel tarkított poros földúton mentünk tovább. Előtte is felmerült bennem, hogy vissza kellene fordulni, na de mi lesz az elpocsékolt idővel? Nehéz lépés és visszafelé még egyszer szar lesz.

Bíztam a szerencsémben, ennél már csak jobb lehet. Egy görög rendszámú Mini jött szembe az amúgy sötét néptelen tájban. Csórikámat is bevezette a google a csőbe. Távolban közvilágítás fénye sejlett, mintha ott már lenne aszfalt, nem volt. Robaia településtől azonban feloldozást nyertünk. Új burkolat fényvisszaverő felfestés, csillogó szalagkorlátok, sebesség amit az út engedett. A kanyarkövető fényszóró zseniális. Már csak 479 km hazáig.

E81-re kiérve sosem látott kamion forgalommal szembesültünk. Durvább volt a forgalom, mint nappal, azért haladtunk. A1-en végre kitisztult. Még egy tankolás Kútfalva mellett, majd a felhajtóról kilőve rárepültünk a pályára ismét. ATV hiba on. Határon 15 perc, fél háromra otthon is voltunk.

A túra remekül sikerült a néhány felmerülő nehézség ellenére. A társaság nagyszerű volt. Gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Jó egyensúly volt az autózás és a kikapcsolódás között.

Autós szemmel nézve a 7A út bejárt szakasza kiváló élményt nyújt. Változatos kanyarok 40-80 közötti sebességgel, rövid egyenesek, szerényebb képességű autóval is élvezetes. 67C erdei szakasza hasonló, kicsit nyújtottabb, helyenként gyorsabb kanyarok, hosszabb egyenesek.
67C magas hegyi szakasza többnyire visszafordítókból és az összekötő egyenesekből áll. Korlát kevés van, észnél kell lenni. Kell a kraft, talán a 156-tal is megütheti a mércét, de a forgalom többet aggatna.
7C-n biztosan ki lehet fogni kevésbé forgalmasabb napot is, de az aszfalt minősége sokat ront az élményen. A fák közötti szakasz a néhány visszafordítón kívül gyors, enyhe ívekkel tűzdelt egyenesek. Fák fölött visszafordítók, meredek egyenesek, kell a kraft. Gyengébb autóval csak a látvány nyújt vigaszt, legfeljebb lefelé lehet vitézkedni ha ügyesen bánsz a fékkel.
Egy 66A – 67D –E79 körutat el tudnék képzelni még a fentiekhez csapva, de ott is várni kell a jó burkolatra.

Romániában van még potenciál, de mindenképpen többnapos programot érdemes szervezni. Talpviszketésre továbbra is egy szlovákiai kiruccanás a gyógyír.

1590 km körüli távot tettem meg háztól házig. Ebből az oda-vissza szakasz közel 1000 km.
41576km