2021. július 16. volt a nagy nap, mikor végre átvehettem az autót!
Sosem vezettem még előtte Giulia Q-t, hát ismerkedjünk... Nem mondom, hogy nem tudtam, hogy mit hol keressek, mert kb. minden videót megnéztem már a kocsiról a neten az elmúlt 2 évben. De benne ülni, persze egészen más. Beleülni a Sparco sportülésbe, ami olyan mélyen van, mintha a földre csüccsennék, érezni a háttámla fogását a latissimus dorsi-n, megmarkolni a kormányt, érezni, ahogy a motor megbillenti a kasztnit indításnál... Csöpögős élmény.
Az első km-ek budapesti gurulgatások voltak. Sikerült is kifogni a dugókat, szóval menni nem nagyon tudtam, de legalább kaptam egy kis ízelítőt abból, hogy mennyire megbámulják az autót az emberek.
Aztán kiértem az M0-ra. Na, akkor lépjünk oda kicsit, nézzük meg mit tud ez a Ferrari derivatíva motor. Lenyomtam a gázpedált, az automata hirtelen visszagangolt, elkezdett húzni... Majd sípolás, a műszerfalon a sárga tengeralattjáró, az óracsoport kijelzője pedig kiírja: "Have engine checked"
"Mi a f.sz???" - szaladt ki belőlem. Azzal a lendülettel fordultam is vissza a kereskedésbe. Figyeljetek már, most adtatok el nekem egy zsír új autót, ez meg már chek engine-ezik nekem. Valamit csináljatok már vele.
Hibakódokat kiolvasták, törölték, majd azt mondták, hogy biztos csak valami kezdeti apróság, most már jó lesz. Hát jó, gondoltam, ez csak ilyen emlékeztető volt az autó részéről, hogy ne felejtsem el, hogy olaszban ülök, az életérzés része.
Elindultam haza, M0 újra, nagyobb gáz... és paff: check engine. Na jó, ez már nem vicces. Mi a franc bajod van? Azt hittem a szeretőm leszel, ne legyél már ekkora ribanc!
Már péntek késő délután volt, úgyhogy elvittem haza az autót. Másnap Alfacity, de erről majd egy külön bejegyzésben.
Volt egy ELM327 kiolvasóm még régről (rutinos Alfás vagyok, mondhatni), a telefonomra meg letöltöttem a Torque Pro-t egy ezresért (köszi a tippet, Erhard), így én is tudtam törölni a hibakódokat átmeneti megoldásként. A hibakódok alapján nem igazán volt egyértelmű, hogy mi a gond, de gyanús volt, hogy egy részecskeszűrő nyomásszenzor rosszalkodik.
Következő hétfőn megbeszéltem a szervizzel, hogy felviszem azon a héten az autót. Gondoltam, berendelik az alkatrészt, cserélik és végre tényleg gondtalanul élvezhetem a régóta várt kocsimat. Naiv voltam. Digóéknál nem ilyen magától értetődően mennek a dolgok...
Pénteken tudtam csak menni, majd másfél óra várakozás után közölték, hogy diagolták a kocsit, sajnos a gépük nem ismeri a hibakódokat, amiket dob, úgyhogy nem tudják mit csináljanak vele, majd felveszik a kapcsolatot az importőrrel.
Hogy mi van??? Egy hete átadtatok nekem egy 0 km-esen is szar kocsit és egy hét alatt annyira jutottatok, hogy kiolvassátok aztán majd vagy lesz valami vagy nem?
Itt már kezdett eldurranni az agyam. Tényleg így megy ez digóéknál? Vesz az ember 30M-ért egy zsírúj autót, amit úgy adnak át, hogy hibás, aztán még meg sem tudják javítani? Na, ne szopassatok már, b.zdmeg...
Ennek azért nem úgy kéne működnie, mintha a tizenéves, 500 ezerről visszatekert, Németországból behozott romot vettem volna meg a józsefvárosi neppertől. Mellbevágó élmény volt, hogy ez egy új autónál is így működik és hogy milyen inkompetenciát és érdektelenséget tanúsít a gyártó, az importőr, a szakszerviz...
Közben azért beleszaladt az autóba az első 1000 km, szóval ideje lett volna elkezdeni hajtani. Úgy döntöttem, hogy ez nem ér meg több idegeskedést, mert nem fog tőle jobban menni semmi, de az egészségemnek nem tesz jót. Úgy voltam vele, hogy elkezdem taposni rendesebben, aztán ha hibakódot dob, megállok, törlöm és nyomom neki tovább. Ideje elkezdeni élvezni az autót.
Fuh, és élvezetből van rendesen. Ahogy ez belefekszik a kanyarba, amilyen könnyedséggel kezeli a nagy tempókat, az éles sávváltásokat, ahogy megindul egy nagyobb gázra, ahogy felhördül a visszaváltásra... Olyan könnyedséggel kapja fel a fordulatot, mint ha nem is másfél tonnát tolna előre a motor, hanem csak egy gyerekjáték lenne a fordulatszámmérő, ami ide-oda szaladgál. Észveszejtő... Remegve szállok ki belőle minden alkalommal.
A kinézete meg mindent visz. Sokat gondolkodtam mit mondjak, miután megrendeltem és kérdezték, hogy "jó, jó zöld, de milyen zöld? Mint a fű? Vagy sötétzöld?" Nem nagyon tudtam megfogalmazni. Smaragdzöldet mondtam jobb híján, de az nem pont ilyen. Aztán egy kolléganőm meglátta, egyből rávágta: hát ez olyan szentjánosbogár zöld. Én meg csak álltam ott tátott szájjal. Egy évig próbáltam rájönni, hogy milyen zöld ez, erre itt ez a csaj, ránéz és rávágja kapásból. Hát igen, vannak olyan dolgok, amikhez egyszerűen nők kellenek, és kész. A színek ilyenek.
A dugóban vagy lámpánál állva látom, hogy néznek át más kocsikból. Parkolóban, benzinkúton odajönnek, fényképezik. A gyerekek tátott szájjal szokták nézni, meg mutogatni rá. Hát, nem egy lopakodó autó, az biztos.
Jelen állás szerint kereken 3 hete van nálam az autó és 1700 km-t tettünk meg együtt. Imádom, de azért frusztrál is, hogy még mindig nem élvezhetem felhőtlenül.
Még mindig ott tartunk, hogy keresik a hibát. Most már nagyon remélem, hogy hamar megtalálják. Aztán lesz egy jó autóm jövő héten. Vagy szeptemberben? Decemberben? Jövőre? Ki tudja ezt digóéknál...
A 159-cel szerzett tapasztalatok alapján tudtam, hogy a kavicsnyomok milyen hamar megjelennek az autó orrán és teszik tönkre a fényezést. Ezért kérdés sem volt, hogy a Giulia Q már az elejétől meg fogja kapni a homlokfelületekre a védőfóliát. Halesz ajánlása és a vonatkozó Backstage adás alapján a Ceramic Pro mellett döntöttem. Időpontot csak augusztus első hetére kaptam, de úgy voltam, hogy belefér, nem hullik le a festék a kocsiról 2 hét alatt.
Szabolccsal a következőkben egyeztünk: védőfóliát kap az első lökös és elemei (pl. scudetto fényezett része), az első sárvédők, a gépháztető, az A oszlopok és a visszapillantó tükör házak.
Ezen felül kértem még a küszöbök fóliázását is, mivel a Giulia Q küszöbe, ami gyakorlatilag egy nagy karbonpenge, tuti, hogy kapni fogja a kavicsokat az első kerekekről, annyira kiáll a törzsből.
A kilincsfészkeket is kértem, bár kiderült, hogy az eleve a csomaghoz tartozott. Aki látott már tizenéves autót, aminek olyan kilincse van, mint a Giuliának, az tudja miért szükséges ez. A körmök folyton odaérnek a kilincs mögötti részhez és szépen tele lesz karmolva az évek alatt.
Ezeken felül pedig ajándékba megkaptam még a csomagtartó bepakolónyílás fóliázását.
A fentebb felsoroltakon kívüli további fényezett elemek pedig kerámiabevonatot kaptak, hogy, ha a védőfóliához hasonló mértékű fizikai védelmük nem is lesz, de a kémiai védelemmel rendelkezzenek (pl. madárürülék ellen).
2 és fél napot vett igénybe a művelet, a végeredmény pedig olyan lett, mint amire számítottam. Sokszor jön fel az az érv a védőfólia ellen, hogy eltorzítja a fényezés kinézetét, csúnyán látszani fog, hogy be van fóliázva, stb.
Ez mind hülyeség.
Semmi nem látszik a fóliából, csak ha ráhajol az ember és a széleit keresi.
Így már nyugodtan hajtok a forgalomban, nem kell túl nagy követési távolságot tartanom (ahova úgyis mindig bevágnak mások, hisz nem értik a nagy helyet köztem és az előttem lévő között) és nem kell folyton azon rágódnom, hogy vajon hány pötty lesz az autó orrán az út végére.
Azt a bónuszt már csak otthon vettem észre, hogy még a B oszlopok is kaptak fóliát :)
3. kép: A oszlop és első sárvédő találkozás
4. kép: első sárvédő és első lökös találkozása a lámpa alatt
5. kép: első sárvédő és első lökös találkozása a lámpa felett + motorháztető
6. kép: bepakoló nyílás
7. kép: visszapillantó tükör ház
8. kép: A oszlop/tetőív
Történetesen az én autóm volt az első Magyarországon, mely Verde Montreal színben érkezett. Július elején érkezett az országba, Alfacity pedig július közepe volt. Halesz megkeresett, hogy nagyon örülne, ha ki tudnánk állítani az autót ott, mert gyönöyrű színe van és jó lenne, ha a többi Alfás is meg tudná nézni legalább ott. Elfogadtam a meghívást, a dolog nem is rajtam múlt, inkább azon, hogy sikerül-e addigra forgalomba helyezni... Az utolsó pillanatban, de sikerült.
Az autó a színpadok mellett foglalt helyett, rengetegen meg tudták nézni. Olyan illusztris társaságba került, mint a Kaáli Autó-Motor Múzeum narancs Alfa Montreal-ja és Ferrari Dino-ja.
A média visszhang is hatalmas volt. Nem csak itthon, de külföldön is, még az Alfa Romeo vezérigazgatója, Jean-Philippe Imparato is megosztotta az Alfacity-n készült képeket az autóról.
Híres lett ;)
A felejthetetlen pillanat, mikor először látod meg a szerelmed... És hiába a hosszú várakozás és a magas elvárások, nem okoz csalódást...
Ahogy az előző bejegyzésem végén olvasható, februárban még április végére, május elejére prognosztizáltam az autó érkezését. Sajnos, a dolgok - ahogy eddig sem - most sem mentek ennyire simán.
Február közepe után még március elején is megeresztettem egy hívást a kereskedő felé, aki "megnyugtatott", hogy márc. 24. helyett már április 16-ra van besorolva az autó gyártásra. "Remek", gondoltam, mi mást is vártam. Sebaj, egyre kevesebbet tolnak rajta. Ha így haladunk, akkor április végére tényleg le lesz gyártva és akkor május végéig már nálam lesz az autó.
Egy hónap malmozás után április elején újabb érdeklődő telefon. Kiderült, hogy még mindig a 16-ai időpont az aktuális. Nocsak, nem tán tényleg legyártják akkor? Kezdtem örülni. Úgy voltam vele, hogy nem is hívom már a kereskedőt ez után, majd keres ő, amikor már látja, hogy le van gyártva a kocsi. Ez úgy működik, hogy van egy programjuk, ami heti szinten frissül és abban látják, hogy éppen milyen státuszban vannak a rendelések. Ha ebben megjelenik az autó alvázszáma, az azt jelenti, hogy le lett gyártva, ugyanis gyártáskor kap alvázszámot.
Az ápr. 16-i hét után azonban hiába vártam minden nap a kereskedő hívását, csak nem akart megcsörrenni a telefon. A hét vége felé már nem bírtam, hívtam én. Mint kiderült, az autó gyártása át lett téve 27-ére, ami a következő hét keddje volt. Na jó, mondhatni "nem csalódtam", de ez már tényleg csak pár nap. A következő hét második felében ismét érdeklődtem, majd kiderült, hogy a gyártás megint el lett tolva egy héttel. És itt kezdett a dolog egyre frusztrálóbbá válni...
Innentől már minden héten hívtam a kereskedőt és minden héten elmondta, hogy az aktuális hétre van kitűzve a gyártás (mikor melyik napra), de a következőn fogja látni, hogy megjelent-e az alvázszám a rendszerben. És ez ment 2 hónapig...
Nem is csak a további várakozás vált egyre elviselhetetlenebbé, hanem a bizonytalanság. Meddig tologathatják így a gyártást? Decemberig? Mondjanak egy időpontot és akkor úgy készülök, de ez nagyon nem pálya így.
Próbáltam kideríteni, hogy mi az oka a csúszásnak. A kereskedő azt mondta, hogy nagy valószínűséggel az autó színe lesz az. A korona még erősen érezteti a hatását, lehet, hogy nem kaptak alapanyagot a különleges festékhez. Ez még az elején hihetőnek is tűnt, de közben folyamatosan követtem a külföldi fórumokat is. Május vége felé már az Egyesült Királyságba és az USA-ba is elkezdték leszállítani a Montreal zöld Giulia-kat, az enyémnek pedig még mindig csúszott a gyártása. Így már nem nagyon állta meg a helyét az indoklás. A kereskedő viszont azt mondta, hogy azért tolják hétről-hétre a gyártást, mert már valószínűleg csak egy-két alkatrész hiányzik az autóhoz, amelyik bármikor beérkezhet és akkor egyből végig is küldhetik a soron.
Nézegettem a leszállított autókat, hogy vajon mi lehet, ami azokon nincs, az enyémben viszont igen. Egy dolgot nem láttam egyiken sem, amit én bepipáltam, az pedig a karbon-kerámia fék volt. Talán ez lenne az, ami miatt nem tudják legyártani? De hisz ez egy kopó alkatrész, pont ez hiányozna? Végiggondoltam a dolgot, hogy a GTA/GTAm modelleket is most kezdték el gyártani, azok pedig mind karbonfékesek... Lehet, hogy azokhoz használják fel a tárcsákat és azért nincs az enyémhez? Csak egy kis saját kútfőből történő logikázás volt, de másra nem tudtam gondolni. A kereskedőből is próbáltam több infót kicsikarni, de sajnos nem tudott többet mondani. Az importőrre(* kis magyarázat a bejegyzés végén) mutogatott, hogy nem tud megtudni tőlük ő sem többet.
A UK fórumon kaptam még egy olyan tippet, hogy írjak közvetlenül az importőrnek a rendelésszámmal, meg a kereskedő megnevezésével, akitől rendeltem és kérjem, hogy tájékoztassanak a rendelés állásáról. Ezt UK-ban a márkaképviselet változtatás nélkül tovább szokta passzolni közvetlenül az olaszoknak, akik utána segítőkészen válaszolnak és sokkal frissebb infókkal látnak el, mint amit a kereskedő lát.
Na, ez nagyon jól hangzott, úgyhogy megírtam angolul én is a kis levelemet és elküldtem az AR ügyfélszolgálatra egy rövid magyar kísérőszöveggel, hogy ezt továbbítsák az olaszoknak.
Másfél hét múlva jött az ügyfélszolgálattól egy semmitmondó levél, melyben leírták, hogy nagyon sajnálják, hogy még mindig várok, szerintük a szín miatt csúszik, de majdcsak legyártják hamarosan.
Na, hát én nem vagyok az a fajta vásárló, akinek különösebben pátyolgatni kell a lelkét vagy elvárná, hogy kinyalják a hátsóját, akkor sem, ha egy elég tetemes összeget letettem már nekik. De azért itt már kezdett eldurranni az agyam. Udvariasan, de azért nehezen visszafogott indulatokkal megírtam nekik, hogy ez mind szép és jó, de ennél kicsit komplikáltabb a helyzet, úgyhogy legyenek olyan szívesek és továbbítsák a levelemet a gyártó felé. Erre már nem érkezett válasz és mivel az olaszok sem kerestek meg, feltételezem, nem történt semmi... Ennyit az FCA Hungary (bocsánat, most már Stellantis Hungary) ügyfélkezeléséről :)
Május végére, június elejére már kezdtem igazán elkeseredni. Elkezdtem pedzegetni a kereskedőnek is, hogy úgy néz ki, hogy a kiterjesztett határidőből is ki fognak futni és valami kompenzációt biztosíthatnának, hogy ne álljak el a szerződéstől és ne kérjem vissza a pénzem. A válasz lényege az volt, még ha próbálta is finomabban megfogalmazni, hogy ilyesmire nem számíthatok. A kompenzáció az, hogy azóta volt áremelés, de én még a régi, azaz a szerződött áron kapom az autót. Valamint, ha ilyet akarok, akkor várok tovább. Mindenki sejtheti, hogy hova ugrott ettől a vérnyomásom. Ahogy egy itteni cartárs fogalmazott, amikor arról volt szó, hogy miért nem mennek az eladások: "Ha Alfát akarsz venni, azt nagyon kell akarnod..."
Közben az USA fórumokról kiderült, hogy ott tizesével, huszasával mondta vissza a gyártó a Montreal zöld és az Ocra sárga színekre a rendeléseket. A gyár már év eleje óta küszködött a termelés optimalizálásával, mert kivezették a Giuliettát, amit szintén ott gyártottak. Így maradt a Giulia és a Stelvio, melyekre viszont nem érkezett annyi rendelés, kb. 15-20%-os kapacitáson tudtak csak működni. Emiatt csak egy műszakban és csak hétköznap gyártottak, valamint folyton leállítottak részüzemeket, legutóbb például a festőüzemet. Ennek estek átmenetileg áldozatul ezek a különlegesebb, 3 rétegű gyöngyházfény színek is.
Kezdtem azt gondolni, hogy bármelyik héten kaphatom az infót, hogy a gyár visszamondta a rendelésem vagy, hogy csak nagyon sokára tudná mégis legyártani a kocsit. Az imént említett okokból, aki mostanában rendel ezekben a színekben, akár 10 hónapot is várhat a kocsijára. Úgy éreztem, még ha az utóbbi is következik be, azt már nem tudnám kivárni.
Elkezdtem tehát alternatívák után nézni. Mi más autót vehetnék, ha nem a Giulia Q?
Végül akárhogy is nézegettem a konkurenciát, a konklúzió mindig az lett, hogy nem találni olyan autót ezen az árszinten, ami képes lenne ezt helyettesíteni. Ami egyszerre tudná adni ennek az autónak a megjelenését, kisugárzását, az egész életérzését... Így hát kissé lehangoltan vártam a fejleményeket és közben törtem a fejem, hogy merre lehetne tovább indulni.
Ekkor maradt ki egy hét, hogy beszéltem volna a kereskedővel, de tudtam, hogy nem történt valószínűleg ugyanúgy semmi, hisz nem hívott. Két hétre rá, június közepén azért csak felhívtam megint, tulajdonképpen csak megkérdezni, hogy hova csúsztatták már el a gyártást. Kiderült, hogy szabin volt, azért sem keresett, de nézi már mindjárt, hogy mi van a kocsival... És akkor legnagyobb meglepetésemre azt mondta: legyártották június 9-én!
Hogy mi? Ilyen van? Ezek ott délen autót is gyártanak? Hát, őszintén szólva, erre nem számítottam.
Azért szükségem volt egy kis időre, mire elhittem a dolgot, de nagyon örültem, hogy végül minden mehet a tovább a tervek szerint. A szállítás még beletelt egy kis időbe, de június utolsó hetében már Magyarországon volt az autó, július 1-én pedig már a kereskedőnél.
Néhány cartárs egyből oda is zarándokolt, amint megtudta, hogy megnézze. Kaptam is nem sokkal később a képeket róla. Tudni kell, hogy ez az autó az első ebben a színben Magyarországon és még jó 40-50 hétig ez is marad az egyetlen. Ezt a színt tavaly év végén tették ugyanis elérhetővé és ahogy fentebb is írtam, eléggé döcögősen megy a gyártás, rajtam kívül pedig abban az időszakban senki nem rendelt ilyet.
Az alábbi képeken még koszos az autó, ki sincs csomagolva valamint a rugók is ki vannak ékelve, hogy szállításnál, trélerről fel és leállásnál nehogy sérüljön valami. Tehát nem lesz ennyire magas, lentebb fog ülni a kaszni. Aki látta már élőben (én még sajnos nem, még ez után megyek megnézni), azt mondta, hogy brutál szép szín, kép nem adja vissza. Ja, igen. Látatlanban rendeltem meg :)
*Ígértem egy magyarázatot: valószínűleg nem mindenkinek világos teljesen ez az autóértékesítési láncolat vagy hierarchia, bárminek is nevezzük. Lényeg, hogy a gyártónak van egy képviselete az adott országban, őt nevezik importőrnek vagy márkaképviseletnek. Velük vannak kapcsolatban a kereskedések, akik konkrétan eladják az autókat és akikkel a vevő szerződik. Alapvetően az importőr határozza meg a feltételeket és ő áll kapcsolatban a gyártóval is. A kereskedő az autót adja el meg rendezi az ahhoz kapcsolódó ügyeket. A kereskedő igazából egy ütköző zóna az importőr és a vevő között. Ennek hátrányai pont az ilyen problémás esetekben nyilvánulnak meg, mint az enyém. Én a kereskedővel kommunikálok és az importőr is, a kereskedő pedig a satu két pofája között van és az információ áramlás nem túl optimális...
Nem itt, de egy másik helyen vezettem ám blogot arról, hogy hogyan jutottam el oda, hogy most már heteken belül átvehetem az új Giulia Quadrifoglio-mat. Sokat írtam róla (nem raktam ki ide minden blogbejegyzés linkjét, de azokon belül még továbbiak is elérhetők), tehát tényleg csak az kezdjen bele, aki nagyon ráér :D
Alea iacta est! - Alfa Giulia Quadrifoglio megrendelve
Az utam a lóheréig, 1/3. - Giulia Quadrifoglio krónikák #1
Az utam a lóheréig, 2/3. - Giulia Quadrifoglio krónikák #2
Az utam a lóheréig, 3/3. - Giulia Quadrifoglio krónikák #3
Írtam régebben egy cikket (na jó, valójában csak blogbejegyzést :) ) Az Alfa Romeo Giulia Q-ról, hogy mit is jelent ez az autó és mitől is ennyire különleges. Jó olvasást :)
A király visszatér - Alfa Romeo Giulia Quadrifoglio
2016 áprilisában vettem az autót, azóta sok mindent megéltünk. Bő 70 ezer km-t tettünk meg együtt. Egy nagyszerű autó volt. Sokat adtam neki, de rengeteget kaptam tőle.
Utolsó képek:
Eljött az idei olajcsere ideje is. A kijárási korlátozásokra tekintettel, mivel az olaj- és szűrő cseréken kívül másra nem volt szükség, nem vittem le Várpalotára az autót. Ennyit a helyi Bosch szervizre is rá mertem bízni.
- olaj csere
- olajszűrő csere
- légszűrő csere
- pollenszűrő csere
Mindig is gyengélkedett télen az az akksi, amivel a kocsit vettem. Az sem gyári volt már pedig. Most viszont 10 napot állt a kocsi és mikor be akartam indítani, akkor csak nyögött egyet és megadta magát. Pedig nem is voltak még igazán hidegek. Lehetne töltőzgetni, meg ilyesmik, de amikor már ennyire döglődik, feleslegesnek tartom a kockázatot. Vettem egy újat, öröm és boldogság.
