Még júniusban pattant ki a fejemből, hogy kellene egyet autózni itt Tolnában, mert a dombság nagyon jó vonalvezetésű és szintkülönbséggel rendelkező utakat kiad. Pont, amire a Giulia Q teremtve lett. Kitaláltam egy útvonalat, amit előzőleg bejártam a Bravo-val, ugyanis az is fontos volt, hogy az útburkolat megfelelő minőségű legyen és a Q-val lehessen rajta rendes tempóban haladni.
Gondoltam, bedobom a Giulia Q-s ismerősöknek, hogy kinek lenne kedve egy ilyen önfeledt autózáshoz, de végül csak aranytl lett, aki tényleg el tudott jönni.
Vasárnap reggel 10 körül indultunk az 1. képen látható útvonalon Paksról. A bonyhádi MOL kútnál beszéltünk meg 15-20 perces pihenőt, addig én mentem elöl. Mondanom sem kell, de nem kellett 3 és fél óra az úthoz, még ezzel a megállóval együtt sem.
Gyönkig az út burkolata tökéletes és sok izgalmasabb szakasz is van benne. A Gyönk-Hőgyész szakasz már kicsit más tészta. A vonalvezetés kezd igazán izgalmas lenni, de a burkolat kb. a szakasz 50-60%-án nem túl jó. Viszont pont a kanyarokat és azok környékét csinálták meg első körben, szóval azokba bele lehet esni nagyobb tempóval és jól ki is lehet gyorsítani onnan.
Hőgyésztől Kurdig újra jobb az út, meg lehetett kicsit jobban ereszteni. Majd Kurdtól Lengyelig (vagy inkább a mekényesi elágazóig) következett a túra egyik legizgalmasabb szakasza. Nagyon kanyargós, erdős domboldalban vezető út, fákkal befedve, szinte végig árnyékban. Ráadásul fehér aszfalttal és természetesen szalagkorlát nélkül... Az autók folyton csúszkáltak alattunk már kisebb gázra is és egymást érték a jobbos-balos kanyarkombinációk. Ez meg is izzasztott minket kicsit.
Aztán tovább Kisvejke felé megint tökéletes útminőség következett, ahol meg lehetett ereszteni az autót, viszont Kisvejkétől Tevelig inkább csak túl kellett élni azt a pár km-t.
Ez után következett egy szintén kedvenc szakasz, a Tevel-Bonyhádvarasd-Bonyhád. Ez is egy gyors szakasz, tökéletes burkolattal, nagy szintkülönbségekkel és technikás kanyarokkal. Pont jó volt a pihenő előtt még megküldeni ezen a gépeket.
A MOL-on kicsit megpihentünk, ittunk egyet, mondani sem kell, de egyből álltak be mellénk más Alfák, akik észrevettek, ment a fényképezkedés. Átbeszéltük az út következő szakaszát, aztán Laci ment előre. A Mecseknádasdtól majdnem Pécsváradig tartó többsávos, hegyi kapaszkodós szakaszon nagyon meghajtottuk, folyamatosan kellett mindkét párhuzamosan haladó sávot használni az ívekhez.
A Pécsváradtól a véméndi M6 lehajtóig tartó szakasz szintén egy jó autózást biztosít, bár helyenként itt is elég szar a burkolat. Ennek ellenére Laci durva tempót diktált, úgyhogy nem vettem nagyon lazára. Ekkor volt, hogy picit leért az alja egy bukkanó után az autónak. Még azóta sem néztem alá, nem csattant olyan nagyot, valószínűleg csak valamelyik műanyag rész, de azért nem esett jól :)
Utána felhajtottunk az M6-ra, átrongyoltunk Magyarország leghosszabb közúti alagútjain, majd Bátaszéknél lejöttünk és következett a túra újabb gyöngyszeme, a Lajvérpuszta-Palatinca-Szálka-"Szálkai lehajtó az 56-osról" szakasz. Ez volt az utolsó aznap, amin rendesen megküldtük a gépeket. Ennek végén fordultunk vissza a Mausz kápolnához, ahol a képek is készültek.
Ez után még levezetésnek a pályán kerülve Szekszárdot, Szedresnél lejöttünk és még egyszer megtettük a tengelici utat Paksig. Ott felvettem barátnőmet és elgurultunk Faddra, a környék "olasz Mekkájába", a Progetto Manfredi étterembe. Egy kellemes ebéd után pedig mindenki hazaindult.
A túra kezete előtt egy jó 50 km-rel tankoltam, majd a pizzázás után tankoltam újra tele a gépet. Tehát a megtett 335 km első és utolsó 50 km-re elég light-os volt. Az átlagfogyasztás így is 15,26 L/100km-re jött ki a két tankolás között.
Csak úgy repül az idő, ha jól mulat az ember. Szóval nem is nagyon értem, hogy telhetett már el 2 év, mióta átvettem az autót, de eljött az ideje a 2. éves szerviznek is.
Mivel a 07.11-ei Rammstein koncertre már kivettem egy szabit, így kézenfekvő volt, hogy aznap délelőtt elszaladok az autóval megejteni az éves revíziót.
A szokásos olaj és szűrők cseréjén túl így a 2. évben a fékolaj is cserélve lett. Kellett még egy fényszóró beállítás is, mivel észrevettem, hogy nem jól áll be a xenon és nagyon magasra világít. Ezt sűrűn jelezték nekem éjszaka a szembejövők is. Most már viszont minden rendben.
A legjobb része a dolognak, hogy anno befizettem a 45k km / 3 éves Easy Care csomagra, így ez a szerviz sem került nekem semmibe :D
Egy szombati napra volt időm kilátogatni idén, azt is csak délután, mivel délelőtt még a félév utolsó vizsgáját le kellett tennem. 3-as lett és én boldog voltam.
Mikor megrendeltem az autót, bepipáltam az extralistán a vezeték nélküli telefontöltőt is. Azonban, eddig nem volt ilyen telefonom.
Mióta megvan a bluetooth adapter a telefontükrözéshez, egyáltalán nem vesződtem a kábellel, így viszont a régi A40-esem egy hosszabb, utazós nap végére már megadta magát. Volt még néhány funkció, amit szerettem volna, ha tud a telefonom (képernyő felvétel készítés, jobb kamera), így rászántam végre magam és vettem egy Samsung Galaxy S22-t. Ez már tölthető indukciósan is.
Agyalnom kellett még kicsit a tokon, mert nem tudtam, hogy mennyire befolyásolja az indukciós töltést. Kis utánajárás után arra jutottam, hogy nem kellene gondot okoznia. Vettem egy szilikontokot, ami kameravédős is, tehát kicsit még el is tartja a telefont a töltőlaptól, de a töltést ez nem befolyásolja... mert az így is, úgy is gyenge.
Kicsit többet vártam ettől a wireless töltéstől. Azt hittem, hogy hamar felpumpálja, a kábelhez hasonlóan. Ezzel ellentétben viszont nagyon lassan tölt és eléggé fel is melegszik tőle a telefon.
Mindenesetre arra elég, ami az eredeti cél volt, a teló legalább nem merül le telefontükrözés közben. Egy hosszabb úton kb. 20%-nyit tölt is rajta. A célnak megfelel.
Évente egyszer le kell pucolni, mert rárakódik a korom meg a mocsok, ami egy sima mosással már nem jön le. Egy kis króm polírpaszta viszont megoldja a problémát.
1-2. kép: bal oldal előtte - utána
3-4. kép: kobb oldal előtte - utána
Egész sokat kellett várnom az első bírságomra a Zölddel. Egyébként egy elég piti, 76 km/h-s sebességű kanyarvétellel buktam meg egy 60-as táblánál a 66. számú főúton Pécs felé. Nem kellett volna felraknom az első rendszámot, most nem lett volna bírság :)
Az idei év első élményautózása az Amore Tempo Tréning volt Monorierdőn, az M-Ring-en, amit már karácsony óta vártam.
Volt egy kis izgalom előtte, hogy március elején milyen idő várható és abszolválható-e az oda-vissza út a P Zero Corsa-kon, de megfelelőek voltak a körülmények. Még pozitívumnak is értékeltem, hogy hűvösebb, felhős idő volt, az abroncsok így nem tudtak annyira bemelegedni és lehetett az autó mozgását, dinamikáját próbálgatni. Bemelegedett Corsa-kkal nincs csúszkálással, az tapad, mint a ragasztó....
A rövid elméleti blokk után következtek a különböző gyakorlatok, vészfék, szlalom, hangvilla stb. Ezekből a tanulság az volt (utólag visszanézve), hogy belülről sokkal drámaibbnak hatnak ezek a helyzetek, mint kívülről látva.
Az igazi élmény viszont a végén lévő kis- és nagypályás körözések voltak. A pálya nagyon kedvező volt, széles aszfaltcsík és nagy "bukótér". A korlátok, falak, földsáncok csak egész a pálya szélén voltak, így bátran lehetett próbálgatni az autót anélkül, hogy egy potenciális törést túlzott kockázatának lettünk volna kitéve. Így végig R-ben volt a DNA-R kapcsoló és nagyon nagy élmény volt kilinccsel előre kanyarodni. Ez alatt a rövid idő alatt is rengeteget tanultam az autó mozgásáról.
Öröm volt még az is, hogy rég nem látott cartársakkal is újra találkoztunk és meg tudtuk osztani az élményt. Megérte :)
Az egyik kulcsomhoz még viszonylag korán beszereztem egy gyári, piros kulcs hátlapot. Nagyon jól néz ki a színes kulcs és a fekete-piros belsővel jól is harmonizál.
Kaptam viszont egy zöldet (Montreal verde) is ajándékba, amit feltettem a pótkulcsra. Meg akkor már rátettem arra is azt a szép kulcstartót, amit szintén kaptam nemrég. Ez bármennyire is tetszik, fémből van, így a "használós" kulcsra nem merném rátenni, mert összekarcolná, koptatná a környezetét, de a pótkulcson jó helye van.
Az autó nagy hiányosságának éreztem, hogy a telefontükrözéshez kábel kell. Főleg annak fényében értelmezhetetlen ez, hogy vezeték nélküli töltőpad is van benne. Tény, hogy jól ki van találva a telefontartó elrendezése, a kábelnek ki van alakítva a hely, ergonomikus stb.
De akkor is... Nehogy már a 21. század 3. évtizedében kábelekkel kelljen kínlódni...
Az almásoknak már régóta megvan a megoldás erre a problémára. Nekem viszont androidom van, ehhez pedig kicsit később fejlesztették le az eszközt.
Ez pedig az AA Wireless adapter. Rendkívül egyszerű a használata, csak össze kell dugni az autóval, le kell tölteni hozzá a Play áruházból az app-ot - ez utóbbi csak az első csatlakoztatáshoz és beállításhoz kell, az sem tart sokáig - utána pedig a telefon már tükrözve is van a központi kijelzőn, vezeték nélkül.
A kütyü nagyon jól működik, mire beül az ember az autóba, a telefon általában már csatlakozott is. Ettől a kis apróságtól hatalmasat lépett felfelé az autó a prémium érzésben. Nem is értem, hogy miért nem volt ez alapból része egy ilyen kaliberű kocsinak. Imádom.
Alább a 3. képen látható az adapter és a hozzá kapott kábel. Ezt még majd kétoldalúval feltapasztom a tároló falára, hogy fix legyen, ne tudjon elmozdulni. Csak akarok még hozzá venni valami komolyabb kábelt, mert a rendszer nagyon érzékeny annak minőségére és azt vettem észre, hogy néha elveszti a kapcsolatot a telefonnal.
Az előző blogbejegyzésemben röviden leírtam a kálváriám (aki belenéz, azt hiszi viccelek azzal, hogy "röviden", de az még sajnos mindig csak a rövid verzió...)
Ma volt a következő kör a szervizzel. Ezen hét kedden beszéltem velük, kiderült, másfél hónap után megérkezett a jó alkatrész (GPF nyomásszenzor). Péntekre, azaz a mai napra beszéltük meg a szervizelést.
Őszintén szólva, szkeptikusan vártam már a dolgot. Több, mint 7 hónapja vettem át az autót és már számtalanszor voltam vele a szervizben. Sokszor hittem már azt, hogy az lesz az utolsó, de mindig csalódtam.
Délelőtt 10 előtt érkeztem, soron kívül vették át az autót. Nem sokkal 11 után kész is volt. A munkafelvevő, aki az ügyet koordinálta és a kapcsolatot tartotta velem, mondta, hogy menjünk egy kört vele, beül mellém. Ő is szeretne most már megbizonyosodni arról, hogy minden rendben van.
Kihajtottam az M1-M7 bevezetőre befelé, aztán egy komolyabb gázadással kilőttem a felhajtóról. Kitartottam szépen, azon a tartományon, ahol a hibát produkálta... Semmi, csak eszeveszett gyorsulás.
Lehajtás, majd a vissza fel BP-ről kifelé irányba. Közepes gáz kitartva, gyorsulás 160-ig, fék, visszaváltás, majd padlógáz, gyorsulás 190-ig... Minden úgy történt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Szürreális élmény volt. Bő 7 hónap után van egy rendesen működő Alfám!