Nem sokáig gondolkodtam rajta mi legyen a következő autó.
Bár egy kis ideig 33-on is gondolkoztam de nem tudtam hűtlen lenni a 155-höz,amit a legszebb Alfának tartok,így hát a mai nappal újra beleülhettem egy gyönyörűséges zöld színű 155-be bele.
Reményeim szerint sok kellemes kilómétert megteszünk együtt.
Mai nappal tulajdonosa lettem életem első Alfájának.Nem egyedül.Ecsémmel közösen vettem,mivel elég jelentős kölcsönt kellett felvenni.Persze a közös ló felvet bizonyos problémákat de meg tudtuk mindig beszélni.Tulajdonképpen nem is ezt az autót akartam megvenni,hanem egy 146-ost. Újságban láttam meg és elmentem megnézni.Csakhogy ott állt egy 155-ös és onnantól már nem érdekelt a másik.Azonnali hatállyal beleszerettem.Csodálatos élmény volt beleülni és hazavezetni Pesterzsébetről.Hamar belaktam.Hazaérve már szervízelni kellett.Égőcsere esete forgott fenn. Akkor még nem sejtettem,hogy mit is jelent a Cuore Sportivo.De az idők során erre is fény derült.
És én meg majdnem Lanciát vettem.
Roncsokkal körbevéve találtam rá egy udvaron.Fél éve árválkodott szegény.
Megsajnáltam és hazavittem.Első métereit kissé bizonytalanul tette meg de aztán,miután friss naftát kapott és sebesen hazarepített.