Már év elején befizettem erre az Alfa Romeo Club által szervezett talákozóra, szerettem volna Kakucson a pályát megnézni, kipróbálni, hogy ne csak fotelvéleményem legyen a Laptimingnak is helyszínt adó pályáról. MIvel reggel időben regisztrálni kellett, elindultam korán. A 4-es úton, vicces 7.5l-es fogyasztással, fél órával gyorsabban mint a Google Maps által kiírt érkezés. Valahogy így is terveztem. Mivel egy hatalmas esőt is kifogtam út közben, még szépen lemostam, rendbeszedtem az autót.
A beléptetés, felelősség nyilatkozat pillanatok alatt megvolt, gördülékeny volt az egész szervezés. A nap elején felvezetett körökön szépen sorban haladva volt alkalom megismerni a pálya nyomvonalát. Ez nem feszített tempóban történt, tényleg pályáabejárás volt. Nem volt kötelező, de nem szerettem volna kihagyni a lehetőséget, az ilyen mindig hasznos. Közvetlenül ezután már álltunk is fel sorban a belépő kapu előtt, és sorban engedtek minket fel a pályára.
Ilyen események előtt mindig az van bennem, hogy nem vagyok én versenyző, majd jól elbénázok ott, de valahogy sosincs bennem az a magabiztosság, hogy húúú most csapatunk egy nagyot. Ez nálam örök ambivalencia, vagy valamiféle skizofrén beütés? Nézem a többi autót, hogy csikorog, dől, húú hogy mennek, de ügyesek. Jó, majd körbemegyek valahogy én is. Nézem kikkel megyek.. Háát izé. 75 versenyautó, két Giulia Q...francba. Aztán felintenek a pályára. Az első kört olyan közepesen kényelmesen letudtam, bemelegítő kör. Aztán az utolsó szűk kanyar kijáraton a lábamat odaszívta a gázpedál. Tudtam, hogy nem megyek pályarekordot, tudtam hogy hol hagyok benne nagyon sokat, de elkezdtem élvezni a dolgot. Elmúlt a bizonytalanság, és nyomtam neki, és hát nem közelített a tükörben senki... Hogy mitől van ez, nem tudom.
Az is érdekes, hogy régen az adrenalin azért uralta az ilyen autózást. Csúszunk, határon vagyunk, juhúúú. Hogy a Giulia más e, vagy én öregszem, nem tudom, de most is, mint a Giulia minden megtett méterét a harmónia és a kontroll érzet írja le jól. Elképesztő módon együtt él az emberrel. És igen, baromira puha versenypályára, és az egyenesekben jöhetne még lóerő. Viszont ez sem az élményt nem rontja, sem lassúnak nem mondható. Én előztem, engem nem előztek. Végig az volt az érzésem, hogy a szűk kanyargós részek ahol a Giulia brillíroz. Az valami eléképesztő ahogy a kis szűk kanyarokban végig egyensúlyban lehet tartani, és fordítani kormánnyal, gázzal, ahogy jól esik.
Másfél éve volt az MRing tréning és pár kör a pályán. Az nagyon élveztem, most viszont egész más élményt kaptam. Akkor téli gumikon mentem, ami érzetre jobban harapott. Most nyárikon, ami egyáltalán nem bizonyult lassúnak. Most sokkal többet sodródott az autó, még több kontroll érzet volt. A kanyarokban most egyszerűen jobb, kegyensúlyozottabb volt, amit nem tudok hova tenni.
A fék valami irgalmatlan jó lett. Gyors, hajszál pontos, nulla bólintás. Egyszerűen nem ilyenre emlékszem régről, ez most egy nagyon magabiztos fék setup így. És aki szerint normális hogy pár kör pályázgatástól tönkremegy a fék.. hát nem. Semmi baja a hátsó fékeknek ennyitől. Felraktam, bejárattam, volt benne 1500km, amikor megkapta ezt a pályanapos kiképzést. Köszöni, jól van. Sem égésnyom, sem barázda, sem semmiféle rendellenes hülyeség nem látszik rajta.
A képekért köszönet a fotósoknak, NrmN, és Flat Four!
Rászántam a mai szép napos délelőttöt, és kicseréltem a fékalkatrészeket. Nem rohantam, mindent szép lassan, alaposan átnéztem, tisztítottam. A gyári tárcsák botrányos állapotban voltak, egyértelmű hogy ez okozta a fékezéskori morgó hangot. Valószínűleg valóban nem fogott a hátsó fékem.
Első lépés menüből Brake Service módba tenni az autót. Ezután oldalanként dolgoztam, kis krokodil emelővel. Simán jött szét minden, az idő túlnyomó részét a tisztítás vitte el.
A kerékagyakat gravírgép drótkoronggal fényesre tisztítottam. Rozsda és valami felületi barnás elszíneződés volt rajtuk. Szépen türelmesen fel lehetett tisztítani a felületet, ami egy halvány réteg rézpasztát (szilikonos zsír+réz?) kapott.
Szintén sok időt elvitt a konzolok és a nyergek áttakarítása, nem akartam koszosan visszatenni, mégha tudom is, hogy 100km és újra belepi a fékpor a belső zugokat.
Feltűnt, hogy a csúszkák felületén megszilárdult, odaszáradt néhai kenőanyag volt, már a funkcióját nem töltötte be. Nem vitték túlzásba a gyári szerelésnél ezt sem. Mivel a Mannol rezes zsírt amit vettem ide is ajánlják, a csúszkák is kaptak egy nagyon vékony réteget. 1100 fokig véd a berágódástól elvileg. A gumi ajkak majd lehúzzák a réz szemcséket, ez itt várhatóan jól fog működni. De majd ránézek, már bátrabban szedem majd szét bármikor, nem sokkal nagyobb ügy mint egy kerékcsere.
Összerakáskor a betétek fülei is kaptak egy sóhajtásnyi rezes pasztát, így a nyereg konzolhoz vékonyan kent felület ér. Mindenhol módjával használtam a zsírt, a fék körül azért nem szerencsés bödönnyit kikenni.
A dugyattyúkat egy szorítóval simán visszanyomtam. Egy kis türelem kell hozzá, ahogy a nyomást engedi, úgy szép lassan lehet visszanyomni. Ezzel nem kell kapkodni, két tekerés közt fél percet is lehet várni, és megy könnyen.
A Rotinger tárcsákon sokat nem kellett gondolkozni, meg vannak jelölve, hogy melyik a jobb és a bal. Felmentek szépen, méretpontosak. Asztalon nagyjából kióráztam az egyiket, kb tudja azt a tűrést amit állítanak róla. Mivel síkköszörűn készül, és gondolom minőségellenőrzik, ez várható volt, a másikkal nem is játszottam már.
A betétek.. A MY21 gyári betétei GA9005 anyagösszetétel. A szintén gyári amit akciósan vettem, még 2018-as gyártású OEM betét, GA 8135 anyagú.
Sejtésem szerint a 2021-es fékbetétek már az USA csökkentett réztartalmú szabványnak kívánnak megfelelni. Ránézésre nem is találtam réz forgácsot benne, inkább pár fényes acélforgács látható a felületén. Egy betétet feltisztítottam, hogy az újakkal össze tudjam hasonlítani. Az új betétek, (amik valójában az öregebbek) ránézésre is jól tele vannak rézzel. Ez jó hír, mert a réz a betét hőelvezetését javítja.
Reményeim szerint felkerültek a gyárihoz képest jobb hőelvezetésű mart tárcsák, amik a marás miatt a betét felületét is jobban karbantartják, valamint jobb hőelvezetésű, kevésbé eco, mégis gyári betétek. Ez az elmélet.
Összerakás után az autón be kell nyomni a fékpedált, majd behúzni a kéziféket. Ezzel visszaáll szerviz módból, és el lehet kezdeni a bejáratást.
Az első kb 20km meg is volt, körülbelül követve az AP Racing "brake disc bedding in" útmutatóját.
A visszafelé úton, miután már elhagyta az első fékezésekkor hallható kis karistolást, morgolódást, érezhetően elkezdett fogni a fék. 85-90km/h-ról pici lépcsőkben fékezgettem 60km/h környékére. A morgás megszűnt, és egyértelmű, hogy most fog, nem billen egyből előre az autó, sokkal jobb a fék érzet.
Történt hogy tavasszal már nem csak furán néztek ki a hátsó féktárcsák, hanem egyre határozottabban morgott a fék 100km/h fölötti tempóról lassításkor. Ezt jeleztem is a 3 éves szervizen, ugye eddig tart a teljeskörű garanciám, gondoltam 30e km-nél teljesen nem normális egy ilyen jelenség a fékrendszerben. Gondoltam én. Ehhez képest a szerviz részéről annyival lett elintézve, hogy "ezek ilyenek" és hogy ennyi km-nél már nem engedélyezi az Alfa Romeo a garanciális javításokat a fékrendszerben. Sem vizsgálat, sem semmi nem történt az ügyben, összesen három helyről utasítottak el. Egy garanciális autón biztonsági berendezés hibáját jeleztem, és teljes süket fülekre talált, a kereket se vették le. Nyíregyházán jelezték, hogy foglalkoztak volna vele, márkaszervizes rezsióradíjon. Számomra ez így vaskos csalódás. Azért ruháztam be egy új autóra, hogy ne legyen vele gondom. Beülök, megyek. Nem ez történt, sőt a helyzet az, hogy idén nem tudtam elmenni egy Transzfogaras túrára, mert nem mertem rizikózni rossz fékekkel. Hogy fordulhat elő egy 32e km-t futott autónál ilyen? Nagyon bosszantó, ahogyan az Alfa Romeo Customer care szakszerűtlen, buta elutasító válasza is.
Összesen három féle diagnózist kaptam a hibára. Egy helyen sem vették le a kereket, és egyetlen helyen nézték meg a tárcsák belső oldalát.
1. Ez mind ilyen. (márkaszerviz)
2. Nem használom "elég bohóc" módon, így a hátsó fék alig üzemel, ezért rozsdásodik. Amúgy mind ilyen. (márkaszerviz)
3. Teljesen elkopott elöl-hátul minden, teljes fékgenerál (fék szakszerviz)
4. "Gyuri neked megégett a tárcsád. De miért csak a hátsó?" (BMW szakszerviz, ismerősök)
A teljes elkopásról annyit, hogy mindent megmértünk rajta, kb 70%-os állapotú volna a fékrendszer, nagyon messze a kopáshatároktól. Vagyis a fékszerviz is csak pénzt akart rólam gyorsan akasztani, nem a problémát megoldani.
A konklúzió?
Az az, hogy egy biztonsági berendezés hibájával garanciaidőn belül magamra maradtam. Plusz poén: egy Alfa Romeon a helyes diagnózist valószínűleg egy BMW szerviz volt képes megállapítani, minden jel arra mutat hogy nekik van igazuk.
A Selénia Rally előtt lemostam. Bár minek, mert az odaúton összebogarazom. De ha már lemostam, és tökéletes felhős, kellemesen tavaszi idő volt, hát adtam egy utolsó esélyt a Meguiars waxnak. Egyszer felkentem, alig bírtam levakarni, foltos, mázgás lett. Készültem a legrosszabbra most is. Viszont véletlenül olvastam tegnap egy cikket pont a waxolásról. Eddig az első érthető és normális leírást. Szóval rájöttem, hogy hol rontottam el. Izopropillal letisztítottam a lemosott fényezést, és ezúttal nem egy fél doboz kenőcsöt applikáltam rá. A kis párnácskával körkörösen felvittem egy viszonylag kis mennyiséget. Mikor körbekentem az egész autót, mikroszálassal ugyanilyen körkörös pici mozdulatokkal leszedtem a felesleget. Basszus szép lett! Nem.kicsit.
Tegnap elmentem Érdre a Fiat Szabó-hoz, és kicserélték az övcsat rendetlenkedő szenzorát. A művelet hamar ment. Apróság persze, de jó volt hallani, hogy ismerik a hibát, pontosan tudták mi a teendő. Úgy érzem jó kezekben van itt az autó.
Idén Érdre vittem az autót éves szervizre, a Fiat Szabóhoz. A szervizvezető előtt le a kalappal, mire jöttem el, tényleg azt éreztem, hogy a legapróbb problémám is érdekli, semmi nem marad megoldatlan. Valahogy időben is úgy sakkozta, hogy a napom ne kuszálódjon nagyon össze. Köszönöm ezúton is.
A kétéves szerviz egy fékfolyadék cserét is tartalmazott, erről nem is tudtam előzőleg. Pedig biztosan benne van a karbantartási tervben.. csak épp nem olvastam el :-)
Az autót úgy vittem oda, hogy meg voltam győződve róla, hogy haldoklik az akksim. Pár napos állások után teledobta hibakóddal az ECU-t. Légzsák, ABS, stop-start hibák. Ezen kívül a vizet is lecsipegette a minimum jelzés alá, amin nem aggódtam mert mind ezt csinálja, de jeleztem ott. Plusz én még hallok egy zizegő hangot (fene a fülemet, tudom..) ezt is megemlítettem.
Az olajcsere, szűrők cseréje és fékfolyadék cserén túl az autót elvitték próbakörre a zizegő hang miatt, szintre töltötték a hűtővizet, rámértek az akksira és külön computeres emberrel ellenőrizték a hibakódokat. Amikről kiderült, hogy a sofőroldali övcsat szenzor okozza. Ezt garanciában ki is cserélik nekem.
Így aztán valamikor erre kell vennem az irányt újra, de örülök annak, hogy nem maradtam magamra a problémáimmal, még ha azok apróságok is.
A karbantartási tervben a levegőszűrő cseréje 45e km-nél esedékes. Lábjegyzetben persze ott van, hogyha poros helyen használom, akkor 15e, felelősség elhárítva. Úgy gondoltam, egy légszűrő cserét megérdemel, minden autómban legkésőbb húszezrenként cseréltem, a Giuliánál is így lesz. És végre a 146 TD után újra egy autó amiben normálisan cserélhető, hozzáférhető helyen van, nem kell feszegetni, nem akarnak beszakadni a csavarok, és a lökhárítót sem kell leszedni. Hát ilyen is van :-)
Kiporszívóztam a légszűrőházat, kapott új gyári szűrőt, és egyúttal a motortér is kapott egy kis porszívózást, törölgetést.
Hóra már nem készülök idén, úgyhogy eltettük a téli kerekeket. Elég keveset mennek, még tréninges gyilkolászással együtt is sokáig jók lesznek még, inkább vigyázok rájuk. A nyári hadd menjen minél többet, azt szeretném hamarabb cserélni, túl szélsőséges gumi ez a Goodyear, a vizes aszfalt képes lehűteni és elmegy a tapadása.
Megnéztem egy videót, hogy a profik hogy mennek az M-Ringen. Aztán elkezdett érdekelni, hogy vajon milyen köridőt futhattam? És rájöttem, hogy nagyjából van esélyem megtudni, hisz Halesz videózott, a videók fájlnevei pedig time stampek, másodperc pontosan. Nekem ez a pontosság elég is. Két videón vagyok rajta, az autó ugyanabba a pozícióba 12:35:16-os időponttal, majd 12:36:27-tel érkezik. Két kör ideje volt ez, vagyis 36s alatti köröket mentem. Az egyikben volt egy elsokallás, a gyepről mentettem vissza, a másik viszont egész jó volt érzésre is, ez 35 közeli kör lehetett. A gumi kevés volt ezt éreztem, a téli ide nem való. Érdekes azért, hogy egy ilyen gyorsnak tűnő tempó még 3-5 másodpercre van a valódi versenyzőktől. Tíz százalékot javulni kell, nincs mese! :-)
A Giuliával úgy éreztem, hogy el kell jönnöm a Halesz által meghirdetett közepes sebességű tréningre. A műgyantás tréninget korábban a 159-cel kipróbáltam, nem is kérdés, hogy mennyire hasznos egy ilyen alkalom, amikor profi instruktorokkal, veszély nélkül kipróbálhatók a határhelyzetek.
Ha már adott volt a lehetőség, ki is használtam, és minden szituációban megpróbáltam "elmenni a falig", amire buzdították is a résztvevőket. Nagyon megérte, még egy félig megölt gumi árán is. Nem sajnáltam se gumit, se bóját, akartam tudni, hogy mit tudunk együtt a Giuliával.
A tréning remekül volt felépítve, nagyon sokat adott. Egy kettes memórián eltárolt normális üléspozíciót pl. XD
Elsőre a pályabejáráskor ez a hangvilla gyakorlat rendesen félelmetesnek tűnt, nagyon szűk helyen kellett viszonylag gyorsan sávot váltani. Ahogy szoktuk a dolgot, úgy nehezedtek a feladatok, és lényegében mindenki meg is tudta oldani őket, szóval nagyon jól az átlag sofőr tudásának a határa körül feszegettük a dolgokat. Néha repült a bólya, néha nem, tényleg lehetett ízlelgetni, hogy meddig lehet elmenni. Külön tanulság a kívülről/sofőr szemszögből látvány közti különbség. Bent sokkal drámaibbnak tűnik az egész, mint ahogy az kívülről látszik.
A mi csapatunkban volt 4C, Giulietta QV, 166, GIulia Q4/Super és Stelvio is. Mindegyik volt olyan erős és jó, hogy kb. a gumin és a sofőrön múlt a legtöbb. És szerintem mire oda kerültünk, hogy körözzünk párat a versenypályán, kb. egy szintre is hozták a feladatokkal a csapatot, élmény volt nézni a többieket, látszott, hogy ami a gumiból kifér, azt mindenki próbálta elkérni az autójától. Néha kicsit többet is.
Fel is hangzott többször a rádióban, hogy "tiszteljük meg azt a téli gumit!". Nos ez nekem sem sikerült, lényegében vagy az eleje, vagy a hátulja állandóan úszott az autónak, de hát gyerekek ez a Giulia elképesztően jó... A "virágágyást" érintőlegesen meglátogattuk többen is :-) Valódi kicsúszás asszem nem történt.
A végén a pályán körözést nagyon élveztem. Sajnos egy kört elvett az autóm színe, mert épp feketének látta az instruktor és összekevert a valóban fekete Q4-gyel, úgyhogy egyel hamarabb levezényelt a pályáról. Mindegy, legalább valami maradt az első gumikból. Kegyetlenül dolgozott az eleje az autónak. Külön élmény volt, hogy a harmadik körben már kicsit tanulva a pályát , az elnyújtott kanyarba úgy tudtam 100 fölötti tempóról beérkezni, hogy fékre dobta a farát, és gázra befeküdt a kanyarba, pont rázókőtől rázókőig befért. Annyira jól összejött, hú de élveztem. :-)
Mindezek ellenére ez az autó egyébként nem erre való, ahhoz puha, szóval csúcs köridőt biztos nem menne, és a gumi az kegyetlenül kevés volt. A kontroll és az élmény viszont tökéletes, nekem ez az autó továbbra is a "megérkeztem" élmény. Legközelebb megpróbálok végre nem évszaknak, hanem tréningnek megfelelő gumival érkezni, ez eddig egyik tréningen sem jött össze :-)
A lenti fotók és a videó a hivatalos profi fotók és Halesz videója, én hasonlót sem tudnék :-)
