A Selénia Rally távjával együtt bő 1000km-t autóztunk. Ilyen gondtalanul kényelmes autónk még nem volt. Mindenhol, minden szituációban érződik az az elegánsan könnyű mozgása, miközben rossz úton szinte ringat, kultúráltan halk, pont elég erős, pont mindenhol elfér, sehol nem ér le, nincs az a gyomorszorító érzés, hogy mindjárt karistol a haspáncél. Egysávos úton egy Y-nal könnyeden megfordul, érezni az elejét, hátulját, minden olyan egyszerű vele. Az esős sötétet szétvilágítja a zseniális lámpáival, és elképesztő módon stabil. A 150-nel féloldalasan elkapott pocsolya csak egy hang effekt, hamarabb megoldja, mint hogy bármit is reagálnom kéne. Meg sem rezdül rajta. Mindenhol elemében van. A normál közlekedésben egy csendben puhán, elegánsan lépdelő vadmacska, amiből bármelyik pillanatban képes kitörni a vérbeli ragadozó. És ez a pedálokon ott vibrál a talpam alatt végig, és érződik minden kormánymozdulaton. Fura módon kezes ragadozó. Nem visz bele minden hülyeségbe, de nem hagyja hogy fotelben ücsörgés legyen a vezetése. Valami kis apró játék, pici visszajelzés mindig van. Az utasok sokszor egy kisrepülő fedélzetén érzik magukat, én meg közben beszélgetek a zöld párduccal :-)
