Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Hát ez is eljött. Ma elvitték. A szívem szakad meg, de ugyanakkor tudom, hogy ez volt most a racionális döntés. Rengeteg szép élmény köt hozzá a közös kirándulásokkal, magányos hosszú utakkal, örömautózásokkal. Soha nem fogom elfelejteni a hangját, azt hátborzongató érzést, amikor a fordulatszámmérő elérte 6000-et és üvöltött a motor, Ezüst Róka meg száguldott mint az őrült.
Ami jól érzéssel tölt el, hogy jó kezekbe került. Todor igazi alfista, 145, 147, GT, GTV mind volt már neki. Remélem jó gazdája lesz a 156-nak is.

Alább az utolsó képem róla.

Ciao Busso!

Heteken át őrlődtem magamban, mi legyen Ezüst Róka sorsa. Mivel meglehetősen szentimentális vagyok az alfáimmal kapcsolatban nagyon hajlottam arra, hogy adok neki még egy esélyt és megcsináltatom, aztán lehetőleg nem lesz egy ideig baja. Egy év múlva úgyis hazamegyünk és akkor már tényleg csak hobby autónak maradna meg. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy a korábbi balesetei miatt valószínűleg soha nem lesz olyan tipp-topp, mint ahogy én azt szeretném. De már eddig is nagyon sok szép emlék köt hozzá. Imádom a hangját, öröm benne minden megtett kilométer.
Mindenesetre elkezdtem bújni a külföldi használt autós oldalakat, hogy vajon mivel lehetne pótolni, ha mégis az eladás mellett döntök (hogy nem Alfa legyen az szóba se jött). Először a 156 v6-okat néztem, de olyan nem igazán akadt, amire lecseréltem volna a sajátomat. A GTA-k ára már eléggé elszállt. A GT tetszik, de egyrészt kell a hely a gyerekeknek is, másrészt a v6-ok drágák abból is. 159 kilőve, nincs belőle rendes benzines,kivéve a TBI-t, de az sem v6. Busso v6 kell, ez is biztos. Akkor nézzük a 166-ot. Abból volt már diesel, azt is szerettem, elég nagy is, mindenki elférne benne. Abból már találtam néhány ígéretes példányt Németországban, Olaszországban is. De ekkor felrémlett bennem az a rengeteg macera, ami egy ilyen külföldről behozott autóval jár, nekem meg időm mostanában elég kevés van.
Szóval csak agyaltam, agyaltam, amikor egyszer csak ránéztem a bolgár használt autós oldalra és láss csodát, találtam egy ígéretes 166-ot. Ha már itt van elmentem megnézni, bár sok reményt nem fűztem hozzá, mert a bolgár kereskedők még a magyaroknál is rosszabbak. Amikor megnéztem, kb. el is dőlt a dolog. Meghirdettem Ezüst Rókát. Tegnap jött egy srác (vérbeli alfás szerencsére) és lefoglalózta. Pénteken viszi. Én meg megyek alkudni a 166-ra, de arról majd akkor írok, ha tényleg összejön.

Kicsit nyiszogott jobb elől, így kihasználva hogy nyári szabadságom alatt Budapesten voltam, el is vittem Németh Misihez.
Stabilizátor rudat kellett cserélni, nyiszogás azóta megszűnt.

Kértem még Misit, hogy nézze át alaposan Ezüst Rókát, van pár dolog ami idegesít:

1. Hosszabb dugózás után nagyon nehéz tekerni a kormányt.
2. A hűtőventillátor kettes fokozatban már rázza az egész kasznit.
3. Nézzünk alá mennyire rozsdás.

Túl sok jó hírrel nem tudott szolgálni Misi.
1. A szervóolaj nem fogy, olaj nem jön sehonnan. Így a hiba oka ismeretlen. Lehet kísérletezni, hogy maga a kormánymű szar, vagy valami egyéb.
2.. A hűtőventillátor egyik lapátjáról hiányzik a súly, ettől rezonál be. A hibát csak az egész ventillátor cseréjével lehetne orvosolni.
3. A főtengelyénél folyik az olaj - tömítéscsere csak a motor kivételével lehetséges.
4. Rozsda - van. Nem túl vészes, de záros határidőn belül foglalkozni kell vele.

Hát nem túl jó hírek. Misi szerint amennyit most rá kellene költeni, hogy tényleg tipp-topp legyen, annyiból, meg a kocsi árából már tudnék venni egy keveset futott, mondjuk Dél-Olaszországból származó rozsdamenteset is.

Úgy, hogy most meg az agyalás mi legyen... De ezt majd egy következő posztban.

A sok egyéb pozitívum mellett azért is kiváló dolog "alfásnak" lenni, mert órási tárház érhető el a különböző kiegészítőkből, felesleges biz-baszokból. Ezekre jó példa a mostani bejegyzés két alanya, a csomagtér rendező doboz és az ún. vészhelyzeti készlet.
A csomagtér rendező egy tök jó dolog, belül egy szabadon elhelyezhető térelválasztóval, tépőzáras, hogy a helyén maradjon és bármikor teljesen laposra összecsukható.
Na, de a vészhelyzeti csomag (lánykori nevén: emergency kit). A szép kis alfa feliratú táskában van egy kurblis elemlámpa, egy pár kesztyű, egy láthatósági mellény és két fáklya. A fáklyák kivételével mindegyik szépen alfa logóval ellátva. A biztonság kedvéért még rendeltem hozzájuk egy alfás jégkaparót (!). Ez egy kis alfa logós zsákban van, a fején szintén az emblémával. a nyele meg kicsit gumírozott, így egyébként tök jó a fogása.

Az őrület eme szintű beteljesítésében megint az alfisti.net volt segítségemre. Szokás szerint gyorsan és a megbeszélteknek megfelelően küldtek mindent.

Na azért is szeretek alfás lenni. :)

Már a rosso bőrülések beszerzése óta kerestem hozzá illő rosso ajtókárpitokat, eddig sikertelenül. Aztán valamelyik nap Trencsikék honlapját böngészve találtam egy teljes szettet. A képek alapján nem volt rossz, gyorsan lecsaptam rá.
Sajnos azonban az a műanyag részek elég viseltes állapotban vannak. Ráadásul, nem is ugyanolyan, mint az enyém volt. Más a műanyag textúrája és az alsó része világosabb színű is - nem is tudtam, hogy van ilyen egyáltalán. Mindenesetre most beszereltem, hogy lássam milyen az összkép. Asszem a végső megoldás az lesz, hogy a piros bőrbetéteket ebből kiszedem és belerakom az én "régi" ajtókárpitjaimba, mivel azok sokkal jobb állapotban vannak és nem is ütnek el. mindezeken felül ezzel az ajtókárpittal nem lehet rendesen kinyitni a kesztyűtartót...
Szóval ezzel a projekttel még lesz munka bőven, de nem adom fel. :)

Sajnos a még Putyesz által beszerelt, egyébként nagyon szép váltógombon a középen lévő gumiborítás nagyon lekopott, ezért végül a csere mellett döntöttem. Az alfisti-ről rendeltem én is, csak más fajtát. Ennek a fantázia neve "Marano Nuovo Nero S". Szép fekete, alumínium és bőr bevonatú, piros cérnával varrva. A cserén felbuzdulva rendeltem hozzá piros cérnával varrott sebváltó szoknyát is. Putyesz instrukciói alapján sikerült leszednem a régi váltógombot és sikeresen kicseréltem a váltószoknyát és a sebváltó gombot is.

Ezúttal kicsit kalandosra sikerült a hazaút Szófiából Budapestre. Szokásomtól eltérően most nem raktam be semmilyen szerszámot, még egy csavarhúzót sem. Igazság szerint mivel már sokszor megjártam ezt az utat bármiféle fennakadás, vagy hiba nélkül a V6-tal, eszembe se jutott. Pedig így utólag gondolhattam volna rá.
A történet előzménye, hogy a legutóbb februárban Szatyinál megejtett olajcsere óta feltűnt, hogy az alumínium motorvédő lemez olyan helyeken is leér, ahol korábban nem. Úgy voltam vele, hogy majd ha hazamegyek ráállok Apumnál az aknára és megnézem. Tanulság, hogy sose halogasd az ilyet. Belgrád előtt, a szokásosnál is rosszabb a szerb autópálya és hallottam is valami tompa puffanást (ez volt a lelépő csavar). Aztán mikor beálltam a belgrádi fizető kapuhoz már jól hallhatóan húztam a földön a motorvédőt. Az előttem álló porsche-s ki is szállt megnézni, hogy nem az ő kocsijából jött-e ez a fertelmes zaj. Amikor elindultam a zaj megszűnt (a légellenállás felemelte a lemezt), de tudtam, hogy így nem mehetek tovább, tehát az első benzinkútnál megálltam. Egy benzinkutas srác egyből odajött, mivel elég hangos voltam. Láss csodát még angolul is beszélt. Ő szólt egy másik kollégájának, aki ugyan nem beszélt angolul, de a bolgár és szerb nyelv hasonlósága miatt azért elboldogultunk egymással. Mondta, hogy álljak fel a padkára és mivel elég kicsi volt alá tudott mászni a kocsinak. A két hátsó csavar, ami felfogja a lemezt sajnos úgy döntött, hogy körbenéz Szerbiában, ezért leléptek. A benzinkutas viszont leleményes volt, szerzett drótot meg kombibált fogót és pikk-pakk felfogta vele a lemezt a helyére. Bevallom nagyon megkönnyebbültem, ötletem sem volt, hogy mit csináljak egyedül. Adtam nekik egy ki pénzt (levát) nagyon boldogok voltak én pedig tudtam folytatni az utat haza. Ennek a motorvédőnek más márkával szemben itt aerodinamikai szerepe is van, tehát a benne lévő kivágások spoilerként működve nagyobb sebességnél az úthoz szorítják a kocsit. Minél gyorsabban megy az autó annál nagyobb rajta értelemszerűen a terhelés. A drótokban annyira nem bíztam, ezért inkább lassabban mentem, olyan 110-120 között. Elég idegőrlő volt ilyen távon, de szerencsésen hazaértem és a V6 is csak 8 litert fogyasztott. :D
Otthon aztán ráálltam az aknára és Apummal felcsavaroztuk rugós alátéttel a helyére a lemezt. Azóta nem is ér le.
Bosszantó eset volt, főként, hogy Szatyi nem rakta vissza rendesen a helyére motorvédőt.

Kicseréltem a legszűrőt. Saját magam (!).

A héten felrakattam a nyári felniket. Kisúlyozták és mehettek fel a helyükre. Ma reggel végre sikerült lemosnom is, már nagyon koszos volt szegény.

Ezek a mosások mindig jó alkalmat biztosítanak arra, hogy alaposabban átnézzem az autót, sajnos meg kellett állapítsam, hogy a küszöbök vége és a hátsó kerékjárati ívek pereme már el kezdett rozsdásodni. Elég nagy dilemmában vagyok ezzel kapcsolatban. Már régóta tervben van, hogy teljesen átfényeztetem és rendbe rakatom a kasznit, de itt Szófiában egyelőre nem találtam olyat, akire nyugodt szívvel rá merném bízni. Probléma továbbá, hogy nem mindig tudom védett helyen (kocsibeálló) tartani és a helyiek elég lazán veszik ezt a parkolás dolgot, már így is szinte minden oldala meg van karcolva Ezüst rókának. Ha az új fényezéssel történne ilyen, akkor tökön is szúrnám magam. A másik lehetőség, hogy ha majd hazamegyünk egyszer akkor rakatom rendben, otthon lenne garázs is neki. Csak nem tudom, hogy addig a rozsda nem fog-e vészesen elterjedni. Szóval most agyalok...

Kicseréltem a bal első ablak kapcsolóját, mert eltörött, illetve a jobb hátsó ajtónál lévő vízlehúzót is, mert eltörött benne a fém szál és ezért teljesen elállt az eleje a kasznitól. Most már jól illeszkedik és az ablakot is le lehet húzni. :)

Az alkatrészeket Kulman Norbitól szereztem be, ő most sok 156-ot is bont. Korrekt srác.