Tagok >> ÁdidiGaga (il hempescattore) >> Blog
Miután egyik cartárs a fórumban lényegében kikényszerítette belőlem, nincs más dolgom mint kissé összeszedettebben idemásolni :-)
Ahogy már (talán kicsit beszólós stílusban) kifejtettem, számomra önmagában semmilyen értékkel nem bír valaminek az "eredetisége" vagy a régisége - emiatt már a kezdetektől (pedig akkor a franc se gondolta volna hogy elérjük a kvázi veteránkort) azon agyaltam hogyan legyenek jobb és kényelmesebb üléseim. Nyilván elsősorban a vezetőülés és praktikusan-esztétikusan vele a J1 cseréje volt a legfontosabb - végül oda 2007 környékén sikerült szereznem egy pár gyári RECARO-t. A Nagy Felújítás végén - pont a retkes szerelőruhában való próbálgatások miatt - az eredeti ülésekkel jártam egy darabig, majd pár hónapra rá az akkori ismereteim szerint készre felújított sportüléseket tettem be a helyükre. (az eredetik - bármennyire durván hangzik - a kuka mellé kerültek ki, az ülésfajtától függetlenül egyező sínek nélkül)
A hátsó üléssel alapvetően 3 baj volt:
-a felújítása során sem sikerült azt az idegesítő tulajdonságát megszüntetni, hogy a háttámla közepén lévő, szivacs alatti merevítő lap "huppog", nekidőlve nagy pattanással felveszi a hát formáját - kicsit előrehajolva viszont visszaugrik az eredeti formájába :-(
-amúgy is csak egyben dönthető ez a háttámla
-bár tiszta és makulátlan, az eredeti kárpit színében durván elüt az elsőktől
A helyzet feloldására a lehetőség úgy adódott, hogy Vince cartárs a nagyszüleinél, egy fészerben felfedezett osztva-dönthető, a Recaro-kkal harmonizáló kárpitozású (QV! - kösz pb_ :-) komplett hátsóülést nagyvonalúan nekem adta. Érdemeit semmiben nem kissebbítve jegyezük meg, hogy ő nem véletlenül nem látott benne fantáziát - a fészerben töltött idő alatt sáros, sőt gépolajszerű kosz is került rá, az egyik háttámla egy felső sarkán ki is volt szakadva...
Végül szétszedés után - jóllehet akkori helyzet szerint az autómból max. az ülőlap-szivacs lett volna felhasználható - úgy döntöttem hogy belevágok...Motivációként a háttámlát szegélyező két fix csíkot viszonylag gyorsan felújítottam és be is szereltem - nyilván a java még hátravolt...
Jópárszori mosás és folttisztítás (meg a projekt jópárszori értelmetlennek nyilvánítása :-p) után az ominózus WD-40-szerű anyaggal félig "lekezelt" darab is eljutott oda, hogy bár kiterítve én észrevettem rajta a megmaradt árnyalatnyi eltérést - jó eséllyel felrakva és/vagy külső szemlélődő számára már nem lesz észrevehető... Egy környékbeli rokkantnyugdíjas kárpitost kértem fel a szakadások eltüntetésére, ezek szerencsére egy kivételével nem látható (viszont a ráfeszítés miatt erőhatásnak kitett) helyen voltak, azt az egy nagy szem előtt lévő vágást meg az elsőknél bevált "varrjunk rá egy darabot úgy mintha eredetileg is olyan lett volna" módszerrel tüntette el.
Eredetileg úgy indult a projekt, hogy a fém támlavázakkal és a szivacsokkal is komoly meló lett volna - előzőeket nem vészesen, de határozottan elkapta a rozsda a fészerben, utóbbiakkal több macera nézett ki, mivel a természetes öregedése a szivacsnak a folyamatosan bejutó kosszal felgyorsul - ugyanakkor az öregedett anyagból a kosz már nehezebben távolítható el :-( Végül addig nyúzódott a projekt, hogy közben megvettem "A donort", amiben más szövettel , de ugyanilyen osztott ülés van hátul, ráadásul - a hátsó övek "fickóssága" alapján- kb. szökőévente utazott rajta valaki.
A kárpit alatti dolgok állapota ennek megfelelően lényegében hibátlan volt, összesen olyan, "lédig" anyagok felhasználásával történt beavatkozásra volt szükség, mint
-egy bölcsősanya a korábban vett 10ből a padlólemezbe
-némi mattfekete rally-spray minimális vázhibákra, két spricc WD40 a forgószegecsekre
Ezek után jöhetett a vázak, szivacsok és a kárpitok összeszerelése , majd az effektív üléscsere - ez egyúttal jó alkalom volt arra is, hogy az ülőlapot a helyén tartó gumibetétes talpakat is felújított-kiegészített* hibátlanokra cseréljem...
*érdekes egy cucc...ha valaki újjal és/vagy kiszerelttel találkozik azt hiheti csak be kell a karmokat illeszteni és kész...pedig a kis lyukak nem véletlenül vannak a szélein - ide egy pont beleillő stift megy a karmok közé (azokat szétfeszítendő) a rögzítéshez. Bontózásnál vagy kiszerelésnél észnél kell lenni, mert a stifttel együtt kirántva jó eséllyel egy vagy több karom letörik a háromból. Először a stiftet kell kiszedni - az viszont nem húzható kifelé, csak befelé lehet a kereszttartóba beütni - onnan viszont jó eséllyel már nem szedhető ki (esetleg porszívóval) , nem árt felkészülni a pótlására.
Konklúzió a szokásos
-kárpitosmeló 3000 ft
-bölcsősanya 160 ft
-festék 300 ft.... és folytatódhatna a mindenemű materiális ráfordítások sora...
érzés, hogy kivakartam egy ilyen 25-30 éves sz..rt a g..ciből : megfizethetetlen
külön köszönet:
VinceP4(il Capitano) cartárs - karitatív ülésadomány :-)
keresztfater - stiftesztergályozás
