Szombatra esett most a választás. A nyár lassan elmúlik, hűvösebb az idő.
Szerdán este már legördítettem a ponyvát a kis zöld autóról, igen, megvan még, klassz kis járgány. Fokozódott a hangulat. Beleszagoltam a kabinba, lepörgött pár emlék a közelmúltból. Másnap átnéztem, felfújtam a kerekeket, folyadékszintek, egyebek.
A nap már csak tizenkét és fél órát van fenn, így egy kora reggeli indulás mellett döntöttem. Mikor ébredtem, azzal egy időben hallottam az esőt kopogni a párkányon. Az egész országban csak itt esett. Össze is szedtem pár százast, mondván majd Egerben lemosom (elfelejtettem). Negyed hatkor sikerült a benzinkúttól indulni. Pirkadatkor már Törtelnél jártam, még egy búcsú zápor bekapcsoltatta velem az ablaktörlőt. Újak a lapátok, egész jól kiláttam a kétzsebkendőnyi részen. Közben azon járt az eszem, hogy a vadak ilyenkor visszahúzódnak vajon vagy nekik nem történt semmi. Fél percen belül láttam egy őzet.
Egy komoly motoros raj húzott fel a Bükkbe, én folytattam utam Szarvaskő felé. Elég nagy volt a nyüzsgés, de Mónosbél után kitisztult minden. Szokás szerint Balatonnál következett egy kis ráhangolódás az autóra. Megvan, tán kicsit sok is, mentem is tovább Ózdra hat kis keleti csúszós oldali oda-vissza után. Mi ez a rohadt benzinszag? Telelocsoltam a csomagtartót, meg foltos az autó oldala. Megvan, ha pont a másik oldalról zárom a sapkát, akkor tömít rendesen is. Akkor így. Még mindig tanulok valamit az autóval kapcsolatban.
Lévárt, Deresk, Kövi, Rákos. A vigyor végig ott maradt, szerencse, hogy van szélvédő, mert különben úgy járok mint az egyszeri motoros. Ez a hullámvasút, nagyszerű ívekkel remek terepe ennek az autónak. Javarészt négyeses, gyakran hármas, párszor ötösben érdemes menni.
Majd Nyustya felé kanyarodtam. Legutóbb ez a rész volt a legemlékezetesebb, ezért kezdtem itt, de most valahogy soknak éreztem az úthibát. A Nyustya felöli felén azért egész jót lehet menni. A gumi most sem szerette. Egy autót sem láttam talán. Nyustyán megfordultam.
Szirk-Turcsok hibátlan, Lubény, Jolsva, Sebespatak, Rozsnyó. Majd fel a hegyre Krasznahorkaváraljától. Felfelé nagyon bejött, a jobbosokat szinte a bója érintésével kellett venni, hátha jön valaki szemben, elég szűk az út. A hágón túl durván lejt, van öt-hat visszafordító, durrogás, visszakettő. Pár helyen volt „közönség” is. Szomolnok-Stósz is remek, változatos kanyarokkal a nagy erdőben át a hegyen, számos visszafordítóval egészen a négyeses részekig. El is határoztam, hogy miután visszamegyek Rozsnyóra tankolni, ezt a vonalat újra be kell futni. Ekkor már igen hiányzott az ebéd, de nem találtam alkalmas helyet. Így az oda-vissza lement ebéd nélkül.
Úgy láttam, hogy Szepespatak felé nem érdemes menni, legutóbb sokan aggattak arrafelé, meg elég hosszú is. Inkább Rozsnyó-Veszverés-Nyilas útvonalat választottam. Pont belenyúltam, rallyverseny volt a hegyen, lezárták a szerpentines részt, meg kellett fordulnom. Jöttek lefelé a 130-as Skodák, mentek velem Jolsva irányában. Durván rövid áttételezésű versenygépek. Bíztam benne, hogy nem Turcsokra igyekeznek, szerencsére Dobsina felé tartottak, én meg nyomtam vidáman egy kövér gázt a henckói elágazásnál balra fel a hegynek, Jolsvának.
Turcsok-Szirk nem hazudik, klasszul vettem a kanyarokat, a technika szépen dolgozott a kezem alatt, gördülékenyen, de tempósan, elégedett voltam.
Zeleznik előtt végre találtam egy pihenőhelyet. Uzsonna-ebédeltem egyet, gyors helyzetjelentés a másnapi túrázóknak. Talán majd ők is mesélnek, milyen a Q-kal errefelé.
Nem álltam rosszul az idővel, belefért még a Rákos-Kövi-Deresk kétszer. Fáradtabb voltam mint reggel, volt már kanyar aznap bőven, a vigyor mosolyra változott, de nem tudtam volna úgy itthagyni Gömört, hogy ne menjek még egy ráadás kört.
Hazafelé a „vizsga” Balatonnál felfelé jól sikerült, gördülékeny, harmadikas, ballábas fékpöcköléssel, visszafordítók kettőben. Régebben az alján is kettesben erőltettem.
Lehetetlen megunni ezt a kis járgányt, az egész autó a vezetőülés, vezetés élménye köré készült. Ha meg kiszállok és ránézek, akkor is egy remekmű. A hatvanas évek autós esszenciája benne van. Gépészkedés, gázfröccsök, a rekedt, érces hangja, a motorfék-hörgés. Egyszerűen nagyszerű. Őrület.
851km húzós, csak a három rátankoláskor és uzsonnakor állt a motor
37499km
kép1 pirkadatkor Törtel és a zápor előtt
kép2 Dénes felett
kép3 ugyanott
kép4 Csíkszentkirály ajándéka Krasznahorkaváraljának
kép5 Stósz és Szomolnok között már a hágón túl
kép6 ugyanott
kép7 uzsonnázóhely Zelezniknél
kép8 alkonyat Tenk után
Kicsit megmozgattam Ágasegyháza felé naplementekor.
Visszafelé a meleg olaj már engedte, hogy picit megkergessem. Őrület ez a masina.
35km
Készült egy remek cikk az autóról. Jók a képek is.
https://vgm.hu/exkluziv/alfa-romeo-1750-gtv-mk1-a-megvalosult-alom/
Nem kerestem az alkalmat, de nem álltam ellen. Némi áldozatot kívánt az ügy, mert már ACity után képződőtt egy új, masszív rovarhulla réteg az autó elején. Sajnáltam letakarítani...
Kmét-Dföldvár-Bfüred-
Veszprém-Szentgotthárd
Szentgotthárd-Csákánydoroszló-Veszprém-Palóznak-
Bfüred-Dföldvár-Kmét
677km
295520km
Gyújtásállítás. A megszakítóhézag 30 század alatt volt, 35 körülire beigazítottam. Statikus gyújtást is a helyére tettem. Dinamikust nem szoktam nézni, 5500-nál nem szeretek a motor és a hűtőventilátor felett hajolgatni. Egyszer jó lenne kiásni a Bosch JF4 elosztó karakterisztikáját a netről és bemérni nem csak max. fordulat közelében.
Vezérműlánc feszítőn is állítottam, ami csak annyi, hogy a rögzítő felold, rugó feszít amennyit kell, rögzít.
Lassan rá kellene nézni a szelephézagokra is.
Olajból kb. 3 decit füstölt el a legutóbbi túra közel 1000km-es nyúzása során, szerintem ez rendben van egy ilyen motornál.
Rövid próbakör. Mindig élmény vezetni. A legnagyobb.
Nem mondanám, hogy érezhető bármi változás, de legalább tudom, hogy rendben van.
Picit megmozgattam a kerekegyházi bekötő úton. Kanyar nincs. Utána Ágasegyháza felé a szokott bekötőig. Két kanyar oda, két kanyar vissza. Repült.
4 valamirevaló kanyar/45km. Eszembe jutott a felvideki túra - nem véletlenül.
Úgy számoltam, hogy közvetlenül a hideg front után talán meg lehet tenni egy ilyen túrát a hegyekben, nem lesz túl meleg.
Sajos nem tudtam az autót előkészíteni, reggel kellett kiásni a benti helyről a garázsban, majd tankolás, de sikerült korán indulni.
Törtel után a vacak úton átdöcögtem, aztán Jászapáti, Heves. Ez egy tíz perccel gyorsabb útvonal, mint a ceglédi és összességében kevesebb a zötyögés is.
Heves előtt hosszú, széles úton előztem pár teherautót, majd jött a nagy négykarikás fényes hűtőmaszk, egyre közelebb, beosontam két teherautó közé, hadd menjen. Elkerült, folytattam az előzést, majd nyomott egy telit (pici füstpamacs, az újak is füstpamacsoznak?). Uccu utána, nem tudott meglógni. Persze van az a sebesség ahol a légellenállás már eldönti a javára a dolgot. De mégis hogy van ez?! Ennyire a fogyasztás miatt visszaszelidítették gyorsításkor ezeket a 150-170le forma autókat. Mi lenne ha belereszelnék még 30 lóerőt? Kényelmetlen lenne neki...A túlmotorizált autó, mint az alulmotorizált egyaránt idegesítő lehet. Akkor meg mindent összehúzni, áttételek, futómű. Sok bonyodalom, precízkedés, kísérletezgetés, csalódás, idő, megminden. Ez így egy összhang a gyári állapotában, virsli gumikkal és ebben maradtam. Efféle hasztalanságokkal szórakoztattam magam, míg elhagytam Eger városát és az első kanyarokhoz értem. Szerencsém volt, Szarvaskőig mehettem egy jót. Ekkor még érződött, hogy össze kell szoknunk, csalóka az autó, mert nagyot dől, ezért kicsit szögeltesen haladtam. Balatonnál a csúszós oldalon szokás szerint kitapogattam az autót. Öt kört mentem, összerázódtunk újra. Ózdon tankolás. Bánréve, Tornalja. Szenzációs ez a térképen alig jelölt Gömörfalva, Lévárt, Deresk, Kövi, Rákos kicsike út. Hullámvasút, kanyarok, főként negyedikes, néha három, ritkán ötös. Hétköznap volt, most láttam vagy négy szemben haladó autót.
Szirk felé vettem a kanyart, a faluban mögém került egy kis piros C2 Sport. Tábla után mindenki igyekezett a visszafordítós szerpentinen felfelé, pár kanyar után elengedtem, nem lehet gyorsabban, letúrja az orrát, megköszönte, majd javítottam az ívelés technikáján. Persze lehet még gyorsabban, de az már egy teljesen más technika. Pár kanyar után letért. Helyi volt, gyors kisautóval...(lehet mégis kellene reszelni ezon a motoron?) Turcsokig lehet tovább élvezni a teljes visszafordítos, előtte három, kettő kanyarokat a vadonatúj aszfalton. Klassz ahogy az ember gépészkedik, dupla kuplung rugdosás, fék-gázfröccs, a hangja állati jó, hörög, durrog, nyikkanak a gumik fékezéskor, majd a kanyarban is, de másképp. Lubény, Jólsva, Csetnek, Veszverés végig szimpatikus kanyargós utakon, majd fel a hegyre Nyilas felé. Egy teherautó volt a hegyen, az pont elém került a szerpentines részen, így megálltam, hadd igyekezzen. Nekieredtem, majd mikor utolértem újra, pont adódott egy alkalom és elkerültem. Van itt is jópár visszafordítós kanyar. A szokásos pihenőnél megálltam. Négy motoros cseh vitéz ebédelt és forgatta a térképet a fedett helyen, nekem maradt az állóhely a napon. Egyikőjük mutatta a képet milyen fájin kis piros 1973-as Triumph Spitfire van neki. Gyors ebéd után elindultam le a hegyről, vissza Veszverésig. Ekkor igazítottam a terven. Nem autózom most Rozsnyón keresztül Stószig. Inkább megyek többet a Turcsok-Nyustya szakaszon, ha időm, kedvem engedi. Mindjárt Szirknél meg is fordultam, ez tényleg annyira az öreg Alfámnak való útszakasz. Csak Turcsokig, majd vissza. A Ratkó-Nyustya is nagyon klassz, kicsit rosszabb az aszfalt, de lehet menni. Alapvetően négyeses, néha három. A gumi nagyon nem szereti ezt sem. Ha néha elszámolom magam és kellene a hármas, a kanyar vége előtt nem lehet a kormányt elengedni a váltáshoz. Kell kapaszkodni, ilyen a korabeli kormányzás. Kicsit jobban figyeltem a balos kanyarokban rejlő lehetőségekre is. Pont olyanok itt a kanyarok, hogy ki kell hajolni a kifordított elefátfül takarása miatt, hogy az utat, ívet szemmel lehessen tartani.
Kaptam javaslatot a Herencsvölgy-Breznóbánya most befejezett útszakaszra. Úgy döntöttem megnézem milyen lehet. Klenócon keresztül Rimakokováig maradt még az út jellege, de utána Herencsvölgyig kicsit lapos volt élmény szempontból, bár nem egy alföldi út az sem, de ugye előtte a legjobb helyeken jártam. Feketebalogig tényleg elsőrangú, bár a nap folyamán ez volt a legforgalmasabb hegyi út. Egy motors aggatott, így megálltam egy kis időre, ha már nem volt szíves elengedni. Feketebalognál még folyt az építkezés, ezért megfordultam.
Rimakokova, Klenóc, Nyustya, Szirk, Turcsok. A legjobb. Tehát akkor még egyszer meg kell nézni változott-e valami Nyustyán.
Hoppá, hol is állunk a benzinnel? Nehéz megállapítani mert a kanyarkoban az üres és a háromnegyed között lengedez a mutató, sík hely meg nincs, ha meg is állok. Inkább tegyünk egy picit bele, Tornaljáig szűk lehet, minek ezen idegeskedni. Csak 95-ös volt, azzal csörög, így csak hét litert adtam neki. Alhangon a gyári előírt 98-as így megvolt. Utoljára meghajtottam Ratkóig a kanyarokban a kisautót. Jobbos Rákosnál, jött az utolsó remek rész. Jól begyakoroltam a ballábas fékezést, sokáig nem találtam meg a kényelmes módját a tipikus olaszos majompóz és az állópedálok miatt. A jobb láb sarkát egy kicsit a váltó felé kell tartani, így frankón rá lehet ugrani ballal a fékre.
Hát ennyi volt. Nagyot ment a kis Alfa, nem lehet megunni, őrület.
Lévárton még megálltam a Turul szobornál amit az 1947-ben kitelepített fél falu magyarjainak emlékére emeltek. Kicsit elmerengtem, majd az épp megálló tornaljai buszból jött a kérdés: - Nagyon szép autó, melyik évből?
Ózdon tankolás, hogy elérjek hazáig. Balatonon a csúszóson lefelé még pár magabiztos búcsúkanyar. Tényleg jól megéreztem az autót a nap során.
Jön a felejtés hosszú időszaka.
955km
36517km
Kecskemét-Törtel-Abony-Jászapáti-Heves-Eger-Balaton-Ózd-Bánréve-Lévárt-Szirk-Turcsok-Jólsva-Veszverés-Nyilas-Sedlo Gajnár, vissza-Veszverés-Jólsva-Turcsok-Szirk vissza-Turcsok vissza-Ratkó-Nyustya-Klenóc-Herencsvölgy-Feketebalog vissza-Klenóc-Nyustya-Turcsok vissza-Nyustya vissza-Rákos-Kövi-Deresk-Lévárt-Bánréve-Ózd-Balaton-Eger-Heves-Jászapáti-Abony-Törtel-Kecskemét
kép1 reggel Deresk közelében
kép2 Jólsva és Turcsok között fel a hegyre
kép3 Feketebalog után visszafelé
kép4 ugyanott, a fák mögött a Garam-völgye és az Alacsony-Tátra
kép5 az ismert történelem során a háromszor teljesen leégett Kövi község temploma mellett
kép6 Turul szobor a kitelepített magyarok emlékére Lévárton
kép7 ugyanott, a községi hivatal
Az tavaly őszi bölcső ki-be műtét során a közép kicsit elment.
Orvosolva.