Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

A magashegyi kirándulások után a Como-i tó felé vettük az utunkat.
Nauders előtt megálltunk a már ismerős hídnál pár fotó erejéig. (2011-ben jártunk már itt, majd 2012-ben lent a völgyben mentünk.)
A következő látnivaló a Naudersbe vezető utat védő erőd. Itt nem nagyon juthatott át anno senki.
Innen egy darabig az út már 2011-ből ismerős volt. A határt Rechenpass-nál léptük át. Egy kávé erejéig szünetet tartottunk. Majd Campanile nel Lago di Resia jött a tóban lévő templomtoronnyal, a gáttal, betonerőddel.Aztán elkanyarodtunk Svájc felé, hogy megmászhassuk a 2.145 méteres Ofenpass-t. Némi svájci kocsikázás után elértük az olaszba visszavezető Munt la Schera alagutat. 2011-ben a másik irányból jöttünk át, most visszamegyünk. A túlsó oldalán van a Livigno-i duzzasztó. A gát (Punt dal Gall) emlékeim szerint a legmagasabb völgyzáró gát Európában. A közepén van az alagút fizető kapuja, a túlsó végén a határállomás. Kicsit tovább, a városban található egy vámszabad terület. Itt sikerült 1,16-ért tankolni E95-öt. Régen tankoltam már ilyen kevésért.
A 2.315 méter magas hágónál, Livignopass-nál visszamentünk Svájcba.
Sok szép hegyi szakasz után elértük a Brusio Kreisviadukt-ot.
Átlépve az olaszokhoz egy könnyű ebédet vettünk magunkhoz.
Újabb hegyi szakaszok után a Como-i tó keleti partján mentünk végig a szállásig.
Kár hogy csak 12 képet lehet feltölteni, a mai nap 500 felett készítettünk a látnivalókról...

Ma újabb magasságokba indultunk.
Először megmásztuk Pillerhöhe-t, de ez csak bemelegítés volt a maga 1.559 méterével (1. kép). A cél Kaunertaler Gletcher volt, illetve a a Kaunertaler Gletcherstrasse, ami 2.750 méterre vezetett fel, és tudomásom szerint a hetedik legmagasabb autóval elérhető pont Európában.
Az út 1.200 méterről indul és csodaszép. Először felmentünk a tetejére, majd ott egy pár km-es gleccsertúra után eljutottunk a jég belsejébe. A jég repedéseiben körbe lehet járni. Hihetetlen látvány.
Kis pihenő után a Karlesjochbahn-nal felmentünk a 3.108 m-en lévő csúcsra. A tetőn van a határ, szinte mindenki csinált képet az egyik lábam itt, a másik az olaszoknál témában.
Kabinos felvonóval vissza 2.750 méterre, onnan a Pókkal vissza a völgybe. Először kis kitérőt tettünk a 2.150 méteren lévő Ochsenalm-hoz, majd rövid megálló a gleccser felduzzasztott tavánál. Érdekesség, hogy a gát nem betonból van, hanem a helyben bányászott kőből (3. kép).
Remélem a 10. képen jól látható, hogy milyen pólóban voltam :-)

A nagy magasságok után a múltba tértünk vissza. Megnéztük, hogy hogyan élhetett 5.300 éve Ötzi a jégember a falujában.
Az osztrákok felépítettek egy rézkori falut, az eredetihez legjobban hasonlító állatokkal, növényekkel és tárgyakkal.
Készült egy film is Ötziről, érdemes megnézni. Kiderült, hogy szegény embernek minden baja volt, lásd utolsó kép. Ha valaki azt mondja, hogy a paleo kaja egészséges, akkor elég rá gondolni. Ráadásul még laktóz érzékeny is volt...

Most láttam életemben először pattintott kő kést és baltát.
Furcsa volt elképzelni az életet ebben a faluban. Nem lehetett könnyű soruk.

A mai program a legmagasabbra vezető, közforgalom számára megnyitott út, az "Ötztaler Gletscherstraße" megmászása volt. Néhány adat:
- Hossz 1. szakasz: Sölden - Rettenbachgletscher kb.13 km
- Hossz 2. szakasz: Rettenbachgletscher - Tiefenbachgletscher kb. 3 km
- Átlagos emelkedés:11%
- A legnagyobb emelkedés: 13%
- A Rettenbach- és a Tiefenbachgletscher között vezet 1,8 km hosszan Európa legmagasabb országúti alagútja
- Belépő: 17.50 Euro

Az út több magashegyi pontban végződik. A legfontosabb a legmagasabb közforgalom számára megnyitott pont Európában, a Tiefenbachtunnel Südportal a maga 2.829 m-es magasságával. Maga az alagút a legmagasabb közforgalom számára megnyitott alagút. 1,8 km hosszú.
Az út változatos vidéken visz felfelé. Legelésző tehenekkel az alsóbb részeken bárhol találkozhatunk. Feljebb csak szikla és hó. Furcsa volt a nyár közepén hógolyót gyúrni. Az út jó minőségű, egy részét éppen aszfaltozták. A kanyarok számozva vannak, és fel tüntetve, hogy épp milyen magasan járunk.
Még egy maradandó élményt okozott az út. Kétszer is sikerült vad mormotát látni. Először egy pár futott előttünk az úton, másodszor csak néztek a fűben. Sajnos lefényképezni nem sikerült őket.
A legmagasabb pontot akár hágóként is kezelhetjük, mert mögötte, alatta 2.800 méteren van egy kabinos felvonó, ami felvisz 3.249 méterre a kilátóba. Itt a fő attrakció a semmibe vezető híd. Tériszonyosoknak (mint én is) nagyon ajánlott...

1. kép: Még mondja valaki, hogy kicsi a Spider csomagtartója! Immáron a negyedik "Nagy Túra" csomagjait nyeli el gond nélkül.
2. kép: Az olasz határ előtti 111-es út leágazóig autópályán haladtunk Ausztriában. Az igazi kaland innen kezdődik. Elindulunk az első hágó felé a Lesach völgyében.
3. kép: Az első hágó: Kartitscher Sattel a maga 1.530 méterével, a hágó listám 219. helyén áll.
4. kép: Csodálatos hegyi szakaszok után átlépünk Olaszországba, hogy az ss49-es úton megközelítsük a már régóta tervezett Brenner hágót.
5. kép: Mühlbacher Klause - eredetileg terveztük, hogy megtekintjük, de az időjárás nem volt kegyes hozzánk és nem akartunk elázni. Sajnos kimaradt.
6-7-8. kép: Brenner hágó hatalmas bevásárló központtal. Mivel ez legalább fedett hely, ezért megnéztük.
9-10-11-12. kép: A további út a szállásig. Az osztrák oldalon a Brenner autópályáért külön kell fizetni.
Ma kb. 670 km-t tettünk meg.

Part I.
- Futómű csavarjainak után húzása,
- Teljes alsó átnézés,
- Gyertyák ellenőrzése (nem olajosak),
- Folyadékszintek ellenőrzése.
Part II.
- Kiolvasás: "READING ERROR CODES: Nincs hibakod",
- Kocsimosás,
- Tankolás,
- Naviba az összes megtekintendő POI-ként,
- 4 GB zene az USB-re,
...
Holnap indulunk :-)

A korábbi hagyományokkal ellentétben úgy döntöttem, hogy konvojmentesen közelítjük meg az új helyszínt Balatonfüreden.
8-kor útra kelve még kávézással is korán értünk oda, ezért mentünk egy kört Tihanyban és a félszigeten.
Háromnegyed 10 körül érkeztünk meg, így a fedett helyen kaptunk helyet.
Néhány gondolat az új helyszínről:
Ami tetszett:
- profi beléptetés,
- ajándéktárgyak a belépésnél (a nagy igyekezetben elfelejtettem megállni kulcstartóért, de később szó nélkül kaptam),
- fedett helyek,
- sok árnyékos hely a beszélgetésekhez,
- sok "itató" hely,
- szpíker a fedett részen (pl. a részeg szemüveges közvetítés)
- bepillantás a cirkusz műsorába,
- a sok különleges autó az épületek közt,
-

Ami nem:
- nagy területen volt szétszórva a rendezvény, az egyes területek erősen el voltak szigetelve egymástól,
- a fedett részen nem lehetett tudni, hogy mi megy a színpadon,
- egyes büfékben szólt a zene, holott a színpadon is,
- nem találtam fagyizási lehetőséget (lehet, hogy csak én voltam ügyetlen),
- nem volt típus szerinti parkolás, így nehéz is volt megtalálni a cartársakat,
- kicsi volt a hely, Alfához méltatlan volt, hogy a füvön is parkoltak.
+ nagyon fájó volt látni a régi 156SW-met törött orral...

Kajálni kiugrottunk a Halászkert étterembe egy bécsi szeletre.
Fél öt körül elindultunk haza az északi parton.
Badacsonyban elfogyasztottuk a szokásos lángost.
Jó nap volt. Köszönet a szervezőknek!

Mióta megvan a Pók gond van a klímával. A gáz nagyon hamar elment. Tavaly Csörinél sikerült egy potenciális hibaforrást felderíteni. Meglepetés is volt, hogy tavasszal működött a klíma. A "Nagy Túra 2014"-re való készülés jegyében ma megnéztük, hogy mennyi illant el.
Lefejteni 320 grammot sikerült, a teljes 650-ből. A különbség távozott.
Mivel volt hely a kézi mosóban kapott még egy külső mosást is.
Majd egy wax jött, és a belső tér. Bőrápolás, porszívózás, habos szőnyeg tisztítás, műszerfal ápolás.
Holnap AlfaCity :-)

Már régóta keresgélek valami rádiót a régi helyett. Nem mintha nem végezné jól a munkáját, de csak CD-t fogad. Arra meg nem fér elég zene egy nagyobb túrához. A keresés sokáig tartott, mert a mostani gyártók egyre mütyürebb gombokat raknak a készülékekre. Nekem valahogy ez nem jön be.
Aztán végül megtaláltam a megfelelőt: JVC KD-X210. Ma bekerült a Pókba.
A rádió sokkal jobb vételt produkál mint a régi, sok olyan adó is bejön, ami eddig nem. Az USB-n könnyű navigálni. A hangja szellősebb, mint a régié.
Szóval eddig minden rendben. Indul a tartósteszt.

update 2014.07.05.
Alfacity-be menet nagyon nem tetszett a hangja. Menet közben a "szellős" hang nagyon csinn-bummosnak tűnt. Kicsit játszva az EQ-val és a végfok beállításaival visszaállt a rend. (Igaz közben sikerült kihúznom az egyik RCA aljazot a végfokból.)

Hogy ne csak kocsikázzunk, mára egy hegyvidéki sétával összekötött útra indultunk. Mönichkirchner-t választottuk újra célként. 2010-ben már jártunk itt, anno fel is és le is libegővel mentünk. Most csak fel. A szokásos "Wienerschnitzel" és a"Apfelstrudel" és némi nézelődés után a lefele utat az erdőben sétálva tettük meg. Kellemes séta 200 méteres szintkülönbséggel.
Az Alfi 1004 méterre jutott fel, mi 1174-re.