Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo k?z?ss?g

Még augusztus végén kirándultunk egyet, egy családi összejövetelre, Mátraházára. És újra az autópályás csendet választottuk. Nem volt rossz döntés, és az odafelé út keserűségét is sikerült enyhíteni, legalább egy kicsit. Ugyanis gyönyörű időnk volt, vidám autózásra számítottam azon a pár kilométeren Mátraháza előtt. És csalódtam, az elmúlt időszakban sokadjára. Egyetlen élmény kanyarra sem futotta, úgy jártam, ahogy mostanában nagyon sokszor a csobánkai szakaszon is. Elöl egy 40-nel guruló (E Merci), mögötte sor, előzni képtelenség. Negyvennel gurultunk át az összes élményt ígérő kanyarkombináción. Meg is fogalmazódott bennem hamar, kezd igazán felesleges lenni bármiféle élményautó. Egy-két éve rendszeresen azzal szembesülök, hogy lehetetlen egy jót játszani, legalább pár kilométert, pár percet. És mi marad? Beülni a gyenge, öreg, zöld Alfába, és lent az Alföld tengersík vidékin keresni valami helyet ahol tényleg játszhatok, mert 90 lónak kifér nyélgázon itt is, ott, is, amott is. 230-nak nem, csak szenvedünk.
Aztán egy óra múlva szebben sütött picit a nap, leszaladtunk Mátrafüredig és véletlenül épp üres volt az út. A motor még meleg, így pár kanyar jutott nekem is végül. Morzsa ez de már ennek is örülök.
A táj, a másnapi túra, és az élmények kárpótoltak persze, és hazafelé Zen újra nevéhez híven fantasztikusat alakított. Végig jó időnk volt, ám hazafelé ránk szakadt az ég. Az autópályán 140-nel haladtam egy kisebb konvoj végén a belsősávban, amikor egyik pillanatról a másikra özönvíz lett. A száraz útról 140-nel belehajtottunk a vízbe. Előttem fejveszett fékezések, úszkálások, vészvillogózások. Zen egy határozott lassítással 80-on volt, végig teljes tapadás és biztonság mellett. Nagy dolog, hogy egy ilyen kaliberű autó vigyáz ránk.
Aztán ahogy szétszéledtek előlem, Zen nyugalomban tudtunk ennél kicsit gyorsabban is haladni. Víz előtte, köd utána :-) Rendíthetetlen..

Újra elkezdte bántani a szemem ahogy a zárhídon ismét elkezdett előbújni a rozsda. 2016-ban a vásárlás után szinte ezzel kezdtem, eddig bírta. Most kicsit alaposabban nekiálltam. Újra fémig csiszoltam, de most rozsdaátalakítóval is kezeltem. Alapozásként cink sprayt kapott, majd a nap során ahányszor eszembe jutott és arra jártam, kapott egy réteg fekete fedő festést.
Egy lendülettel az első kerekek mögött is lekezeltem a kritikus részt. Gravír géppel fémig mentem, Evipassal passziváltam. Végül ezt nem fújtam, hanem vastagabb rétegben pici ecsettel fedtem be, így lényegesen ellenállóbb lesz a repkedő kavicsoknak.
Jó sokáig tartott (sok 20p-es szünettel), de remélem így elég alapos volt a művelet, és esztétikailag is normális lett az eredmény.
Csak ennyire zavart, hogy ott áll a másik 9 éves autó, amire eddig öten kérdezték meg, hogy új e :-))

Szép és jó volt, de elváltak útjaink.

Tavasszal elmaradt, most megtankolva, lemosva megint becsábított egy bőrápolásra is. Laza két három órás feladat, de kellemes kikapcsolódás, hamar kimennek az ember fejéből a napi gondok, feladatok.

A márciusi bejegyzéskor még nem tudtam, hogy az az állapot fokozható. Szinte teljesen letettük az autót. #teddleakulcsot Sikerült. Február 27. óta ma tankoltam bele először. 48l-t sikerült beleerőszakolnom.
Megtankoltam prémiummal, lemostam, itthon áttöröltem, kicseréltem a jobboldali xenont, mert kezdett rózsaszín árnyalata lenni, és egyelőre ennyi. Egy utunk majd lesz vele Csengerbe hamarosan, aztán újra pihenő.
Hogy mi lesz ha megérkezik az új flotta tag? Nagy kérdés még. Ez az autó fantasztikus. Gyönyörű, és különleges érzés vele közlekedni, pihentető vele utazni. A megjelenés, a hang, az a beltér. Továbbra sem győzök elég hálás lenni érte, hogy az enyém lehet.

Az autó elkészült, és a mai napon el is kelt. Ez volt az eddigi legjobb és egyben legrosszabb Alfám. Innentől viszont szétválasztom a hobbiautót a családi autótól. A családi marad a Tipo SW, ennek az utódja meg legyen még meglepetés.

Március 19-én kapott új műszakit, 2 db első szilentet kellett cserélni elől.

Április 7-én nyár kerekek felkerültek és kapott egy ózonos tisztítást.

km. állás: 276658
Téligumi használata ebben a szezonban: 2907 km

Időszerű volt ismét megejteni egy bőrápolást, természetesen AutoGlym cuccokat használtam. Kicsit még fényes, de másnapra majd bemattul.

Kereken három hónapot töltött az autó téli kerekeken ebben a szezonban. Ma visszarakattam a nyáriakat. Kicsit magasabb és kényelmesebb az autó a 19-es kerekekkel. És halkabb is. No meg jobban is néz ki. Amint felkerültek a villantós papucsok, egyből megnézték, már a gumis utcájában akadt egy rajongója. Nem mintha ez nagyon hiányzott volna, de azért jól esik.

Idén elképesztően keveset, még a szokásosnál is kevesebbet használtuk. Évek óta tart a folyamat, szokok le az autózásról. Amit lehet másképp oldok meg, és autós utakat csak ha muszáj, akkor iktatok be. Van GLS, DHL, TNT, vezessenek ők helyettem. Idő pazarlás, és őszintén, semmi örömet nem találok már ezekben az utakban. Budapest környéke egy csatatér, egy más világ, ahova nem vágyok. A kedvenc szerpentinemen időtlen idők óta nem fogtam ki olyat, hogy normálisan végig tudjak menni. Sor végére beragadva, 40-nel, ez jutott mostanság. Szóval megyek, ha muszáj.
Idén egy utunk volt, az is inkább kirándulás. Barátokat látogattunk futólag, Giuliát próbáltunk, és ennyi. 700km-t mentünk így összesen idén.
Így hát áll a tető alatt, lemosva, fényesen csillogón, töltőn lógva..
Pár hetente beindítom, megmozgatom, mint egy veteránt, és várom a szezont, hátha majd akkor több szükség lesz rá.
A választ egyelőre meg is adta Giulia kérdésre is: minek
Közben az öreg 146 rója a köreit a városban, állandóan megy, pörögnek az üzemórák, és jól van ez így, élvezzük.
Tegnap azért, hogy mozogjon, Zen jött velem a szokásos délutáni körre.