Blog >> td
Már rég az autónak kellene gurulnia, de nem. Két ember találkozott, akik nem szeretik a félmunkát, úgyhogy be lesz fejezve úgy ahogy kell. Nem lesz romantikusan kopottas, itt ott javított. Tudtam rá időt is szakítani, úgyhogy beletettem én is jópár óra munkát, nekiálltunk szétszedni és előkészíteni az autó elemeit a teljes fényezéshez.
És igen, az ott egy Alfetta ami várja majd a sorát, talán egyszer elkészül.
...
A jtd eredeti kormánya 7 éve alussza csipkerózsika álmát a garázs polcon. Egyszer fel akartam már tenni a TD-re, de le lettem szavazva, kopások és gyűrűnyomok voltak rajta, nem volt az igazi. Valahogy eladni sosem volt szívem. Amíg megvolt a jtd azért, miután eladtam, legalább ennyi emlék megmaradt belőle :-D
Most viszont... nem tudom mi lett velem, de lassan 3 hónappal azután, hogy a kasznisnak azt mondtam, hogy "Robi, hagyjuk ezt a kocsit", pont az ellenkezője történik.
Egy darabig a fakormányok piszkálták a fantáziámat, aztán lemondtam róla, ahogy az autóról is. Nem sokon múlt, hogy egy Giulietta-t anyagiakkal felszerelkezve elmenjek megnézni helyette.
Az Alfák viszont maguk választanak gazdát, ezt sokszor megtapasztaltam már. A Giulietta lelépett az orrom elöl, a kis 146 viszont maradni akart. És lassan minden alkatrész amit valamiért megőriztem, megvettem, helyre talál benne.
A kormány is. Ebay-en találtam valami érdekeset. Egy világos cérnával varrt 146 kormány NOS (New Old Stock) cimkével, gyári cikkszámmal borzasztóan drágán. MOMO utólag rendelhető "lineaccessori" lehetett. Végre valami ami tetszik, ritka és elérhető közelségbe hozható. No nem úgy, hogy megveszem 90e-ért.
Annyit már tudtam, hogy Rendes József az akit kormánybőrözés ügyben érdemes megkeresni. Azt is tudtam róla, hogy a Momo-nak dolgozott nagyon sokáig. Talán ő még készített ebből eredetit. Elküldtem neki a képeket és megkértem, hogy alkosson nekem egy ilyet. Ténylegesen egy műalkotás lett, öröm kézbe venni.
Az autót két hónapja adtam oda Robinak, a karosszériás mesternek. A képeken csak a lényeg nem látszik, azt már fedi az alvázvédő. A kívülről alig problémásnak kinéző autó elnyelt egy tábla lemezt végül. 2mm-es lemezből készült a belső küszöb, az oszlopok alja, az emelőpontok, ülés alatti tartók, a padló egy része és még sorolhatnám. A lemezt kézzel megkopogtatva is érződik, hogy ez igen masszívra sikerült.
Egy tankajtót szereznem kell, de mondhatni "több is veszett Mohácsnál" :-)
A hátsó lökös tartóján a jobboldalon még elkél egy kis igazítás (ez is újra lett építve), amúgy így festetlenül, nyersen is az a benyomásom, hogy az autó vonala szépen megmaradt, minden masszív és nagyon egyben van.
Innen még sok munka, az látszik, mire minden egyenes lesz, sima és zöld. Robira bíztam, hogy hol és mennyire fúj bele, jó kezekben van az öreg autó. A kaszni munka a teljes restaurálás szintjét súrolja.
Update: tankajtó már lett is, véletlenül pont zöld
Ma megtörtént az éves olaj és szűrők cseréje. Aknán átnéztük az autót, mint minden ilyen alkalommal. Futómű rendben, motortartók, kormány összekötők okés, semmi rendelleneset nem találtunk. A légszűrőt magam cseréltem itthon, közben a motorteret is átnéztem, pótoltam végre a hiányzó műanyagot, ahova a motorháztető kitámasztót kell beakasztani. Műszakilag még mindig top, szaladhat tovább az öreg szekér.
Mivel esőt is mond holnapra, kelleni is fog az autó (ha már van, inkább ezzel rohangálok a városban holnap), úgy döntöttem nem húzom halasztom, összerakom.
Lent volt a lökös, láttam mi van alatta. A két oldalsó "létra" szokásos módon rozsdásodik, de nincs atomjaira rohadva.
Kapott a legyezőkoronggal ahol elértem és egyelőre levédtem rozsdagátló festékel a lecsiszolt helyeken.
Gondolkoztam, hogy mi legyen a sárvédőkkel, de egyelőre nem álltam neki. Annyira nem vészes még egyik sem, ezt inkább majd kasznisra bízom.
A lökhárítót feltettem, ami csavart kellett cseréltem.
Az eredmény? Gyönyörűen fut az autó vonala, minden mindennel passzol. A lökhárító is, sárvédők eleje, motorháztető, ajtók-sárvédők találkozása.
146-nál ezt az állapotot nem könnyű elérni az a tapasztalatom, de ez most tökéletes. Az eddigi legszebb vonalú 146-om ez most így.
Pont ez az egyik ami miatt megálltam, és nem rántottam le a sárvédőt. Az a gondolatom, hogy a két rozsdamentesnek le kéne vágni csak az alját, és rátoldani a gyári sárvédőkre. Így tuti megmarad az eredeti szép vonala az autónak, és megszabadulok a rozsdától is. Mellesleg csak alul kell belefújni. Nem új autó már, nem szabad a makulátlanságra törekedni.
Erre jutottam. Legyen az autó vonala tökéletes, nézzen ki igényesen, normálisan, rozsda ne legyen rajta, de belefújás lehet, kicsi karc, épp észrevehető színeltérés lehet. Lassan 22 éves autó, gyári fényezéssel, nekem ez így "romantikusabb", mint egy csitt-fittire restaurált autó. Lehet hogy nincs igazam persze.
De most örülök, mert jól néz ki :-)
Örömömben a váltógombot és bőr szoknyákat is feltettem, hiszen nem azért vettem, hogy majd eladjam. Fogni akarom, kapcsolni vele a sebességet. Egy élmény :-)
Az autó most vállalható, ha így marad is jó. Nyilván nem tökéletes, pár dolgot, apró rozsdát majd kasznisnál orvosolunk. Csak módjával, ésszel, amennyi kell ahhoz, hogy szép is legyen és el se porladjon.
Ma autószétszedős lábbal keltem. Délelőtt még visszafogtam magam, nem kell az, hagyjuk, majd... Az ebéd utáni kávé begyújtotta a kályhát, szanaszét rámoltam az autót.
Ajtók le, rozsdátlan ajtók fel, összes csatlakozó kontakt sprayzve, minden apróság a helyére pakolva, új patentok a kárpitba, zárszerkezet tisztítva, zsírozva. Volt üregvédve az ajtó ami felment, ez látszik, azért megkínáltam egy kis zsírspray-vel, ha már fújkáltam a zárakat, zsanérokat. Ezt most úgy rendbe pakoltam, ahogy illik.
És egy élmény volt, ugyanis a 21 éves gyári ajtók még nem voltak szétszedve SOHA!
Ilyet még nem láttam. A kilincs mögötti kis műanyag takaró még soha sem volt kipattintva a helyéről. Ez tartott legtovább, hogy úgy szedjem ki, hogy minimálisan sérüljön.
A hangszórók mintha újak lennének, nincsenek elázva, megrozsdásodva.
A hangszóró rácsok füle megvan, és minden, minden teljesen újszerű. Hihetetlen.
A szerencse, hogy amit Dávid küldött ajtók, azok is gyáriak, bennük a védő fólia és minden apróság. Mindenből a jobbat építettem be, egyedül az ablakemelőkkel nem jógáztam. Működik az újban is, bár talán hangyányit lassabb.
És a vonala tökéletes, a záródás tökéletes. A szín erős napsütésben látszik, hogy nem pontosan illeszkedik, nagyon kicsi különbség van, de erre számítottam. Hiába azonos a színkód, ahhoz nagy mázli kell, hogy semennyire ne látszódjon a különbség.
A lököst is lerobbantottam, majd itt folytatom a munkát. A neheze megvolt, a látszó rozsda ezennel eltűnt, ajtók alja "javítva".
A sárvédőkkel várok, azzal még nem végleges a terv.
Megézkezett DeezL kartárstól a zöld pakk, ezúton is köszönet a korrekt alkatrészekért:
- Két rozsdától mentes ajtó teljes belső berendezésével, gyári fóliabetétekkel, tükrökkel, minimális hibákkal.
- egy motorháztető (még nem tudom melyik kerül fel, mindkettőt fényezni kell)
- és egy lökhárító kompletten ködlámpákkal, keretekkel.
Plusz még néhány apró műanyag alkatrész.
Ma nekiálltam letakarítani az elemeket, hogy tisztán vigyem a kasznishoz, illetve lássam az állapotot.
Már csak egy jobb első sárvédő hiányzik, és kezdődhet a felújítás.
Hogy kezdődik e, és milyen nagy lélegzetű lesz, még nem tudom. Kis felújítás? Teljes felújítás? Autó csere? Lesz ahogy lesz..
Gyengének éreztem kicsit az öreg vasat. Nem tudom, hogy csak a 159-hez szoktam hozzá nagyon, vagy tényleg volt már jobb erőben. Vagy csak a nagy meleg gyengítette el kicsit? Mindegy is, mert mióta Jorjie elküldte nekem azt a törött házú adagolót, nagyon érdekel a működése. Szög egyszerű, mégis okosan kigrammolt kis szerkezet, óvatosan kell hozzányúlni. Először olvastam kicsit. Krézi dízeltől a Tipo topicig sokmindent.
Aztán nekiláttam a "tanuló" adagoló LDA részét szétszedni. Bonyolultabb leírni, mint szétszedni és megérteni. Egy kis tüskét nyom rugó ellenében a turbónyomás. A tüske kúp profilja lényegében a maximum mennyiséget limitálja. Olyan, mintha a gázpedál maximum csavart tekergetnénk turbónyomás függvényében.
A működését ki is próbáltam, rákötöttem a kompresszorra, és megnéztem, hogy mi mit befolyásol. Rájöttem, hogy nincs túl precízkedve, egy kis műanyag gyűrű van a tüske nyakánál. Ennek a vastagsága határozza meg, hogy meddig tud lemenni a tüske, vagyis meddig tud felcsúszni a szabályozó tüske a kúpon.
Elsőre szemre megfaragtam a tartalék adagoló tüskéjét, és mentem egy kört. Okádta a füstöt szegény autó. Viszont rettentően szaladt, nagyon nyomatékos volt. Nyilván így nem maradhatott, de azt megtapasztaltam, hogy mit lehet kihozni a motorból csak mennyiség növeléssel. Ezt kéne összehozni füsthatárig visszavéve az anyagot.
Kivettem a tüskét, és nézegettem a kettőt kézben. Aha.. nem egyformák, és a gyűrű sem egyforma rajtuk! Az autó gyári tüskéje picit enyhébb lejtésű, de hosszabban csúszik rajta a szabályzó tüske a vékonyabb ütköző gyűrű miatt. Tehát a pót tüském eleve több anyagot ad, és én még ezt jól megcsiszoltam.
A második kísérlethez már tolómérőztem szorgalmasan. Megmértem a gyárit , negyeddel elforgatva a gyárit (ami úgy beépítve alul már épp pamacsoz) és a túlreszeltet. Kicsit még mindig érzésre támaszkodva meghatároztam a cél profilt, aztán gravírgéppel nekiláttam előállítani. Vagy 20 percig apránként művészkedtem ki az elgondolt profilt. Ez most nem "horpad", hanem inkább "púpos. Így alul, kicsi nyomáson nem fog úgy füstölni, nagyobb nyomásnál fogja gyorsan növelni az adagot. Így persze lassabb lesz a turbó felpörgése, de most jó ez így, csak ne füstöljön.
A ki-be szerelések közben pedig kiderült még valami. Ez volt rossz az autón eleve. Pár reggeli iskola menet után, ha én vittem el az autót, az első padlógázra retteneteset kormolt. Vizsgán is gond volt a füsttel, ami aztán eltűnt. Az ok: leragadt a tüske. Valószínű, hogy azokkal a kormolós padlógázakkal akasztottam vissza, azután mindig tökéletesen, füstmentesen szaladt a gép.
Most a tuning tüske van benne, azóta nem tapasztaltam ezt a leragadást, de lehet egy zsírozásra még szétszedem majd. És az eredmény? Naná, hogy jobban megy. Nem lett annyira eszelős, mint a túlreszelt tüskével, de érezhetően fürgébb, jobban reagál, szépet gyorsul. Egy elég új BMW-vel kekeckedtem kicsit, csak hogy lássam hogy állunk :-) Kiprovokálta.. A tapadás volt a gond, nem a motorerő, úgyhogy pont jól állunk, elég lesz ez így.
Ha kijön rá a lépés, az előtöltés finomhangolása a következő, kicsit puhább járás nem volna ellenemre, ennyire nem volt régen kattogós. Elvileg csak 1 fokkal van nagyobb előtöltésre téve, de szeretném gyári értékre rakatni.
Update 2018.05.19.:
Még mindig sokallam a füstöt. Megmértem a tartalék adagoló füstcsavar beállítását, és átállítottam oda az autón. Alig volt szegénynek alapjárata, eléggé csattogós is lett, viszont nulla lett a füst. Innen indulva óvatosan tekertem beljebb a füstcsavart, figyelve az alapjáratot. A kontra csavar miatt nem egyszerű finoman beállítani, mert a kontra lehúzásakor még mozdul egy picit a füstcsavar is. Végül sikerült találnom egy olyan állást, ahol minden jónak tűnik. Kis füstpamacs van csak, az alapjárat normális (persze ez külön is állítható), és a motor hangja is normális, nem csattog. Menet közben teljesen elhalkult az autó. Egyelőre így marad.
A turbócsövet (és még két gumicsövet) tartó lemez alkatrész egy tervezési hiba. Előbb meghajlik, így a turbócső hozzáér az akkumulátor széléhez és szépen kidörzsölődik.
Aztán végül feladja és eltörik. A hengerfejezéskor a szerelő lelkiismeretesen meghegesztette, örültem. Aztán tegnap megint törve találtam. Persze, nyilván nem a hegesztésnél, most kicsit alatta.
Fotózhatatlan helyen van, és siettem is, de valamennyire azért megörökítettem a dolgot.
Ez törjön el, ha tud!
Levezetésként megigazítottam a szervo tartályt, mert valaki, valamikor rosszul tette vissza. A csavart rátekerte, de a másik oldalon nem akasztotta be a helyére. Ezért állt olyan kis bizonytalanul.
