Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo k?z?ss?g

Úgy 2e km-rel ezelőtt kivillant a fékbetét kopását jelző lámpa. Már tavaly akarták velem cseréltetni Érden a fékeket, de úgy gondoltam, ez ki van fizetve, még nem szólt, és pláne nem fogok márkaszervizes áron féket cseréltetni. Ja és köszöntem, nem kérem a gyári, butított Jurid betéteket.
Hogy miért? Mert az OEM Jurid betétek téglalap alakú surlódófelületűek és nem töltik ki a 330-as szép nagy tárcsát. A képek közt látszik. Gondolom így biztosan nyikorgásmentes, vagy biztosan cseréni kell a tárcsát is a hullámos kopás miatt amit ez okoz?

Sokat agyaltam, hogy milyen tárcsa betét kombináció legyen. Szerettem volna mart tárcsát előre, de nem akartam eltérni a gyári high carbon specifikációtól. A Tarox árszintjéig nem megyek el egy 5 év alatt lerohadó kopó fogyó alkatrésznél, úgyhogy igazából az igényeim metszetében nulla darab termék volt található.

Gondoltam akkor Brembo Prime.. amiről kiderült, hogy minden műszaki rajzon Sub-group 1 az anyagbesorolása, ami nem high carbon. Gondoltam akkor Textar, mert az high carbon, és jó árban van. Aztán rájöttem, hogy oké, de az meg nem a PVT hűtési megoldású, mint a gyári. Szóval az OE cucc tűnt a legjobb kombinációnak, úgy gondoltam azt a kb 30e Ft felárat (a párért) megadom érte.

Az ellentmondás még ott van, hogy a nem high carbon Brembo Prime mégis CE R90, fogalmam sincs, nem tudom, a gyári az gyári, majd 5 év múlva ráérek gondolkozni megint ezen.
A betét Brembo Xtra lett, P23 185X, teljes tárcsafelületet kitöltő profillal. A figyelmes szemlélőnek feltűnik, hogy a piros zajcsillapító élét hőálló Gun metal sprayvel átszíneztem, nem bírta volna a szemem a sárga nyereg alól kivillanó piros színt. Piros nyergesek előnyben.

Nos el is kezdtem a minap a szép napsütésbena munkát, és eljutottam egész addig, hogy basszus, az emelőmmel esélytelen. Nem tudom biztonságosan megemelni. Kellett egy laposabb profilú és nagyobb emelőtányérú emelő. Szerelés helyett így emelőböngészés ment, beletelt egy-két órába mire találtam jót, elviselhető áron, raktáron Debrecenben.

Lincos a157 lett, alu/acél emelő, 15kg, nagyon könnyű, dupla munkahengeres, tudom javasolni..kivéve hogy volt egy garanciális malőr vele, amit még aznap megoldottak.

A szerelés egy következő napos délutánra csúszott, pár órát eltöltöttem vele, nyugisan, alaposan. Valahogy így:

1. Brake sevice mode ON
2. Akku saru le (!)
3. Fékfolyadék tartály kinyit
4. Kerék le. Kopásjelző vezeték le. A nyerget alá kell bakolni, mert egy fém fékcső fogja összesen tartani a csavarok oldása után. Ezt nem akarjuk elhajlítani és masszív szívásba szaladni.
5. KÁVÉ
6. Én még fent a helyén a két stift kiütése után 2db lapos csavarhúzót a betét és tárcsa közé nyomva visszatoltam a dugattyúkat.
7 Két T55 torx csavar ki, féktárcsa biztosító csavar ki, óvatosan a tárcsát kilegózni a fém fékcsőre továbbra is vigyázva.
8. Jöhet ki a rossz betét, és a rugó. Majd tisztítás, ami sok idő, vigyázva a fém fékcsőre továbbra is. Gravírgép drótkoronggal a kerékagyat is szépre, de nem belemarva.
9. Új rugó bepattint, betétek fülei alá Ate Plastilube, és mehetnek be. A stifteken lehelletnyi Plastilube, mehet be amíg kézzel megy. A betéteknél figyelni! A belső oldali jobbos és balos, a kopásjelző vezetéknek megfelelően. A külső mindegy.
10. Kerékagyra nagyon vékonyan rezes paszta, főleg a központosító peremnél, majd tárcsa visszalegóz, biztosító csavar be.
11. Torx-ok vissza, némi közepes erősségű (kék) csavarrögzítővel. Nyomatékkulcs ízlés szerint. Ezután a stifteket visszütni rendesen, nem elfelejteni!
12. Kerék vissza, no kapkodás. Ha mindkét oldalon kész a szerelés, a féfolyadék szintre ránézni. Ha MAX fölé jött, tiszta (!!) fecskendővel leszívni. Ha okés, kupak vissza.
13. Beülni, és pumpálni párat a féken, amíg fel nem keményedik és stabil pedálérzet nem lesz..
14. Akksi saru vissza. Gyújtás rá (nem indít!), kézifék be majd ki, majd be. Kilép a szervizmódból, szór pár hibaüzit.
15. Autó beindít, majd kormány elteker falig balra, falig jobbra. Leállít. Majd beindít. Ekkor a hibaüzenetek elmúlnak, minden szép és jó.
16. Egy óra alatt összes szerszám, szirszar, zsír, limlom elpakol, napi 10e lépésszám elérve.
17. 20km óvatos fék bejáratás, az első métereken figyelve, hogy minden oké e. Lényegében kb 85km/h tempóról 45-50-ig lassítások 5 kisebb szakaszos fékezéssel. Ez 20-25km-en keresztül, ez az AP Racing ajánlása az első bejáratási fázisra.

És ennyi. A költségek az emelőt is tartalmazzák.

Vártam is és nem is. Eltelt az 5 év, lejárt a garancia. Pár hónapja még meg voltam győződve róla, hogy nem változtatok, viszem Érdre, legyen ott az Alfás pecsét, kell az, ennyit megér.
Ahogy közeledett az éves szerviz, úgy kezdtem elbizonytalanodni. A hátam közepére nem kívántam 5-6 óra vezetést és 2 óra ügyféltérben rohadást, vagy épp Érden tűző napon mászkálást. Legalább lenne ott valami. De nem van.

Eszembe jutott, hogy ohhóó, Nagyváradon van márkaszerviz. Nosza kértem is árajánlatot. Már beleéltem magam, hogy egy óra autózás oda, egy vissza, tök jó lesz nekem, és még biztos olcsóbb is keletebbre. Hamar lehervadt az optimizmusom. Kicsit erősre sikerült az ajánlat.

A dolog annyira megütött, hogy inkább kértem Érdről is egy ajánlatot, hogy lássuk mennyi is az annyi. Nos mikor azt megláttam, akkor szépen leülepedett bennem, hogy ennek itt a vége.

Nem csak a felár sok, hanem úgy kompletten. Az egy napom ami megy a levesbe, egy tank benzin. Ez így összesen értelmetlen. És újra haragszom az Alfa Romeora, mert nincs használható szervizhálózata.

Hogy mi lett a vége? Felhívtam a Tomi szomszédom tesóját, Timit. Van egy szervizük, lényegében itt, 200m-re. BMW-ben profik, jártam már ott a Giuliettával hétvégén "workshop"-ozni, de a vezérlés cserét is ők csinálták rajta. Illetve Geri, akiben nagyon megbízok.

Vállalták úgy, hogy én viszem a gyári alkatrész pakkot. Én pedig megkönnyebbültem.
Egy nagy felszabadultság érzésben jött le rólam az Érdre menés, egész nap elcseszés utálatos terhe. Gyűlöltem, őszintén megmondom. Annyit jártam ott, annyit szívtam, csereautóztam, elég volt.

És ez így.. reggel átgurultam az autóval, majd 5 perc alatt hazasétáltam. Volt egy nyugis nyári napom, csináltam a dolgom. Majd ebéd után kaptam egy üzit, hogy kész, számla kiállítva, pecsét a füzetben. Köszi nekik, hogy így 35 fokban is, vitt alkatrésszel is, levettek egy terhet a vállamról.

Ami rám maradt, az olajszint beállítás. Mert ott még Max-ot mutatott 4.8l betöltése után 5 perc járatással, itthon már csak 1/2-et. Most 5.1l-nél járok, 3/4-et mutat. Sebaj, azt a maradék 1dl-t, ha tényleg kéri, ráöntöm a hétvégén.
A multair reset megvolt, szerviz számláló nullázva. És lett egy gyönyörű pecsétem, amilyen tuti más Alfa szervizkönyvében nem lesz :-)

50250km
Olajcsere szűrővel, pollenszűrő, légszűrő (OEM minden)
4db gyári gyertya
Gyári hosszbordás szíj

Egyik reggel a kisebbik lányomat hamarabb kellet vinni, 7-re hát gondoltam beviszem. Gondoltam én. Beültünk az autóba, nyomom a gombot. Gyújtás rá, és megjelent egy felirat: Battery Low
Fel sem fogtam igazán, mert rutinból nyomtam az indítást. Meg se nyekkent az autó. Neeem. Ez lehetetlen, két hete töltöttem az akkumulátort, azóta nem mentem sokat, és tegap előtt semmi jele nem volt akku halálnak, minden fűtés működött. Rányomtam mégegyszer, hátha tévedés. Ne ekkor az autó őrült villogásba kezdett. A műszerfalon sorakoztak a hibaüzenek, a hiba lámpák ötletszerűen felvillantak, elaludtak.A mututók megmozdultak, a külső lámpák villództak összevissza. Oké, gondoltam feladom, ez ennyi.
A gyújtást levettem... volna. De lefagyott az egész, villogott és nem reagált a gomb megnyomására.
Közben a menetrend app-ban kinéztük a buszt, amihez azonnal el kellett indulni. Hát elindultunk. A fene ha ott megeszi, hogy megint akkor nincs autóm amikor szükség van rá. Oké, ez nem egy nyaralás éppen, de kellett volna. Úgy ahogy van, nyitva, villogva otthagytam a beállóban, nem volt idő filozofálni.

MIre 9 körül visszaértem, az autó már elnémult, az akksi kifeküdt. A lakáskulcsom pedig....áááá a csomagtartóban. Az pedig nem nyílik áram nélkül.

Szerencse, hogy az irodámba viszont be tudok jutni bármi van. Onnan előhalásztam a ctek-et és egy mágneses végű kihúzható izét. Ilyen antenna szerű segédeszköz, kicsi lámpával. És szerencse, hogy az autóba kértem a dönthető ülés extrát. A középső rész bentről lehajtható, így ügyesen kipecáztam a kulcsot.

Végül töltőre raktam az autót, és otthagytam. Délután még az autóban rámértem az akksira, 12.4V-ról 10.4V-ra szaladt le, majd vissza, majd le. Összevissza. Gondoltam akkor ez kuka. Kiszereltem az akksit, apumat felhívtam, hogy help, nincs autóm, vigyen el agy akku boltba.

Na ott rámértek és 600A indítóáramot állapítottak meg 3-4 óra töltés után. Vagyis az akksi alapjában véve jó. Nem cellazárlatos, működik, és a kapacitása sem gyalázatos.
Azért vettem egy AGM- et, gondoltam nem küzdök én ezzel, akkor sem stimmel, hogy ennyire kifeküdt.

A ki-be szerelés egy "álom". Az akkut rögítő lemez csavarja nem látszik, sehogy. Telefon kamerával bekukkantva is nehezen, homályosan. Szóval csak tippeltem, hogy a 21. sz-ban már Giuvanni is merészen úgy dönt, hogy ugyanaz a szerszám jó legyen hozzá, mint a sarukhoz. Éééés igen! Vakon, érzésből, szépen ráment a 10-es dugókulcs. A vezetékek alatt épp kifér a nem pihe súlyú akku. Egyedül kell megoldani, két ember nem fér hozzá, szóval egy kis bicepszezésre fel kell készülni. Neeem, két kézzel sem férsz hozzá, úgyhogy csak ügyesen :-) Na mindegy, megoldható.

Első indítás, kormány jobbra, balra tekerés után szépen eltűntek a hibák, minden visszaállt normálisra, Második indításnál még csúnyán zörrent (szerintem) a Multiair, aztán az is rendbejött.

A "rossz" akku köszöni jól van, 24 óra alatt sikerült feltöltenem, a kapacitását egy 50W-os izzóval tesztelve 80-90%-os állapotú. A Giuliának ez kevés. Az akku menedzsmentje nem képes egy ilyen állpotú EFB akksival stabilan életben tartani az autót. Köszönjük 21. század. Kár kisérletezni, az autó nem tölti tele, kb 80%-on tartja, mert elvileg így optimális. Pár rövid városi út, télen, és szépen lemerül 60%-ra. Aztán már csak elég annyi, hogy az akku nem új, és álltában már nem tartja úgy a töltést mint újkorában. Tölteni meg nem tölti rendesen, mert az IBS bonyolult logikája szerintem kicsit bugos. Kb ennyi történt. És ezért cserélnem kellett, mert ez innentől bármikor megtörténhet.

Még amivel lehetséges játszani, hogy néha levenni a sarut, feltölteni az akksit, és visszatenni a sarut. Így az IBS újrakalibrálja magát, és talán nem történik ilyen.

Ezzel a bloggal adós vagyok egy ideje, szóval még júliusban úgy kaptam vissza az autót, hogy az vészmódban ragadt. Így lett, hogy Chilivel mentünk nyaralni.
Szeptember elején volt egy fontos üzleti utam, árut is vinnem kellett. Föci barátom vette át az árut Vecsésen, és fel is ajánlotta a furgont, menjek fel vonattal, megoldjuk. Azért én csak felszívtam magam kicsit...itt egy autó amiben céges pénz áll, fizetem a cégautóadót és vonattal menjek?

Úgyhogy bár lett volna jobb dolgom, nekiálltam felfogni, hogy mi okozza a vészmódot. Sokáig tartott, kb két napom ráment az agyalásra, próbálkozásra. Aztán meglett.

Hogy ennek van e köze ahhoz, hogy lóg a wastegate, na abban nem vagyok biztos. Ez itt konkrétan egy másik hiba. Kimértem, 4.7mm-rel kereste arrébb a null pozícióját a wastegate-nek, vagyis az aktuátor nullpont kalibrációja ment el. #nemkicsitnagyon

Persze ekkor már ki volt írva az autó turbócserére, csak épp októberre igérték az alkatrészt, nekem meg kellett az autó. Vészmódban pedig nem akartam használni, nem kéne kinyírni a motort.

Nos a kényszer megszülte a megoldást, az autót életrekeltettem ideiglenesen. A dolog hozománya volt, hogy be tudtam állítani, hogy a wastegate rendesen, erőből zárva legyen.
Na innentől tudtam, hogy ez a turbó így ahogy van nincs rendben. 3-4 deci fogyasztás csökkenés, és érezhetően élénkebb gázreakcó bújt elő egy kétfilléres tákolástól.

Így meghempeszkálva mentem vele kb 1500km-t, majd szeptemberben hívtak, hogy idő előtt itt az új turbó.

Az Autócentrum Szabó előtt ismét le a kalappal. Olyan szinten korrekt munkát és tényleg teljeskörű megoldást kaptam, hogy huhh.. tényleg köszönet nekik. Daninak, aki szervezte és Csabának aki elvégezte a cserét. Amikor megláttam a munkalapon, hogy ez a beavatkozás milyen tétel volt, elkerekedett a szemem.

Hazafelé már éreztem, hogy igen, az a bizonyos élénk gázreakció megmaradt, és az alacsonyabb fogyasztás is. Itthon másnap első dolgom volt megnézni, hogy vajon tényleg lógott a régi? Tényleg kisebbet kottyan az új? És hát tényleg. A nyikorgó milliméternyi mindenfelé bólogatás helyett egy határozott "koppanós" billegése van.
A kézzel ráírt contolowa qualita szám helyett (a gyárin így volt) egy QR kódos nyomtatott számsor az aktuátoron.
Láthatóan valamilyen upgrade is történt az aktuátor körül, másképp néz ki a csap amire a kar rámegy.

Ez így most nagyon megnyugtató, az autó fantasztikusan csendes, élénk, jó vele autópályázni. Nem mondom hogy újra... mert szerintem sose volt ilyen.

A turbó mögötti két légtelenítő csavar típushiba. Műanyagból vannak, és a nagy hő hatására amit ott kapnak, szépen idővel elporladnak. Jó esetben csak a fejük törik le, rossz esetben a hűtőfolyadékot is elengedi.
Van több utólagos "tuning" csavar, többek között az Alfissimo féle nagyon szép, feliratos. Szállítással, ÁFÁ-val húszon párezer forint. Egy pár csavarért túl volt az ingerküszöbömön.

Gondoltam teszek a kisebbikbe sima rozsdamentes csavart, az van, a nagyobb 8-as helyére pedig valamit majd a csavarboltból. Aztán megláttam Aliexpressen egy készletet ami elbizonytalanított. Kb 100Ft-ból megoldható, ám látványosan olyan kókány..
Soha az életben nem gondoltam, hogy két csavarért adok 8e Ft-ot, de a kínai áruházfüggőség befűzött. Addig kuponoztam közel 10e-ről, hogy nyolcér' már nem bírtam otthagyni XD
Főleg a nagyobbik csavar miatt vettem meg, mert olyan széles fejű 8-as csavart nem feltétlenül egyszerű találni. Itt pedig azzal kecsegtettek, hogy oda való, pont jó.
Ráadásul titán csavar, rainbow coating-al. Ilyesmit biciklinél már használtam, és ott valóban titán csavar jött.
És úgy tűnik, hogy ez is valóban az lehet. Nem mutat rosszul, fogjuk fel optikai tuningnak egy olyan helyen, ami nem látszik. Sok értelme van, nyilván.

Viszont. Ahogy az Alfissimo féle, ez is alul sima fejű. Ugyanakkor a gyári M6-os csavarnak egy profil van kiképezve a tömítés számára. Vagyis minden olyan utólagos csavar, aminek alulról sima a feje és 11mm-nél nagyobb fejátmérővel rendelkezik, műszakilag nem korrekt megoldás. Annak ellenére, hogy jelen esetben gond nélkül működik.

Valószínűleg a kisebbik légtelenítőnél egy normál hengeresfejű imbusz csavar M6x12mm méretben pont megfelelne, tökéletesen illeszkedik rá a tömítés.

Összességében eddig a kínai tuning készlet is rendben van, jól bemelegítettem az autót, mentem egy tesztkört, nem cseppen, nem ereszt.

A téli átállás megtörtént. Ahogy néztem, a nyári gumikon még egy szezont kibír majd a minta. A szélét kicsit eljátszottam, de összességében jó lesz ez még.

Már év elején befizettem erre az Alfa Romeo Club által szervezett talákozóra, szerettem volna Kakucson a pályát megnézni, kipróbálni, hogy ne csak fotelvéleményem legyen a Laptimingnak is helyszínt adó pályáról. MIvel reggel időben regisztrálni kellett, elindultam korán. A 4-es úton, vicces 7.5l-es fogyasztással, fél órával gyorsabban mint a Google Maps által kiírt érkezés. Valahogy így is terveztem. Mivel egy hatalmas esőt is kifogtam út közben, még szépen lemostam, rendbeszedtem az autót.

A beléptetés, felelősség nyilatkozat pillanatok alatt megvolt, gördülékeny volt az egész szervezés. A nap elején felvezetett körökön szépen sorban haladva volt alkalom megismerni a pálya nyomvonalát. Ez nem feszített tempóban történt, tényleg pályáabejárás volt. Nem volt kötelező, de nem szerettem volna kihagyni a lehetőséget, az ilyen mindig hasznos. Közvetlenül ezután már álltunk is fel sorban a belépő kapu előtt, és sorban engedtek minket fel a pályára.

Ilyen események előtt mindig az van bennem, hogy nem vagyok én versenyző, majd jól elbénázok ott, de valahogy sosincs bennem az a magabiztosság, hogy húúú most csapatunk egy nagyot. Ez nálam örök ambivalencia, vagy valamiféle skizofrén beütés? Nézem a többi autót, hogy csikorog, dől, húú hogy mennek, de ügyesek. Jó, majd körbemegyek valahogy én is. Nézem kikkel megyek.. Háát izé. 75 versenyautó, két Giulia Q...francba. Aztán felintenek a pályára. Az első kört olyan közepesen kényelmesen letudtam, bemelegítő kör. Aztán az utolsó szűk kanyar kijáraton a lábamat odaszívta a gázpedál. Tudtam, hogy nem megyek pályarekordot, tudtam hogy hol hagyok benne nagyon sokat, de elkezdtem élvezni a dolgot. Elmúlt a bizonytalanság, és nyomtam neki, és hát nem közelített a tükörben senki... Hogy mitől van ez, nem tudom.

Az is érdekes, hogy régen az adrenalin azért uralta az ilyen autózást. Csúszunk, határon vagyunk, juhúúú. Hogy a Giulia más e, vagy én öregszem, nem tudom, de most is, mint a Giulia minden megtett méterét a harmónia és a kontroll érzet írja le jól. Elképesztő módon együtt él az emberrel. És igen, baromira puha versenypályára, és az egyenesekben jöhetne még lóerő. Viszont ez sem az élményt nem rontja, sem lassúnak nem mondható. Én előztem, engem nem előztek. Végig az volt az érzésem, hogy a szűk kanyargós részek ahol a Giulia brillíroz. Az valami eléképesztő ahogy a kis szűk kanyarokban végig egyensúlyban lehet tartani, és fordítani kormánnyal, gázzal, ahogy jól esik.

Másfél éve volt az MRing tréning és pár kör a pályán. Az nagyon élveztem, most viszont egész más élményt kaptam. Akkor téli gumikon mentem, ami érzetre jobban harapott. Most nyárikon, ami egyáltalán nem bizonyult lassúnak. Most sokkal többet sodródott az autó, még több kontroll érzet volt. A kanyarokban most egyszerűen jobb, kegyensúlyozottabb volt, amit nem tudok hova tenni.

A fék valami irgalmatlan jó lett. Gyors, hajszál pontos, nulla bólintás. Egyszerűen nem ilyenre emlékszem régről, ez most egy nagyon magabiztos fék setup így. És aki szerint normális hogy pár kör pályázgatástól tönkremegy a fék.. hát nem. Semmi baja a hátsó fékeknek ennyitől. Felraktam, bejárattam, volt benne 1500km, amikor megkapta ezt a pályanapos kiképzést. Köszöni, jól van. Sem égésnyom, sem barázda, sem semmiféle rendellenes hülyeség nem látszik rajta.

A képekért köszönet a fotósoknak, NrmN, és Flat Four!

Ezt a bejegyzést tuning és extra kategóriába soroltam, mert remélem sikerül a gyári kacathoz képest egy jobb hátsó féket összerakni. Nem szerettem volna arra pénzt költeni, hogy az autót vizsgálgassák. Egy óra márkaszervizes rezsióradíjból pont megvan egy szett új hátsó fékbetét. Ha Budapestig kell menni ezért, akkor majdcsak a tárcsák ára is.
Fórum olvasás, Tarox-szal levelezés után valami ilyesmi körvonalazódik:

1. A tárcsa anyaga legyen jó. Mind ugyanaz a szürkeöntvény elvben, gyakorlatilag vannak különbségek, és a gyártás, hőkezelés (ha van) milyensége is számít.
2. Mivel a túlmelegedés a valószínű diagnózis, semmiképp nem kerül fel újra ATE tárcsa, és ha lehet a hőelvezetésen javítsunk.

A sok opció végigpörgetése után a Rotinger mart tárcsa és gyári betét kombinációra voksoltam. A Rotinger anyagára jó visszajelzéseket találtam, nem kopik, nem ég meg. Sima tárcsa párti voltam, azonban a Tarox-tól kifejezetten javasolták valamiféle hűtési megoldás választását. Hogy miért a mart?

A fúrt tárcsák fő funkciója anno az azbesztes betétek súrlódásakor keletkezett gáz elvezetése volt. A mai betét anyagok már nem képeznek ilyen gázokat. Továbbra is van hűtőhatás, de az a mart esetén is.
A fúrt tárcsákat lényegében ipari oszlopos fúrón készítették eredetileg. A gyártástechnológiája egyszerű. Ugyanakkor nagyon megbontja az anyag integritását, hamarabb vetemedik, reped a furatoknál magas hőterhelésre.
Ezzel szemben a mart tárcsa kevésbé hajlamos a repedésre.

A betéteket a tárcsa bemarásai teljes felületen mint egy penge simítják. Így remélem egy kis plusz betétkopás árán az egész rendszer egyenletesebben kopik, és összességében tartósabb lesz.

A Selénia Rally előtt lemostam. Bár minek, mert az odaúton összebogarazom. De ha már lemostam, és tökéletes felhős, kellemesen tavaszi idő volt, hát adtam egy utolsó esélyt a Meguiars waxnak. Egyszer felkentem, alig bírtam levakarni, foltos, mázgás lett. Készültem a legrosszabbra most is. Viszont véletlenül olvastam tegnap egy cikket pont a waxolásról. Eddig az első érthető és normális leírást. Szóval rájöttem, hogy hol rontottam el. Izopropillal letisztítottam a lemosott fényezést, és ezúttal nem egy fél doboz kenőcsöt applikáltam rá. A kis párnácskával körkörösen felvittem egy viszonylag kis mennyiséget. Mikor körbekentem az egész autót, mikroszálassal ugyanilyen körkörös pici mozdulatokkal leszedtem a felesleget. Basszus szép lett! Nem.kicsit.

Tegnap elmentem Érdre a Fiat Szabó-hoz, és kicserélték az övcsat rendetlenkedő szenzorát. A művelet hamar ment. Apróság persze, de jó volt hallani, hogy ismerik a hibát, pontosan tudták mi a teendő. Úgy érzem jó kezekben van itt az autó.