Blog >> 2.0
Bizonyos fordulatszám tartományban volt egy nyekergés a generátor szíj felől. Sikerült időpontot egyeztessek a szerelőmmel. Gyári szíj (Dayco), és feszítőgörgő (Dayco) került bele. Még mindig csörgött. Kiderült, hogy a kipufogó leömlő utáni első rögzítőbilincs volt kilazulva. Hát ezt benéztük, de mondjuk már úgyis kicsit laza volt a feszítőgörgő.
A múlt héten szereztem bontott komplett tolatóradarokat az autó színében az Alfa depósoktól. Ha már a szerelőmnél jártam, lekaptuk félig a hátsó lökhárítót és kicseréltük a bal belsőt.
Persze a foglalata is el volt törve (ott ahol a szenzort kéne tartania) ezért volt becsúszva az érzékelő. Átfaragtam gyorsan a foglalatot, de így más irányban állt a szenzor, és a mögötte levő ütközéselnyelő műanyag kinyomta ha visszaraktuk a lököst a helyére. Tehát azon is vágni kellett egy kicsit. Végül sikerült megcsinálni.
Az a durva, hogy a GT-nél a tolatóradar tartóiból mindegyik más, mert más a vájat amibe illeszkednek. Ezek a cikkszámaik:
71736423: Jobb belső
71736424: Bal belső
71736425: Jobb külső
71736426: Bal külső
Miután kész lett a hűtő, és végre nem melegedett az autó, kiderült, hogy hirtelen gázadásra égéskimaradás van az 1-es hengerben. Finom gázra szépen ment.
Először elektromos problémára gyanakodtunk a szerelőmmel, de aztán megkérdezett pár ismerős alfás szakit, és ők mind azt mondták, hogy ez a JTS-nél jellemzően a rossz befecskendező tünete. Így elmentem az Alfa Depóba, és vettem 4 bontott injektort (ehhez a motorhoz mindig tartanak készleten belőle).
Mivel elég sok munka a szívósort leszedni, ezért egyszerre az összes injektort le akartam cseréltetni. A folytószelep is meg lett pucolva, ha már szét volt szedve a szívó oldal.
Az MP dieselnél bemérettem őket, és mind a 4 jó volt így mehettek be a helyükre.
Ha már az Alfa Depóban jártam akkor vettem egy bal hátsó lámpát a repedt helyett, meg egy pótkerék szettet is. Nagyon rendesek voltak a srácok, elég jó árat adtak mindenre.
Miután kész lett a hengerfej, vissza lett szerelve az autóba. Ha már úgyis szét volt szedve, kapott új vezérműszíjat, balansztengely szíjat, vízpumpát, meg mindent ami kellett. Olajból Selenia Racing 10W-60 került bele.
Amikor kész lett elindultam vele haza, és mire hazaértem, bekapcsolt a ventilátor a nagyobb fokozaton. Gyanús lett a dolog, ezért másnap megint elmentem egy körre, a háztömb körül, hogy lássam mennyire melegszik. Bemelegedés után alapjáraton még vissza tudta magát hűteni, de terhelve elkezdett melegedni.
Újra bejelentkeztem a szerelőmhöz, egy hideg reggelen óvatosan átgurultam hozzá, és megállapítottuk, hogy ez valószínűleg a hűtő lesz. Megrendelte hozzá az alkatrészt (gyári hűtő: Denso, és gyári termosztát), és egy nap alatt kicserélte. A hűtő volt durván eltömődve.
Egy hónapja nem volt hosszabb útja az autónak, úgyogy a csomagtérben levettem a kárpit borítást és ránéztem a C-Tek töltővel az akksira. Nincsenek csodák, már bizony a piros LED égett. Értem, hogy új autó, lehet úgy is kezelni. Beleülök, használom, nem érdekel. Pár évet kibír az akksi úgy is. Engem viszont érdekel.
A bonyodalom itt jött. Mert az akksi hátul, gondoltam ráteszem direktben. No igen... csakhogy a csomagtérfedél rugós, nem tudom csak úgy ráhajtani és otthagyni mint a gázteleszkópost, felnyílik. A Wartburgon volt utoljára ilyen rugós izé :-)
Na jó, nézzük akkor elöl. Van kivezetés direkt ilyen célra. Fedél leszed,felnyit és szembesül a ténnyel, hogy sem a C-Tek csipesze nem fér oda, és még át sem éri a vezeték a + és a test között.
Akkor vissza hátra. Rátettem, úgy hagytam nyitott fedéllel. Ahhoz hogy le tudjam zárni az autót , a zárat átbillentettem. Valóban rácsukni nem akartam a gumikábelre. Mivel estig nem végzett a töltés, úgyhagyni nem akartam, mégiscsak megoldottam a lehajtást, de erről inkább egy szót sem, le sem fotóztam. Elég volt a térköves fotó XD
UPDATE!!! gyml cartárs rám írt, hogy a mai autók IBS szenzorral vannak ellátva, ne töltsem direktben az akksit. És igaza van, a manual is írja, hogy hova kell csatlakoztatni, lásd 4. kép.
Már amikor megvettem az autót volt egy kis szaga, meg füstje, de nem vészes. Égéskimaradást mutatott a diagnosztika. Aztán új trafókkal meg új gyertyákkal se lett jobb, és a víz is elkezdett fogyni ha kicsit meghajtottam. Így most szét lett szedve, a hengerfej, megy a gépműhelybe, én meg mélyen a zsebembe nyúlok. Kapni fog új tömítéseket, új műanyag vízcsövet, vezérlést, balansztengely szíjat, mindent. Amiből lehet, gyárit. Egyelőre nem írok költséget, mert a szerelés és a síkolás árát még nem tudom.
De legalább ki lesz pucolva a hengerfej és rendbe lesz rakva.
Megvolt az olajcsere. 155ezer km.
Liqui Moly Synthoil Race Tech GT1 10W-60 lett végül.
Kapott még új légszűrőt és pollenszűrőket is. Ezek nagyon el voltak koszolódva.
Az olajleeresztő csavar is cserélve lett, mert úgy meghúzták, hogy nem lehetett imbusszal kicsavarni.
Hazafelé tettem egy 15km-es kerülőt, hogy legyen egy kis élményautózás. :)
Réges-régen (kb. 15 éve) egy olyan cégnél dolgoztam ahol az autóflotta menedzselése is a feladataim közé tartozott. A sok leadott autó az udvaron várta a sorsát. Többnyire Fordok és Volvók voltak, de néha 1-2 izgalmasabb típus is befutott.
Így került hozzánk egy visszaadott, zöld facelift előtti 166-os 2.0TS. Egyszer kipróbáltam, és utána amikor csak tehettem ezzel mentem. A mai napig emlékszem rá, hogy egészen más dimenzió volt mint bármi amit addig vezettem. A kanyart ahol nagyobb tempónál az összes többi autó tolta ki az elejét, ez úgy vette be nyikkanás nélkül, mintha semmi se lenne természetesebb. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, ahol átértékeltem amit addig (mások elmondása alapján) az olasz autókról, és főleg az Alfáról gondoltam.
Sok-sok álmodozás után végül tavaly érett meg bennem igazán az elhatározás, hogy szeretnék venni egy Alfát, amíg még lehet autózni, és nem önvezető elektromos autók lesznek csak az utakon.
Már egy ideje nézelődtem HaHun, jóautókon, és persze az Amorén. Benzinest szerettem volna, lehetőleg erős motorral. Először a 159-es berlinákat néztem, mert árban egész jónak tűntek. Persze ha már 159 akkor csakis a 2.2 JTS jöhetett szóba. 3-4 darabot megnéztem kereskedésekben, de elég lerúgott állapotban voltak, többnyire a széria elejéről. Mivel jelenleg van egy családi autónk meg egy kis városi, a feleségem felvetette, hogy még egy nagy autó (ami ráadásul háromszor öregebb a mostaninál) nem biztos, hogy jó ötlet. Esetleg nézzünk valami kisebbet.
A Giulietták nagyon tetszettek, de kívül estek a költségvetésünkön.
A MiTo viszont belefért volna, és ha beválik akkor a városi autót le tudta volna váltani, és akkor egyszerre lehetett volna napi használós és hobbiautó is. El is mentünk megnézni egy 155 lóerős változatot, ami mint kiderült bizományban volt a kereskedőnél. Az ára az egekben. Mondtam egy összeget, ami nagyjából a reális értéke volt az autónak, de kiröhögtek. Ennek kb. 9 hónapja már, és azóta is árulják azt a MiTót, immár 350 ezer forinttal olcsóbban. Sajnos kevés itthon az erős MiTo mert a legtöbben a 77 lóerős junior változatot hozzák be, meg a kisebb multiaireseket (twinair is előfordul néha). Én a 120 vagy a 155 pacis változatot szerettem volna. A MiTohoz közel árultak egy képről nagyon szépnek tűnő szürke GT-t. Gondoltam megnézem, mert nem adják drágán. Kár volt. A 12 éves téligumik leeresztve, az akkui lemerülve, és a belseje agyonkopva. Viszont amikor beleültem, ebben éreztem a legjobban magamat az összes eddigi típus közül. Ráadásul kupé forma, hátulra befér a gyerek (felnőtt is), és relatíve nagy a csomagtartója.
Pár hónapot pihentettük a dolgot, aztán az egyik nap feltűnt egy hirdetés amiben egy kék GT-t árultak egészen közel. Gyorsan elszaladtunk megnézni. Szép állapotban volt kívül-belül. Mivel a feleségemnek is nagyon tetszett, meg nekem is, a következő munkanap visszamentem egy autóvizsgálóval aki rákötötte az OBD-re a tabletjét, végignézte az autót, mentünk vele egy kört és azt mondta, hogy jó (de pár dologgal foglalkozni kell majd). Gyorsan leraktam érte a foglalót és utána 5 hétig nem tudtam aludni az izgalomtól. 5 héttel később átvettem, megtankoltam és hazajöttem vele.
A motor bejáratását a kézikönyv (121.oldal) szerint végeztem, igyekeztem erre odafigyelni, pláne, hogy hihető, logikus amit ír. Valóban 2500km megtétele után kezdtem terhelgetni az autót. Annak nem vagyok híve, hogy a végletekig óvatoskodjunk a bejáratós autóval, és meglepetésemre a kézikönyv is javasolja a teljes fordulatszám tartomány kihasználását.
Külföldi fórumokon is nagy téma ez, külön probléma, hogy kell e, és mikor kell időszakos olajcserét végezni. Szerintem a kézikönyv erre is választ ad, bár kicsit sután fogalmaz. A bejáratás az első 800km-en történik meg, DE az első olajcseréig tart.
Vagyis ha az első 800-on nagyjából betartottuk amit ír, akkor készen vagyunk. Viszont amíg le nem cseréltük az olajat, addig tartósan ne terheljük. Lehet kicsit kóstolgatni, nagyobbakat előzni vele, dinamikusan használgatni, sőt, szerintem kifejezetten nem előnyös nyugger módon bejáratni.
Aztán amikor az első olajcsere megtörtént, mehet a menet. Legyen az , 2500km, 5000km vagy 15e után. Sőt, értelmezésem szerint simán 800km-nél le lehet dobni a gyári töltetet és onnatól bejáratottnak tekinthető a motor.
Én igazodtam a több helyen is javasolt 5000km-hez. Ehhez közeledve elvittem Budaörsre, ahol elvégezték a cserét.
Amikor Giuliát vettem, tudtam, hogy minden évben lesz egy utam a szerviz miatt, Debrecenben nincs hova hordani. Ez akkor problémának tűnt, most inkább örülök neki. Köszönöm ezt az Alfás barátoknak, Levinek, aki már ott várt mire odaértem. Rászánta a napjából azt a két órát (vagy több volt?), hogy dumáljuk egyet, közben nézegessük az Alfákat.. miközben kint szakad az eső. És köszi Kazesnak, aki szintén arra kanyarodott, tudtunk kicsit találkozni, beszélgetni.
A szerviz is korrekt volt, jól tettem, hogy ide jöttem. Eleinte kicsit bizalmatlankodtam, aggódtam, de lényegében egy üvegkalitkában szervizelték az autót, láthattam mit csinálnak, mit töltenek bele. Megnyugtató volt, és a művelet ára is kifizethető.
A színnel tudtam mit vállatam be. Könnyebb ügy, mint a fekete, de épp csak kicsivel. A 146 esetében sem volt könnyű tisztán tartani, de egy-egy mosás, áttörölgetés után az esztétikai élmény megérte a fáradozást. Ez olyan kis öncélú öröm, de felfogható műélvezetnek. A Giulia megrendelése előtt sosem láttam élőben a Visconti Verde színt, csak reméltem, hogy hasonlítani fog a 146 Verde Bottiglia színére. És szerencsére igen. Picit más árnyalat, de nagyon hasonló élmény ránézni. Úgyhogy újra örömmel vállalom a küzdelmet, mert az lesz vele.
A K2 gyors waxot ezen is kipróbáltam, és sokat javított itt is a mosás utáni nyers állapoton. Viszont minden apró törlésnyom megmarad, a mikroszálas kendő amilyen könnyen működik a piroson, annyira nem jó ezen a sötét fényezésen.
Attila erre is ajánlott eszközt, szintén K2 termék, egy szintetikus törlő. Ma elvittem lemosni, majd itthon direkt nem waxot, hanem sima üvegtisztítót használtam a foltok letörlésére. Ez gyorsan megvan, kb 5 perc áttörölni az autót. Ha nem süt a nap, akkor ennyi meg is teszi. Ha süt, akkor egy maszatos, foltos fényezés az eredmény.
Úgyhogy kimosott, nedves mikroszálas törlővel az egyik kezemben, a K2 törlővel a másikban, nekiálltam áttörölni az autót. A mikroszálas törlőt többször kiöblítettem közben. Ez így egy jó negyed óra munka, de tényleg eltűnik a maszatos kinézet. Ezt a fura maszatosságot nyilván az okozza, hogy a wax réteget kenem ide-oda, ez a gyors wax hátránya (?).
Az eredmény ha nem is tökéletes, de tényleg szép, öröm ránézni. És pont azt az esztétikai élményt adja, amit a zöld 146 adott.
Tudom, hogy még több fáradozással, még több munkával akár tökéletesre is tisztítható, de én megállok ezen a szinten, úgyis koszos lesz :-)
Nem tudom ki hogy van ezzel, a legtöbb ismerős új autó vásárlás után elmerül a funkciók tengerében. Hetekig boldoggá teszi őket a rengeteg kütyü, az érintőképernyőn elérhető beállítások.. és piszkálják, matatják unásig. Én eljutottam addig, hogy a ráfutás megelőző érzékenységét sikerült "Low"-ra tenni. Két hónap alatt kb. 7db ujjlenyomat került a matt képernyőre. Persze, kényelmes dolgokat tud, a telefontükrözést hasznosnak is tartom, de nem ez tesz boldoggá.
A második napon már alatta feküdtem és a karbon kardánt akartam látni. A harmadikon zsebkendőbe csomagolt mágnessel álltam neki, akartam tudni, hogy mi van alumíniumból. Később megint azon kaptam magam, hogy az autó alatt fetrengek, és a futóművét nézegetem. Mi hova van bekötve. A hátsó futóművön valami szenzor rozsdamentes hengeres fejű torx csavarral van feltéve? Ilyet se láttam még. Csupa szép, igényes megoldás. Mindenhol ipari "rend". És rengeteg alumínium. A motortér is csupa műszaki csemege. A futómű tornyok, a merevítések, a külön vizes intercooler, a hatalmas méretű turbó. Komolyan, mintha egy versenyautót nézegetnék.
A hátsó acél futóműkeret kicsit nem illett a képbe számomra. Aztán nem várt helyről, BMW-s drift őrültektől kaptam meg a választ. Az alu törik ha inzultálják, az f10-es 5-ösnek pont ez a baja. És hát kell egy kicsit nehezíteni a farán, aluból lehet már nem volna jó a tömegeloszlás. Ez az autó ennyire ki van találva. Minden részlete az autózásért van. És engem ez tud lenyűgözni. Álló helyben is, ha ránézek, a gyönyörű formán kívül látok egy műszaki tárgyat ami tele van különleges megoldásokkal, anyagokkal. Az autóipar néha váratlanul kiköhint egy-egy különleges autót. Ez egy olyan.
Vezetve érezni is lehet. A kicsit kavicsos úton alászedett kormánnyal óvatosan megfordulva érezni ahogy az autó könnyű eleje és a nem lassú tempóhoz beállított kormányzás geometria egyessével küzdenek a kavicsokkal. Pattog, elugrik, mintha szétfelé állnának a kerekek (és valóban úgy is van). És ez is egy jó érzés. Meg sem tudom fogalmazni miért, de érződik a lassú tempón elpattogós orrán, hogy csak egy gyors kanyarra vár. A gyors kanyarban pedig hogy még gyorsabbra.
200 ló? Kiváncsi voltam, hogy elég lesz e nekem. A 159 2.4 közel 230 lóerő volt, nem ment rosszul. Aztán jött a Giulietta a pici morcos motorjával és megmutatta, hogy ő is tudja szedni a lábát közel ugyanúgy. Nem is tudtam mire számítsak. Erre a rugalmasságra őszintén nem számítottam. A számokat felejtsük el. A kilókat, a lóerőket hagyjuk. Odalépek neki és ahogy nő a tempó, úgy lesz egyre lelkesebb a motor, és valahol 170 körül elkezdenek olyan autók is tisztelettel félreugrani amiket nem nagyon volt szokásom piszkálni. És ekkor sem az okoz örömöt, hogy milyen autót toltunk le. Dehogyis! Az, ahogy az egyre nagyobb tempón szinte keresi az ívet az autó. Egy enyhe kanyar, vagy akár egy sávváltás és az autós énem boldog.
