Eddig halogattam, és néztem a full ferdén felgányolt rendszámkeretet. Zavart, de valahogy nem akaródzott nekiállni. Most viszont a tavasz első fuvallata szerelésre hívott :-)
Télen vettem ragasztót is, iparit, úgyhogy minden adott volt. A legtöbb időt a rendszám formára hajlogatása igényelte. Mikor nagyjából megvolt, takarítás, zsírtalanítás után jöhetett a kétoldalas ragacs. Paff fel a helyére, szemből egyenes. Oldalról meg nem. És fotón sem XD Ez ilyen, egyszerűen így bírtam odahajlogatni.
A tartósságot majd látjuk, szerintem ezerszer jobb mint volt..
A sokküllős ékszer felnik a téli gumikkal immár az autón, a nyári gumikon már nagyon keresztbe közlekedett, nagyobb tempón is hajlamos volt erre-arra megindulni. Őszintén..én élveztem de nyilván a fékútnak nem tesz jót. Jobb a békesség :-)
Múlt héten sok egyéb tennivalóval összeszervezve elvittem az autót Budaörsre az első kötelező szervizre. Délre volt időpontom, valamivel hamarabb érkeztem. Az autót valóban kb délben bevitték a köztes olajcserekor már megismert üvegkalitkába. Olajcsere, szűrők cseréje és pollenszűrő csere történt, plusz szoftverfrissítés a kanyarkövető lámpán és a központi média egységen. Kérdezték, hogy milyen olajat kérek, hát fene tudja. Kifizettem most a Selénia felárát. Motult vajon lehet ilyen helyen kérni? :-)
Közben most is akadt beszélgetőtársam, Emil gurult arra a 2.4-gyel. Rég találkoztunk, jó volt kicsit beszélgetni. Végignéztük a sok szép gazdára váró Alfát, megtapogattuk a Tonale-t, kielemeztük a bőrök minőségét, és szívtuk magunkba az Alfa Romeok hangulatát :-)
Azóta Giulia kigurult az aszfaltra. Merthogy Giulia "nem akar a földön járni", szárnya meg nincs.. hát kivárta. Nagyjából, mert ugyan aszfaltra gurul ki, de kijutni még csak kerülővel, földúton lehet. Így járt, legalább újra szabad. Már ideje volt, épp kezdtem olyan fölöslegesnek érezni. Bele kellett már ülni és vezetni, hogy visszahelyeződjön a vigyor az arcomra.
Közben a nyári melegben megérett a gondolat, hogy megejtem amit húzok halasztok egy ideje. Az autóban gyári újautó illat, a bőrök olyan szép hibátlan száraz tapintású matt felületek. Valahogy nem bírtam rávenni magam, hogy bőrápolózzam. Mi van, ha nem lesz ilyen többet? Ha nem mattul fel így, foltos lesz, mittudomén. Pedig bőrt az ápoltam már eleget, Zen egy fél tehéncsorda külső borítását tartalmazta. Ez ahhoz képest laza melónak ígérkezett.
Ma végre nekiálltam, Autoglym tisztítóval áttöröltem, aztán jöhetett a balzsam. Amilyen száraz tapintású volt, olyan szomjas is, nyelte, itta a bőrápoló balzsamot. Alaposan beledolgoztam, mégiscsak így lesz tartósan szép, ha megkapja a bőrápolást. Ha már itt a lehetőség a legelejétől elkezdeni...
Tényleg sétagalopp a 159-hez képest. Annyira, hogy még maradt kedvem, energiám a "buffing"-nak nevezett folyamathoz, amikor egy tiszta, száraz mikroszálas törlővel még körkörösen átdörzsölök mindent.
Naná, most még fényesebb kicsit, de meg kéne mattulnia holnapra. Az illat már nem újautó illat, hanem a régi jó ismerős, a bőrápoló illata. Igazából nagyon szerettem ezt a 159-ben is.
Végre újra. Két év szünet után az Alfa Romeo Club Magyarország újra megrendezhette a kedvenc Alfás talinkat. A legutolsó, Hollókőn is egy csúcs rendezvény volt, most is hozták a szintet a szervezők. Szarvason a Liget Hotelben volt a rajt/cél helyszín és a szállás is. Volt olyan mázlink, hogy a családi apartman amit kaptunk a színpaddal pont szemben volt, a "verandáról" néztük az eseményeket.
A verseny szép, érdekes helyeken vezetett idén is. A mentidő is kicsit talán már túlzás is volt, pláne, hogy egy 25 perces eltévedést is sikerült beiktatnuk. Ennyit számít 100 méter az itineren. A Giulia órája végig elég pontosnak bizonyult, de egy helyen és rosszkor volt egy 100m-es eltérésünk. Így egy kis mellékút helyett a 45-ös főúton haladtunk itiner szerint 60-nal bő 10 percig, nem kis útakadályt képezve. Aztán rájöttünk, hogy valami nem oké. A Google map-et hívtuk segítségül, ami még messzebb vitt minket, elfelejtett szólni, hogy forduljunk meg. Szerencsére ekkor már ment a stopper és hátul a kis metek zsenink már kalkulálta, hogy hol kb mikor kellett volna lennünk, és mennyit mentünk rossz irányba 60-nal. Közben száguldottunk vissza a 45-ösön nem lassan, hogy belül maradjunk a fél óra levonáson. Később egy több kilométeres 40-es szakaszon is trükköznünk kellett, kerek 80-nal mentem végig, így 2 percenként 1 percet visszanyerve. Megmentettük a versenyt, visszataláltunk a helyes útvonalra és 23 perc elcsúszást számoltunk, vagyis belül a max levonható fél órán!
Hullafáradtan értünk be, olyannyira, hogy már mi sem tudtuk, hogy mennyit ültünk autóban. Meg voltunk győződve róla, hogy 3ó 52p alatt értünk körbe, és az eredményhirdetésnél, amikor a szintidőtől (4:55?) való legnagyobb eltérés díját osztották, őszintén vártam, hogy mondják a nevem. Aztán sorolták a helyezetteket, mi csak tapsoltunk, örültünk a többiek nyereményeinek. Nagyon váratlanul ért amikor 8. helyezettként kihívtak minket. Ismét az első tízben! Az időnk ugyanis valójában 4:52 volt, vagyis 3 perc pontosan sikerült kimatekozni az eltévedést.
Nagyon jó érzés volt két év szünet után a régi ismerősökkel találkozni. A verseny közben is, a Satya állomás, Lajosék állomása a bejáratánál a gyönyörű 164-gyel, és a sok sok régi ismerős, akikkel így, normál esetben évente találkozunk.
Rengeteg nyereményt, felajánlást osztottak ki idén, három gyerkőccel érkezőként a Körös-Maros Nemzeti parktól kaptunk két belépőt. Ezt ezúton is köszönjük, a gyerekeknek és nekünk is nagy élmény volt a vadaspark látogatás és egy jó két órás kenuzás a holtágon.
Írhatnék még rengeteget, nagy élmény volt. Egy biztos, ha lesz Selénia Rally, megyünk!
A Giulia kényszerpihenőre megy... Az utcánkban és a szomszédos utcákban vagy 5 hete dolgoznak a munkagépek, elvileg három hét múlva jutottak volna el a kapunkig. Ma reggel arra bicikliztem vissza, hogy a kotrógép szedi a felső réteget egy négytengelyes billencsre.. a kapunk előtt. Egyelőre 10-15 centit szedtek le, holnap nekiállnak az úttükörnek. Ha nagyon akarnám még ki tudna menni az autó, de úgy döntöttem,hogy nem akarom. Egy hónap kényszerpihenő, de legalább tető alatt. Nem kockáztatok egy jégesőt, és lassan nincs is hova állni, mindenhol vagy az utcabeliek autója, vagy egy munkagép áll. Úgyhogy jó éjt Giulia, legközelebb már aszfalton gurulsz ki a kapun.
Egy hónapja nem volt hosszabb útja az autónak, úgyogy a csomagtérben levettem a kárpit borítást és ránéztem a C-Tek töltővel az akksira. Nincsenek csodák, már bizony a piros LED égett. Értem, hogy új autó, lehet úgy is kezelni. Beleülök, használom, nem érdekel. Pár évet kibír az akksi úgy is. Engem viszont érdekel.
A bonyodalom itt jött. Mert az akksi hátul, gondoltam ráteszem direktben. No igen... csakhogy a csomagtérfedél rugós, nem tudom csak úgy ráhajtani és otthagyni mint a gázteleszkópost, felnyílik. A Wartburgon volt utoljára ilyen rugós izé :-)
Na jó, nézzük akkor elöl. Van kivezetés direkt ilyen célra. Fedél leszed,felnyit és szembesül a ténnyel, hogy sem a C-Tek csipesze nem fér oda, és még át sem éri a vezeték a + és a test között.
Akkor vissza hátra. Rátettem, úgy hagytam nyitott fedéllel. Ahhoz hogy le tudjam zárni az autót , a zárat átbillentettem. Valóban rácsukni nem akartam a gumikábelre. Mivel estig nem végzett a töltés, úgyhagyni nem akartam, mégiscsak megoldottam a lehajtást, de erről inkább egy szót sem, le sem fotóztam. Elég volt a térköves fotó XD
UPDATE!!! gyml cartárs rám írt, hogy a mai autók IBS szenzorral vannak ellátva, ne töltsem direktben az akksit. És igaza van, a manual is írja, hogy hova kell csatlakoztatni, lásd 4. kép.
A motor bejáratását a kézikönyv (121.oldal) szerint végeztem, igyekeztem erre odafigyelni, pláne, hogy hihető, logikus amit ír. Valóban 2500km megtétele után kezdtem terhelgetni az autót. Annak nem vagyok híve, hogy a végletekig óvatoskodjunk a bejáratós autóval, és meglepetésemre a kézikönyv is javasolja a teljes fordulatszám tartomány kihasználását.
Külföldi fórumokon is nagy téma ez, külön probléma, hogy kell e, és mikor kell időszakos olajcserét végezni. Szerintem a kézikönyv erre is választ ad, bár kicsit sután fogalmaz. A bejáratás az első 800km-en történik meg, DE az első olajcseréig tart.
Vagyis ha az első 800-on nagyjából betartottuk amit ír, akkor készen vagyunk. Viszont amíg le nem cseréltük az olajat, addig tartósan ne terheljük. Lehet kicsit kóstolgatni, nagyobbakat előzni vele, dinamikusan használgatni, sőt, szerintem kifejezetten nem előnyös nyugger módon bejáratni.
Aztán amikor az első olajcsere megtörtént, mehet a menet. Legyen az , 2500km, 5000km vagy 15e után. Sőt, értelmezésem szerint simán 800km-nél le lehet dobni a gyári töltetet és onnatól bejáratottnak tekinthető a motor.
Én igazodtam a több helyen is javasolt 5000km-hez. Ehhez közeledve elvittem Budaörsre, ahol elvégezték a cserét.
Amikor Giuliát vettem, tudtam, hogy minden évben lesz egy utam a szerviz miatt, Debrecenben nincs hova hordani. Ez akkor problémának tűnt, most inkább örülök neki. Köszönöm ezt az Alfás barátoknak, Levinek, aki már ott várt mire odaértem. Rászánta a napjából azt a két órát (vagy több volt?), hogy dumáljuk egyet, közben nézegessük az Alfákat.. miközben kint szakad az eső. És köszi Kazesnak, aki szintén arra kanyarodott, tudtunk kicsit találkozni, beszélgetni.
A szerviz is korrekt volt, jól tettem, hogy ide jöttem. Eleinte kicsit bizalmatlankodtam, aggódtam, de lényegében egy üvegkalitkában szervizelték az autót, láthattam mit csinálnak, mit töltenek bele. Megnyugtató volt, és a művelet ára is kifizethető.
A színnel tudtam mit vállatam be. Könnyebb ügy, mint a fekete, de épp csak kicsivel. A 146 esetében sem volt könnyű tisztán tartani, de egy-egy mosás, áttörölgetés után az esztétikai élmény megérte a fáradozást. Ez olyan kis öncélú öröm, de felfogható műélvezetnek. A Giulia megrendelése előtt sosem láttam élőben a Visconti Verde színt, csak reméltem, hogy hasonlítani fog a 146 Verde Bottiglia színére. És szerencsére igen. Picit más árnyalat, de nagyon hasonló élmény ránézni. Úgyhogy újra örömmel vállalom a küzdelmet, mert az lesz vele.
A K2 gyors waxot ezen is kipróbáltam, és sokat javított itt is a mosás utáni nyers állapoton. Viszont minden apró törlésnyom megmarad, a mikroszálas kendő amilyen könnyen működik a piroson, annyira nem jó ezen a sötét fényezésen.
Attila erre is ajánlott eszközt, szintén K2 termék, egy szintetikus törlő. Ma elvittem lemosni, majd itthon direkt nem waxot, hanem sima üvegtisztítót használtam a foltok letörlésére. Ez gyorsan megvan, kb 5 perc áttörölni az autót. Ha nem süt a nap, akkor ennyi meg is teszi. Ha süt, akkor egy maszatos, foltos fényezés az eredmény.
Úgyhogy kimosott, nedves mikroszálas törlővel az egyik kezemben, a K2 törlővel a másikban, nekiálltam áttörölni az autót. A mikroszálas törlőt többször kiöblítettem közben. Ez így egy jó negyed óra munka, de tényleg eltűnik a maszatos kinézet. Ezt a fura maszatosságot nyilván az okozza, hogy a wax réteget kenem ide-oda, ez a gyors wax hátránya (?).
Az eredmény ha nem is tökéletes, de tényleg szép, öröm ránézni. És pont azt az esztétikai élményt adja, amit a zöld 146 adott.
Tudom, hogy még több fáradozással, még több munkával akár tökéletesre is tisztítható, de én megállok ezen a szinten, úgyis koszos lesz :-)
Nem tudom ki hogy van ezzel, a legtöbb ismerős új autó vásárlás után elmerül a funkciók tengerében. Hetekig boldoggá teszi őket a rengeteg kütyü, az érintőképernyőn elérhető beállítások.. és piszkálják, matatják unásig. Én eljutottam addig, hogy a ráfutás megelőző érzékenységét sikerült "Low"-ra tenni. Két hónap alatt kb. 7db ujjlenyomat került a matt képernyőre. Persze, kényelmes dolgokat tud, a telefontükrözést hasznosnak is tartom, de nem ez tesz boldoggá.
A második napon már alatta feküdtem és a karbon kardánt akartam látni. A harmadikon zsebkendőbe csomagolt mágnessel álltam neki, akartam tudni, hogy mi van alumíniumból. Később megint azon kaptam magam, hogy az autó alatt fetrengek, és a futóművét nézegetem. Mi hova van bekötve. A hátsó futóművön valami szenzor rozsdamentes hengeres fejű torx csavarral van feltéve? Ilyet se láttam még. Csupa szép, igényes megoldás. Mindenhol ipari "rend". És rengeteg alumínium. A motortér is csupa műszaki csemege. A futómű tornyok, a merevítések, a külön vizes intercooler, a hatalmas méretű turbó. Komolyan, mintha egy versenyautót nézegetnék.
A hátsó acél futóműkeret kicsit nem illett a képbe számomra. Aztán nem várt helyről, BMW-s drift őrültektől kaptam meg a választ. Az alu törik ha inzultálják, az f10-es 5-ösnek pont ez a baja. És hát kell egy kicsit nehezíteni a farán, aluból lehet már nem volna jó a tömegeloszlás. Ez az autó ennyire ki van találva. Minden részlete az autózásért van. És engem ez tud lenyűgözni. Álló helyben is, ha ránézek, a gyönyörű formán kívül látok egy műszaki tárgyat ami tele van különleges megoldásokkal, anyagokkal. Az autóipar néha váratlanul kiköhint egy-egy különleges autót. Ez egy olyan.
Vezetve érezni is lehet. A kicsit kavicsos úton alászedett kormánnyal óvatosan megfordulva érezni ahogy az autó könnyű eleje és a nem lassú tempóhoz beállított kormányzás geometria egyessével küzdenek a kavicsokkal. Pattog, elugrik, mintha szétfelé állnának a kerekek (és valóban úgy is van). És ez is egy jó érzés. Meg sem tudom fogalmazni miért, de érződik a lassú tempón elpattogós orrán, hogy csak egy gyors kanyarra vár. A gyors kanyarban pedig hogy még gyorsabbra.
200 ló? Kiváncsi voltam, hogy elég lesz e nekem. A 159 2.4 közel 230 lóerő volt, nem ment rosszul. Aztán jött a Giulietta a pici morcos motorjával és megmutatta, hogy ő is tudja szedni a lábát közel ugyanúgy. Nem is tudtam mire számítsak. Erre a rugalmasságra őszintén nem számítottam. A számokat felejtsük el. A kilókat, a lóerőket hagyjuk. Odalépek neki és ahogy nő a tempó, úgy lesz egyre lelkesebb a motor, és valahol 170 körül elkezdenek olyan autók is tisztelettel félreugrani amiket nem nagyon volt szokásom piszkálni. És ekkor sem az okoz örömöt, hogy milyen autót toltunk le. Dehogyis! Az, ahogy az egyre nagyobb tempón szinte keresi az ívet az autó. Egy enyhe kanyar, vagy akár egy sávváltás és az autós énem boldog.
