Más autóimról ennyi idő után már írtam valamit, első benyomásokat, bármit. Hát most szóhoz sem jutok. Valamit írnom kéne, repesni az örömtől, rajongani, hiszen egy nem akármilyen új autó áll itt. Szinte elhinni is nehéz, hogy ez az autó itt állhat a beállómban. És mit érzek? Mintha mindig is ez lett volna az autóm. Rajongás és örömmámor helyett egy megnyugvást érzek. Kicsit benne van az eddigi összes Alfánkból valami, és kicsit benne van minden ami eddig hiányzott. Kicsit benne van a Maseratiság ami miatt állandóan öreg olasz luxuslimuzinokat nézegettem, kicsit benne van az Alfa Romeo verseny öröksége, kicsit benne van a hagyományos autózás minden értéke, és kicsit benne van a mai modern technika , anyagtudomány minden trükkje. És az egész így ahogy van olyan nekem, mint egy régi ismerős. Csak tudnám honnan.
Olyan, mint egy szabott öltöny. Pont olyan, amilyennek lennie kell. Viselem és természetes érzés. Pont olyan hosszú, pont ott gombolódik, pont jó a válla, és nincs mit róla áradozni. Hiszen méretre készült. Na ez az autó ilyen. Beülök, megnyomom a gombot, finoman megbillen oldalra ahogy beindul, elfog az érzés, hogy itt nagyon jó helyen vagyok. Jók a hangjai, jók a reakciói. Mintha az Alfa Romeo mérnökei munkaórák ezreit töltötték volna az én megfigyelésemmel, vagy a gondolataim kiolvasásával. Aztán még ezer órákat azzal, hogy azt a sok igényt egy autóvá gyúrják. Hogy legyen utazóautó, de legyen könnyed. Legyen halk, de legyen hangja. Legyen versenyautó és legyen luxus limuzin. Legyen alacsony, de legyen kényelmes. Legyen benzines, de fogyasszon keveset. Legyen automata, de ne legyen unalmas és kompromisszumos miatta. Legyen különleges, de ne ordítson az emberek arcába a design, legyen visszafogott is.
Nos, szóhoz sem jutok. Itt van, és pont olyan. 1073km-rel az órájában azt érzem, mintha 1073 éve az enyém lenne, és ez így is maradna a világ végezetéig.
Hol is kezdjem... a 159-et elengedtem, nem az én autóm volt. Megbecsültem, szerettem, de az autózás élménye, az autózni akarás szépen elsüllyedt alattunk. A végén már tényleg csak betettem a kisebbik beállóba és ott állt. De ez nem én vagyok, nekem az autózás eddig örömöt okozott, egy jó élmény egy géppel összhangban kommunikálva száguldani. Sok fejtörést okozott ez nekem. Szükségem van még erre egyáltalán? Vagy pont megvagyok nélküle? Azt kell mondjam, hogy Giulietta visszarángatott a Start mezőre. Ugorjunk neki mégegyszer. Unod az autózást? Biztos??? Na akkor szaladjunk egy kört. És valamiért a kis Chili kulcsa rendszeresen nálam kötött ki.
Úgyhogy megérett lassan a gondolat, hogy most, vagy soha. Ami az autóiparban történik, ami az Alfa Romeoval történik, az nem hagy több időt gondolkodni. Ha kell csináljuk, ha nem, akkor ne, de ne bánjam meg a döntésemet.
Az utolsó autó az én szememben a Giulia.
Nem könnyítette meg a dolgomat az Alfa Romeo, mert hónapról hónapra változtak, szűkültek az opciós lehetőségek. Viszont 2020 októberben az árlistán megjelent a Super felszereltséghez a hátul szélesebb Sport felni. Semmi mással nem tudtam elképzelni az autómat. És megjött a lehetőség.
A maradék probléma a beltér volt. Nem szerettem volna egyszínű feketét. De a barna bőrbelsőhöz szerelt barna műanyag betétek nagyon nem tetszettek. Legalábbis az általam választott színhez nagyon disszonáns. Sehogy nem tudtam elképzelni sem a feketét, sem a barnát. A pirossal varrott szövet ülés tűnt a legizgalmasabb variációnak, pláne, hogy 2020-ban még piros ajtópanellel szerelték. Aztán 2021-re befeketedett ez is. Nem tudtam mi legyen.
Aztán eljött a március, közben a Stellantis rátette a kezét a dolgokra, elkezdték racionalizálni az Alfa Romeot. Ekkor hívott fel Bársony István a Pappastól. Emlékezett, hogy érdeklődtem, és ő volt az egyetlen, aki jó kereskedőként felhívott és elmondta mi várható. Drasztikus áremelés, kevesebb adható kedvezmény, és az opciók további szűkülése. Ha tényleg Giuliát szeretnék, akkor árkorrekció előtt tegyem meg, jól járok vele, az árak nagyon nem 360-as Eur-hoz voltak belőve. Itt is köszönöm neki, ha nem hív fel, valószínűleg lemaradok, és soha nem lett volna ilyen autóm.
A beltér továbbra is nagy kín volt nekem, nem tudtam mi legyen. Beletörődtem egy fél műbőrös változatba, jó lesz az, csak legyen.
Azért kínomban az Internet összes beltér fotóját lementettem, kategorizáltam, és szépen rendezve megmutattam a lányoknak. Én nem tudtam elszakadni a 159 belterének hangulatától. Nekik ez jóval kevesebb fejtörést okozott. Kinga belsőépítész, olyan egyszerűen választotta ki a jót, hogy még most sem értem. Hogy nem jutott ez nekem eszembe? :-)
És valójában másnak sem nagyon, pedig ott van a konfigurátorban 2019 óta. Soha, sehol nem láttam még black-ice belsős Giuliát, egyetlen Ron's Rides videót találtam róla, illetve pár képet a neten (pl Millermotorcars.com). Az Alfások vakok erre az opcióra valahogy, engem is beleértve. Aztán miután jobban megnéztem a videón, képeken már tudtam, hogy EZ AZ. Nekem ilyen kell. A csajok még opcióztak nekem egy sárga féknyerget, mert nehogy már fehér legyen. És így megszületett a konfiguráció.
Istvánnak átküldtem, még aznap hívott. Ha tényleg ilyet szeretnék, akkor csináljuk MOST. Mert másnapig rendelhető a black-ice belső, aztán megszüntetik.
Nos így lett, hogy aznap megrendeltem az Alfa Romeo manufaktúrától egy egyedi autót. Ilyen nem sok lesz, sőt kicsit reménykedek, hogy talán ez az egyetlen egy.
Három hónap várakozás, titkolózás, izgalom után most itt áll. És tökéletes. Ez pont olyan, ez az én autóm. :-)
Megláttam a neten és egyből beleszerettem! Másnap elmentem megnézni ide és már együtt jöttünk haza Kispestről! Persze azért egy kis alkudozás is volt az árból, mert 990-ért akarták adni! Így maradt az átíratásra is! ;-) Azt mondják, az első mindig nagyon emlékezetes... az is... mármint az első út! ;-)) (IS)
Az első esztergom Alfa Amore találkozónkon, 2002-ben
Szülőföldjén, Itáliában igazán jól érezte magát !
Az esküvői autóm sem lehetett más -közös megegyezéssel-, mint az Alfám! :)
Az Alfa és a lényeg :)
Alfa falu, 2002 környékén
Visszatekintő, mivel ez a blog 2007 májusában keletkezett az AA3 eljöttével!