Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Jóó, tudom, trehány disznó vagyok, minden és mindenki fontosabb mint az én dolgaim. Pár hónapja éreztem már hogy gond van a kerekekkel, remegnek, ráznak.
És jött a sablonduma - ha lesz időm, megnézetem! ... csak még elmegyek Bajára, aztán meg Kecskemét, hát ebben a kánikulában inkább Balaton, ennyit még kibír!
Mos már elértem addig, hogy 6-8000 km után beköszönt v.melyik kerékcsapágy.
Bementem Csepelen egy gumishoz, megforgatta a kerekeket. Négyből három tojás volt, az egyik nagyon! Kb. 5-6 mm-t ütött. Hát ezeket görgőzni kellett.
Viszont a csapágyhang az makacs dolog, magától nem múlik el. Körülnéztem a neten, és rendeltem az Alba Autótól egy elsőt, délutánra érte mentem a Budafoki útra.
Különösen jó érzékem van ahhoz hogy egyszerre több nagyobb dologba is belefogjak. Otthon éppen a lakásfestés közepében vagyok, sötétedésig azzal küszködtem, aztán kiköltöztem a garázsba és nekiugrottam a csapágycserének.
Úgy éreztem hogy a j.e. a ludas. Vagy a b.e, vagy a ...
Persze nem jött ki az ABS-jeladó, a kábelt nem akartam elvágni, így a kocsi mellett a földön kellett kibűvészkedni az agyat. Hát Milanoban néhányan biztosan csuklottak aznap éjjel... A belső gyűrű persze fennmaradt, a gáz-oxi meg természetesen kölcsönadva havernak. Így maradt a flex, a hű társ a bajban.
Éjfél felé már összefelé pakoltam. Szilentek, gömbfejek még jók, ennek kicsit örültem. A próbakörnél viszont kiderült hogy a j.e. mellett még a b.e. is búg kissé.
Mindegy, így már sokkal halkabb, a másikat meg "majd ha lesz időm"! (meg némi zseton).
ui.: 36-os crowafej nélkül nem érdemes nekiállni :)

Múlt hétvégén két cimborámmal elmentünk Kiskőrösre egy harmadik cimboránkhoz hogy egy kicsit feldúljuk a békés családi életét. Nem akartunk náluk zavarogni, ezért kimentünk a szőlőföldek mögé egy erdőbe, húsok és némi szesz társaságában.
A vasárnap reggel nehezen indult. Nem akartam rögtön kocsiba ülni mert sok rendőrt láttunk kint, ezért a haver elvitt minket Kecelre a Pintér-féle haditechnikai parkba.
Szép kis gyűjteményt összeszedett az öreg, még SZU 22 is van, jópár MIG, MI 8, ágyúk, harckocsik, szóval félnapos program. Csak az nem tetszett, hogy a vasak minden tájékoztatás nélkül lettek kiállítva.Úgy kellett kitalálni hogy mi micsoda.
Hát ezt jobban élveztem mint a 10 éves fia, főleg amikor a rakétákat felfedeztem. 20 éve nem láttam az öreg Vega S200-ast, ést most itt magasodott teljes valójában!
Igaz hogy ilyen szögben sosem állt, az állványról 43 fokos szögben indult, de apróságokon nem akadtam fenn.
A kötelező délutáni felhőszakadás elől bemenekültünk az ország (szerintem) legjobb cukrászdájába Soltvadkerten. A jégverést ott megvártuk, aztán irány haza.

Pénteken Feco haverom - aki szintén 156 tulaj, de nem Amore tag:( - felhívott, hogy légzsák-hibákat ír a vas, volt valami szervízben de nem tudtak csatlakozni a comp-ra "invalid" ISO-kódra hivatkozva.
Kiváncsi voltam mi a tényálás, mondtam hogy délután jöjjön át, megnézzük.
Én eddig csak DDT 2000 és VagCom progikkal használtam a KKL-t, azt viszont tudtam hogy a lufikat csak a másik K-vonalon lehet elérni. Tehát bemelegítésképpen beleszögeltem egy kapcsolót, ami a 7-es lábról a 3-asra váltja a K-vonalat.
Nem voltam teljesen nyugodt amikor rádugtuk a vasra, de rögtön csatlakozott, és az ISO-kóddal sem volt baj.Sokat nem tudtunk csinálni, hibakódokat meglestük, töröltük, csatlakozásokat átnéztük befújkáltuk.
Mondtam Feconak ha újra gond lesz vele hívjon nyugodtan, rádugjuk a laptopot és az aktuátor-tesztben eldurrantjuk a lufikat:)
Azt mondta nem fog újra zavarni :)

Iszonyat-esős napokon vagyunk túl, és már nagyon zavart hogy az autók 80%-a kidöfi a szemem, én meg nem látok semmit a vizes aszfalton. Több fényt akarok (de ócsóé) !!
Körbenéztem árak és minőség terén, a H7 szetet 12 és 25 között próbálják a naiv vásárlókra rásózni. Megtudtam hogy sem a Siemens, sem a Sony és a Bosch sem gyárt utólag beszerelhető szetet, a kínaiak viszont minden néven gyártják. Hát akkor minden-mindegy alapon rendeltem egy magyar összeszerelésű szetet Debrecenből a Martincartól. 4-5 órát elkínlódtam mire sikerült helyet találni a ballasztoknak és bevarázsolni az égőket a helyükre. (itt kérnék elnézést az Úrtól hogy meggondolatlan kijelentéseket tettem édesanyja foglalkozását illetően, természetesen ezek nem fedik a valóságot)
Még a halogénizzók között is van különbség a fókuszpontot illetően, hát még ha xenon kerül a halogén helyére! Az izzószál és a gázgömb között kb. 2 mm az eltérés, de szerencsére a beállítócsavarral ez még korrigálható volt. Nagyjából belőttem a garázsajtón, majd este befinomítom.
Egy másik - nem ide tartozó - de tanulságos eset:
Egyik haveromnak van egy A-Corsája 2.i Calibra motorral. Igazi kis méregzsák. Érkezik a haver, a Corsa kötélvégen. Meséli a sztorit: tegnap Törökbálinton nagyon odaverte az alját, aztán még ment kb. 30 km-t, egyre csúnyább hangja lett, lefulladt, végül már az indító nem bírta megforgatni.
Megnéztük aknából hogy mi a tényállás. Leeresztőcsavar egy-az-egyben kitépve, a helyén 2 cm-es luk (fotók!) .Hát mondtam nekik hogy csodák nincsenek, ezzel ma nem fog hazamenni mert beállt mint Burmában az esős évszak (Rejtő után szabadon). Az nagy baj? - kérdezték a csajok. Hiába magyaráztam nekik hogy az olaj az a motornak, mint nekünk a vér: ha elvágott torokkal kivéreztetnek, majd egy óra múlva összevarják az artériát, kapsz vért, és fölkelsz hogy: na mizújs? - hát ennyi esély van rá hogy ez a moci beindul.
A főtengelyt csak méteres vascsővel tudtam megmozdítani :( Körbetekertem vagy tízszer, kicsit lazább lett de még mindíg fémesen nyekergett. Rábikáztunk az akkura, az indító forgatott kettőt, de majd összefosta magát, aztán...beindult.
Borzalmas hangok voltak kb. 2-3 mp-ig, de amikor körbeért az olaj elmúltak és szépen ketyegett. Semmi kopogás, semmi csapágyhang. Hát nem hittem el!!!!
Nem mertem felpörgetni, de a haver a tudatlanok nyugodtságával azt mondta, hogy kimegy egy próbakörre.
Fél óra múlva visszajött azzal hogy: meghajtottam, jobb mint előtte!
Szépen ketyegett a gép. A család meg rámszállt: "ugye hogy vannak csodák, de te olyan hitetlen vagy!" - Na le lehet pattanni rólam!!

lehet hogy elmegyek Tibetbe...
rámférne egy kis meditáció... egyedül

Tegnap utas voltam az autómban - ilyen már volt - de hátul. Ilyen még nem. Úgy éreztem, mintha bedugult volna a fülem: a magastartomány teljes hiánya. Hiába vannak az ajtókban viszonylag jó M.N.C.-k, az a kis piezo izé a kónuszon sosem volt szimpatikus. Hazafelé vettem egy pár Sony csipogót (dómot), azért azt mert az volt az Elektrovördben. Szépen felügyeskedtem a B-oszlopra egy 30 fokos kerettel, így kb. olyan szögben áll mint az első ajtókban.Hiába, a fizikát nem lehet arculcsapni: a magas hangok bizony egyenes vonalban terjednek. Így már egész jó a rendszer - az ésszerűség határain belül. A gyári Blau fejegység megmaradt, de a saját végfokját nem használom mert elég gagyi. Kihoztam belőle kisjelű kimeneteket - nem kis munkával. Ezekröl mennek az ajtóhangszórók 4X100-as erősítőn keresztül. A dohogót egy 2X200-as Renegade eteti hídba kötve, kicsit visszafojtva. Így már lineárisban van a hangszínszabályozás, és mégis szépen szól, van alja, teteje. Most már az utasok is jó minőségben hallhatják azt, amit én akarok hallgatni. Elvégre nekik is joguk van a minőségi szórakozáshoz!

23.-án, e történelmi nap délelőttjén olajcserével egybekötött megemlékezést tartottam. Megemlékeztem mártírjainkról, akik a szabadságért életüket adták, és eszembe jutottak az árulók, akik sunyi, alattomos módon feladták ébredező demokráciánk élharcosait, és azok a lélektelen kontárok akik nem szégyelltek 10W40-es Mol olajat és Armafilt szűrőt beépíteni szegény védekezésre képtelen autómba.Mint idegen testet, úgy lökte ki magából táltos szíve a nem vércsoportazonos anyagokat./nem is fért bele a 4l-es kannába, elfelejtettem hogy ez a motor egy decit sem eszik 15000 km alatt/.
Ahogy 53 éve a szabadság szele végigsöpört, és friss gondolatok áramoltak, most úgy terjedt szét az 5W40 WR a dugattyúk körül, az olajjáratokban.
Emelkedett hangulatban zártam az ünnepséget /és az aknát/, jöhetnek a dolgos hétköznapok. Lehet hogy termosztátot kéne cserélnem, mert 75 C körül megáll a vízhőfok. Talán karácsony körül lesz rá időm. Mondjuk Szenteste délutánján...
és egy kép, a Time magazin '57-es első címlapja... Avanti ragazzi!

Aug. 7-8-9.-én USA-autótalálkozó volt a Monostori erődben. Egy régi haverral - aki az USA-autóklub egyik karosszériása - ilyenkor szoktunk találkozni, ezért két másik haverommal leugrottunk körülnézni. A cimborámmal nem találkoztam mert szombaton hazahúzott, de azért jól szórakoztunk, ámultunk, meg bámultunk. Hazafelé Tatán a Berta-malomban megkajáltunk. Én már többször ettem ott, ajánlom mindenkinek, nagyon jó a konyhájuk!

Most éppen Bajára, unokatesóm dunaparti nyaralójába. Két éve nem voltunk, mindíg csak toltuk arrébb.20.-án, csütörtökön reggel 7-kor indultunk Dabasra ahol volt egy üzleti ügyem, onnan át az 51-re Tass felé. Hát aki a futóművét akarja tesztelni azon a 30 km-en van rá lehetőség. A 4 kerék egyszerre sose volt az úton, többször felütött, de azért élveztem. Nem mindenki. Miután megálltunk hányni, továbbhúztam az 51-re Baja felé. 10 körül leértünk. A ház a Duna-főág partján van a nyaralósoron, a Sugovica-torkolattól fél km.-re, a Futrinka utcában (tényleg!).
Örültünk egymásnak, megstíröltük a kéglit, kicsit lazítottunk a parton, ebéd, pihi, este húzás vissza Bp.-re. Azon nyomós okból, mert másnap reggel korán célbavettük Balatonakarattyát a kánikula és a remek vízhőfok miatt. Estig ott hemperegtünk, irdatlan pancsolások közepette. Találkoztunk rokonokkal is, nekik ott van nyaralójuk.
18 h. körül - miután rongyá égtünk és a labdahajigálástól elfáradtunk- elindultunk haza. A strandparkolóban felfedeztem cartársakat, HOT rendszámú pezsgőszínű 156-os, meg egy 147-es is volt, de úgy látom nem tagok. Útközben integettem mindenfelé, általában kölcsönös volt. Másnapra olyan izomlázam lett, amilyet évek óta nem éreztem. Akármit megnyomok magamon az fáj. Tanulság: ne labdázz órákig a vízben ha nem vagy hozzászokva. Még a nyakam is fáj. Azt hiszem most úgy csinálok mint Schummacher : ma nem ülök autóba :)

Vasárnap 32 fok volt. Állt a levegő.Ha ez így marad, öngyulladás általi halált halok. Hétfőn hirtelen felindulásból elhatároztuk, hogy ezt a kánikulát valamelyik tengerben kellene átvészelni. Vettem némi kunát (80000-ért), beszaladtam egy zöldkártyáért a Villányi útra , vettünk tápot a teszkoban, berámoltuk a sátrat, egy-két ruhát, feltankoltam alfakocsit, és eltettük magunkat holnapra. Reggel 4-kor startoltunk. M0-on vettem egy 4-napos matricát, ami meg is határozta hogy péntek éjjelre célszerű hazatérnünk. A határig egyhangú, hajnali utunk volt. 140, tempomat, bóbiskolás. Utána újra autópálya Zágrábig (36 kuna), majd az A1-A6-on Rijekáig (60 kuna). 10-kor már kempinget kerestünk a Kvarner-öbölben. Hát sokat nem keresgéltem mert nagyon fürödhetnékem volt. Selce nevű településen Crikvenica mellett becsekkoltunk egy kempingbe, sátrat feldobtam, mire leesett kinyílt (ez a kechua specialitása :) A többit nem részletezem, hazafelé lenéztünk a Plitvicai tavakhoz, mert azt nem szabad kihagyni. Én már egyszer voltam, de nem emlékeztem rá hogy mibe fáj egy beugró. Hát nagyon fájt: 110 kuna/kopoltyú! Plusz parkolás!! A maradék zsetont is elvertük, de úgy hogy a pályadíjak után egy doboz cigi és 3 kávé éppenhogy belefért a végére. A vas jól viselkedett, 5,8-as átlaggal megjártuk a túrát.Találkoztunk alfisti.hr-horvát alfaklub-os márkatársakkal is! Péntek este 8-kor hazaértünk. Mindenesetre megérte! Hát ígyvalahogy...