Tagok >> Piritu - 1.000.000 >> Blog
A tesztút végére és a mai ismerkedéssel kiegészítve összeállt a tennivalók listája:
- keréknyomás ellenőrzés (ma megvolt, jól éreztem mindbe kellett),
- kerekek kiegyensúlyozása, mert valamelyik nem az igazi,
- olajcsere Racing-re,
- tetőimpregnálás,
- bőrápolás,
- termosztát csere (az első 3-400 km-en még jó volt, aztán megunta a dolgot és stabil 80 fok alá állt be a mutató),
- esetleg hűtővíz csere (Zöld színű van benne, elég tiszta. Utána kell néznem, hogy milyennek kellene lennie.),
- szőnyegcsere (ma megtörtént, bekerült a Piritu feliratos a régiből),
- váltóolaj csere,
- szervóolaj csere,
- fékolajcsere,
- tanksapka nyitó gomb cseréje, mert nem nyitja (Ma kimértem, nem kapcsol.)
- km nullázó gomb cseréje, mert minden gyújtás ráadáskor automatikusan nulláz (Ma kimértem, alaphelyzetben van zárva és benyomáskor nyit. Valahogy nem tetszik a működése.)
- rádiócsere (Jelenleg egy 156-os rádiója van benne. Működik, de nem tud USB-t és a mélynyomó sem az igazi vele.),
- a korábbi gazdáját meg kell kérdeznem, hogy a bordó mesterkulcs nem maradt-e nála,
- kell még egy szélfogó háló, mert az nincs hozzá.
...ennyi
Május óta zajlik a vadászat.
49 autó van az Excel-es vadászati listámon. 396 fájl van elmentve a hirdetési oldalakról (pdf, fénykép).
Sok-sok autót néztem meg, jó párat ilyen-olyan ok miatt nem. Többet elvittek az orrom elől.
Mentünk is egy pöttyet. Mennyit is?
- Első kör Fuldát érintve: 2.175 km
- Második kör a Brera/Spiderekkel: kb. 2.000 km
- Harmadik kör, a V6-al: 3.197 km
- Elhozatal: 1.960 km
Összesen: kb. 9.352 km
Huhhh, még kimondani is sok...
960 km várt ránk hazáig, kiváló lehetőség az ismerkedésre.
Sajnos a kinti szokásnak megfelelően az eladás előtti szervizelés is anélkül történt, hogy bármit is tudtak volna az autóról. Mint a többi kocsiba, ebbe is 5W30-as LongLife olajat töltöttek. Abból indultam ki, hogy az Alfa 10W40-et ír, sportos esetre 10W60-at, ha nagyon papásan megyünk, akkor haza kell hogy érjünk ezzel is.
Természetesen a legközelebbi autópálya felhajtó le volt zárva, úgyhogy némi kerülővel jutottunk fel. Sebaj, a falvakon keresztül volt idő ismerkedni.
Autópályán 120-125 között jöttünk hazáig, max 3.500-as fordulattal. 12 óra lett a dugókkal együtt...
A longlife olajból ilyen papás tempó mellett kb. fél litert csipegetett el. Mi lett volna, ha Alfás tempót megyünk??? Gondolva erre az esetre vittem magammal majd egy flakon Racinget utántölteni.
Az autó jól vizsgázott. Sokkal "polgáribb" a réginél. Minden sokkal finomabban működik. A motor kisebb fordulaton is élénkebb, érezni a más elektronikát.
A 17"-es kerekek jobbak, mint vártam. Nem vezeti meg annyira a nyomvájú, mint anno a 147/156 párosnál. Klíma teszi a dolgát.
Szóval nagy a különbség a 188ezret futott alufedeles és az 55 ezret futott műanyagfedeles közt.
Nyitás előtt pár perccel érkeztünk a kereskedésbe.
Pontban 9-kor megérkezett a kereskedés tulaja, beengedett a kapun.
Mire minden táblát kirakott és kinyitotta az irodát, már megszületett a döntés. Visszük!
Azért egy próbaút kell még. Próbarendszám felkerült.
A kellemest a hasznossal összekötve a helyi "okmányirodába" mentünk.
Legnagyobb meglepetésemre ott elég volt a kereskedőnek azt mondani, hogy ezt a kocsit (forgalmi másolatát az asztalra tette) legyenek szívesek ennek az embernek (rám mutatott) a nevére írni. Ennyi. Se számlát, se adás-vételit, csak két személyit kértek.
Onnan a szemben lévő konténer irodába, hogy biztosítást kössünk. Szintén jellemző a kereskedői mentalitásra, hogy itt adott kölcsön egy százast a biztosításra, mert a pénzes borítékom a Giuliettában maradt.
A biztosítással már majdnem kaptunk az engedélyt a rendszám legyártására, csak előbb a vámhivatalból kellett egy igazolás.
Elmentünk a vámhivatalba. Kaptam egy papírt és fizettem 11 eurót.
A vámos papírral vissza az okmányirodába, ahol egy cetlit kaptam. Azzal vissza a konténer irodába és mire kifizettem, már kész is volt a rendszám. (SLK-240)
Rendszámmal vissza az okmányirodába, ahol beszkennelték, fizettem és kaptam a "forgalmit" és a Fahrzeugbrief-et.
Kész, rendszámot felpattint és vissza a kereskedésbe.
Mibe volt a 30 napos export rendszám?
- Biztosítás: 87 Euro (érvényes Európában)
- Rendszám legyártása: 38,00 Euro
- Vámhivatal: 11 Euro
- Okmányiroda: 34,60 Euro
Összesen: 170,60 Euro
Már csak meg kell venni a kocsit. Úgyhogy kifizettem és megkaptam a számlát.
Amíg előkerítették a másik kulcsot is a szervizből kiderült, hoyg tegnap még ketten érdeklődtek rajtam kívül. Őket elküldte a tulaj, hogy jönnek érte Magyarországról. Amíg ügyeztünk még egy érdeklődő is jött.
Szóval a jó kocsira itt is van kereslet.
Kaja, tankolás is indulás haza!
Óraállás az átvételnél: 55.500 km
Sajnos a hirdetésben és egyéb helyeken sem találtam nyitvatartási időt a kereskedéshez.
Reggel 8-kor nem vették fel. Fél 9-kor sem. Ellenben 9-kor már igen, tehát ekkor nyitnak.
Kocsi megvan, olyan, mint a leírás. Garázsban volt, szinte nem használták.
Rákérdeztem a rendszámra, abban is tudnak segíteni.
Közöltem, hogy holnap reggel 8-kor ott vagyok, és ha tényleg olyan a kocsi, akkor elhozom.
A válasz az volt, hogy:
- ez nem megy.
- Miért? :-O
- Mert 9-kor nyitunk :-)
Beizzítottam a Giuliettát és Buksival a majd 1.000 km-re lévő Aschersleben felé vettük az irányt...
Az út gyorsan telt, csak a dugók miatt 10 órás lett.
Este nyolc után érkeztünk. Első utunk a kereskedésbe vezetett, hátha látjuk.
A kerítés mögött várt minket. Ahogy megláttam, rám tört a "kell nekem" érzés, rögtön tudtam, hogy két autóval megyünk haza.
Átmentünk a szállodába, hogy egy jó vacsorával és némi sörrel kitartsunk a nyitásig.
Mivel kínaiban vacsiztunk megkóstoltuk a bambuszpálinkát. Kár volt, rettenetes íze van. Egy biztos, a kínai pincérek megemlegetik a két magyart.
Elég volt negyed óra hogy megtanulják, ha valamelyikre ránézünk az azt jelenti hogy jöhet a következő kör sör. Aztán azt is megtanítottuk nekik, hogy egy tele sör mindig legyen előttünk, ha megkezdjük akkor hozhatják automatikusan a következőt (kanban rendszer).
Szóval, ha nagy nehezen is, de eltelt az idő...
Miután megszüntette a kommunikációt az előző kocsi tulaja, nekiugrottam a netnek...
Újabb találatot kaptam:
- piros/fekete bőrbelső,
- sérülésmentes,
- 55.400 km,
- Euro 3,
- érvényes TÜV,
- metál fekete,
- vezérlés (és minden más) 2014-ben 43.950-nél cserélve,
Hmmm....
Jobb, mint a másik....
Holnap reggel felhívom a kereskedést.
képek forrása: mobile.de
Néha nem jó, hogy ismeri az ember az autót...
Még szombaton, aug. 5-én néztem meg. Pont olyan, mint amit kerestem:
- 72e km,
- nyári autó,
- piros/fekete belső,
- euro3,
- magánembertől,
- kicsit ültetett,
- tökéletes állapot,
- rozsda még a festetlen alkatrészeken sincs alul,
- fékek, mint az új,
- belső szinte tökéletes állapotban
- kódkártya megvan.
Hibátlan, ráadásul 4.900 Euróért hirdetve. (Egy hónappal ezelőtt még 5.450Euro volt.)
Az egyetlen autó, amivel próbakört is mentem.
Minden működik, az egyetlen észrevétel, hogy valamelyik felni "tök". A Pókomhoz képest új autó. Az első autó, aminél rám tört a "kell" érzés.
Mivel a tulaj édesapja mutatta meg, a szervizelésről csak a könyvéből tájékozódtam. Rendszeresen szervizelve, de a 15 éves kora ellenére a vezérlés cseréről nem találtam semmit.
Innentől ugrott, a "holnap visszajövök a haverral és hazahozzuk a két kocsit" terv.
Vasárnap felhívtam a tulajt, hogy mi a helyzet, nem tudna-e szerezni valami infót a cseréről.
Két nap sms-ezés után jön a hír, hogy 32e km-el ezelőtt volt. Megvan a szerviz számlájának másolata.
Fél órán belül ajánlatot teszek sms-ben (telefont nem veszi fel), amit hajnali fél egykor szintén sms-ben elutasít és sok szerencsét kíván a további keresésekhez. Innentől részéről semmiféle kommunikáció nincs.
Reggelre a hirdetés is lekerült a netről.
Az "eladta az autóját?" sms-re sincs válasz.
Lemondtam a holnap esti szállodát, nem megyünk Sundern-be...
Pillanatképek...
A legnagyobb trófea a Gavia hágó volt a maga 2.652 méterével. A hágó listám szerint a 4. legmagasabb Európában. A Stelvio (2) már megvan.
Lassan ideje Franciaország felé venni az irányt, mert a Col de l’Iseran (1 - 2.764 m) és a Col_de_Restefond (3 - 2.680) ott van...
