Neveztünk, indultunk idén is, mert muszáj. Selénia Rallyt kihagyni mindig bűn.
2018-ban a szokásosnál is jobban sikerült a rally, legalábbis ami az útvonalat illeti. Jóanyám sok éve mondogatja, hogy az Őrség csodálatos hely - és egyet kell értenem vele. Visszamegyünk alkalomadtán. Az itinerrel itt-ott meggyűlt a bajunk, de komoly eltévedést nem hoztunk össze, ahogy komoly helyezést sem. :)
Ami még említést érdemel, az a rendszám saga folytatása, aminek ráadásul van egy extra seléniás vonatkozása is. A rally előtti éjszakát Ajkán töltöttük, aztán reggel autómosás és indulás Hegyhátszentjakab felé. Kraszy volt a fogadóbizottság, aki rögtön azzal kezdte, hogy nem szép dolog rendszám nélkül közlekedni. Nabzmg... Telefon az ajkai mosóba: megvan, ott esett le. A rendszámtartó két helyen is eltört, sanszos, hogy átmentem rajta a mosóból kifelé, a tábla viszont egyben maradt. Este visszamentünk érte, aztán behajítottam a csomagtartóba. Pár napig megint nem autóztam, szóval ráért a visszarakása. A Seléniához annyi köze van a dolognak, hogy találtam otthon egy rendszámkeretet, amit egy korábbi rallyn kaptam. (Talán tavaly? Tudja a hóhér...) Az sem titánból van, de talán tartósabb lesz, mint az auchanos vacak.
Megérett az elhatározás, hogy B típusúra cseréljem az első rendszámot. Már csak lelkierő kell, hogy újra nekimenjek az okmányirodának...