Nem fiatal az Alfa, na. Erre utalhat, hogy a múltkori csöpögés megszűntetésével nem értünk az inkontinencia-gondok végére. Egyik reggel, munkából hazafelé eldurrant az alsó vízcső. Itthon vettem észre, hogy az autó orrából dől a víz. Utána pár napot állt a technika, mert a szó szoros értelmében csak aludni jártam haza. Hétfőn fogadta egy helyi szerviz.
Volt bennem félsz rendesen, mert nemhogy ismeretlen helyre vittem a szarolaszt, ráadásul nem is olaszautós műhelybe. Azért ide, mert ez van tőlünk 600 méterre, és a lehető legkevesebbet akartam elfolyó hűtővízzel autózni. Persze indulás előtt beleöntöttem pár liter desztvizet, mert jobb a békesség.
A szerviz összességében kellemes csalódás volt. Még hétfőn csörgött a szerelő a diagnózissal, az árral és azzal, hogy mikorra várható a megrendelt vízcső. Két napra rá mehettem a gépért, igaz csak késő délután, de akkor már belefért, aznap nem kellett autóznom. Persze az elvonási tünetek enyhítésére belefért egy kör. A kidobásra ítélt csövet kérés nélkül is megnézhettem: több apró lyuk is volt rajta, amiken nyomás alatt jutott át a víz. Alattomos dög.
A leengedett víz helyett természetesen új fagyállót is kaptam.
Egy ideje foltokat hagyott az autó maga után. Egy 12 órás műszak alatt egy tenyérnyi is összejött. Közben a műszaki lejárta is közeledett. Gondoltam, egy füst alatt letudjuk. Ma Várpalotán jártunk. Csöri mester megigazította a bűnös vízcsövet, aztán elvitte vizsgázni. Mármint autóval együtt. Csont nélkül átment. Mármint az autó.
Kilométeróra állása: 163 004
Miután megvettem az Autót, Csöri kiszúrt egy porózussá vált vízcsövet. Az az olaj kezdhette ki, ami kijutott a régi szelepfedél-tömítés mellett. Azóta halogattam a cserét, de most ennek is eljött az ideje. A csővel együtt új Paraflu is került. (Tegnapelőtt, csak marha lusta vagyok mostanában.)