Százéves Pirelliken hoztam haza tegnap az autót. Nem volt meglepetés, szóval már tervben is volt egy azonnali gumicsere. A Selespeeddel elmentek a nyári papucsok, új garnitúrára meg nincs keret, így a télieket tetettem fel. Úgyis letámasztom a vasat két hétre. Mire hazajövök, és elkezdem rendesen használni, éppen gumicsereszezon lesz.
Óriási előrelátással egy bontatlan pár ablaktörlőlapátot is odaadtam a régi Alfa mellé. Naná, hogy az újra is azonnal kellett. Valeót vettem, mert az volt a boltban. Ha már ott jártam, egy flakon szélvédőmosó is beleesett a kosárba.
Kilométeróra állása: 122 950
Ebből vagy 120 az én művem. :)
Meguntam a télvárást, felszereltettem a téligumikat. Mostantól az időjárás alkalmazkodjon hozzám.
Totti sajnos lehúzta a rolót, szóval kénytelen voltam máshová menni. Gumist találni nem nehéz, normálisat annál inkább. Gumicsere közben előadta a tag, hogy mennyire utálja a (khm... elnézést, de tényleg így mondta) a szájbabaszott olasz szarokat. Ha az olasz szaron lett volna éppen az összes kereke, abban a pillanatban hagytam volna ott őket. Így csak a főnökének mondtam fizetéskor, hogy legközelebb szívesen viszem máshoz az olasz szaromat és a pénzemet.
Az Új Csóri úti First Stop szerviz nem kér többet az Alfákból.
Állítólag mégsem lesz idén világvége, vagyis marad a B terv, a tél. Ennek örömére kipakoltam a fél pincét az Alfába. Gumiszőnyeget a szövet helyett, jégkaparót, hóláncot, jégoldót (ezt a táskámba). Lehet, hogy korai, de elég volt egyszer is rászánnom magam. Tavaszig nem akarom a pincét látni. :)
Gondoltam, akkor már téli Michelineket is feltetethetném. Megcsörgettem Tottit, aki gyakorlatilag azonnal tudott fogadni. Pikkpakk téliesítette kerekeimet. Köszi még egyszer!
Eljött a nap, amikor átvehettük a nyeremény gumikat. Reggel lemosattuk az Alfát, elvégre nem lehet koszos autóval útra kelni. Ebből az lett, hogy messzirők ordított rólunk, hogy vidékiek vagyunk: a miénk volt a legtisztább Alfa az egész városban. Igen, Halesz, a tiédet is beleértve. :)
Idő előtt érkeztünk meg, mert jó korán indultunk. Olyasmikkel számoltunk, hogy eltévedünk, dugó lesz, lerobbanunk, kitör az atomháború... Ezek közül annyi jött be, hogy úgy másfél kilométeren tényleg araszolni kellett. Egy telefon oda-vissza, és összefutottunk Halesszal, aztán letámadtuk a Michelin főhadiszállást. Készült egy-két fotó is (nem túl szalonképesek, ugyanis a fejem is látszik rajtuk), aztán elindultunk hazafelé. A hazaúton "végre" valóban beütött a krach. Jó vidéki szokás szerint alaposan eltévedtünk. Hébe-hóba láttunk valami ismerős helyet, de éppen nem lehetett arra kanyarodni, amerre szerettünk volna, végül halvány gőzöm sincs róla, hogyan kötöttünk ki az M7-esen. (Szerelmem a háttérben: "És különben is ÉN mutattam meg az utat...") A négy gumi mellé pár ősz hajszállal is gazdagodtunk.
Fehérváron aztán kitaláltuk, hogy egyszerűbb rögtön feltetetni az új gumikat, mint eltenni őket, szóval elkanyarodtunk a szerviz felé is.
A gumikról magukról egyelőre nem tudok beszámolni, mert 3-4 kilométeren, szigorúan 50 alatt nem sok derült ki. :)
Szegény Alfa elég hülyén mutatott kerekek nélkül. :)
