Bemérettem a féket és a csillapítókat. Üzemi fék tökkkéletes, rögzítő elmegy, átmegy. Beállítható, de kerékleszedős, szenvedős és érzékeny. Legjobb tudásom szerint márbeállítottam. Lehet csak rontanék rajta, még meglátom. Csillapítók elöl 81%, 81%, BH 61%, JH59%. Az elsőkben
Csikós videójának hatására elővettem az autót kora reggel. Ha már nekem is van ilyen. Viszonylag sokat használgatom, de mégis. És ahogy kell, jól el is áztattam. Az Izsák-Páhi szakaszt ki is hagytam, nem, vizes úton oda nem. Minek. Kmét-Izsák-Kmét, 60km. Repült.
Tavaly nyáron az alacsonyan jövő napsugárban észleltem, hogy a jobb hátsó ajtó valahogy nem az igazi. Még 2019 végén az egész autót felpolíroztam, utána még vissza kellett vinnem egy kisebb lemaradt javításra. Valószínűleg a mesterek ügyködtek az ajtón, amikor a köszöbvégen dolgoztak és teleködölték az ajtót is mint a C oszlopot és azt polírozták el. Jobban is meg lehet csinálni. Még fél óra kellett neki. Finom+hologram. Így már jó.Tavaszi precíz mosást is megkapta. Most nincs kátrány és bogármaszat sehol (még). Tényleg szép.
A javítás után a motorvédőt is letakarítottam. Az olajteknő, váltó is tiszta lett.
Megjavíttattam a főtengelyszimering okozta olajfolyást. Egyúttal kapott kuplungkinyomót is. Kuplung és lendkerék maradtak. Jobb első gömbcsukló cserés lett a menete miatt. Futóműkeret tetejét waxszal átkentem ahol már picit rozsdás volt. Jobban veszi az egyest és a curükkot, ez tetszik.
Olajcsere 265600km.
Átnéztem az autót a túra után. Olaj nem fogyott feltűnő mennyiségben, pedig kapott kis kínzást. Olajfolyás szinte nincs. Kivétel a difi behajtás. Ott még kell ügyködni. Megnéztem a megszakítót is. Nem tűnt tragikusnak, volt kis égés rajta, de találtam még pár pótalkatrészt, így kapott egyet. Nehéz megítélni, de fogjuk rá, hogy jobb lett. Mintha 2017-ben tettem volna bele újat, így kb. 10 ezret ment. Elég jó.
A nagy műtét után 90km-rel nekivágtam 7.30-kor a veszprémi útnak. 11 órára jelentkeztem be a muzeális minősítésre még március végén. (Kecskeméten már csak júliusra lett volna időpont). Éppen kifordultam a kapunkból és egy fehér Giulia jött velem szemben. Ritka pillanat. Aztán a solti körfogalomban elém sorolt egy német rendszámos kék Giulia. Földvár után megröptettük a gépeket, de ő sajnos lefordult az M6 irányába. Haladtam tovább, majd Cece előtt egy másik kék Giuliából intett valaki. Tényleg különleges. Ennyit még nem láttam egy nap forgalomban.
A veszprémi garázssoron megálltam és letakarítottam a rovarhullákat az autóról, kicsit körbetakarítottam az árulkodó részleteket, hogy a szebbik képét mutathassa. Kaptam pár kritikát, de nem volt komoly gond. Szerintem a kipufogó leömlők gyárilag sem voltak kezelve semmivel, a vasöntvény meg ugye rozsdásodik. Majd legközelebb az is meglesz, ha ez kell. Jó pont volt szerintem, hogy Kecskemétről keréken jöttem.
Utána felmentem a Bakonyba. Olaszfalu, Bakonynána, Dudar, Súr. Megnéztem a felújított Szápár-Tés szakaszt (kétszer) is. Elég huzatós az emelkedő, már nehezen vitte az egy tonnát. Kicsit nyirkos volt az út, az árok is elég mélyecske, úgyhogy most elmaradt a gumicsikorgatás.
De a nap fénypontja mégis az alsóperepusztai egysávos bekötő út lett. Gesztenyefasor 3 km hosszan és pont virágzott. Kivételes.
Terveztem, hogy meglátogatom a Pécsely-Dörgicse szakaszt is, de lemondtam róla, mert Tótvázsonynál elkezdett köhécselni a járgányom. Egyszer durrant egy nagyot aztán megjavult. Tuti gyújtás, minden vezeték stabilan a helyén, mi lehetett az azóta sem tudom. Egy új megszakítót, lehet már megérdemelne. Mire elhagytam Pécselyt Füred irányába már meggyógyult. Nem túl megnyugtató.
Vissza B.füred, Enying, Solt, Kiskőrös, Izsák, Kecskemét. Az 52-est kihagyom már, ha lehet, naggyon gáz. Élmény faktor csekély, viszont veszély és amortizáció faktor igen magas. Simontornya előtt az ős X5 előzés közben belegyorsított, elég barátságtalan lépés. A gőgösség kibújt az emberből. Leintettem, beintettem. Anyád.
514km, nem mondom, hogy hibátlanul, de szerelés nélkül. Intenzíven használtam, volt padlózás nem egyszer. Bírnia kell. Ezt az Alfát is erre készítették, én meg ezért tartom életben. Ja, a jobb hátsó szitál nagyobb sebességnél. Áhh, miért nem lehet rendesen kicentírozni?
A bal nagy első lámpatest kavicsot kapott és elrepedt még évekkel ezelőtt. 2018-ban az imolai börzén szereztem egy cikkszámhelyes korai Carello lámpát. Most megkapta. Jobb első helyzetjelző izzócsere is megvolt.
Gyűjteném a kilómétereket, de esik az eső. Talán délután összejön.
Még 2020 őszére elképzeltem, hogy megkergetem az öreg GTV-t a Bükkben, a balatoni szerpentinen - és talán amit legjobban vártam - az Aggtelek-Kánó körön. Kis késéssel, de 2021. április 12-ére ki is jelöltem az indulást. Aranytl barátom vállalta a társaságomat annak ellenére, hogy a GTV tényleg nem a V6 géposztályba tartozik. Az autót felkészítettem, stabil volt, bíztam benne. Indulást megelőző napon megreptettem a Kmét-Izsák szakaszon. Amikor beálltam a garázsba és leállítottam a motort buborékolási hangokat hallottam. Most, hogy kicsit messzebbre indultam volna, nem mertem bevállalni a kezdődő hengerfej problémát. Átpakoltam a V6-ba. A túra így is nagyon jó volt, de most tényleg a GTV-vel mentem volna.
Következő hétvégén nagy levegőt vettem és szétkaptam a motort, levettem a hengerfejet. Tényleg, a tömítés kezdte megadni magát, felületi rozsda kezdődött a 3-as és 4-es henger között, kicsit megkésve az 1-es és 2-es között is. Sejtettem a hiba okát: elégtelen leszorító erő. Sajnos amatőr voltam és a gyári meghúzási nyomaték szerint szereltem legutóbb is. Ez a modern tömítéseknél nem elég, ezek sokkal keményebbek mint a régiek. Nekem már szakadt ki hengerfej csavar a FIAT500 motornál, így óvatosan huzkodom ezeket a csavarokat az ilyen idős autóimnál. Utánajártam és tényleg az a jó ha 50-80%-kal többel húzza meg az ember ezeket. Ha már a hengerfej lent van, hozzá a kipufogó leömlő, a váltóhoz rögzített kipufogócső, gondoltam csak egy ugrás a váltó kivétele, amivel könnyedén meg tudnám állítani a régóta zavaró olajcsöpögést, ami valahol a főtengely szimering és a váltó behajtás oldaláról származik. Soha nem tudtam eldönteni, valamikor váltó olajnak tűnt, máskor motorolajnak. Mindegy is, a váltót ki kell venni, hogy megjavítsam, akkor meg már tökmindegy. Egyébként gigaszivatós a váltó kiszerelése a főfékhenger miatt, így mezei szereléssel, gólya nélkül. Persze most sem vettem a fáradságot, hogy szerezzek egyet. Billenteni kell a motort, a váltót jobbra tolni, de ezt csak úgy lehet megtenni, hogy le kell szerelni a váltókar csapágyazását a jobb oldalon a kis szellőzővel, így lehet nyerni 10 millit. Ezt már múltkor is kitapasztaltam, nem volt újdonság. Egyébként ez volt a harmadik ilyen műtét. 2010-ben volt egy első felújítás, ami a költségek észszerű keretek közötti tartása miatt nem volt teljeskörű. Aztán a motorból előjöttek olyan kis zörejek, amiket korábban a nagyobbak elnyomtak, így nem tudtam megállni és 2017-ben is belenyúltam. Ekkor a váltóban még jónak mondott csapágyakat is kicseréltem a korábban extrán beteg nyelestengely csapágy mellett, így csak egy maradt bent eredeti, meg az 5-ös szinkrongyűrű. A váltó végre kint volt és a bűnös is meglett. A választóvillák O-gyűrűjeinél szivárog az olaj, innen csurgott le a harang aljára. Sajnos ezek cseréjét legutóbb is könnyelműen átléptem. Hiba volt. A főtengelyszimeringet is kiszereltem. Ennél a motornál ez az olajteknő leszerelésével jár. Kellemetlen munka a bölcső miatt. Kapott egy kis kencét a cigarettatömítés végénél, remélem ez hiányzott neki. Hengerfej visszaszerelése idegmunka volt. 10Nm-enként mentem fel a nyomatékkal, hogy csökkentsem az esélyét valamelyik tőcsavar kiszakadásának. 80-ról vissza 30-ra szintén 10-esével, hogy tudjon igazodni, aztán fel 100-ig. Ennyit mertem neki adni. Majd az idő megmondja mennyire helyes így. A váltó visszaszerelese egy zsonglőrködés, már egy óra alatt sikerült is. Összerakásnál még megszenvedtem a kuplung munkahengerrel, mekkora egy vacak megoldás. Az egész kipufogó rendszer felszerelése is komolyabb figyelmet igényel nehogy nagyon feszüljön, próbáltam logikus lenni. A többi sima ügy volt, karbik, kardán miegymás. Az első negyed óra járatas szombaton kisebb olajpacával és föttögő kipufogóval zárult, ja meg a lent fogó kuplunggal. Ezeket meggyógyitottam, másnap még egyszer alapjáraton hagytam járni, nem csöpög, nem folyik, az olaj tiszta, a víz nem buborékol. Akár jó is lehet. (egy autószerelő végzettségű munkatársam mondasa jut az eszembe: jó akkor lesz, ha évek múlva is hibátlanul működik) Késő délután 30km-es betepülés megtörtent. Nem szitál, nem vibrál, nem kattog, nem zörög, megvannak a sebessegek.
47 óra munka, pár nyamvadt apróságért. De amikor a karbikat raktam fel és a benzin szaga megcsapta az orrom, na akkor átbillent a dolog. Onnantól gyorsan ment már. Gyógyíthatatlan vagyok.
A tervem nem tudott megvalósulni. Az öreg GTV-t készítgettem az utóbbi egy hónapban, hogy megkergetem a Bükkben, Balatonnál és teszek legalább egy kört Aggtelek és Ragály között. Látszólag minden összejött, de visszaléptem. Alattomos hibát észleltem és nem kockáztathattam.
Kissé csalódottan, de vasárnap délután átpakoltam a V6-ba. Aranytl barátommal másnapra lőttük be a túrát.
Külön érkeztünk a Mátrába, ő előbb jutott fel a hegyre, ment is egy oda-visszát.
Mátrafüreden eldöntöttük, hogy meglátogatjuk a ceredi kanyarokat, tavaly emlékezetes autózásban volt ott részünk. Háát, az már a múlt szép emléke marad. Az odavezető út is elég vacak, az onnan eljövő is és sajnos maga a ceredi szerpentin is sokat kopott a varázsából. Főleg az erdei szakasz tele van már aszfalthiánnyal, négyzetméteresekkel. Mentünk egy oda és visszát Rónapusztáig, aztán egyetértettünk, hogy ez csalódás így és elhúztunk Balaton felé. Bárnai felvezető még mindig pompás. A Zabar utáni kis híd trükkös, billentős fajta.
A balatoni szakasz csúszósabb volt most mint március elején, de én nagyon élveztem. Technikás. Végül csak egy oda-vissza lett belőle, mert eldumáltuk az időt a hágón.
Visszamentunk a 25-ösre, most tényleg tiszta volt, Ózd előtt volt pár autó. Majd Aggtelek, Jósvafő (nagyszerű szakasz), Perkupa, Kánó, Imola (szerencsére most nem jött senki szemben). Kár, hogy Imola előtt rengeteg sarat hordtak az útra és nagyon poros volt. Az erdőben van egy hosszú egyenes utáni visszafordító, na azt izgalmas volt megfogni.
Utána a túra mélypontja következett, el kellett jutni Miskolcig. egy tankolás Kazincbarcikán, majd Parasznyán keresztül elérkeztünk Lillafüredre. Ott egy fehér Rapid tartott bemutatót, hogy a helyiek miként ismerik a kanyarokat. Leálltunk az első pihenőnél, hogy elmenjenek a munkából hazatérők Bükkszentkeresztre. Öt perc után nekilendültünk. Végig tudtunk menni egy horukkal, tán előzés nélkül. Koptak a gumik. Tetszett a bal-jobb láb fékezés, mikor hogy volt praktikus. A megfelelő cipőben voltam, így a gázföccsözés is pásszolt hozzá. Pompás volt. Szerencsére a megkéső tavasz miatt a lombozat még mindig hiányzott, így jó előre látta az ember, ha éppen jött valaki szemben. Alig-alig jött valaki. Többet nem mondok, de a vállamban volt némi izomláz másnap és az első gumiknak annyi.
Azt kell mondjam erősebben húzok a 205/55-hoz, mint a 17" 225/45-höz. Ellenteszt legközelebb.
Egertól Kecskemétig pálya.
761km, nettó 9h 35min. 11.5Ltr/100, mert csendesen mentem haza.
Több volt ebből a selejt mint legutóbb és ezért arányosan kevés az igazi jó szakasz. Már megvan a fejemben mi lesz a tuti-tuti útvonal legközelebb.
Van kép is aranytl jóvoltából. Ő tudta elkapni a pillanatot. Bodrognádasd és Balaton között a hágón egy kék hullámos papagáj szállt a hűsölő V6 motorfedelére.
