Tagok >> Bluestrain >> Blog
Most éppen Bajára, unokatesóm dunaparti nyaralójába. Két éve nem voltunk, mindíg csak toltuk arrébb.20.-án, csütörtökön reggel 7-kor indultunk Dabasra ahol volt egy üzleti ügyem, onnan át az 51-re Tass felé. Hát aki a futóművét akarja tesztelni azon a 30 km-en van rá lehetőség. A 4 kerék egyszerre sose volt az úton, többször felütött, de azért élveztem. Nem mindenki. Miután megálltunk hányni, továbbhúztam az 51-re Baja felé. 10 körül leértünk. A ház a Duna-főág partján van a nyaralósoron, a Sugovica-torkolattól fél km.-re, a Futrinka utcában (tényleg!).
Örültünk egymásnak, megstíröltük a kéglit, kicsit lazítottunk a parton, ebéd, pihi, este húzás vissza Bp.-re. Azon nyomós okból, mert másnap reggel korán célbavettük Balatonakarattyát a kánikula és a remek vízhőfok miatt. Estig ott hemperegtünk, irdatlan pancsolások közepette. Találkoztunk rokonokkal is, nekik ott van nyaralójuk.
18 h. körül - miután rongyá égtünk és a labdahajigálástól elfáradtunk- elindultunk haza. A strandparkolóban felfedeztem cartársakat, HOT rendszámú pezsgőszínű 156-os, meg egy 147-es is volt, de úgy látom nem tagok. Útközben integettem mindenfelé, általában kölcsönös volt. Másnapra olyan izomlázam lett, amilyet évek óta nem éreztem. Akármit megnyomok magamon az fáj. Tanulság: ne labdázz órákig a vízben ha nem vagy hozzászokva. Még a nyakam is fáj. Azt hiszem most úgy csinálok mint Schummacher : ma nem ülök autóba :)
Vasárnap 32 fok volt. Állt a levegő.Ha ez így marad, öngyulladás általi halált halok. Hétfőn hirtelen felindulásból elhatároztuk, hogy ezt a kánikulát valamelyik tengerben kellene átvészelni. Vettem némi kunát (80000-ért), beszaladtam egy zöldkártyáért a Villányi útra , vettünk tápot a teszkoban, berámoltuk a sátrat, egy-két ruhát, feltankoltam alfakocsit, és eltettük magunkat holnapra. Reggel 4-kor startoltunk. M0-on vettem egy 4-napos matricát, ami meg is határozta hogy péntek éjjelre célszerű hazatérnünk. A határig egyhangú, hajnali utunk volt. 140, tempomat, bóbiskolás. Utána újra autópálya Zágrábig (36 kuna), majd az A1-A6-on Rijekáig (60 kuna). 10-kor már kempinget kerestünk a Kvarner-öbölben. Hát sokat nem keresgéltem mert nagyon fürödhetnékem volt. Selce nevű településen Crikvenica mellett becsekkoltunk egy kempingbe, sátrat feldobtam, mire leesett kinyílt (ez a kechua specialitása :) A többit nem részletezem, hazafelé lenéztünk a Plitvicai tavakhoz, mert azt nem szabad kihagyni. Én már egyszer voltam, de nem emlékeztem rá hogy mibe fáj egy beugró. Hát nagyon fájt: 110 kuna/kopoltyú! Plusz parkolás!! A maradék zsetont is elvertük, de úgy hogy a pályadíjak után egy doboz cigi és 3 kávé éppenhogy belefért a végére. A vas jól viselkedett, 5,8-as átlaggal megjártuk a túrát.Találkoztunk alfisti.hr-horvát alfaklub-os márkatársakkal is! Péntek este 8-kor hazaértünk. Mindenesetre megérte! Hát ígyvalahogy...
