Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Laza két hét csúszással megérkeztek a téligumijaim. Continental WinterContact TS860 lett. Nem mintha a Michelinnel elégedetlen lettem volna, sőt. Véleményt egyelőre nem írok, mert egyrészt még tél se volt, másrészt 10 kilométert ha gurultam rajtuk a gumistól hazáig.

Kilométeróra állása: 186 249

Mármint a bal helyzetjelző izzó. Lassan ideje újra beruházni, mert már csak egy darab maradt a dobozban.

Kedden megvolt a litván túra utáni nagytakarítás, úgyhogy nem állt semmi a soros bőrápolás útjában. Nincs is szebb, mint 40 fokban a napon kenni, törölni, kenni, törölni... Mindegy, szép lett. Bevásárolni nem kellett hozzá, volt még mindenből.

Hónapokkal ezelőtt esküvői meghívót hozott a posta. Július 27-én jelenésünk van -
Litvániában. Körülbelül 15 másodperc alatt született meg a gondolat, hogy az Alfával megyünk! Pikk-pakk eltelt az a néhány hónap, aztán...

Július 24. hétfő

...este, munka után felnyitottam a reaktortetőt, és ellenőriztem a folyadékszinteket. Hazafelé megálltam egy benzinkúton megnézni, van-e elég levegő a gumikban. Minden jól nézett ki, a felkészülést befejezettnek tekintettem. Hazaérve tűnt fel, hogy a jobb tompított nem világít. Zsír, éppen időben tudtuk le a kötelező műszaki hibát. Kivettem az utolsó izzót a kesztyűtartóból, és kicseréltem a kiégett pilácsot.

Július 25. kedd

Embertelenül korán indultunk, két okból is. Egyrészt keresztül akartunk menni Budapesten, mert ha már kirándulunk, ne a dögunalmas M0-n kezdjük a napot. Mivel hétköznap volt, a reggel csúcs előtt túl akartunk lenni rajta. Másrészt az első állomásunk Krakkó volt, ahol sokat akartunk csavarogni, ahhoz pedig az kell, hogy emberi időben odaérjünk.

A fóti Auchanban vettem két pótizzót, a szlovák határ előtt, Rétságnál megtöltöttük a tankot, és gyí! Az út Krakkóig nagyjából eseménytelen volt. Végigmentünk Szlovákián, A chyznei határátkelőnél léptünk be Lengyelországba, és nem sokkal később belefutottunk az első Uwaga (a k. anyját) táblába... A határtól Krakkóig tartó 100 kilométert bő 3 óra alatt sikerült megtenni, mert nyilván akkor kell arra járnunk, amikor az E77 teljes lengyelországi szakaszát felújítják és/vagy bővítik... de aznap ezt még nem is gyanítottuk.

Krakkó csodálatos város. Egyszer még visszamegyünk több napra is.

Július 26. szerda

A második etap volt egyben a leghosszabb is. A krakkói pihenőnek az volt az ára, hogy utána közel 900 kilométert kell letolni egy nap alatt. Még nem mondtam? Autópálya nem sok volt arrafelé. Az úticél Klaipéda, az útvonal az átkozott E77 Varsóig, onnan az E67. Mondanom sem kell, Varsóig órákat álltunk, hol egy-két perces, hol félórás szeletekben. Varsó után az E67-en folytattuk, ahol haladni már lehetett, sietni viszont nem, mert egyik kamion a másikat követte, az összes létező sávban.

Litvániába már szakadó esőben érkeztünk, ami azért jó, mert az alsóbbrednű litván utak nem sikerültek túl domborúra. Az esővíz nem lefolyik róluk, hanem megáll a nyomvályúkban, és rángatja a kormányt az egyszeri Alfista kezében. Nem sokkal később ezt is visszasírtam: kib*sztak egy útépítés táblát az út szélére, felszedték az aszfaltot, és ennyi. Se gépek, se emberek, se aszfalt. Vagy 10 kilométeren keresztül terepraliztunk, eleinte lépésben, aztán ahogy fogyott a türelem, észvesztő 20-as tempóban, végül a helyiek tempóját átvéve 30-cal. Közben az esővízzel keveredett sár folyt az oldalablakokon. Késő este láttuk meg Klaipéda fényeit. A városból sajnos nem sok maradt meg (oda is vissza kell még mennünk). Az Alfa az Amberton Hotel parkolóházában aludt, mi egy épülettel mellette, a szállodában.

Július 27, csütörtök

Az esküvő napja! Nagyon korán akartunk kelni, mert ki akartunk autózni a Kur-földnyelvre, de az előző napok fáradsága kissé letörte a lelkesedésünket. A ébresző megszólalt, de mi nem vettünk róla tudomást. :)

Reggel, de nem hajnalban borotva, hogy szép legyek (oké, ez viccnek is erős), majd indulás az eső mosta Alfával a kiglancolt veterán, az esküvői Rolls-Royce után. Klaipédától nem volt messze Palanga, és az ottani katolikus templom. A szertartás rövid volt, de szép, az eskütétel ráadásul angolul zajlott, szóval volt olyan rész, amit értettünk is. Azután néhány percre megint autóba ültünk, a Birutés Kalnas névre hallgató, apró kápolna felé, ahol a polgári esküvő zajlott - elejétől végéig litvánul és angolul. A szertartás után jött a meglepetés. A vőfély közölte, hogy van egy kis dolgunk a tengerparton, és gyalog fogunk menni. A helyiek vigyorogtak, a magyaroknak elnyúlt a képük... aztán kiderült, hogy a tengerpart a domb túloldalán van, úgy 200 méterre. Jól eldugták a rafkós litvánok. :)

A tengerparti séta és játékok (ja kérem, a litván esküvő nem olyan, mint nálunk) után megint autóba ültünk. A tengeri homoktól az Alfa belseje is méltó lett a külsejéhez. A buli helyszíne, egyben a következő szálláshelyünk a gintarai Vyšnių dvaras volt. Egy régi udvarház alaposan felújítva. Mesés este volt, túlzás nélkül életem legjobb lagzija! A bökkenő az volt, hogy korán, hajnali 1 körül le kellett dőlnöm, mert reggel indultunk haza. Fájó szívvel, de muszáj volt.

Július 28. péntek

A hazautat nagyjából megfeleztük, és Varsóban foglaltunk szállást. Hogy megússzuk a szerdai terepralit, Litvániát inkább azon az autópályán szeltük át, ami hivatalosan nem autópálya. Osztott úttest van, leállósávok vannak, 130-as korlát van, a felhajtóknál autópálya tábla is van, mégsem autópálya. Gondolom, ilyen a litván humor. A lengyel határ innenső oldalán átállítottam a GPS-t, hogy inkább alsóbbrendű utakkal tervezzen, mert a pályázás sose volt a kedvencünk, és aznapra elég volt belőle. Kiváló döntés volt, nem hiába vagyok ilyen okos (ha már szép nem). Főleg kétszámjegyű, de tükörsima utakon kanyarogtunk Varsó felé. Jól érezte magát az Alfa és a vezetője is, de a vezető házastársa se panaszkodott egy pillanatig se. Varsóba felhőszakadásban érkeztünk. Látni alig lehetett, tájékozódni meg főleg - el is zúgtam nagy lendülettel a hotel utcája előtt, és egy 5(!) kilométeres karika kellett, hogy visszajussunk a bejárathoz. Vacsora, alvás, Varsóból se láttunk semmit.

Július 29. szombat

A hazaút második felére azt terveztük, hogy elkerüljük az E77-et bármi áron. Piotrków Trybunalskiig bevállaltuk az autópályát, aztán megint alsóbbrendű utakon folytattuk. Katowicében burkoltunk egy pizzát (nem volt rossz) és ittam egy kávét (kritikán aluli volt), azután egy rövid cseh szakasz után léptünk át Szlovákiába. Szlovákiában az útvonal nagyrésze ugyanaz volt, mint odafelé. De emlékezetessé nem a közös rész tette, hanem az a két szakasz, ami új volt. Szerpentin! Biotempomattal az anyósülésen nem állatkodunk, ez szabály, de valahogy úgy esett, hogy egy BMW és egy motoros is lehúzódott, hogy elengedjen bennünket. Ki érti ezt... A másik újdonságot viszont szívesen kihagytam volna. Sok kilométeren keresztül (érzésre vagy ezer, de annyi csak nem volt) zötyögtünk olyan betonkockákon, mint a régi M7, csak még rosszabb kivitelben. Az az út legfeljebb helikopterrel járható, nem autóval. A fennmaradó kilométerek végül eseménytelenül teltek. Közel 3000 kilométer után szutykos Alfával és hullafáradtan estünk haza, aztán vasárnap nekem, hétfőn meg az oldalbordámnak is elkezdődtek a dolgos hétköznapok.

u.i.: Imádom a litvánokat. Tényleg.

Alfacityn nem egyedül voltam, látták sokan mások is, szóval erről a részéről nem is írnék sokkal többet. Ja, végre a zene is rendben volt. :)

Amiért mégis bejegyzést érdemel, az a Stelvio. Nyertem ugyanis egy próbakört vele. Sose rejtettem véka alá, hogy nem vagyok kifejezett rajongója a SUV műfajnak (és akkor még finoman fogalmaztam), az Alfa nekifutására mégis kíváncsi voltam, mert előbb-utóbb szeretnék egy Giuliát, és a hajtáslánc az emeletes Alfában is nagyon hasonló - ha nem ugyanolyan.

Kivártam, amíg két másik nyertes elvitte a két tesztautót, hogy választhassak. Természetesen a benzinest vittem. A beszállással és az ülés-kormány-tükör szentháromság beállításával nem volt gond. Az automata váltóval gyorsan megbarátkoztam, hála az előző autóm Selespeed váltójának - igen, teljesen más, de legalább az nem volt újdonság, hogy kuplung nélkül is lehet autózni. Egyszer sem léptem páros lábbal a fékre. :) Az is megkönnyítette a barátkozást, hogy a ZF 8HP álomszerűen működik. Nyilván nem véletlen, hogy manapság ő az iparág etalonja. A 280 lovas TB pedig fenomenális. Volt szerencsém 147 GTA-hoz, de ez a dög sokkal durvábban megy. Nehéz megmondani, hogy van-e egyáltalán turbólyuk, mert ha van is, az automata teljesen eltűnteti. Erő, az van. Bőven. Ha elképzelem, mekkorát léphet egy könnyebb és alacsonyabb Giuliában... kell! Szinte mindent jobban tud, mint a saját autóm. (Azóta beletettem a seggem egy Giuliába is: most már biztos, hogy az kell.)

Egyedül a hang fog hiányozni, de az nagyon.

Hja, az utolsó meglepetés a kiszálláskor várt. Kinyitottam az ajtót, ahogyan szoktam, kiléptem az autóból, ahogyan szoktam... csak a talaj nem ott volt, ahol szokott. Kevés híján megkóstoltam egy zánkai fűcsomót. :)

Megint Várpalotán jártam. A kölyök oda meg vissza volt a szerviztől, az Alfáktól és Cöri bácitól (sic). Az unixos autó most jó tükröt hozott, a cseréje is pikk-pakk megvolt, csak a fordulatszámmérő izzóira kellett várnunk egy kicsit. Segond, a kiskorú addig is kergette a szerviz macskáját és/vagy engem. Miután a többször megénekelt unixos autó meghozta az izzókat, a fordulatszámmérő fényereje méltó lett a kilométeróráéhoz.

Várpalotán jártam ismét. Egyre hosszabb lett az Alfa idegesítő hülyeségeinek listája, az olajcsere ideje is eljött.

Csöri lecserélte a motorolajat, a szűrőjét, és a fékfolyadékot. Felcserélte az első és hátsó kerekeket, hogy az egyik pár hozzákopjon a másikhoz. Életet lehelt a kilométeróra háttérvilágításába, beállította az égre világító fényszórót, megszűntette a hűtővíz szivárgását (a múltkor, Szigetszentmiklóson cserélt cső csatlakozása volt a ludas), és majdnem lecserélte a törött tükröt is. Azért majdnem, mert az unixos autó rossz alkatrészt hozott.

A kattogó ajtó (melegben úgyis csendben van), a néha cincogó utastéri ventilátor és a tükör legközelebbre marad.

Kilométeróra állása: 176 151

P.S.: Majd' elfelejtettem a legrégebben húzódó javítást! A hátsó lökhárító egyik fényvisszaverője már az autó megvételekor is törött volt. Néhány hétre rá kerítettem másikat, amit aztán évekig hurcolásztam az ajtózsebben. Tegnap azt is sikerült kicserélni. :)

Szélvédőcsere után a Homasitát is meglátogattam. Kétes értékű optikai tuning helyett egy tűzoltókészüléket és egy defektjavító szettet vettem. Utóbbiból a kompresszor amúgy is hasznos, a trutyit meg majd meglátjuk. Azaz remélem, nem látjuk meg. A pótkerék természetesen marad. Ezzel is készültem a júliusi túrára Litvániába.

Eljött az előző posztban említett jövő kedd. Reggel letettem az autóüvegesnél az Alfát, kora délután mentem érte. A keret nem úszta meg a kiszedést, abból is új kellett.

Apró öröm az ürömben, hogy az új szélvédőn van színezett sáv. Hurrá.

Kilométeróra állása: 176 035

Rohadjonmegottaholvan. Reggel az M0-n gyors egymásutánban kétszer koppant a szélvédő. A második nem hagyott nyomot. Az első kavics éppen az orrom előtt ütött lyukat a szélvédőbe. Cserélni (jó esetben) csütörtökön tudom, mert úgy dolgozom, ahogy. Remélem, addig nem esik az ölembe az egész (vagy fél) szélvédő...

Ja, visszakerestem a blogban: nem volt még kétéves a "régi".

update: A csütörtökből jövő kedd lett. Csodás.