Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Bő két hónapja írtam, hogy most már csak jó lesz az autó. Tulajdonképpen véve igazam lett, mert azóta csak két izzó cseréjét leszámítva nem kellett hozzányúlni az autóhoz. Amit ezeken kívül csináltam vagy csináltattam, csak megelőzés vagy a saját hülyeségem volt.

Élveztem, hogy csak tankolni kell és nyomni a gázt, szervizbe egyelőre nem vágyik az Alfa. Éppen a Bakonyban kanyarogtunk, amikor egy csattanás rondított bele az örömünkbe. Konstatáltam, hogy az autó úgy működik, ahogy kell, furcsa hangokat se ad, már majdnem megnyugodtam, amikor feltűnt a szélvédő közepén egy óriási vízcsepp. Furcsálltam, hogy nem folyik el, nem kenődik szét a menetszélben, aztán leesett. Kipattant egy darab a szélvédőből, az csattant.

Hétvégén nem volt elérhető a közelben kinézett műhely, szóval ma jutottam el a Microsoft Magyarország (nem röhög!) mélygarázsába. Alig ugrottam ki az Alfából, a régi szélvédő már kint is volt, pár perccel később bent az új, csak azért maradtam még egy bő órát, hogy száradjon egy kicsit a ragasztó. Profi munka volt.

Kilométeróra állása: 137 680

Vasárnap rászántam magam a soros bőrápolásra. Két hónapig tartott, mire minden összejött hozzá. Volt rá egy fél nap szabadidőm, nem szakadt az eső, nem betegedtem le, nem voltam lusta, nem tört ki a háború. A múltkori glicerines szappan még bírja, a nyeregápoló viszont majdnem elfogyott. Legfeljebb egy könyöklőre lenne elég a maradék, szóval a következő menet előtt venni kell egy adagot.

A tavalyi kihagyás után újra rajthoz álltunk. Idén a hátsó üléseket is kihasználtuk: először vett részt a versenyen a kisfiam és az unokatesóm. Nem titok, hogy elég lazán álltunk hozzá az egészhez. Kirándulni indultunk és szép autókat nézegetni, és azt kell mondjam, hibátlanul teljesítettük is a célunkat.

A feladatoknál nem kapkodtunk. Hol kisautókat tologattunk a homokban, hol lépcsőt másztunk kifulladásig (valaki magyarázza el egy kétévesnek, hogy ezt nem találjuk elég szórakoztatónak), ráadásul egy csapat biciklist is kifogtunk. Meg is lett az eredménye, több mint 40 percet csúsztunk a célbaéréssel. Az ezért kapott büntetéssel sikerült is összehoznunk egy negatív pontszámot. Tegye fel a kezét, aki meglepődött azon, hogy a dobogó közelébe se jutottunk! :)

Láttunk viszont rengeteg gyönyörű autót, Holló (az utód) nem győzött egyik ámulatból a másikba esni, csak a Quattroporte zavarta össze. Kétszer nézte meg mindkét végét, de nem érte fel ésszel. Szép autó Alfa logó nélkül?! Az anyukája könnyebben viselte a dolgot, csak haza akarta vinni a Maseratit. Apropó, ha valaki apró ujjlenyomatokat talált az autója orrán, akkor Holló a bűnös. Remélem, mindenki meg tudja bocsátani.

Az utak jó része ismerős volt. A 811-es Vértesacsa felé nagy kedvencem, a nadapi utat még annál is jobban szeretem, és az Alcsútdoboz-Biatorbágy szakaszt is imádom, még a vacak aszfalttal együtt is. Láttunk persze új helyeket is, ráadásul másfél éve elköltöztünk már Fehérvárról, szóval az ismerős utakon se járunk már olyan gyakran. Jó volt viszontlátni őket. A kilométerszámláló is itt fordult át a 135 ezren.

Jövőre is ott leszünk!

Hetek óta jártam kiégett balos helyzetjelzővel jártam. Ma sikerült összeszednem a bátorságomat, hogy betegyem a lábam a Homasitába, mert sehol máshol nem kaptam H6W-t. Anyám, hogy ott mi szemét van... :D

Három darab, gusztustalanul drága izzót vettem, és ha már a szemem elé került, egy pár T5-öt is a fordulatszámmérőbe. Nyolcadik hónapja hajtom a V6-ot, azóta nem láttam a műszerfalát teljes díszkivilágításban.

A cserék most is kalandosak voltak. A helyzetjelzőből sikerült kicsavarni az izzó üveg felét. Egy fogóval cibáltam ki a többit öt vagy hat darabban. Ehhez képest a fordulatszámmérő meg se izzasztott. Az óra pikk-pakk kijött, a stekkerek se voltak rágyógyulva, csak az izzót tartó műanyag vacakkal nem bírt a csipesz, amit levittem az autóhoz. Felhoztam az órát, és két vékony csavarhúzóval meg tudtam fogni és elfordítani a pöcköt. Némi evőpálcikás rutin segített volna. :) Visszafelé már csont nélkül ment minden.

Kilométeróra állása: 134 742

A légkondira ráfért egy fertőtlenítés, és ha már úgyis klímásnál jártam, egy töltés is. Nem volt különösebben gyenge, de a töltés óta azért érezhetően jobban hűt. Fertőtlenítésből az ózonost választottam. Az eredmény teljesen szagtalan légkondi. A Slussz-Plussznál jártam a hülye név ellenére, mert hozzájuk fértem be még aznap. Később nem nagyon érek rá, és még a Selénia Rally előtt meg akartam csinálni. A klímaszerviz élőben kellemes meglepetés volt, legközelebb is szívesen megyek hozzájuk.

"Ricambi Originali" - áll a zacskón, benne pedig "2.5 V6 24V". Megérkezett Angliából a felirat. Tisztogatás és zsírtalanítás után egy vonalzó hathatós segítségével fel is ragasztottam. Csecse.

A posta két Guns N' Roses kazettát is hozott. Kipróbáltam a múltkor beszerzett magnót: az is működik.

Egy apróság maradt az autóban, ami még nagyon szúrta a szemem: egy Pioneer Csillámf@szláma Edition rádió. Sosem hallgattam (már csak azért sem, mert a V6 gondoskodik a tökéletes autózós zenéről), ellenben marha ronda volt.

A facebookos alfás csoportban lőttem egy gyári Alpine rádiót, amiről két dolgot lehetett biztosan tudni: elveszett a kódja és képes világítani. Ezek tudatában elővettem a pofátlanabbik énemet és ajánlottam érte 2000 jó magyar forintot. Megkaptam. :)

Azt ugyan továbbra sem tervezem, hogy rádiót hallgatok, kazettám meg sok éve nincs egy szál se, csak nem hagyott nyugodni, hogy működésképtelen a szerzeményem. A netről túrtam egy szakit, aki ki tudta kódolni. Kiderült az is, hogy rádióként hibátlanul funkcionál. A magnó részét kazetta híján nem tudtuk kipróbálni. A műtét 4000 forintomba került. Bónuszként kiszedte a Pioneert is a műszerfalból. Boldogan kapcsoltam ki az új rádiómat - talán örökre. :)

Még februárban jártam Pakson, bár akkor nem írtam róla, mert nem tettem fel rögtön az autóra Mark22 Sportwagonjának a kerekeit.

Eredetileg egy garnitúra új gumit szerettem volna venni, de régóta fájt a fogam egy második felnigarniturára is. Végül kompromisszumos megoldás lett belőle: használt Uniroyal Rainexpert gumikkal szerelt Teledial felniket vettem.

A nyárigumira váltás ideje pedig most vasárnap jött el. A látvány nem változott, mert ugyanilyen felniken van a téli garnitúra is. Egyelőre vezethetőségben se láttam nagy különbséget. Zajban sajnos igen, ezek az Uniroyalok elég hangosak. Ezt a nyarat azért kihúzom velük, jövő tavasszal pedig új gumikat veszek.

Kilométeróra állása: 133 053

Az előző szerviz alkalmával az Alfárium gárdája kiszúrt egy - akkor még enyhe - zörgést, amit lokalizálni is sikerült: a váltóból jött. Nekem nem nagyon van fülem hozzá, nem is hallottam semmit, amíg Alex nem mutatta, hogy mire kell figyelni. Pár nappal később már nem volt ilyen visszafogott a dolog. Motorféknél vagy hátramenetben olyan csörgést rendezett a váltó, hogy a szomszéd utca is hallotta. Nem volt mese, le kellett bontani.

Az tisztán látszott, hogy nem apróságról van szó. Valami elszabadult a váltóban, és kitartóan rombolt, amíg használtam az autót. Nem mentem sokat, de az a néhányszáz kilométer sem tett jót neki.

Hétfőn hagytam az autót az Alfariumban, és még aznap két lehetőséget kaptam. Az egyik egy 90 ezret futott váltó sok pénzért, a másik a saját váltóm felújítása még sokkal több pénzért. Végül az anyagiak miatt a bontott váltó mellett döntöttem. Elméletben a felújítás többet ért volna, csakhogy alapból másfélszeres szorzóval indult az ára, amiben nem volt benne minden kicserélendő alkatrész.

A kuplungom sem volt mai csirke. Működni működött, de nagyon fent fogott már és nehezen is járt. Gondoltam, úgyis le kell venni a váltót, itt az ideje a kuplungcserének is. A rugócserekor hívták fel a figyelmemet egy csereérett lengőkarra és egy kutyacsontra: ha már szerviz, ezek helyett is kértem újat.

Péntekre készült el minden. Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. Sokkal jobb a váltó, mint eddig bármi, amit Alfa V6-ban próbáltam, tökéletesen adagolható és vajpuha a kuplung, csendes és atomstabil a futómű. Mintha az egész autót kicserélték volna. :)

Kilométeróra állása: 132 632

Az előző látogatáskor derült fény arra, hogy az összes fékbetéteim erősen csereérett és a hátsó kipufogódob is folytonossági hiányokat mutat. Az indexem se volt a helyzet magaslatán: eleinte nagy hidegben nem akart rendesen működni, a végére meg már csoda volt, ha egyet is villant, amikor használni akartam. Megint az Alfariumban jártam, ahol megint összenyálaztam néhány különleges autót hibátlan munkát végeztek - ezúttal extra szívás nélkül. A fékekről eszembe jutott a fékfolyadék is, amiből szintén kértem egy adag frisset.

Az állagjavítás kisebb változásokat is hozott. Az új indexrelé egészen más hangon kattog (és kattog!), mint a régi, a kipufogóvég kisebb, mint a régi (ezt is felfoghatjuk tuningmentesítésnek :)), és a Jurid betétek meg hajlamosak nyikorogni. Ez utóbbi talán megszűnik, ha összekopnak egy kicsit.

Kilométeróra állása: 132 225