Blog >> selénia
Véget ért a nyaralás és megejtetem az olajcserét, mivel jövő hétvégén lakodalom(lom-lom-lom)ba megyünk, ne legyen ezzel sem gondom.
Ezúttal Selénia Racing került bele. Egyúttal ránéztünk a gyertyákra is, picit megpucolgattuk őket, majd kicseréltük a hátsó lambdát egy bontottra, ami lám, üzemel is...
Egyenlőre eltünt a "motor controll failure" ikonocska a műszerfalról, de szerintem a gázüzem miatt hamarosan ismét befogja dobni. De azért biztató volt, hogy hibatörlés után nem dobta ismét be, valamint szép grafikont is produkált.
Fotókat sajnos nem készitettem, mert a mesternél derült ki, hogy levan merülve a fényképező :-/
Mester szerint most 12-15ezer km-ig ne cseréljem az olajat, mert a racinget jobban fogja szeretni a motor, meghálálja. Hát nem tudom, ha nem eszi meg, akkor megfogadom a tanácsát.
km állás: 156.400
Beszerváltam ma 3 flakon 2 literes Selénia Racing-et. Rokon bezárta a kereskedését és fennmaradt neki, igy áron alul juthattam hozzá (durván 8euro/liter). Egyenlőre tárolom, van még picit több, mint 1000km a cseréig.
km állás: 155.950
Nem vált be a Valvoline, újra Selénia van a vasban. Kapott hozzá új szűrőket is a tegnapi pakkból. Komoly értéknövelő tényezőként felpattant egy Csörgő Autószerviz rendszámkeret is. :)
Nyaralás közben átugrottunk Várpalotára olajcserére és egy kis átnézésre. Mivel kb. 20e km-rel ezelőtt volt egy fullos olajcsere a Rieglernél (van róla számla) így a gázolajszűrő és a légszűrő cserét elnapoltuk, csak friss olajat (Selénia WR PE 5w30), olajszűrőt és pollenszűrőt kapott. Közben megnéztük alulról és úgy általában. Úgy néz ki nem nyúltunk nagyon mellé, korrektül néz ki minden. Következő szervíznél kicserélünk mindent amit érdemes, most egyelőre ennyi elég volt.
Megnyertük, de mégsem. Erről majd a végén.
2002-ben és 2003-ban jártam két diósjenői Selénia Rallyn, akkoriban még navigátorként, mivel csóró diák voltam, nem Alfa tulaj. A fene gondolta volna, hogy ennyit kell várnom, mire saját autóval is elindulok egyszer. Tavaly már majdnem összejött. Hónapokkal a rally előtt kezdtem autót keresni, csak sajnos nem ment olyan gyorsan, mint szerettem volna, és csak jóval később leltem meg az igazit.
Nem baj, idén végre ott voltunk, és megért minden várakozást!
Hajnalok hajnalán ébredtünk Arival, a kedvesemmel, hogy kapunyitásra ott legyünk Mácsaszálláson. Szokás szerint elpiszmogtuk az indulást, száguldozni meg nem akartam, végül mégis pontban 8-kor álltunk meg a parkolónak kikiáltott placcon. Segítségünkre volt egy 147 és 155-ös kollégája, akik Kalocsa előtt pár kilométerrel tűntek fel a visszapillantóban. Naívan azt hittem, hogy csatlakoznak a nagypapás autókázáshoz, és együtt gurulunk Mácsáig, de ők nem úgy gondolták. 140-es tempóval húztak el mellettünk... Eszemben sem volt annyiban hagyni a dolgot, három Alfa mégiscsak szebb, mint kettő, így aztán visszaböktem negyedikbe, ráléptem a gázra, és mentem utánuk - Kalocsáig. Egy lámpaváltáson nem fértünk át mind a hárman, vagyis az etap végét mégis egyedül tettük meg.
Érkezés után vigyor, köszönés, irány befelé.
A regisztrációs asztalhoz valahogy mégis mi keveredtünk elsőként. A lányok megfenyegettek egy egyes rajtszámmal, mire visszavonulót fújtunk, és egy kicsit még "nemhivatalosan" tébláboltunk az autók között. Közben tömegesen érkeztek mindenféle Alfák, még egy kisebb sor is állt az asztalnál. Végül mi lettünk a kilences.
Sok időnk nem maradt szocializálódni, ugyanis elkezdődött a rajt. Miután az első öt-hat autó nekivágott a versenynek, elgurultunk megfordulni és beállni a sor végére. Néhány perc múlva megkaptuk a jelet: indulás!
Az itinernél csak a navigátorom volt profibb. Pár perc akklimatizálódás után be is fordított az első feladathoz. A régi-régi Selénia Rallyk után rögtön meglepetés ért. Ügyességi feladat. A legügyesebbnek akkor éreztem magam, amikor egy értékes pontért bemutattam az érvényes EÜ dobozunkat. A pallóknál megilletődtem kicsit, de sikerrel vettük az akadályt, a madzagos feladatot meg a szó szoros értelmében dícséretesen teljesítettük. Állítólag mi voltunk a leggyorsabbak. Na ja, előttünk csak nyolc autó járt ott. A Selénia totót, khm, borítsa jótékony homály.
A hajósi pincéknél megemlékeztem Villánykövesdről. Szerencsére nem olyan hangosan, hogy a helyi erők is hallják, így megúsztuk a lincselést. A Kovácsborháznál pedig várt a leggonoszabb feladat. Borkóstolás autós túrán. Az ilyen kínzásokat nem tiltja a genfi egyezmény?! Arinak nem akaródzott bort kóstolni, nekem nem szabadott, maradt az illatminta. Hát... nem aprókat nyeltem közben. Valahogy azért túléltük, meg is lett a félédes bor. Számunkra emlékezetes kérdés volt az is, hogy melyik évben nem lehetett jégbort készíteni. Tudományos alapon (mivel az autónk akkor készült) behúztuk a 2003-at. Nem nyert, de annyi baj legyen. :)
Érseki kastély. Megálltunk, kiszálltunk, percekig tátott szájjal bámultuk a kastély parkját, aztán rászántuk magunkat, hogy megnézzük a feladatokat is. Számolgatni tudunk magunktól is, az alagút viszont majdnem kifogott rajtunk. A helyi erők segítségét kellett igénybe vennünk, hogy egyáltalán megtaláljuk. Ha jól emlékszem, itt minden pontot begyűjtöttünk.
A miskei templom hozta a régi Seléniákon megszokott szintet: egy kisebb hadseregre való Alfa állt egy rakáson, és még több alfás kerülgette a templomot. Nem tudom, ki ötlötte ki ezt a feladatot, de külön bugyor várhat rá a pokolban. Mi is sétáltunk pár kört, aztán felderengett egy régi emlék. Velünk bizony ki van szúrva. Itt nevet nem találunk. Lapra felír, Alfába beül, gyííí tovább. Itt is taroltunk.
A kalocsai feladatot is elsőre megtaláltuk. Sose gondoltam volna, hogy városban is lehet itinerből tájékozódni. Hála a magasságosnak, az itiner készítője és Ari, a világ legjobb navigátora rácáfolt erre. Nem emlékszem, mennyi ideig bolyongtunk a megoldásokra vadászva, de talán itt töltöttük el a legtöbb időt. Végül egy kivétellel minden kérdésre megtaláltuk a választ, egyedül Símig Rezső hadnagy úrról nem találtunk semmit. Ekkor jött baromi jól a nem egész' egy hete újított okostelefon és a Google. :) Itt is meglett minden pont.
Dunapataj, újabb templom. Csak nem az Alfa jelvény keresztje miatt volt ennyi? Akárhogy is, a szobor és az építője is gyorsan meglett, az emléktábla viszont kifogott rajtunk. Itt is körözgettünk egy jó darabig, mire találtunk egy olyat, ami megemlített egy volt főtisztelendőt, Mons. Szabó Istvánt. Fel is írtuk a nevét, de a szervezők nem rá gondoltak. Több is veszett Mohácsnál, gyííí tovább.
Kikötöttünk a Szelidi tónál, átvágtunk a homokon a seléniás asztalhoz, kitöltöttük a totót - botrányosan rossz eredménnyel. Ha jól emlékszem, 5 egész pontot sikerült begyűjtenünk.
A szakmári feladatok elsőre rém egyszerűnek tűntek. Számolunk egy kicsit, leolvasunke egy évszámot... Ja, aztán belelógott a kezem a bilibe. Az öt lámpa seperc alatt megvolt, a kőgolyónál viszont megismétlődött a miskei jelenet: egy hordányi tanácstalan alfás kerülgette a szökőkutat. Valaki felvetette, hogy biztos nincs is évszám, de lehurrogtuk. Ennyire nem lehetnek szemetek a szervezők, hogy kétszer is eljátszák ugyanazt. Őőő... de. Mégis. Némi tanácskozás után megegyeztünk abban, hogy beírjuk, hogy nincs évszám, majd elindultunk a cél felé.
Azt hiszem, másodiknak futottunk be. Mivel a nyolc előttünk indulóból hetet megelőztünk a 92 (az Alfa órája szerint 94) kilométeren, azt hittük, túl gyorsak voltunk, így aztán időt nem vonattunk le, csak a feladatlapot adtuk át. Az eredményhirdetés után derült ki, hogy így is 9 perccel tovább tartott a körünk a szintidőnél. Végülis az se rossz.
Fújtunk egyet, felszívtunk (jó, felszívtam) annyi vizet, mint egy kisebb tevecsorda, aztán megpróbálkoztunk egy ebéddel. Homokszem került a gépezetbe, nem sikerült. Annyira kitikkasztott a nap és a hőség, hogy képtelen voltam meleg kaját venni a számba. Ari hősiesen elpusztított vagy két kanállal a gulyásból. Ízlett neki, de ő se bírt többet enni. Megegyeztünk abban, hogy az illata jó, ha valaki kérdi, finom volt, de ennyit az ebédről. A paprikapálinkát szívesen megkóstoltam volna, de sajnos nem ottalvósra terveztük az utat, szóval szó sem lehetett róla.
Mivel elég korán befejeztük a versenyt, bőven maradt időnk megcsodálni az összegyűlt Alfákat, beszélgetni, kolbászolni, árnyékot keresni, csak úgy tespedni... Ja és alfás polókat venni. A nap második felében már én is abban feszítettem. :)
Vártuk ugyan az eredményhirdetést, de csak kíváncsiságból, mondhatni, az esélytelenek nyugalmával. Végül késő délután, valahol a végzetes kimerültség és a klinikai halál határán arra jutottunk, hogy elindulunk hazafelé. Kitaláltuk, hogy a hazaúton megállunk egy fagyira. Először Kalocsán akartunk, aztán úgy voltunk, hogy jó lesz később is, Dunaföldváron vagy Dunaújvárosban akár... aztán mégis Kalocsa győzött. Letettük az Alfát egy útba eső parkolóban, vettünk két fagyit, és leültünk egy padra az autó mellett.... és akkor csörrent meg a telefon. "Helló, Mike vagyok. Hazamentetek?" Amikor közölte, hogy mi lettünk az elsők, arra gondoltam, hogy valaki szólt neki, hogy hívjon fel ezzel a szöveggel, hátha vissza tud csalni. Arra nem, hogy tényleg nyertünk. :) Aztán valahogy eljutott a tudatomig, hogy talán mégis...
Autóba be, gyííí, újra Mácsaszállás. Átvágtuk magunkat az embereken, akik mintha sokkal többen lettek volna, mint egy félórával korábban. A dobogó második és harmadik fokán egy-egy páros, a tetején senki. Hoppá, ez tényleg nem vicc. Felkapaszkodtunk, próbáltunk minden fényképezőbe belenézni, és leírhatatlanul zavarban voltunk. Fogadtuk a gratulációkat mindenfelől, aztán a csoportkép után visszaballagtunk az Alfához, hogy most már tényleg hazainduljunk. Még aznap elkezdtük hinteni az igét, miszerint megnyertük a versenyt, másnap elautóztunk családot látogatni, ott is elbüszkélkedtünk mindenkinek...
Aztán megláttam azt a bizonyos fórumposztot az elszámolt pontokról.
Sajnos rossz szájízünk maradt az egész esemény után, hála annak a vicces gyereknek, aki - nem tudom finomabban mondani - beleszart mind a szervezők, mint a résztvevők tányérjába. Félreértés ne essék, egy cseppet sem zavar, hogy nem mi vagyunk az igazi győztesek, elvégre még akkor sem tartottuk magunkat esélyesnek, amikor először hazaindultunk Mácsáról. Amiatt van bennem , bennünk rossz érzés, hogy érdemtelenül álltunk a dobogó tetején, és érdemtelenül hoztuk el a trófeát és a nyereményeket. Kösz, vicces gyerek. Nekünk is elszartad.
Minden elismerésem a szervezőké. Érdekes feladatokat találtak ki, élvezetes útvonalat alakítottak ki, kellemes helyet találtak a találkozóhoz. Vádolni őket nincs mivel. Ami történt, kivédhetetlen volt. Kösz, vicces gyerek, nekik is elszartad.
Ha minden igaz, a valódi győztesek is megkapják a nyereményüket, kapnak kupát is, de az a pár perc, amíg a dobogón kellett volna állniuk, az pótolhatatlan. Kösz, nekik meg végképp elszartad.
Azt eldöntöttük már a verseny alatt, amikor még senkisem tudta, mi lesz a vége, hogy jövőre is indulni akarunk. A rossz szájíz sem vette el a kedvünket. Ott leszünk, és megpróbálunk tiszta versenyben felkerülni a dobogóra. Ha pedig nem sikerül, hát akkor is örülünk, hogy ott lehetünk.
Az egész ott kezdődött, hogy egyik napról a másikra szálszakadásos lett két gumim! Az egyik nagyon, a másik csak alig észrevehetően! :-(
Szerencsére még tavaly szert tettem egy garnitúra használt, de jó állapotú Hankook Ventus V12 Evo gumira, amik ráadásul már itt Magyarországon készültek! :) Kb. egy hónapba telt, mire a gumis haverommal időpontot tudtunk egyeztetni és végre lecserélte a gumikat! Elég ramatyul nézett ki az egyik, mert a gumi belső oldala elég csúnyán be is repedezett! Szerencsére bírta a gyűrődést! Természetesen a felnik is át lettek nézve, kettőt görgőzni is kellett! Sőt, édesanyám általi padkázás nyomai is el lettek tűntetve! Szépek lettek! :-)
A kerekek felrakása után következett az olajcsere! Egy picit túlfutottunk a 10K kilométeren, de csak éppenhogy! Egyúttal lecseréltem a szervóolajat is, mert egyrészt nem a belevaló volt benne (legutóbb gyorsan kellett cserélnem és csak másfajtát kaptam), másrészt meg már elég zavaró volt a hangja! De mégegyszer le kell majd cserélnem ( vagy még párszor), mert eléggé fekete még a színe! Egyébként Tutela GI/A került bele, motorolajból pedig a szokásos 20K Alfa Romeo! Köszönet Erhard-nak a beszerzésért! A légszűrőt nem cseréltem, majd a következő alkalommal!
Költségek:
- szerelés: 6400,- (1600,-/kerék)
- görgőzés: 7000,-
- felnik fényezése: 15000,-
- 6 liter 20K Alfa Romeo olaj 14970,-
- 1 liter Tutela GI/A szervóolaj 1880,-
- olajszűrő 1020,-
KM óra állása: 111690 Miles
Régi óra szerinti állás: 220878 Km
Motorgenerál utáni óra állás: 70005 Km (43499 Miles)
Következő olajcsere: 117904 Miles óra állásnál :-)
Lassan minden összeáll, a nagyszerviz korrekt elvégzéséhez.
Megvannak az olajak, folyadékok, szűrők, szíjak, görgők, tömítések, vízpumpa és a klímatisztító is.
Köszi Erhard!
Már csak desztillált víz kell és a turbó csőre egy állítható bilincs.
A képek magukért beszélnek!
Hát nem gyönyörű...?!
Remélem tartós és sokáig hibamentes lesz minden!
Jani barátom Erhardnál járt, és felajánlotta a segítségét így rendeltem pár cuccot a következő szervízhez:
5L Selénia 20K AR
olajszűrő
2L Tutela ZC 75 Synth
Levegő és pooenszűrőm már van.
Mivel valamivel több mint 10 ezer km-t vezettem már a kocsival, és gyanítom hogy az előző tulajék nem az eladás előtt cseréltek olajat, elérkezettnek láttam az időt az olajcseréhez. Természetesen SELENIA 20K for Alfa Romeo-t kapott, 5 literes kiszerelésben sikerült beszerezni, így tartalék is maradt. Az olajszűrő UFI, a típushoz való.
Magam végeztem a cserét, a gépkönyv mellett a fórumból is sok jó tippet, tanácsot kaptam, köszönöm :) Aknából végeztem a feladatot, meglepő módon az egész műveletben a legnagyobb szívás az alsó motorvédő panel leszerelése volt, egy megszorult, körbeforgó csavar miatt. Szerencsére kb. 1 óra próbálkozás után sikerült kicsavarnom.
Az olajcserével kapcsolatban minden flottul ment. Amire még kicsit büszke is vagyok, hogy az előző olajszűrőt sikerült kézzel lecsavarnom :) Nem kellett se szerszámot használnom, se egyéb (csavarhúzós) trükkhöz folyamodnom.
Valamivel több mint 4 liter friss olajat kapott, ekkor lett max közelben a pálca. Pár napig még figyelem, és ha kell után töltök (maradt ilyen célra kb. 1 l).
Km óra állása: 178 485 km
Délelőtt megérkezett a szerviz szett az Elaforgtól. Belapátoltam mindent a csomagtartóba, aztán végre kialudtam magam.
Délután aztán bemutattam a mestert és az autót egymásnak. Utóbbi kapott finom friss olajat meg szűrőket, és még egy csomagtérajtó bugfix is belefért.