Blog >> quadrifoglio >> qv
Régóta kitűzött cél volt meglátogatni a Déli-Kárpátok két híres autós célpontját, a Transzalpinát és a transzfogarasi utat. Rengeteget lehetne erről írni, Laci meg is tette, úgyhogy igyekszem a legfontosabbakra, meg eddig el nem hangzott részekre szorítkozni.
A lényeg: A Transzalpina déli szakasza (kb. Obarsia Lotrului és Novaci között) Kelet/Közép-Európa minden bizonnyal egyik, ha nem a legjobb autós élményútja. A Giulia Quadrifoglio pedig egy olyan vezetésti élményt nyújtó autó, amitől még a nem autórajongóknál is megbizsereg valami. Most tegyük össze a kettőt... Hiába írnék oldalakat, ezt nem lehet elmondani, ezt meg kell élni. Beteszek majd 2 videót, amit én vágtam. Egy kép többet mond ezer szónál, talán egy videó elég lesz 1 millió szó helyett is ;)
4 napot, 3 éjszakát tett ki a túra. A lényegi szakaszt Szászsebestől számítom, odáig csak utazás volt. Az 1. képen igyekeztem szemléltetni a bejárt útvonalat.
1. nap (kék, északról dél felé): Szászsebes-Obarsia (Transzalpina (67C) északi) szakasz megtétele után még úgy döntöttünk, hogy van elég időnk, hogy felfussunk a déli szakasz első csúcsára, a büfékig. Így egy szűk óra alatt azt is megjártuk oda-vissza. Szombat du. 6 után már nem volt annyira forgalmas. Utána a 7A-n elmentünk a Voineasa-ban lévő szállásunkig.
2. nap (lila, oda-vissza): Transzalpina déli szakasz volt a teljes program. A 7A-n vissza Obarsia-ig, majd fel a második csúcsig. Ott kicsit szétnéztünk, majd továbbhaladtunk déli irányban. Itt már megvolt a villanyautós feeling (hatótáv-para), a hegyen ugyanis nincs benzinkút. Ami van, ott pedig nincs 98 (vagy magasabb) oktánszámú benzin. A legközelebbi ilyen kút Ciupercenii mellett van, a déli szakasz aljától még 20 km-re. Végül elértük azért. Visszafelé is ugyanilyen élvezetes ez a szakasz. Tény, hogy a forgalom ezen a vasárnapi napon erősnek volt mondható. Szerencsére a Q-val ez nem jelentett különösebb problémát, hegymenetben is simán lehetett vele rövid szakaszokon is előzni.
3. nap (narancs, oda-vissza): Transzfogaras. A 7A-n keletre, majd onnan a 7-esen északra indultunk és északról támadtuk meg a legendás utat. Mondták, hogy a burkolata nem olyan jó, mint a Transzalpinának és kevésbé az autózásról szól, mint inkább turista célpont. Az északi szakasz alsó része egyébként már sok helyen új burkolatot kapott, a fényképekről ismert szakasz viszont még nem. De az igazán rossz minőségű burkolat a déli oldalon van. Élményautózós szempontból egyáltalán nem tetszett, így utólag inkább ki is hagytam volna. Itt jó fotókat lehet csinálni, nem jókat autózni. Jeremy Clarkson-ék állítása, miszerint ez lenne a világ legjobb autós útvonala, egész egyszerűen nem igaz!
4. nap (piros, keletről először dél, majd észak felé): Szállásunkról újra elindultunk a Transzalpina irányába. A többiek ráfordultak az északi szakaszra, hazafelé véve az irányt. Én viszont úgy voltam vele, hogy ha már egyszer itt vagyok, felfutok még egyszer a második csúcsig. És milyen jól döntöttem! Kedd volt, az előző napokhoz képest szinte üres volt a déli szakasz. Aznap autóztam ott a legjobbat. Még utoljára kigyönyörködtük magunkat a tájban és az útban, aztán mi is elindultunk hazafelé az északi szakaszon.
A túra garázstól garázsig olyan 1900 km-t tett ki, ami alatt cirka 300 liter benzint evett meg a gép. A hegyesebb részeken a két tankolás közötti átlagfogyasztás volt, ahol közelítette a 19 liter/100km-t.
Ez az út azok közé az élmények közé tartozik, amiért érdemes élni.
Az ígért videók:
Reels 1
Reels 2
Régóta tervezgettem már, hogy ellátogatok egy pályanapra a Q-val egy olyan pályára, ahol ki lehet autózni. Eddig csak a Hungaroring volt belföldi opció, de régi F1-es pályánk nem keltett bennem csillapíthatatlan vágyat. Így, mikor tudomást szereztem a BPC átadásáról, felcsillant a szemem.
Ahogy elkezdtem utánanézni és egyre többet tudtam meg a pályáról, éreztem, hogy erre az aszfaltcsíkra mindenképp fel akarok hajtani. Nem meglepő tehát, hogy amikor 2 héttel az esemény előtt tudomást szereztem arról, hogy a megtartják a pálya első nyílt napját, rövid teketóriázás után befizettem rá.
Amit a pályáról tudni érdemes, hogy majdnem olyan hosszú, mint a Hungaroring (4115 m vs. 4381 m), a pálya átlagos szélessége viszont nagyobb és a vonalvezetése is izgalmasabb versenyre ad lehetőséget, több egyenessel és gyorsabb ívekkel. A pálya gyakorlatilag alkalmassá tehető lenne Formula 1 versenyek befogadására is, az aszfaltcsík ennek megfelel. Egy ilyen licenszhez azonban még sok egyéb szabálynak is meg kéne felelni és nem mellesleg rengeteget kéne érte fizetniük. De ez az én szempontomból nem volt releváns, örültem, hogy megépült egy ilyen szintű versenypálya tőlem kevesebb, mint 100 km-es távolságra.
A nyílt nap hírére nem csak én, de a Giulia Q-s csoportban is sokan felkapták a fejüket, így csakhamar lettünk onnan 4-en is. Csatlakozott még egy ismerős a Giulia Veloce-jével, tehát 5 autóval érkeztünk. 20 perces etapokra lehetett befizetni és lehetett választani délelőtti és délutáni alkalom között. A délelőttire vettünk jegyet, hogy szabad maradjon a délután, akár még egy strandolás is beleférjen a Balatonban. Rövid levelezés után sikerült leszervezni, hogy egy csoportba kerüljünk mindannyian. Egész héten napsütéses jó időt jósolt az időjárás jelentés, így biztos voltam benne, hogy ez egy jó élmény lesz.
Azonban szombat reggel 7-kor arra keltem, hogy esik az eső. Egyből ránéztem az időjárás előrejelzésre. Sajnos tévedtek a meteorológusok, bizony zuhog az eső itt is és a felhők épp a Balaton felé tartanak.
A kedvem is egyből olyan felhős lett, mint az időjárás, mivel az autón a hátsó abroncsok profilmélysége már a kopásjelző közelébe ért és hiába rendeltem be az új gumikat, azok nem érkeztek meg péntekre, ahogy ígérték. Ezek az autóra homologizált Pirelli P Zero Corsa-k pedig normál profilmélységgel sem brillíroznak az esőben, ebben az állapotban pedig szinte használhatatlanok. Így biztos voltam benne, hogy nem hajtok fel a pályára, mert rendes tempó helyett csak gurulgatni tudnék, valamint a casco-m sem érvényes versenypályán történő kár esetén, aminek így még fokozottabb lenne az esélye.
Már-már úgy voltam, hogy így el sem indulok, de ha már megvettem a jegyet, akkor legalább nézzük meg, hátha nem lesz ott olyan rossz a helyzet. Odafelé úton csak az aggodalmam fokozódott, pontosabban a bizonyosságom, hogy ebből ma semmilyen pályázás nem lesz számomra. Végig zuhogott az eső, egyre fokozódó intenzitással. Az autó fara már a közúti sebességhatárok környékén is meg-megúszott, szóval 70-80-al tudtam csak haladni.
10:30-kor kezdett volna eredetileg a csoportunk, én pedig 10 óra után 10 perccel értem a helyszínre. A regisztrációs sátornál gyorsan megkérdeztem, át lehet-e tetetni az időpontot délutánra - folyamatosan néztem az időjárást, délutánra már napsütést ígért - mert ilyen vizes pályára nem tudok felhajtani. Szerencsére minden probléma nélkül át tudták tenni az időpontot 14:30-ra, így egyből megkönnyebbültem, nem hiúsul meg a tervezett pályázás. 5 autós csapatunkból 2-en velem együtt átkérték magukat erre az időpontra, a másik két tagunk viszont maradt az eredeti beosztásnál vizes pálya mellett is.
A köztes időben megnéztük a pálya széléről a csoportot, amiben eredetileg is mentünk volna. Konstatáltam, hogy helyesen döntöttem. Vízfalat húztak a száguldó autók, egyáltalán nem lett volna biztonságos felhajtanom. Körbenéztünk a parkolóban is, nem sokakat ijesztett el az eső. Rengeteg Porsche volt, szerintem a megjelent autók kb. harmadát ők tették ki. Az olasz vonal főleg Alfákból állt, bár 1-2 Maserati is felbukkant, valamint volt egy pályára épített Lamborghini Huracan is. Ferrarit viszont egyet sem láttam.
Délután fél 3-ra eltűntek a felhők és a pálya is teljesen felszáradt, volt kb. 30 °C, optimálisak voltak a körülmények. Néhányszor be kellett inteni a piros zászlót, ami miatt az időpontunk eltolódott majdnem 3 órára. 14:50 körül viszont felsorakoztunk a boxutcában, majd rövidesen elindították a körünket. Előtte elhelyeztem az autóban egy GoPro-t, aminek a felvételéből készítettem egy videót. Link a bejegyzés végén.
Az első körben igyekeztem óvatosabban haladni, de így is kicsit lendületesebben haladtam, mint amit közúton dinamikusnak nevezünk. Az autó menetmód kapcsolóját D-be (Dynamic) tettem, ez a "polgári" fokozatok között a legagresszívabb. Még itt is be van kapcsolva minden védelmi rendszere az autónak (menetstabilizátor, vészfékező rendszer, stb.), de már jóval közvetlenebbül adja le a teljesítményt és a váltóprogram is olyan fordulaton tartja a motort, hogy minden pillanatban nagy nyomaték álljon rendelkezésre.
2 kör után már kezdett megjönni az önbizalmam, az autó tapadt, az aszfalt kiváló volt, a pálya vonalvezetése szintén tetszett. Ekkor határoztam el, hogy a menetmód kapcsolót átteszem R-be. Ez a Race rövidítése. Az autó ekkor minden segédrendszert kikapcsol, megjelenik egy figyelmeztetés a műszerfalon, aminek az a lényege, hogy "ésszel, mert itt már csak magadra számíthatsz és semmi nem fog megmenteni, hogy ha későn jössz rá, hogy ez nem adja ki". Az autó egy 510 lóerős gokarttá változik, a teljes 600 Nm nyomatékot a hátsó tengelyre leadva. Még a Jóisten is elfordítja orcáját terólad.
Fokozatosan kezdtem egyre jobban hajtani a gépet, folyamatosan a farára figyelve, nehogy egy gyors íven, 160 körül kezdjen el megelőzni a segge. Kissé engem is meglepett, de ilyen száraz, meleg időben még mindig tökéletesen működtek a hátsó Pirelli-k is. Érdekes abroncs ez egyébként. Jogilag nem semi-slick, de azért elég közel van hozzá. Vízen nem működik, 15 °C fok alatt nem működik, de szárazon, meleg időben verhetetlen. Viszonylag szűk az a paraméter tartomány, amiben jól használható, de akkor nagyon jó! És megnyugodtam, hogy ezt még minimális profilmélységgel is tudja.
Ahogy belejöttem, egyre jobban nyomtam neki. Végül 8 kört tettem meg, ami közel 33 km. A fara végig stabil volt. Viszont az elejét kezdte egy kicsit tolni egy idő után. Vagy én kezdtem már túl nagy sebességgel belemenni az ívekbe vagy az első gumik kezdtek túlmelegedni, valószínűleg is-is. Az autót karbon-kerámia fékekkel rendeltem, így a fékek kímélésére nem kellett úgy figyelnem, mint a vasfékeseknek. Fékerő vesztésről így a megtett körök alatt szó sem volt.
Természetesen ez csak ilyen első pályanapos ismerkedés, élvezkedés volt. Ideális ívek, degresszív fékezés, optimális kanyarkigyorsítás és hasonló, pályaautózásnál fontos dolgokat legfeljebb próbáltam megvalósítani, de inkább csak a vezetésre meg az autó viselkedésére koncentráltam.
Videó: Balaton Park Circuit with an Alfa Romeo Giulia Quadrifoglio (MY21)
Az előző blogbejegyzésemben röviden leírtam a kálváriám (aki belenéz, azt hiszi viccelek azzal, hogy "röviden", de az még sajnos mindig csak a rövid verzió...)
Ma volt a következő kör a szervizzel. Ezen hét kedden beszéltem velük, kiderült, másfél hónap után megérkezett a jó alkatrész (GPF nyomásszenzor). Péntekre, azaz a mai napra beszéltük meg a szervizelést.
Őszintén szólva, szkeptikusan vártam már a dolgot. Több, mint 7 hónapja vettem át az autót és már számtalanszor voltam vele a szervizben. Sokszor hittem már azt, hogy az lesz az utolsó, de mindig csalódtam.
Délelőtt 10 előtt érkeztem, soron kívül vették át az autót. Nem sokkal 11 után kész is volt. A munkafelvevő, aki az ügyet koordinálta és a kapcsolatot tartotta velem, mondta, hogy menjünk egy kört vele, beül mellém. Ő is szeretne most már megbizonyosodni arról, hogy minden rendben van.
Kihajtottam az M1-M7 bevezetőre befelé, aztán egy komolyabb gázadással kilőttem a felhajtóról. Kitartottam szépen, azon a tartományon, ahol a hibát produkálta... Semmi, csak eszeveszett gyorsulás.
Lehajtás, majd a vissza fel BP-ről kifelé irányba. Közepes gáz kitartva, gyorsulás 160-ig, fék, visszaváltás, majd padlógáz, gyorsulás 190-ig... Minden úgy történt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Szürreális élmény volt. Bő 7 hónap után van egy rendesen működő Alfám!
Bár mindenki odáig van a "karikás Q" felnikért (árlista szerint: Lusso), nekem sosem dobbantotta meg annyira a szívem. Szép, azt elismerem, ráadásul kimondottan passzol a Giulia formájához, de nem fogott meg. Azonban be kellett látnom, hogy birtokolni kell egy ilyen felniszettet egy Giulia Q mellett...
Azért nagyon nem éreztem sietősnek a dolgot, de kíváncsiságból kértem egy árajánlatot Budaörsről. Volt egy elképzelésem, hogy körülbelül milyen árra számíhatok, ahhoz képest meglepődtem, mikor megkaptam. Jóval jobb árat kaptam, mint a legoptimistább becslésem, ami tartalmazta a kétszéles Q felniket (elöl 8,5", hátul 10") és a 4 TPMS szenzort hozzájuk.
Nem is volt tehát kérdéses, elfogadtam az ajánlatot. Most már van 2 felniszettem az autóhoz. Egy nyári és egy té... Micsoda? Télre minek felni, úgysem venném elő a kocsit, amikor olyan idő van, hogy tényleg téligumira lenne szükség. A Corsa gumik meg úgyis lekopnak egy bő szezon alatt, tehát, akár évente tudom váltogatni a felniket. Nyári szett 1 és nyári szett 2 ;)
Immáron fél éve van nálam az autó, megtettünk együtt közel 8300 km-t. Ennek túlnyomó részét november közepéig, onnantól már nagyobbrészt a garázsban pihent.
Az egyik elsők között lévő blogbejegyzésemben számoltam be arról a szomorú tényről, hogy az olaszok még arra is képtelenek, hogy leszállítsanak úgy egy 30+ milliós autót, hogy az hibátlan legyen. 0 km-es kora óta villogtatja a check engine-t a kocsi. Bár azt hittem, hogy 2022-re ez a dolog már rég a múlté lesz, emlékezni sem fogok rá, a valóság minden várakozást alulmúlt.
Volt itt minden, megpróbálom felsorolni, anélkül, hogy túlságosan a részletekbe mennék, mert ebből egy regényt is meg lehetne írni. Tehát körülbelül két hetente szervizbe járkáltam az autóval. És gyakorlatilag soha, semmi nem történt. 3 vagy 4 alkalommal csak azért kellett elmennem a szervizbe, hogy kiolvassák a hibakódot és továbbítsák az importőr felé. Az továbbította az olaszoknak... majd ennyi. Semmi nem történt. Hetek múlva reagáltak, hogy ők nem tudják, hogy mi ez... nem kommentálom.
Egyszer kivártam egy egész hónapot októbertől november elejéig, hogy majd keresnek, hisz biztos rajta vannak az ügyön, nagyon dolgoznak, hogy végre jó legyen az autóm. November elején már nem bírtam tovább, odatelefonáltam a szervizbe. Ott elkezdték nézegetni, hogy mi is a helyzet, majd kiderült, hogy az olaszok szó nélkül lezárták és törölték a ticketet úgy, hogy semmi megoldást nem adtak, nem is jeleztek vissza. Én meg ott állok és nézek, hogy mi van? Ez tényleg így megy ezeknél? Ennyit ér a garancia?
Aztán csak sikerült újraindítani az ügyet. Néhány dilettáns, teljesen fogalmatlan utasítást csípőből lőtt vissza a szerviz az olaszoknak, anélkül, hogy engem tovább idegesítettek volna vele. Pl. azt a megoldási javaslatot adták a gyártótól, hogy vegyék le a tankot és mossák át. Holott a problémának nyilvánvalóan nem volt köze az üzemanyaghoz.
Utána novemberben olyan kérés érkezett, hogy élő diaggal figyelni kellene a kocsit és közben beadatni a hibát. Na, végre, gondoltam, talán már közeledünk a megoldáshoz, még, ha baromi lassan is. Azt hiszem, kijelenthető, hogy tévedtem.
Az importőr mérnöke a gázpedál állás meg fordulatszám log-olását kérte. Beült mellém a szerelő srác, rácsatlakozott laptoppal a kocsira, majd telefonnal kezdte kamerázni a laptopon megjelenő értékeket, grafikonokat. Már akkor csodálkoztam, hogy mi van? 2021-ben telefonnal veszed a laptop képernyőjét? Nem tud ez a gagyi program log-olni?
Hát jó, ha ez így megy... Gurultunk pár kört, többször is beadattam a hibát, majd meg is voltunk. Amikor hazaértem, akkor felhív a munkafelvevő, hogy van egy kis gond, vissza kéne majd még jönni, mert belesütött a nap a képernyőbe, nem látszik semmi. Már nem is tudtam, hogy sírjak vagy röhögjek...
Szóval egy hét múlva mehettem vissza, ahol egy valamivel hozzáértőbb szerelő ült be az anyósülésre és ő már logolni is tudott a programmal. Mondtam neki, hogy azok mellé, amiket a mérnök kért, vegyük már még fel a részecskeszűrő nyomás szenzor értékét is. Ha egyszer az 1000 Ft-os kiolvasó progim azt a hibakódot dobja, csak nézzük már meg, hogy tényleg nem az-e a probléma. Elvégre már eltelt bő 4 hónap akkorra.
De a program nem tudta vagy csak a szerelő nem találta, hogy hol lehet hozzáadni annak a jelét, így kimaradt. De legalább a log-olás itt sikerült.
Újabb hetek teltek el, majd rácsörögtem a szervizre, hogy van-e már eredmény. Mint kiderült, azt mondták az olaszok, hogy a részecskeszűrő nyomásszenzor lesz a hibás, azt kellene kicserélni. Kérdeztem, hogy melyiket? Mert kettő van. "A B leömlőn lévőt".
Itt egy kicsit felkaptam a vizet. Az első nap óta mondtam, hogy kiolvastam a telefonos app-ommal (Torque Pro), részecskeszűrő hibát dob. A szerviz gyári kiolvasója nem dobott semmit arra a hibakódra, de még magasabb szinten sem tudtak hozzákonyítani. Most 5 hónap után benyögik nekem a "szakértők", hogy részecskeszűrő nyomásszenzor? Tényleg? Nem ezt magyarázom már 5 hónapja??? Ráadásul semmivel nem kaptak több releváns információt, mint előtte. Most meg hirtelen nem csak arra jöttek rá, hogy részecskeszűrő szenzor hiba, de még azt is meg tudják mondani ugyanannyi adatból, hogy melyik oldalon? Na ez mi??
Eddig végig azt mondták, hogy ilyen hibakódot nem is dobhat az autó, mert ez dízel hibakód. Meg hogy valószínűleg szoftveres hiba lesz, kéne egy szoftverfrissítés. De egyébként azt sem tudták megcsinálni...
Jelezték azért, hogy ennyire nem egyszerű a dolog, mert alvázszámra nem adja ki a programjuk, hogy melyik cikkszámú alkatrész kell az enyémhez és van 5 féle GPF nyomásszenzor. De konzultált a szerviz az importőrrel, kiderítették, hogy melyik lesz az. Január 11-ére találtunk időpontot az alkatrészcseréhez. Kissé szkeptikus voltam, hogy tényleg jó lesz-e ezután az autó. Eltelt fél év és már olyan szürreális az egész, már egész megszoktam, hogy az autózásom egy részét az teszi ki, hogy megállok hibakódot törölni. Mint egy lelakott romnál, amire nem hajlandó vagy nem tud költeni a gazdája, hogy megcsináltassa rendesen.
1-2 órásra saccolták a műveletet előzetesen. Végül kicsivel tovább tartott 2 óránál a dolog. Megjelent a munkafelvevő, majd közölte, hogy sajnos rossz híre van, nem jó az alkatrész, amit rendeltek. De ami benne volt kivették, tényleg látszik rajta a hiba, el van repedve, ezért szív falsot.
Itt megint csak több ponton kaptam majdnem agyvérzést.
Tehát 1: még a hozzávaló alkatrészt sem tudják megállapítani importőri szinten sem.
2: már július óta mondom nekik, hogy tekerjék már ki azt a nyamvadt nyomásszenzort, nézzenek már rá, hogy ha már arra dob hibakódot, akkor nem látszik-e rajta valami. Hátha látszik, hogy rossz és akkor már lehet is berendelni az újat. Mint most kiderült, igen, az a hibás és látszott is rajta. Csak ennyit kellett volna júliusban tenni és ezt az egész fél év szerencsétlenkedést meg lehetett volna spórolni... De persze nehogy már a hülye ügyfél mondja meg a szerviznek, hogy mit is kell csinálni...
Ami még megkoronázta a dolgot, hogy az alkatrész, amire szükség van, nem is elérhető és nem tudják, hogy egyáltalán mikor lesz az...
Sőt, dupla megkoronázás: Mivel kivették és hozzápiszkáltak a szenzorhoz, így annak az állapota is romolhatott. Az autó most már gyakrabban dob check engine-t és a kitartott nagy gázpedálállást sem bírja. Eddig azért volt elviselhető a helyzet, mert tudtam keményen hajtani az autót, azzal nem volt problémája. Erős gyorsításnál sosem dobott hibát. Most már tényleg csak gurulgathatok vele. Szóval ahelyett, hogy javulna, egyre csak rosszabb.
Folyamatosan azon gondolkodok, hogy meddig kellene ezt tűrnöm és mikor kellene ezt jogi útra terelni? Ki fogja nekem azt megfizetni, hogy már kb. 2000 km a kocsiban csak a szervizbe járkálásból adódik? Csak üzemanyag költségen kb. 150 ezer Ft, mindent beleszámolva a duplája is megvan. Aztán ott van még az időm, hogy ezzel eltölteni napokat, szabit kivenni, átszervezni a programokat... Senki nem fogja ezt nekem megtéríteni...
Fizetem az autóra a lízingdíjakat, a biztosítást, a casco-t, az adókat, mindent. És cserébe 0 km-es kora óta képtelenek megjavítani a hibásan átadott autót.
És a legszomorúbb, hogy tényleg csak egy egyszerű nyomásszenzort kéne kicserélni és minden tökéletes lenne, az autó kiváló. És ennyit képtelenek összehozni...
Így állunk tehát most. Ez a kis tanmesém arról, hogy milyen az manapság, ha új Alfa Romeo-t vesz az ember és mennyit ér a garancia...
Szeptember közepén észrevettem, hogy a nemrég felhelyezett védőfólia néhány helyen elkezdett elválni a karosszériától. Tipikusan olyan helyeken, ahol úgy feszülhetett meg, hogy felválást eredményezzen. Először a bal oldali fényszóró hátsó csúcsánál vettem észre, ott volt a legnagyobb ennek a mértéke, alaposabban körbenézve azonban ez volt a helyzet a jobb oldali fényszórónál és a bal alsó intercooler hűtőnyílás alatt is. A legnagyobb probléma ezzel az volt, hogy bement alá a kosz, főleg esős időben, ami a fényezés számára sem egészséges.
Befényképeztem és írtam Szabolcsnak (CeramicPro), hogy szükség lenne karbantartásra. Nem sokkal később keresett is telefonon és megbeszéltünk egy időpontot.
Előzetesen kb. egy órányira becsülte a javítás hosszát, de végül kb. 15 perc alatt kész volt vele. Azt hittem, hogy kell alá ragasztó majd, hogy újra visszatapadjon, de kiderült, hogy csak szakszerűen le kell tisztítani a fóliáról a beleragadt koszt és visszatapad az eredeti ragasztójával. Így újra olyan lett, mint új korában.
Sőt még jobb. Ugyanis közelről nézve a felhelyezés után néhány helyen fel lehetett fedezni egy-két apróbb buborékot a fólia alatt, leginkább az éleknél. Ezt akartam Szabolcsnak említeni, de elfelejtettem. De nem is volt rá szükség, kérés nélkül végignézte a teljes fóliázást és kijavította ezeket a részeket is. Így most már teljesen észrevehetetlen a védelem az autón, teljes az esztétikai élmény.
1-2. kép: Bal fényszóró fészek, előtte-utána
3-4. kép: Jobb fényszóró fészek, előtte-utána
5-6. kép: bal alsó intercooler hűtőnyílás alatt, előtte-utána
A 159-cel szerzett tapasztalatok alapján tudtam, hogy a kavicsnyomok milyen hamar megjelennek az autó orrán és teszik tönkre a fényezést. Ezért kérdés sem volt, hogy a Giulia Q már az elejétől meg fogja kapni a homlokfelületekre a védőfóliát. Halesz ajánlása és a vonatkozó Backstage adás alapján a Ceramic Pro mellett döntöttem. Időpontot csak augusztus első hetére kaptam, de úgy voltam, hogy belefér, nem hullik le a festék a kocsiról 2 hét alatt.
Szabolccsal a következőkben egyeztünk: védőfóliát kap az első lökös és elemei (pl. scudetto fényezett része), az első sárvédők, a gépháztető, az A oszlopok és a visszapillantó tükör házak.
Ezen felül kértem még a küszöbök fóliázását is, mivel a Giulia Q küszöbe, ami gyakorlatilag egy nagy karbonpenge, tuti, hogy kapni fogja a kavicsokat az első kerekekről, annyira kiáll a törzsből.
A kilincsfészkeket is kértem, bár kiderült, hogy az eleve a csomaghoz tartozott. Aki látott már tizenéves autót, aminek olyan kilincse van, mint a Giuliának, az tudja miért szükséges ez. A körmök folyton odaérnek a kilincs mögötti részhez és szépen tele lesz karmolva az évek alatt.
Ezeken felül pedig ajándékba megkaptam még a csomagtartó bepakolónyílás fóliázását.
A fentebb felsoroltakon kívüli további fényezett elemek pedig kerámiabevonatot kaptak, hogy, ha a védőfóliához hasonló mértékű fizikai védelmük nem is lesz, de a kémiai védelemmel rendelkezzenek (pl. madárürülék ellen).
2 és fél napot vett igénybe a művelet, a végeredmény pedig olyan lett, mint amire számítottam. Sokszor jön fel az az érv a védőfólia ellen, hogy eltorzítja a fényezés kinézetét, csúnyán látszani fog, hogy be van fóliázva, stb.
Ez mind hülyeség.
Semmi nem látszik a fóliából, csak ha ráhajol az ember és a széleit keresi.
Így már nyugodtan hajtok a forgalomban, nem kell túl nagy követési távolságot tartanom (ahova úgyis mindig bevágnak mások, hisz nem értik a nagy helyet köztem és az előttem lévő között) és nem kell folyton azon rágódnom, hogy vajon hány pötty lesz az autó orrán az út végére.
Azt a bónuszt már csak otthon vettem észre, hogy még a B oszlopok is kaptak fóliát :)
3. kép: A oszlop és első sárvédő találkozás
4. kép: első sárvédő és első lökös találkozása a lámpa alatt
5. kép: első sárvédő és első lökös találkozása a lámpa felett + motorháztető
6. kép: bepakoló nyílás
7. kép: visszapillantó tükör ház
8. kép: A oszlop/tetőív
2021. július 16. volt a nagy nap, mikor végre átvehettem az autót!
Sosem vezettem még előtte Giulia Q-t, hát ismerkedjünk... Nem mondom, hogy nem tudtam, hogy mit hol keressek, mert kb. minden videót megnéztem már a kocsiról a neten az elmúlt 2 évben. De benne ülni, persze egészen más. Beleülni a Sparco sportülésbe, ami olyan mélyen van, mintha a földre csüccsennék, érezni a háttámla fogását a latissimus dorsi-n, megmarkolni a kormányt, érezni, ahogy a motor megbillenti a kasztnit indításnál... Csöpögős élmény.
Az első km-ek budapesti gurulgatások voltak. Sikerült is kifogni a dugókat, szóval menni nem nagyon tudtam, de legalább kaptam egy kis ízelítőt abból, hogy mennyire megbámulják az autót az emberek.
Aztán kiértem az M0-ra. Na, akkor lépjünk oda kicsit, nézzük meg mit tud ez a Ferrari derivatíva motor. Lenyomtam a gázpedált, az automata hirtelen visszagangolt, elkezdett húzni... Majd sípolás, a műszerfalon a sárga tengeralattjáró, az óracsoport kijelzője pedig kiírja: "Have engine checked"
"Mi a f.sz???" - szaladt ki belőlem. Azzal a lendülettel fordultam is vissza a kereskedésbe. Figyeljetek már, most adtatok el nekem egy zsír új autót, ez meg már chek engine-ezik nekem. Valamit csináljatok már vele.
Hibakódokat kiolvasták, törölték, majd azt mondták, hogy biztos csak valami kezdeti apróság, most már jó lesz. Hát jó, gondoltam, ez csak ilyen emlékeztető volt az autó részéről, hogy ne felejtsem el, hogy olaszban ülök, az életérzés része.
Elindultam haza, M0 újra, nagyobb gáz... és paff: check engine. Na jó, ez már nem vicces. Mi a franc bajod van? Azt hittem a szeretőm leszel, ne legyél már ekkora ribanc!
Már péntek késő délután volt, úgyhogy elvittem haza az autót. Másnap Alfacity, de erről majd egy külön bejegyzésben.
Volt egy ELM327 kiolvasóm még régről (rutinos Alfás vagyok, mondhatni), a telefonomra meg letöltöttem a Torque Pro-t egy ezresért (köszi a tippet, Erhard), így én is tudtam törölni a hibakódokat átmeneti megoldásként. A hibakódok alapján nem igazán volt egyértelmű, hogy mi a gond, de gyanús volt, hogy egy részecskeszűrő nyomásszenzor rosszalkodik.
Következő hétfőn megbeszéltem a szervizzel, hogy felviszem azon a héten az autót. Gondoltam, berendelik az alkatrészt, cserélik és végre tényleg gondtalanul élvezhetem a régóta várt kocsimat. Naiv voltam. Digóéknál nem ilyen magától értetődően mennek a dolgok...
Pénteken tudtam csak menni, majd másfél óra várakozás után közölték, hogy diagolták a kocsit, sajnos a gépük nem ismeri a hibakódokat, amiket dob, úgyhogy nem tudják mit csináljanak vele, majd felveszik a kapcsolatot az importőrrel.
Hogy mi van??? Egy hete átadtatok nekem egy 0 km-esen is szar kocsit és egy hét alatt annyira jutottatok, hogy kiolvassátok aztán majd vagy lesz valami vagy nem?
Itt már kezdett eldurranni az agyam. Tényleg így megy ez digóéknál? Vesz az ember 30M-ért egy zsírúj autót, amit úgy adnak át, hogy hibás, aztán még meg sem tudják javítani? Na, ne szopassatok már, b.zdmeg...
Ennek azért nem úgy kéne működnie, mintha a tizenéves, 500 ezerről visszatekert, Németországból behozott romot vettem volna meg a józsefvárosi neppertől. Mellbevágó élmény volt, hogy ez egy új autónál is így működik és hogy milyen inkompetenciát és érdektelenséget tanúsít a gyártó, az importőr, a szakszerviz...
Közben azért beleszaladt az autóba az első 1000 km, szóval ideje lett volna elkezdeni hajtani. Úgy döntöttem, hogy ez nem ér meg több idegeskedést, mert nem fog tőle jobban menni semmi, de az egészségemnek nem tesz jót. Úgy voltam vele, hogy elkezdem taposni rendesebben, aztán ha hibakódot dob, megállok, törlöm és nyomom neki tovább. Ideje elkezdeni élvezni az autót.
Fuh, és élvezetből van rendesen. Ahogy ez belefekszik a kanyarba, amilyen könnyedséggel kezeli a nagy tempókat, az éles sávváltásokat, ahogy megindul egy nagyobb gázra, ahogy felhördül a visszaváltásra... Olyan könnyedséggel kapja fel a fordulatot, mint ha nem is másfél tonnát tolna előre a motor, hanem csak egy gyerekjáték lenne a fordulatszámmérő, ami ide-oda szaladgál. Észveszejtő... Remegve szállok ki belőle minden alkalommal.
A kinézete meg mindent visz. Sokat gondolkodtam mit mondjak, miután megrendeltem és kérdezték, hogy "jó, jó zöld, de milyen zöld? Mint a fű? Vagy sötétzöld?" Nem nagyon tudtam megfogalmazni. Smaragdzöldet mondtam jobb híján, de az nem pont ilyen. Aztán egy kolléganőm meglátta, egyből rávágta: hát ez olyan szentjánosbogár zöld. Én meg csak álltam ott tátott szájjal. Egy évig próbáltam rájönni, hogy milyen zöld ez, erre itt ez a csaj, ránéz és rávágja kapásból. Hát igen, vannak olyan dolgok, amikhez egyszerűen nők kellenek, és kész. A színek ilyenek.
A dugóban vagy lámpánál állva látom, hogy néznek át más kocsikból. Parkolóban, benzinkúton odajönnek, fényképezik. A gyerekek tátott szájjal szokták nézni, meg mutogatni rá. Hát, nem egy lopakodó autó, az biztos.
Jelen állás szerint kereken 3 hete van nálam az autó és 1700 km-t tettünk meg együtt. Imádom, de azért frusztrál is, hogy még mindig nem élvezhetem felhőtlenül.
Még mindig ott tartunk, hogy keresik a hibát. Most már nagyon remélem, hogy hamar megtalálják. Aztán lesz egy jó autóm jövő héten. Vagy szeptemberben? Decemberben? Jövőre? Ki tudja ezt digóéknál...
A felejthetetlen pillanat, mikor először látod meg a szerelmed... És hiába a hosszú várakozás és a magas elvárások, nem okoz csalódást...
Ahogy az előző bejegyzésem végén olvasható, februárban még április végére, május elejére prognosztizáltam az autó érkezését. Sajnos, a dolgok - ahogy eddig sem - most sem mentek ennyire simán.
Február közepe után még március elején is megeresztettem egy hívást a kereskedő felé, aki "megnyugtatott", hogy márc. 24. helyett már április 16-ra van besorolva az autó gyártásra. "Remek", gondoltam, mi mást is vártam. Sebaj, egyre kevesebbet tolnak rajta. Ha így haladunk, akkor április végére tényleg le lesz gyártva és akkor május végéig már nálam lesz az autó.
Egy hónap malmozás után április elején újabb érdeklődő telefon. Kiderült, hogy még mindig a 16-ai időpont az aktuális. Nocsak, nem tán tényleg legyártják akkor? Kezdtem örülni. Úgy voltam vele, hogy nem is hívom már a kereskedőt ez után, majd keres ő, amikor már látja, hogy le van gyártva a kocsi. Ez úgy működik, hogy van egy programjuk, ami heti szinten frissül és abban látják, hogy éppen milyen státuszban vannak a rendelések. Ha ebben megjelenik az autó alvázszáma, az azt jelenti, hogy le lett gyártva, ugyanis gyártáskor kap alvázszámot.
Az ápr. 16-i hét után azonban hiába vártam minden nap a kereskedő hívását, csak nem akart megcsörrenni a telefon. A hét vége felé már nem bírtam, hívtam én. Mint kiderült, az autó gyártása át lett téve 27-ére, ami a következő hét keddje volt. Na jó, mondhatni "nem csalódtam", de ez már tényleg csak pár nap. A következő hét második felében ismét érdeklődtem, majd kiderült, hogy a gyártás megint el lett tolva egy héttel. És itt kezdett a dolog egyre frusztrálóbbá válni...
Innentől már minden héten hívtam a kereskedőt és minden héten elmondta, hogy az aktuális hétre van kitűzve a gyártás (mikor melyik napra), de a következőn fogja látni, hogy megjelent-e az alvázszám a rendszerben. És ez ment 2 hónapig...
Nem is csak a további várakozás vált egyre elviselhetetlenebbé, hanem a bizonytalanság. Meddig tologathatják így a gyártást? Decemberig? Mondjanak egy időpontot és akkor úgy készülök, de ez nagyon nem pálya így.
Próbáltam kideríteni, hogy mi az oka a csúszásnak. A kereskedő azt mondta, hogy nagy valószínűséggel az autó színe lesz az. A korona még erősen érezteti a hatását, lehet, hogy nem kaptak alapanyagot a különleges festékhez. Ez még az elején hihetőnek is tűnt, de közben folyamatosan követtem a külföldi fórumokat is. Május vége felé már az Egyesült Királyságba és az USA-ba is elkezdték leszállítani a Montreal zöld Giulia-kat, az enyémnek pedig még mindig csúszott a gyártása. Így már nem nagyon állta meg a helyét az indoklás. A kereskedő viszont azt mondta, hogy azért tolják hétről-hétre a gyártást, mert már valószínűleg csak egy-két alkatrész hiányzik az autóhoz, amelyik bármikor beérkezhet és akkor egyből végig is küldhetik a soron.
Nézegettem a leszállított autókat, hogy vajon mi lehet, ami azokon nincs, az enyémben viszont igen. Egy dolgot nem láttam egyiken sem, amit én bepipáltam, az pedig a karbon-kerámia fék volt. Talán ez lenne az, ami miatt nem tudják legyártani? De hisz ez egy kopó alkatrész, pont ez hiányozna? Végiggondoltam a dolgot, hogy a GTA/GTAm modelleket is most kezdték el gyártani, azok pedig mind karbonfékesek... Lehet, hogy azokhoz használják fel a tárcsákat és azért nincs az enyémhez? Csak egy kis saját kútfőből történő logikázás volt, de másra nem tudtam gondolni. A kereskedőből is próbáltam több infót kicsikarni, de sajnos nem tudott többet mondani. Az importőrre(* kis magyarázat a bejegyzés végén) mutogatott, hogy nem tud megtudni tőlük ő sem többet.
A UK fórumon kaptam még egy olyan tippet, hogy írjak közvetlenül az importőrnek a rendelésszámmal, meg a kereskedő megnevezésével, akitől rendeltem és kérjem, hogy tájékoztassanak a rendelés állásáról. Ezt UK-ban a márkaképviselet változtatás nélkül tovább szokta passzolni közvetlenül az olaszoknak, akik utána segítőkészen válaszolnak és sokkal frissebb infókkal látnak el, mint amit a kereskedő lát.
Na, ez nagyon jól hangzott, úgyhogy megírtam angolul én is a kis levelemet és elküldtem az AR ügyfélszolgálatra egy rövid magyar kísérőszöveggel, hogy ezt továbbítsák az olaszoknak.
Másfél hét múlva jött az ügyfélszolgálattól egy semmitmondó levél, melyben leírták, hogy nagyon sajnálják, hogy még mindig várok, szerintük a szín miatt csúszik, de majdcsak legyártják hamarosan.
Na, hát én nem vagyok az a fajta vásárló, akinek különösebben pátyolgatni kell a lelkét vagy elvárná, hogy kinyalják a hátsóját, akkor sem, ha egy elég tetemes összeget letettem már nekik. De azért itt már kezdett eldurranni az agyam. Udvariasan, de azért nehezen visszafogott indulatokkal megírtam nekik, hogy ez mind szép és jó, de ennél kicsit komplikáltabb a helyzet, úgyhogy legyenek olyan szívesek és továbbítsák a levelemet a gyártó felé. Erre már nem érkezett válasz és mivel az olaszok sem kerestek meg, feltételezem, nem történt semmi... Ennyit az FCA Hungary (bocsánat, most már Stellantis Hungary) ügyfélkezeléséről :)
Május végére, június elejére már kezdtem igazán elkeseredni. Elkezdtem pedzegetni a kereskedőnek is, hogy úgy néz ki, hogy a kiterjesztett határidőből is ki fognak futni és valami kompenzációt biztosíthatnának, hogy ne álljak el a szerződéstől és ne kérjem vissza a pénzem. A válasz lényege az volt, még ha próbálta is finomabban megfogalmazni, hogy ilyesmire nem számíthatok. A kompenzáció az, hogy azóta volt áremelés, de én még a régi, azaz a szerződött áron kapom az autót. Valamint, ha ilyet akarok, akkor várok tovább. Mindenki sejtheti, hogy hova ugrott ettől a vérnyomásom. Ahogy egy itteni cartárs fogalmazott, amikor arról volt szó, hogy miért nem mennek az eladások: "Ha Alfát akarsz venni, azt nagyon kell akarnod..."
Közben az USA fórumokról kiderült, hogy ott tizesével, huszasával mondta vissza a gyártó a Montreal zöld és az Ocra sárga színekre a rendeléseket. A gyár már év eleje óta küszködött a termelés optimalizálásával, mert kivezették a Giuliettát, amit szintén ott gyártottak. Így maradt a Giulia és a Stelvio, melyekre viszont nem érkezett annyi rendelés, kb. 15-20%-os kapacitáson tudtak csak működni. Emiatt csak egy műszakban és csak hétköznap gyártottak, valamint folyton leállítottak részüzemeket, legutóbb például a festőüzemet. Ennek estek átmenetileg áldozatul ezek a különlegesebb, 3 rétegű gyöngyházfény színek is.
Kezdtem azt gondolni, hogy bármelyik héten kaphatom az infót, hogy a gyár visszamondta a rendelésem vagy, hogy csak nagyon sokára tudná mégis legyártani a kocsit. Az imént említett okokból, aki mostanában rendel ezekben a színekben, akár 10 hónapot is várhat a kocsijára. Úgy éreztem, még ha az utóbbi is következik be, azt már nem tudnám kivárni.
Elkezdtem tehát alternatívák után nézni. Mi más autót vehetnék, ha nem a Giulia Q?
Végül akárhogy is nézegettem a konkurenciát, a konklúzió mindig az lett, hogy nem találni olyan autót ezen az árszinten, ami képes lenne ezt helyettesíteni. Ami egyszerre tudná adni ennek az autónak a megjelenését, kisugárzását, az egész életérzését... Így hát kissé lehangoltan vártam a fejleményeket és közben törtem a fejem, hogy merre lehetne tovább indulni.
Ekkor maradt ki egy hét, hogy beszéltem volna a kereskedővel, de tudtam, hogy nem történt valószínűleg ugyanúgy semmi, hisz nem hívott. Két hétre rá, június közepén azért csak felhívtam megint, tulajdonképpen csak megkérdezni, hogy hova csúsztatták már el a gyártást. Kiderült, hogy szabin volt, azért sem keresett, de nézi már mindjárt, hogy mi van a kocsival... És akkor legnagyobb meglepetésemre azt mondta: legyártották június 9-én!
Hogy mi? Ilyen van? Ezek ott délen autót is gyártanak? Hát, őszintén szólva, erre nem számítottam.
Azért szükségem volt egy kis időre, mire elhittem a dolgot, de nagyon örültem, hogy végül minden mehet a tovább a tervek szerint. A szállítás még beletelt egy kis időbe, de június utolsó hetében már Magyarországon volt az autó, július 1-én pedig már a kereskedőnél.
Néhány cartárs egyből oda is zarándokolt, amint megtudta, hogy megnézze. Kaptam is nem sokkal később a képeket róla. Tudni kell, hogy ez az autó az első ebben a színben Magyarországon és még jó 40-50 hétig ez is marad az egyetlen. Ezt a színt tavaly év végén tették ugyanis elérhetővé és ahogy fentebb is írtam, eléggé döcögősen megy a gyártás, rajtam kívül pedig abban az időszakban senki nem rendelt ilyet.
Az alábbi képeken még koszos az autó, ki sincs csomagolva valamint a rugók is ki vannak ékelve, hogy szállításnál, trélerről fel és leállásnál nehogy sérüljön valami. Tehát nem lesz ennyire magas, lentebb fog ülni a kaszni. Aki látta már élőben (én még sajnos nem, még ez után megyek megnézni), azt mondta, hogy brutál szép szín, kép nem adja vissza. Ja, igen. Látatlanban rendeltem meg :)
*Ígértem egy magyarázatot: valószínűleg nem mindenkinek világos teljesen ez az autóértékesítési láncolat vagy hierarchia, bárminek is nevezzük. Lényeg, hogy a gyártónak van egy képviselete az adott országban, őt nevezik importőrnek vagy márkaképviseletnek. Velük vannak kapcsolatban a kereskedések, akik konkrétan eladják az autókat és akikkel a vevő szerződik. Alapvetően az importőr határozza meg a feltételeket és ő áll kapcsolatban a gyártóval is. A kereskedő az autót adja el meg rendezi az ahhoz kapcsolódó ügyeket. A kereskedő igazából egy ütköző zóna az importőr és a vevő között. Ennek hátrányai pont az ilyen problémás esetekben nyilvánulnak meg, mint az enyém. Én a kereskedővel kommunikálok és az importőr is, a kereskedő pedig a satu két pofája között van és az információ áramlás nem túl optimális...
