Jópár évre visszamenőleg egyik nyári programunk a Bihar hegységben egy sátorozós hosszú hétvége baráti társasággal. Pádis, Glavoj völgy. Nagyon vártuk már, a covid miatt kimaradt két év, hiányoztak a hegyek, sziklák. Hozzánk talán ez a legközelebbi 1000m fölötti valódi hegyvidék. Autós szempontból is élmény volt idén is.
Legutóbb még a zöld 146 vitt föl, és gondolkoztam, hogy melyikkel menjünk. Utolsó nap eldőlt, a Giuliára a határátlépéshez engedély kellett volna a lízing miatt. Chili is át volt nézve, olaj, víz, oké, és szépen ki is volt takarítva, úgyhogy bepakoltunk és mentünk vele.
Egy hármas konvoj harmadik autójaként haladtunk, ez nem a legkényelmesebb pozíció, ahol a második még befér, általában a harmadik nem. Úgyhogy kellett nyomni, hogy ne szakadjak le. Főleg Nagyváradon, ahol a forgalomban, elsőbbségadások, körforgalmak, nem adta ki, hogy három autó együtt menjen. Itt egy megálláskor az előttem haladó autó fiatal utasa meg is jegyezte: Gyuri, filmbe illően jöttél utánunk.
Az egész úton azt éreztem, hogy fölényesen gyorsabbak vagyunk kb. bárkinél az utakon. Bárhova befért, nagyon ment a kis autó.
A szerpentinen aztán végképp elemében volt. Tüsszögött, trombitált és ment fölfelé lelkesen, szinte estem rá az előttem kanyargókra, pedig próbálták tempósra venni. Az egyik kedvenc 20km-em, 1100m szintemelkedés, technika próbáló, meredek szerpentin. A kis piros dögnek meg se kottyant.
A szerpentin végén jött a fekete leves, köves vacak út a völgybe, majd még rosszabb lejáró út a patakon keresztül a rétre. Emiatt aggódtam kicsit, mert a Giulietta legalsó pontja 10cm-en van, valamiért fölöslegesen mélyen belóg a haspácél. Óvatosan leereszkedtünk, nem koppant fel, megoldottuk.
Nagy élménnyel lettünk gazdagabbak, idén komoly túrát vállaltunk be:
https://www.welcometoromania.eu/Apuseni/Apuseni_Circuitul_Galbena_m.htm
Felejthetetlen, gyönyörű!
Chili az útépítés miatt egy ideje fedél nélkül tengeti napjait, látszott már rajta. Belül is érett már a bőrápolós nagytakarítás, úgyhogy kipuccosítottam. Jó ránézni. Így chilli-villi állapotában van valami nagyon extra ebben az autóban.
Az autót ugyanoda vittem, mint a tavalyi kis sérüléssel, ismét nagyon szép munkát végeztek rajta. Méltán jó a híre a műhelynek, mind hozzáállást, és a munka minőségét tekintve. A piros nem könnyű szín, mégis valahogy sikerült összejátszaniuk, hogy nem látszik különbség az árnyalatok között. A hátsó ajtóba is bele kellett fényezni ezért, hogy teljesen egységes legyen a látvány, de nagyon szépen összejött, újra nagyon jól néz ki az autó. Azt a mai napig nem tudom, hogy mivel tisztítják le a fényezés előtt, de visszamegyek, megkérdezem, mert ilyen makulátlanra én nem tudom lemosni/törölni sehogy.
Nagy öröm, hogy ismét ép, szép az autó, remélem nem válik rendszerré, hogy tél végén egy elemet javítani kell. Bár ennek is megvan az előnye, 11 évesen nem látszik 11 évesnek, csillog, villog mint az új. A friss fényezéssel most várok, de ha jövő tavaszig senki nem megy neki semerről, egy polírra elviszem a volt osztálytársam műhelyébe.
Úgy tűnik, hogy én ezt nem bírom ki, vadásznom kell alkatrészekre. Most a Giulietta az alkalmasabb alany az ilyesmire. Az elmúlt három négy tankolásnál már nagyon küzdeni kellett a tanksapkával, egyszerűen nem rögzült vissza, csak recsegett. Benzinszag is volt, pont ezért, hiába gondoltam, hogy sikerült végül visszatenni, úgytűnik mégsem. Simán csak leemeltem a betöltőnyílásról. Szét is szedhettem volna, hátha javítható, bár a műanyag recsegés hang nem sok jót sejttet. Sőt vehettem volna 14e-ért új gyárit. De annyira adta magát egy harmadik megoldás, hogy az alkatrész vadász énemnek muszáj volt...
Szóval kapott egy szép gyári alu tanksapkát. Annyira illik hozzá. És ha már rendeltem, pótoltam a hiányzó pozitív saru burkolatot az akkumulátoron, és egy "utolsó darab" facelift előtti gyári szőnyegre is lecsaptam gyorsan. Az igazán jó árban volt, és jár hozzá gyári rögzítőpatent is. Ez majd tavasszal költözik a helyére.
A gumis akihez járok, már egyedül dologzik, úgyhogy hetekre ad időpontot. Viszont végre újra minőségi a munka, úgyhogy nem bántam, kivártam. Ma tette fel a téli garnitúrát, frissen mosva, egyensúlyozva. Még korábban beszereztem négy felnikupakot, hogy ne kelljen cserélgetni szezononként. Jöhet a hó!
Tartottam tőle, hogy Chili varázsa elmúlik, és a Giulia árnyékában már nem tűnik majd olyan izgalmas kis játékszernek.
Szerencsére nem ez történt.
A Giulia egy kifinomult gép, gyors, precíz, jó vezetni.
A Giulietta mégsem vált unalmassá mellette. A hangjai sokkal hagyományosabbak, nekem jobban tetszik. A motor hang, a kipufogó dörmögése, fordulaton az Alfás trombitálás. Persze tompítva vannak, de jó hangok. A kézi váltó a rövid fokozatokkal, az agresszív gázreakció olyan kis dög autót adnak ki, amivel nagyon könnyű ledobni a láncot. Bármilyen békés szándékkal indul az ember a sarki fűszereshez, vagy a templomba, egy ártatlan momentum és elszakad a cérna. Egy sárgára váltó lámpa ami még annyira nincs messze.. vagy egy üres sáv, az erdő felé senki nem megy.. akkor kerülünk. És vége, onnantól ha Herendi porcelánnal van tele a csomagtartó az sem számít. Jobb pedál, bal pedál, jobb pedál, bal és jobb és vissza fokozat és jobb, és bal és jobb és átnyúl a jobb, sarokkal jobb jobb, bal, visszakapcs, nagyonjobb, bal nagyon jobb :-)
Nem hothacth, nem versenyautó, csak egy szép kis Alfa, amivel szuper jót lehet autózni. Ügyes hozzá a futóműve, rugózik, kanyarodik, jó a súlyeloszlása, tapadása, és még az alap fékek is nagyon magabiztosan fogják meg. De leginkább van benne valami vidám lekesedés, ami élménnyé tesz minden métert.
Eltelt egy év, elszaladt 8000km. Az első évet hibátlanul teljesítette az autó, reméltem is.
Ma hoztam el a szerelőtől, megtörtént az olajcsere, szűrők cseréje, klíma tisztítás, pollenszűrő csere. Mindenből gyári alkatrész került bele. Illetve pár pozitív véleményen felbuzdulva beépítettek egy erősített kivitelű gyári tartóbakot.
Nos itt a baki. Tényleg eltűnt az a kis rezonancia, nem rezeg a jobboldali tükör. De eltűnt az autó mérges karaktere is. Elcsendesedett. Nincs "vráááámmm", nincs az az instant, széttéplek-megeszlek reakció, csak a távolban dolgozik a kis motor. Kingának sem tetszik, nekem sem. A bak mizéria csak utolért újra, de már rutinos Alfásként. A gyári bakot csavarjaival együtt kihalásztam a hulladék vasak közül és hazahoztam.
A szerelő lebeszél a visszacseréről, mert nem hiányzik semmilyen alkatrésznek a plusz rezonancia. Igaza van, de nekünk meg hiányzik, ez így túl modern autó, Chili nem ilyen. :-)
Az iskola szezon hagy nyomokat, és sosincs idő rendesen kitakarítani. Chili sorsa hasonló lesz, mint a Zöld TD-é volt. Szerviz, leállás, nagytakarítás csak téli és nyári szünetben. Ilyenkor egy parókányi hajszáltól szabadul meg a beltér, hiába, lányok használják nap mint nap.
Teljes mosást, nagyon alapos kárpittisztítós, fertőtlenítős beltér takarítást kapott, aztán a szokásos Auto Glymes bőrápolást is elvégeztem rajta. Jól néz ki még mindig!
u.i. a fotókat a fórummotor borzasztóan lebutítja, az eredeti fotókhoz semmi köze
Tegnapelőtt vettem észre, hogy Chili jobboldali hátsó lámpája nem világít. A csomagtartón lévő rész. Pár hete mondjuk már szólt, hogy nézzük már meg a tolatólámpát, valami van vele, de mivel tükröződve láttam, hogy van fehér fény, nem érdekelt :-)
Persze hogy tudtam, hogy mi a helyzet. Típushiba.. vagy mondjuk korszaktünetnek. A kábel átvezetésben a vezetékek eltörtek.
A jobboldali átvezetőt húztam ki, nyilván. Három szakadt vezetéket találtam, köztük egy vastag test kábelt. Abban biztos voltam, hogy nem toldozok-foldozok, hanem kicserélem az összes vezetéket az adott oldalon.
A jobboldallal volt annyi mázlim, hogy az átvezetőben 7 vezeték plusz a 2.5mm2-es testkábel fut. A testkábelhez gumikábelből bontottam megfelelő vastagságú hajlékony vezetékdarabot, a többi hét eret pedig ipari megoldással javítottam. Konkrétan a teljes átvezetőbe egy Igus Chainflex ipari héteres kábeldarab került. Üvegszál erősítéssel, mindennel, százezres nagyságrendű hajlításra méretezve. Ha már épp volt kéznél..
A javítás rutin forrasztás munka, azért eltartott egy darabig, hogy normális minőségű legyen. A testkábellel gyűlt meg a bajom leginkább, pláne, hogy kifogyott a folyasztószerem. Úgyhogy keresnem kellett jó gyantás forrasztóónt, és azzal gyógyítgattam jó sokáig, amíg normálisan be nem futotta a felszínét. A szél is jól fújt, halkan köszönetet rebegtem a jó édes... na mindegy, feltekertem 350 fokig a forrasztó állomást, aztán adjad neki. Végül szépen összeállt.
Szálanként teszteltem, összeraktam, gyújtás rá, minden szuper. Megjavult minden, a tolatólámpa is. A túloldalt most békén hagyom, mert kigugliztam, ott 12 ér fut. Oda más megoldást kell majd kitalálnom, hogy elférjen az átvezető gumiban.
Gondolkoztam mi legyen a nyári kerekekkel. A két első szinte új gumi volt, a két hátsó viszont a belső peremén teljesen el volt kopva, kuka. Goodyear Efficientgrip volt rajta, ami egyrészt csendes és jó tapadású gumi, másrészt borzalmasan kényelmetlen, kemény, rázós. A lányoknak is feltűnt, hogy hátul kényelmetlenül ráz rossz úton. Mivel a téli gumikkal ez elmúlt, sőt az egész autó érezhetően kényelmesebb lett, a teljes átgumizás mellett döntöttem. A két elsőt eladja nekem a gumis. Nyilván bukok rajta így, de nem bántam meg. Felkerült négy egyforma vadiúj Vredestein Ultrac, és ismét nem csalódtam. A 159-en is ilyen van, ott is feltűnően puha párduc tappancsként viselkednek a gumik, ugyanazt kaptam most is. Határozottabb kormány erő, sima halk és puha futás. A tapadást majd meglátjuk, de a célnak ez így máris ezerszer jobban megfelel.
