Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Ott fenn az első kép bal felső sarkában hagytam abba a nap történetét. A hátra lévő út a második képen.
Pár km után egy kis tanyát (Gite d'étape communal de Bousieyas) szeltük át amikor a "falu" végén meglepetés várt minket.
ROUTE BARRÉE 00m - vagyis az út innentől lezárva. A tegnapi és a mai időjárás alapján vélhetően hatalmas felhőszakadás lehetett ami miatt lezárták. Természetesen a francia rádióadásból egy kukkot se értettünk, a waze és a google semmit se írt.
Most mi legyen? A következő szállás kb. 20 km-re van. Ha visszafordulok az 180km és 4 óra, ráadásul az utolsó 10 km egyezik a mostani menetvonallal. Most 3/4 3 van.

Szóval úgy döntöttem hogy "nem értem" hogy mi van kiírva, hivatalos KRESZ tábla nincs ami a behajtást tiltaná úgyhogy megyünk tovább. Visszafordulni később is ráérek ha tényleg nincs tovább...
Aztán egyre több nyomát láttuk hogy a nagy eső nyomán a víz az útra mosott ezt-azt. Az éles kövek közt szlalomozva próbáltam kikerülni őket, egy defekt nem jött volna jól...

Az első komolyabb helyen egy kék rakodógép tisztította az utat. Jöttünkre félreállt és intett hogy menjünk. Itt megcsillant a remény hogy a francia útkezelőség intézi a dolgát és talán eljutunk a célhoz. Ha nem így lenne akkor csak szólt volna a markolós hogy nincs értelme tovább menni, forduljunk vissza. (4.kép)
Sok-sok már eltakarított kőomlást és még dolgozó munkagépet láttunk.
Aztán eleredt az eső, így megtapasztalhattuk hogy milyen amikor híg iszap folyik az úton. (9.kép) Nos mintha jégen jártunk volna...
Műszaki vonalon következő meglepetést PHuBi itt adta. Az ablaktörlő lapátból elkezdett felfelé kicsúszni a frissen beszerelt gumi. A gumit tartó műanyag rész kicsúszott a rögzítő karomból. A szakadó esőben kellett kiszállnom hogy visszafűzzem és összenyomjam a karmokat. Mondjuk ez volt az első hogy ment az ablaktörlő az idén...
Aztán elértük a lezárás végét (11.kép - 44.287010006590876, 6.899246780255166) Mondjuk érdekes hogy a gugli utcaképén is le van zárva az út ahonnan jöttünk :-)
A kritikus szakasz kb 8 km volt, fél óra alatt sikerült megtenni. Talán az egyik legemlékezetesebb fél óra volt az eddigi kabriós útjaim során.
Innen már csak 12 km-t kellett megtenni szakadó esőben hegynek felfelé. Izgalmas volt hogy az úton folyó víztől nem lehetett látni a felfestéseket, néha még az út szélét se... Ja és úgy beborult hogy a 4 óra előtti időpont ellenére lámpával kellett menni hogy lássunk. Sokat segített hogy nem nagyon volt forgalom és lehetett távfénnyel menni.
Találtunk egy parkolóhelyet és vártuk hogy csituljon az eső hogy ki tudjunk szállni. Ekkor derült ki hogy a tilosban állunk, de találtam egy legális helyet is.
A szállást sose fogjuk elfelejteni mert egy akkora Bernáthegyi kutya volt a házőrző amekkorát el se tudtam eddig képzelni. A belőle áradó nyugalom hihetetlen volt...
Egy újabb esőszünetben elmentünk vacsizni, majd a hazaiakkal video chateltünk egyet.

A 2. hegyi nap további látnivalói:
- Egy szűk völgy, anno 2018-ban álltunk meg itt nézelődni, van mit (1.kép)
- 1.060m - Gorges du Guil - duzzasztó egy nagyon szűk szorosban. (2.kép) Az igazi látvány azonban a szoros túlsó oldalán várt minket, ahonnan a hegybe fúrt alagút is jól látszik. (3.kép)
- Vars jött, ahol ettünk egy jót egy találomra kiválasztott étteremben.
- 2.109m Col de Vars (4.kép)
- Fortin de Restefond - a korábbi határvédelmi rendszer része (5.kép)
- 2.680m Restefond-Pass - Régi betonbunkerral, ami egyes hírek szerint az időjárás miatt olyan lassan épült hogy sose készült el. (6.kép)
- 2.802m Cime de la Bonette - igazából a hágó a következő lesz, csak építettek ide egy "hurkot" hogy ez legyen a legmagasabb hágó Európában. Ennél magasabb pont csak 1 van az Ötztaler Gletscherstraße-n Ausztriában.
- 2.715m Col de la Bonette - A nyilvántartásom szerint a 8. legmagasabb autóval elérhető pont. (8.kép) A 9. kép bal oldalán jól látható a 2.802-re vivő út a hegyoldalban.
- 2.513m Granges-Pass - Szintén határ lehetett mert a hegytetőn látszanak a védelmi bunkerok. (10.kép)
- Camp des fourches - hegyivadász laktanya, most kezdik renoválni az épületeket. Ez lehetett a sok szétszórt erődnek a központi laktanyája. (12.kép) Már az ide vezető úton is vízmosás nyomait lehetett látni (11.kép), de a java csak ez után jött a lezárt szakaszon...

Ma tovább indultunk dél felé. 200 km vár ránk a 2.000 méter feletti hegyekben. 2018-ban már jártunk erre, de akkor idő hiányában kimaradt a 2.744 méter magas Col Angel, most tettünk egy kitérőt.

Brianconból kihajtva találtunk egy Carrefour áruházat így meglátogattuk a benzinkútját.
24,97 litert tankoltunk 251,1 km-re 51,14 €-ért, ami 9,94 l/100km-nek felel meg. A lassú hegyi szakaszok akár indokolhatják is. (pl. a Montvernier szerpentinen 1-esben mentünk fel mert olyan szűk volt az út hogy a kettes már sok volt)
A fontosabb pontok a nap során:
- 2.290m Refuge Napoléon du Col d'Izoard - Napóleonnak építették hogy legyen hol megpihennie. A táj megért volna egy kávészünetet de még hatott a reggelihez elfogyasztott így csak pár kép erejéig álltunk meg.
- 2.360m Col d'Izoard - itt sajnos építkeztek. Lefelé tele volt az út a Tour felirataival. (5.kép)
- Most jött egy kilátópont (44.8113562, 6.7369358 ) a kerékpárosoknak szóló emléktáblákkal, de az egyetlen parkoló foglalt volt. (6.kép)
- 2.220m Platriere-Pass
- 2.520m Refuge Angel - eredetileg bementünk volna, de az éles kövek miatt nem mertem megkockáztatni egy defektet. Még erősen élt bennem Fornitore esete a Balatonparton. Ugyan a múltkor vettem pótkereket, de a csomagoláskor az volt az első amit ki kellett tenni a helyhiány miatt.
- egyik faluban találtunk egy kis boltot, feltankoltunk innivalóból (8.kép)
- 2.744m Col Agnel - Colle dell'Agnello - a nyilvántartásom szerint a 9. autóval elérhető legmagasabb pont. A levadászás miatt kerültünk, de maga az út is megérte, kiváló minőségű út gyér forgalommal és sok látnivalóval. (9.kép)
- Visszafelé megálltunk egy kávéra. A 10. képen látszik a háttérben a benzinkút az árakkal: 2,20 és 2,23€/liter. Reggel 2,048-ért tankoltam.
- Találtunk egy emlékművet egy szerpentinkanyarban (44.744447, 6.7678635) megálltunk megnézni. A kilátás innen is lenyűgöző.

folyt. köv.

A korábbi évek tapasztalataival ellentétben most nagyon hamar zárni kellett a tetőt mert nagyon tűz a nap. A levegő hűvös elég volt lehúzni az ablakot. Kicsit hiányzott a tető nélküliség...
A nap további része:

- Kis kitérő a főútról, de megéri - 1.924m Col du Glandon
- 2.067m Col de la Croix de Fer
- Grand Tunnel (45.211543352, 6.306823021)
- Útközben valahol bekaptunk egy gyorskaját, már errefelé is tele volt az út széle a Tour szalagjaival. Pár nappal ezelőtt erre járhattak. (4.kép)
- 796m Montvernier-Straße - Valamikor tavaly találtam teljesen véletlenül, de úgy gondoltam hogy egy ilyet nem szabad kihagyni. A net szerint is érdekes. A felvezető út is tele volt szalagokkal. (5.kép)
- A szerpentin után egy faluban meg is álltunk és emlékként hoztam egy-egy darabot a szalagokból (6.kép)
- 1.566m Col du Télégraphe - Itt már jártunk, most ittunk egy kávét
Innentől jön az igazi hegyi rész 2.000 méter feletti utakkal, anno 2018-ban már megjártuk ezt a szakaszt:
- 2.556m Tunnel du Galibier
- 2.642m Col du Galibier - nyilvántartásom szerint a 17. autóval elérhető legmagasabb pont.
- 2.556m Refuge du Galiber
- 2.058m Col du Lautaret

Végül Brianconban szálltunk meg a Hotel De Paris-ban. A napot pizzával és némi helyi sörrel zártuk.

93.991 km
Bár már volt egy hegyi szakasz tegnapelőtt de a 2022-es túra igazi hegyi szakaszai most jönnek.
Elsőre elgurulunk Briancon-ba - 272 km 6 óra 8 perc.
A város határában teletankoltunk. Tetszett hogy az áruházlánc kútján lehetett nyelvet választani, így aki nincs otthon a francia nyelvben az is tudja kezelni. 27,07 litert nyelt el PHuBi 303 km-e ami 8,92 l/100km-t jelen. A hegyi szakaszokra tekintettel elfogadható.
-Eredetilag a D220 balkonút lett volna az első cél, de a reggelinél úgy dönöttünk hogy kimarad, inkább a párját (D211) nézzük meg.
- 1044m - Barrage du Chambon - a mérnöki munka és az emberi leleményesség példája. (4.kép) 2015-ben volt némi földcsuszamlás ami elsodorta a régi alagutat a hegyoldalban. Később építettek egy újat. Az 5. képen a régi és az új alagút bejárata.
- D211A az egyik pont amiért elindultunk. (6-7. kép) A youtube videó mindent elmond hogy miért mentünk ilyen messzire. Szemben a hegyoldalban jól lehetett látni a D220 menetvonalát (8.kép)
- A következő a 770m-en lévő Eau d'Olle duzzasztó volt. Jót kávéztunk az aljában. (9.kép) A gát a következő célpontunkkal együtt egy hatalmas erőműrendszert alkot. Ha villany kell onnan jön ide a víz és áramot termel, ha felesleg van akkor innen szivattyúzzák oda vissza a vizet. (10.kép)
- 1698m Lac de Grand Maison - a rendszer felső tárolója. Ismét egy remek példa a mérnöki munkára és a kihasznált lehetőségre. (11-12.kép)

folyt.köv.

Amíg PHuBi jól megérdemelt pihenőnapját tartotta a parkolóházban mi szétnéztünk a városban.

A nap elején érdekes dolgot vettem észre a hotelszobában. A polcon volt egy széf amit használtunk is, de csak most vettem észre hogy nincs rögzítve a bútorzathoz. Magyarul vihető mindenestől, ki se kell nyitni. Innentől jobban megnéztem a széfeket mielőtt belepakoltunk :-DD
Ma átmegyünk Grenoble-ba. Lehetne egyszerűen is (147 km és 2 óra) de nem ezért jöttünk ilyen messze, hanem hogy kocsikázzunk a hegyekben. Sokáig tartott a tervezés hogy minél több magassági pontot szedhessünk össze. 274 km és 5:30 lett az össz út és hogy mit találtuk?
- több kamionoknak kiépített menekülési utat, ha elmelegülne a fék (3.kép)
- 1.291m Col de Romme
- 1.613m Col de la Colombière
- 956m Col de St Jean de Sixt
- 1.477m Col de la Croix-Fry - itt sikerült egy eredeti Jeep mellé parkolni és némi üdítőt és kávét inni.
- 630m Col de Bluffy
- Hogy tudjunk sétálni is egy várkastély volt a következő - Château de Menthon-Saint-Bernard
- 1.157m Col de la Forclaz-Montmin - itt terveztünk egy kis kávézást de nem volt parkoló, még egy motort is nehéz lett volna leparkolni. Ekkora tömeget régen láttam, vajon miért jöttek ide? Máshol szinte senki. Szóval mentünk tovább.
- egy út menti fogadóban megebédeltünk - mit is lehet enni a franciáknál? Természetesen rántottát :-)
- 907m Col de Tamié
- Ismét egy kis csemege, egy egykori völgyvédő erőd hihetetlen kilátással - Fort de Tamié
- 1.134m Col du Granier
- ...és most jön egy igazi hegyi szakasz, egy balkonút. Az út hihetetlen helyen vezet, elképzelni se tudom hogy jutott eszükbe ide utat építeni és hogy mekkora melóval járhatott. - 660m Pas du frou
Innen már csak be kellett gurulni a szállásra. Korábban üzentek a szállodából hogy 15:30-ig minden út le lesz zárva a Tour de France miatt, de mire ideértünk már semmi nyoma se volt a biciklis világ talán leghíresebb versenyének.
Eddig 1.734 km-t jöttünk, holnap körülnézünk a városban úgyhogy PHuBi kap egy pihenőnapot amit a szálloda parkolóházában tölthet el...

Már kétszer jártunk erre, de még volt pár dolog amit szerettünk volna megnézni úgyhogy egy napot rászántunk.
Az első a 2.380m-re felvivő Tramway du Mont-Blanc volt. Kb 1 órás út felfelé és annyi vissza is, volt idő megcsodálni a tájat.
Némi kocsikázás után a 1.894m magasan lévő La Flégère volt a célállomás.
A felvonó parkolója adta hogy itt egy képet kell készíteni a Mont Blance csúcsával.
A terv szerint a Carrefour áruház benzinkútján tankoltunk volna a további úthoz. Már a felvonó felé menet is beugrottunk, de valahogy nem sikerült kiválasztanom az automatán hogy benzint szeretnék tankolni úgyhogy tovább álltunk. Arra gondoltam hogy valamit félreértelmeztem az automata kútnál. A szállásra visszafelé újra megpróbáltuk és rá kellett jönnöm hogy nem én rontottam el. Ki volt írva hogy nincs benzin a kúton!
Megkérdeztem a navit hogy hol van a közelben másik áruház és átmentünk oda. Ott 496,9 km-re 40,45 litert tankoltunk ami 8,14 l/100km-t jelent. Nem rossz...
Mindent összevetve ez volt az út legdrágább tankolása, 82,88 Eurót fizettünk ami napi áron bőven 33e Ft felett lett volna.
A napot egy nagy sétával és pizzával zártuk a városban.

Olajszint továbbra is maxon, indulhatunk.
Ma átszelünk Svájcot kelet-nyugati irányba és élvezzük a hegyi kocsikázást. Az utak más kategóriába tartoznak mint amit megszoktunk.
Elsőnek átkeltünk az 1.508 m magas Jaunpass-on, majd a hasonló nevű vízesést néztük meg.
Újabb fél óra kocsikázás után megnéztünk egy falucskát a hozzá tartozó várral. (Château de Gruyères) A faluban nemrég éghetett le egy több száz éves kocsma teteje, azt bontották.
Továbbmenve a hegyi szakaszokon találtunk egy kanyont, ami 100m mély volt így ott kialakítottak egy bungee jumping pontot. Még lenézni is szédítő volt...
Következő állomás az 1.445m magas Col de Moses volt ahol megebédeltünk. Izgalmas volt mert az étlapon fantázianevek voltak. A Rita napi menüt kért én meg ráböktem valamire az étlapon. Igazi zsákbamacska volt, de végül mindketten "ez jó döntés volt" érzéssel és tele hassal keltünk fel az asztaltól.
A következő érdekesség egy "balkonút" volt. Elképzelni is nehéz hogy mennyi munkába került utat építeni egy függőleges szilafalra.
Az 1.527m magas Col de la Forclaz következett. Itt már jártunk, de a hágón elrejtett erődöt csak most néztük meg. Egy alpesi háznak van álcázva előtte a földben ágyúval. A helyi ajándékboltban megpróbáltuk elkölteni a CHF készleteinket, majdnem sikerült is.
Utolsóként megnéztük az 1.970m magas Gueulaz-Pas-t ami tulajdonképpen egy hatalmas völgyzáró gát csodálatos kilátással.
A határ után még átmentünk az 1.451m magas Col de Montets hágón. Még egy fénykép erejéig sem álltunk meg mert valamiért tele volt rendőrökkel, nem volt szabad hely. A tilosban meg mégse akartam megállni...
227 km után elértük az uticélinkat Chamonix-ban a Chalet Holet Le Prieuré-t. Itt kettőt alszunk mert holnap sorra vesszük a korábban elmaradt helyeket a környéken. A hotel parkolója sajna megtelt így kénytelenek voltunk a szomszédos, sorompóval lezárt fizető parkolóban hagyni PHuBi-t. A fák alatt még árnyékban is volt és olcsóbb is volt mint a hotel parkolója.
A napot egy jó vacsival zártuk a szomszédos sétáló utcában.

A nap nagy kérdéssel indult: fogyasztott-e PHuBi olajat a tegnapi pályázás során?
Reggeli után kinyitottam a "gépházat" és örömmel láttam hogy ugyan úgy max-on van mint induláskor. Indulhatunk a hegyekbe!
A mai nap Európa tetejére volt szánva, a cél a Matterhorn volt. Tudomásom szerint ez az "utcai ruhában" hegymászó felszerelés nélkül elérhető legmagasabb pont a maga 3.883 méterével.
Még a város határában kinéztem egy benzinkutat, ahol a svájci etap előtt tankoltunk. Tegnap Areseben önkiszolgálós automata kút volt, ott csak a bedobott kp-t lehetett beletankolni, de itt hagyományos kút volt. Tankoltam és bent kellet fizetni. Végig klímázva 8,12-es átlaggal futottuk meg az olasz autópályás szakaszt. - Nem rossz.
Felmentünk a Simplon (2.005m) hágóra majd lefelé egy furcsa részt találtam. Mentőút a kamionosoknak ha "elfogy a fék". (4.kép) Aki teheti mássza meg a hágót, kiváló minőségű út és csodálatos táj. (Alatta át lehet menni vonattal is, ahogy ezt már a Pókkal korábban megtettük.)
PHuBi-t leparkoltuk Täsch legnagyobb parkolójában és elindultunk a hegyre, mert autóval csak eddig lehet behajtani.
- Täsch-ből vonattal lehet eljutni Zermatt-ba.
- Zermatt vasútállomástól némi sétával lehet eljutni a felvonóhoz.
- A Matterhorn Express közvetlenül felvisz a tetőre, kb egy óra az út.
Vissza ugyanez. Zermatt-ban ittuk az eddigi legdrágább Coca Cola-t, egy utcára áruló standon 5,5 CHF volt. Az üres palackot el is hoztuk haza, betettük a relikviák közé :-)

Fent roppant hideg van, a lenti 25 fok ellenére célszerű meleg cuccot vinni. Most éreztem először a magasság miatti fizikai tüneteket. Szédülés, enyhe fejfájás jelentkezett, az oxigénhiány miatti gyors elfáradás és légszomj nem volt új, azt lehet kezelni a fizikai terhelés csökkentésével. (Nem rohangálunk.)
Eredetileg beterveztük a Moosalp hágót, de mivel kicsit megcsúsztunk a tervhez ezért nem arra mentünk. Így kb. 45 perc menetidőt spóroltunk.
Némi kocsikázás után vonatra szálltunk Goppenstein-ben. (videó visszafelé utazva)
A vonatra felhajtva a kocsiban kell kivárni míg átmegy az alagúton. Jó buli.
A gond csak az hogy meleg volt. Ha felhúztam az ablakot nem lehetett megmaradni bent, ha meg lehúztam iszonyú vonatzaj van. A motort meg nem lehet elindítani hogy menjen a klíma...
Frutingenben a Hotel Landhaus Adler-ben szálltunk meg. Egy igazi falusi "hagyományos" vendégfogadó. A grill éttermük sajnos (vagy szerencsére) még nem volt nyitva, így egy "Flammkuchen" (langaló?) lett a vacsoránk. A helyi sör fenomenális volt és 5,50 CHF.
A grill kínálatában lett volna ló-steak (45 CHF + köret) amit elképzelni se tudtam hogy milyen. Lehet hogy elcsábultam volna. Talán így jobban jártam :-)
Holnap Svájcot átszelve Chamonix-ba megyünk.