Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Újabb állomáshoz érkezett a tuningmentesítés. Marektől sikerült egy garnitúra V6-hoz való gyári rugót szerezni. A hátsókon akadt némi rozsda, de semmi olyasmi, amit egy drótkefe és némi Hammerite ne tudott volna orvosolni. Egy telefon az Alfariumnak: hétfőn tudnak fogadni. Gondoltam, az olajcsere még nem égető, de ha már úgyis szervizbe megyünk, ejtsük meg azt is. (Most nézem, hogy sikerült 7000 kilométert megtenni az előző óta. Még hogy nem kényeztetem az Alfát...)

Eljött a hétfő, nyitás előtt értem a Csurgói útra, Alex pedig összeírta a kívánságaimat - rugók, olaj, szűrők meg még néhány apróság. Délutánra elvileg meglesz.

Nem írom le az egész tortúrát, csak a lényeget: hátul új gátlókra és stabpálcákra is szükség volt, több csavar és tartóelem áldozatul esett az összerohadt alkatrészek szétszedésének, ezeket is pótolni kellett. Az alkatrészbeszerzések és a rengeteg faragás miatt hétfő délután helyett szerdáig vendégszerepelt az autó az Alfariumban, én meg a ráckevei héven. Alexék helyében én kitoltam volna az autót az út szélére, hogy vigyem, ahová akarom, de szerencsére ők nem ilyenek. :)

Amikor ott hagytam a géperejűt, azt is kértem, hogy nézzék át, mi lehet még, amihez rövid időn belül hozzá kell nyúlni. Sajnos nem csalódtam, akadnak ilyenek is. A legsürgősebb a fékbetétek cseréje lesz elöl-hátul, de a hátsó kipufogódob is közeledik a pályafutása végéhez. Elöl két gömbfej is fél lábbal a sírban van. Hab a tortán, hogy közben egy légtömegmérő hibát is dobott az autó. Ezekre hamarosan visszatérek.

Írom inkább a jó híreket: újraaszfaltozták a Weiss Manfréd utca külső sávját, de legalábbis valami csoda folytán járható lett. A végén képes vagyok úgy átmenni a síneken, hogy az autó hátulja nem akar letáncolni a kanyarívről. A munkahelyemnél levő fekvőrendőrökön se akar látványosan elpusztulni az autó. Még a kormányzásba is visszatért az élet. Már el is felejtettem, milyen egy jó 156-os futómű. Még úgy is megérte a csere, hogy az első beüléskor automatikusan nyúltam a magasságállítóhoz, hogy lejjebb engedjem az ülést - de már a padlón volt. :)

A költségeim így alakultak:
Bontott rugók: 20 000 Ft
Drótkefe, ecsetek, Hammerite: 4 800 Ft
Szerviz, olaj, minden egyéb: 160 100 Ft
Az ültetőrugókat eladtam: -25 000 Ft

Kilométeróra állása: 131 808

Már akkor is világított a műszerfalon a kiégett izzóra figyelmeztető jelzés, amikor elhoztam az autót. A rendszámvilágítás fele nem működött. A Selespeeden ilyenkor egy jól irányzott dzsúdóütés a lökhárítóra volt a megoldás, de a V6 nem aljasodott idáig: tényleg az izzó égett ki.

Hetekkel ezelőtt bevásároltam izzókból. Vettem egy pár Tungsram Megalight Plust és egy marék noname T10-et és H6W-t. Az utóbbira most nem volt szükség, de jellemzően akkor nem kapok sehol, amikor nagyon kéne.

Hazafelé kiégett a jobb tompított, ami végre elég okot adott rá, hogy összekoszoljam a kezem. Kicseréltem mindkét tompítottat, hogy akkor már egyformák legyenek, persze a jót eltettem tartaléknak, majd a gyors sikeren felbuzdulva nekiugrottam a hátsó lökhárítonak is. Ez már nem ment olyan könnyen, mint hittem. A rendszámkerettől nem fért ki a lámpa, a keretet nem tudtam levenni a rendszámtól, a rendszám pedig nem jött ki a keret peremétől. Zseniál. Pattintottam, csavaroztam percekig, mire sikerült hozzáférni az izzókhoz. Itt is a jobb volt gyászban, de a bal is el volt már feketedve, így azt is cseréltem. Utána pattintgatás, csavarozás, pattintgatás - és lőn világosság!

Sört nem ittam utána, mert nem volt behűtve. :(

Ezelőtt nem volt bőrbelsős autóm, szóval némi utánajárással kezdtem a műveletet. Az álmoskönyv, a fórumok és a józan paraszti ész a direkt bőrre való glicerines szappan és nyeregápoló kombót adta ki. Nyeregápolóból a Decathlonban kapható Sapo zsírt ajánlották, szóval egy budaörsi Ikea karika közben beugrottunk oda is. Az ifjonc kapott egy (Zöld! Űrhajós! Ufós!) labdát, apa pedig ezeket:

http://www.decathlon.co.hu/glicerines-szappan500ml-spray-id_8220405.html
http://www.decathlon.co.hu/borapolo-zsir-id_8186624.html

Alaposan megfontolva minden lépést - nem vakítok, lustaságból - hetekkel később jutottam el odáig, hogy nekiessek az autónak.

Azzal kezdtem, hogy BMW-s stílusban átálltam a saját parkolóhelyemről két másikra, hogy ki tudjam tárni az összes ajtót, aztán előkaptam egy száraz, mikroszálas kendőt, és áttöröltem vele az összes ülést, könyöklőt és ajtókárpitot, majd egy másikra fújkáltam a szappant, és alaposan végigdörgöltem az egészet újra.

Ezután 2-3 órát hagytam száradni (természetesen ügyeltem arra, hogy egy pillanatra se hagyjam abba a paraszt módon történő parkolást), és arra jutottam, hogy semmi látható változás nem történt. Az ülések nagyja ugyanilyen tiszta volt a művelet előtt is, az elszíneződések meg nem tűntek el. Nem hagytam magam eltántorítani, előkaptam egy újabb kendőt, és elkezdtem belemasszírozni a nyeregápolót az ülésekbe, satöbbibe, de most nem hagytam ki a kormányt és a váltógombot sem. Miután végeztem a zsírral, még egyszer, utoljára végigmentem mindenen egy száraz kendővel is.

Az eredmény: érezhetően puhábbak és kicsit fényesebbek lettek a bőrkárpitok, és egészen kellemes illata lett az Alfának. Megérte a félnapos szívás. :)

Az okosok szerint 2-3 havonta illik megismételni a műveletet, de ha nagyon hideg lesz a tél, inkább várok vele tavaszig.

Majdnem 7 liter Selénia 20k borult bele a V6-ba, új szűrővel és termosztáttal egyetemben. Döbbenetes dolgokra képes azóta az autó. Például be tud melegedni, és nem hűl vissza menet közben.
További jó hír, hogy a gátlóim gyáriak, csak a rövid rugókat kell normálisakra cserélni. Már csak be kéne szerezni őket.
Szamosi szerviz, naná.

Kilométeróra állása: 124 130

A fehér oldalindexekkel nem volt szerencsém, mind a kettőnek letörtem a tartófülét. A gond az, hogy a leszedett feketék közül is csak az egyiknek maradt egyben a füle. Arra jutottam, hogy a legegyszerűbb az lesz, ha rendelek még egy pár indexet. Fehér viszont nem volt, narancssárga lett. Futárra nem volt szükség, át tudtam venni helyben is. Okulva a korábbi hibákból, hibátlan technikával pattintottam őket a helyükre: most mindkét index a saját tartópöckén rögzül (csókoltatom Grétsy tanár urat).

Egyébként ez az igazi tuningmentesítés, ugyanis egy kis kapargatás után kiderült, hogy a feketék eredetileg narancssárgák voltak, nem fehérek. :)

A Szamosi szervizbe jelentkeztem be vezérléscserére. Gondoltam, újonnan vett autónak ennyi jár. A címben már lelőttem a poént, naná, nem az lett belőle.
Hétfőn reggel letettem az autót a szervizben, és elindultam építeni a kapitalizmust. Még délelőtt ért az első telefon: "Elkezdtük szétszedni az autót, de van vele egy kis gond..." Szívroham. "A hosszbordásszíj és a feszítői elég ergyák, rájuk férne egy csere." Kérdeztem árat, kaptam, lepergett előttem az életem. "Ja és a hűtő is szivárog. Igazából csoda, hogy még van benne víz." Ránéztem a Lágymányosi hídra, és elgondolkodtam rajta, hogy mennyire lehet hideg a Duna...

Pár órával később megint csörgött a telefon. (Kinéztem a vasúti hídra is. Éppen jött a Railjet.) "A vezérlés tök új, kár lenne kidobni." Hoppá, újabb matekozás: a rászánt gempából nemcsak új vízpumpára futja, hanem hűtőre és hosszbordásra is. Oké, legyen. Kötelező üröm az örömben, hogy aznap már nem lett kész az autó.

Ma délután mehettem érte (közben épült tovább a kapitalizmus). Hazafelé meg már nem tudtam ellenállni. Volt padló, fordulat, orgazmus, vihogás és boldog káromkodás. Na ez a V6. :)

Kilométeróra állása: 123 301

Történt, hogy két hétig távol voltam az Alfától. Két hét pedig bőven elég arra, hogy egy amúgy sem valami acélos akkumulátor megnyekkenjen. Hát megnyekkent.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egy szomszéd az off autóján mókolt valamit, vagyis meg tudtam kérdezni, hogy van-e bikakábele. Odagurult az offal az Alfa mellé, összekötötte az akksikat - és nem történt semmi. Egy nyomorult visszajelző se gyulladt ki a műszerfalon. Az egyszeri szomszéd ilyenkor tárná szét a kezét és biztosítana a sajnálatáról, de nem az én szomszédom! Kikapta a saját akksiját az offból, és beletette az olaszba. Pöcc röff. Nem, itt sem köszönt el. Miután visszatettük az akksiját az ő gépébe, elvitt új akksiért, hazahozott vele, még az Alfába is betette. Ilyen szomszédok teremnek erre. :)
74 amperórás Exide-ra esett a választásom. Nem is baj, hogy még a tél előtt túlestünk ezen.
Ja hogy a tanulság? Az is van: Soha, de soha ne hagyd égve a belső világítást. Főleg rossz akksival. Főleg két hétig. Ennyi.

Az előző tulaj csodálatos feketére festette az oldalindexeket. Mondanom sem kell, menniük kellett. A bontott áruknál valamivel olcsóbban (az értékükhőz képest marha drága futárral) lőttem egy pár új, fehér indexet.

Ennyivel nem úsztam meg a tuningirtást. Egy meglehetősen ronda Pioneer fejegységet is gyárira akarok cserélni. Nem érdekel, milyen hangja van, ehhez is csak egyszer nyúltam: amikor kikapcsoltam a próbaúton. Ráadásul ültetve is van szerencsétlen autó, szóval egy garnitúra ültetőrugó (és ha végképp nincs szerencsém, gátló) helyére is gyárit vagy annak megfelelőt szeretnék.

Ja igen, volt nulladik menet is. A kereskedésben még 17-es felnik voltak az gépen, de már 16-os gyárikon hoztam el. :)

Százéves Pirelliken hoztam haza tegnap az autót. Nem volt meglepetés, szóval már tervben is volt egy azonnali gumicsere. A Selespeeddel elmentek a nyári papucsok, új garnitúrára meg nincs keret, így a télieket tetettem fel. Úgyis letámasztom a vasat két hétre. Mire hazajövök, és elkezdem rendesen használni, éppen gumicsereszezon lesz.

Óriási előrelátással egy bontatlan pár ablaktörlőlapátot is odaadtam a régi Alfa mellé. Naná, hogy az újra is azonnal kellett. Valeót vettem, mert az volt a boltban. Ha már ott jártam, egy flakon szélvédőmosó is beleesett a kosárba.

Kilométeróra állása: 122 950
Ebből vagy 120 az én művem. :)

Még nem fogtam fel. Talán majd holnap. V6 tulaj vagyok. Asszem.