Blog >> 156
330 000 km
Március elején - az "üzemanyagfolyásos" mizériát követő szombaton - nekiláttam a már szokásosnak nevezhető tavaszi teendőimnek. Kicseréltem a légszűrőbetétet, a pollenszűrőt, valamint kifertőtlenítettem és ellenőriztettem a gázmennyiséget a klímában (kellett bele 200 gramm, mert csak 300 jött le az 500 helyett).
Pár héttel később, a hónap végén emelőre került az autó. A terv az volt, hogy visszacserélem a nyári kerekeket, s kezelem a fenéklemez télen bekövetkezett - előzetesen apró kis felületi rozsdaként azonosított - elváltozását. Nem mondom, hogy az várt amire számítottam, hisz észrevettem, hogy a hátsó fékbetétek már kis híján vason vannak, s a fenéklemezen is (igaz nem ott ahol előzőleg vártam, hanem egy, a legelső alkalommal még más módszerrel javított helyen) találtam egy hüvelykujjnyi lukat.
A sajnos már szokásosnak mondható munkafolyamat következett - csiszolás, Brunox, tömítőmassza, fólia, tömítőmassza, alvázvédő - de azokon a helyeken ahol már így javítottam, egészen jól tartja magát. Továbbra sem vagyok rá büszke, de csak kis felületen, és a karosszéria merevségét nem befolyásoló helyeken alkalmaztam a módszert (küszöbök, tartóelemek, és a fenéklemez nagy része szerencsére épek), ott is leginkább csak amiatt, hogy ne ázzon alulról a beltér.
Végül április elején leműszakizott, és kapott hátra egy garnitúra Textar fékbetétet, valamint hogy teljes legyen a szerviz (az üzemanyagszűrőt szintén márciusban már cseréltem), lecserélték a motorolajat és az olajszűrőt is. Ez utóbbi maradt Bosch, de az olajban változás történt. Az évek óta használt Mobil helyett most az 5W-40-es Total Quartz 9000 Energy-re esett a választásom - eddig minden munkahelyemen Total kenőanyagokat használtunk, soha nem volt semmi panasz, így remélem az Alfának is megfelel.
Műszakilag most kimagaslóan jó állapotnak örvend a 156-os, futóműve egyelőre hangtalan és feszes (kopp-kopp), fékei szinte újak elöl hátul, s az ülésfűtést valamint a leszigetelt tetőablakot leszámítva minden hibátlanul működik benne. Anno csak átmeneti megoldásnak indult, de lassan új rekorder lehet belőle. Ma már több, mint két éve megvan, ami eddigi kilenc autóm közül csak az E36-osnak és Puntónak sikerült - utóbbinak is csak úgy, hogy a nyarakat leszámítva végig garázsban pihent, s mindig volt mellette egy "első számú" járművem is.
Gyerek mellett már nem csapong úgy az ember, de pont emiatt egyre nyilvánvalóbb az is, hogy kelleni fog valami praktikusabb, fiatalabb, kevesebb törődést igénylő járgány. Két évet még biztosan kaptam, hogy megálmodjam a helyes irányt, ugyanakkor a rajongás biztosan megmarad az öreg Sportwagon irányába...
Holnap lesz két éve, hogy Veszprémben megvettem a 156-ost. Akkor 293 000-nél, most 328 000km-nél mutat kicsivel kevesebbet az órája, ami 35 000 megtett kilométert jelent. Ez kicsit kevesebb, mint amennyit átlagosan menni szoktam, de így kisgyerek mellett azért nem ülök folyton az autóban.
Ezalatt teljesen rácáfolt minden olasz autós sztereotípiára (a fenéklemez is csak leginkább a beázó tetőablak és a nem törődöm előző tulajdonos kombinációja miatt olyan amilyen), semmivel sem rosszabb egyik előző autómnál sem, pedig ő már a kilencedik a sorban. Ami eddig előfordult, az inkább csak a kopó fogyó alkatrészek cseréje, valamint apróbb, a korral járó bosszantó apróságok. Ez utóbbiak közé sorolom a pénteki esetünket is, mikor hazaérve a parkolóban egyszerűen leállt a motor. Meg is lepődtem, hogy lefulladtam volna, de indítózásra csak az önindító szorgos tekerése volt a válasz, a motor nem indult be. A harmadik kísérlet közben gázolajszag csapta meg az orromat. Motorháztető felnyit, gázolajszag még erősebb, majd ahogy közelebb hajoltam majdnem be is estem a motortérbe, mert cipőm talpa megcsúszott az akkor már elég termetes üzemanyagtócsában.
A forrását is elég hamar sikerült megtalálnom, hisz az üzemanyagszűrőtől a nagynyomású szivattyúra tartó csőnek szabadon lifegett a szivattyú felőli vége. Gyorsan visszadugtam, így már újra indítható volt az autó, odébb tudtam vele állni. Bíztam benne, hogy csak egy új bilincs kell a régi helyett, de sajnos maga cső sem volt már a helyzet magaslatán, s hirtelen nem is találtam helyette megfelelő cseredarabot. Végül egy új bilinccsel visszatettem a régit - gondolván a hiba már megvan, s majd reggel kicserélem a csövet is - de hazafelé erősebb gyorsításra egyszer megállt, többször pedig hibalámpát gyújtott, és visszavette a teljesítményt.
Ilyenkor ha leállítottam, nehezen is indult, többször rá kellett adni a gyújtást, hogy felnyomja a tankszivattyú a rendszert. Szombat reggel találtam a garázsban egy megfelelő csődarabot, melynek most mindkét végét AWAB bilinccsel rögzítettem, de az első intenzív gyorsításnál - igaz már csak 3000-es fordulat fölött (előtte bőven 2500-nál is csinálta) - újra hibalámpa volt az autó válasza. Reméltem, hogy nem komoly a baj, s csak valahova levegő került, melyben a diagnosztika is megerősített, ugyanis a P0191-es hibakód utalhat alacsony üzemanyagnyomásra (a szenzor hibáját első körben kizártam, hisz annak eddig sem volt semmi baja). Aztán ha már úgyis itt matattam, volt kollégám tanácsára kicseréltem az üzemanyagszűrőt is egy újra - ez utóbbit az összes szükséges szervizanyaggal együtt már rég megvettem a 330 000km-es szervizhez - azon a hátralevő kétezer kilométeren már nem múlik semmi. Ezt követően helyreállt a rend, hála Istennek újra minden a régi, az autó tökéletesen üzemel.
Aztán ha már volt lehetőségem, alaposabban is ránéztem az aljára, hogy így a tél végéhez közeledve mennyire viselte meg a sós latyak a fenéklemezt, de egy kisebb tenyérnyi helyet leszámítva, ahol kezd átütni a rozsda meglepően állta a sarat az Alfa.
Megkocogtattam, itt még fém van, első blikkre nem akar átszakadni sehol, így műszaki előtt kicsit megtisztítom drótkoronggal, kicsiszolom ahol kell, s kap ide egy friss réteg tömítőt és alvázvédőt. Abszolút meg vagyok elégedve vele, hogy így bírta a telet a kaszni. Ez csak megerősített abban, hogy van még közös jövőnk az Alfával...
Nem akartam külön posztot írni emiatt, de ha nem jön közbe semmi váratlan esemény, akkor valamikor április környékén kellene billentyűzetet ragadjak, ami miatt kicsit torzulna az időrendiség és a tér idő kontinuum a blogon, így egyszerűbb ha pár sorban összefoglalom a történéseket.
Már karácsony előtt feltűnt, hogy laposabb a jobb első kerekem, így első körben rápumpáltam, s vártam, hogy újra leenged-e, s ha igen, mennyi idő alatt teszi mindezt. Január első hetében szúrt szemet, hogy ismét leengedett, s szerencsémre úgy is állt a kerék, hogy észrevettem a bordák közt megbúvó rozsdás szöget. Lassú defekt volt, így ismét rápumpáltam, majd pár napra rá kijavíttattam a hibát.
Visszaszerelés előtt felcsiszolták a felni peremét, s merítőkádban ellenőrizték a szivárgást, de most abszolút nem enged. Aztán (csak mert még eszemben van, pedig ilyen apróságokat nem szoktam a blogba leírni) örülhetnek a "szarolaszozók", túl vagyunk egy nagyon komoly elektromos meghibásodáson is - igen, kiégett a jobb első H7-es tompított izzó. Szerencsére még akadt elfekvőben a garázsban, így pikk-pakk ki is cseréltem (ezen még nem kell sem a lökhárítót levenni, sem a lámpákat kivenni)...
Aztán kedden reggel volt kollégám elvitte, majd vissza is hozta az autót, csak közben kicserélték a két belső stabszilentet. Kár volt eddig húznom a dolgot, tényleg ezek csinálták a fesztivált, azóta egy apró zörej sincs a futómű felől, így apránként összeérett az is. Most legszívesebben ki se szállnék belőle, annyira jó, hogy végre csendben teszi a dolgát. Szeretném hinni, hogy ez most egy darabig így is marad...
#1 - Előkészületek. Autóvásárlás: benne van a férfiagyat stimuláló Top3-ban.
Életem első új autóját 18 évvel ezelőtt vettem. Az Alfa 156 megjelenésekor mindentől különbözött amit megszokhattunk. A C oszlopba rejtett hátsó kilincsek, a csőműszerek függőleges alsó állással, a gömbölyű karosszéria megannyi trükkös íveivel, jól megkülönböztethetővé tette minden mástól.
18 év után még mindig ugyanolyan egyedi és formája egyre klasszikusabbá válik. Az idő viszont nem múlik el nyomtalanul, évente 6 számjegyű összeget költeni az autó mindenféle szervizelésére nem jó móka, pedig ezek igazából csak a megelőző karbantartások. Megszületett az igény: egy új járgány vált szükségessé.
Milyen legyen? Újra Alfa Romeo? Lássuk mit kínál ma a márka: Giulia, Stelvio. OK, nézzük a 156-hoz leginkább hasonlítható Giulia-t. Köszönet az Olasz Autók Házának, sikerült egy hétvégére megkapnom álmaim leendő autóját! Ugyanolyan dögös forma mint a 156, beülve azonnal magához ölel. Azt súgja: megérkeztél, ne menj máshová! És tényleg minden a helyén van. Az üléspozíció tökéletes, minden kézre esik, könyörög az elindulásért! OK, menjünk! Húúúú, ez nagyon megy! Jobban is mint gondolná az ember! Kanyarodik, mint egy gokart és a fékek is rendben vannak! A radaros adaptív tempomat is nagyon jól működik. A dobogókői szerpentinen az automata vészfékasszisztens csipogott be és fékezte az autót majdnem állóra még mielőtt feleszméltem hogy mi is történik előttem. A motor/kipufogó páros hangja hidegen csúnyácska, de bemelegedve igazi énekes! A H/K hifi nagyon szépen szól! Pendrájvról nagyon szépen játsza az mp3-akat, sőt a 24/96 Flac fájlokkal metaadatokkal és albumborítókkal is elboldogul!!!
És most hogy ilyen jól megy és szépen szól, nézzünk körbe mennyire praktikus az autó. Alfás körökben ne emlegessük a pohártartó kifejezést az autóval egy kontextusban, de azért csak nézzük meg, mit kínál a Giulia: pohártartók vannak, de gyakorlatilag használhatatlanok! Az ajtópanelben található rekeszekbe nem fér palack (még egy 3dl-es se), a középkonzol pohártartójába pedig nem szívesen raknék apróbb cuccokon kívül semmit, a palackok (max 0.5l) beletakarnak a klímapanelbe. A könyöklő alatti rekeszt csak álló helyzetben érdemes felnyitni, ez menetközben az ember anatómiai felépítéséből adódóan lehetetlen... Miután a menetteljesítménytől alélten végül megállunk valahol és parkolóhelyet keresnénk, jönnek a további gondok: az autó nagy. Hosszú és széles. Sebaj, vannak parkolóradarok és tolatókamera is. De várjunk csak: valami elromlott a tolatókamerában? Mi ez a homályos, kisfelbontású torz kép? Ja, ez ilyen! Szűkebb mélygarázsba bemenni szintén nem élményautózás: a szűkebb kanyarokat nem biztos hogy elsőre meg lehet csinálni (ez biztos csak az én bénaságom) és teljesen kitekert kormánynál az első kerekek "pattognak" az úton, az alacsony peremmagasságú gumik miatt pedig állandó a félelem hogy mikor ütjük meg a felniket. A csomagtartó méretes, de a szűk nyílása miatt nagyobb cuccokat nem lehet betenni (Hello 156).
A Giulia fogyasztását tekintve kettős életet él. Hajtva akár 15 litert is megitathatunk vele, kímélve akár 4-5 literrel is beérheti 100km-enként. Mindkét érték saját tapasztalat. Végső teszt: vajon befér-e a garázsba? A Giulia 20cm-el hosszabb mint a 156, tehát jó eséllyel lehet neki ennyi helyet szorítani. Viszont jóval szélesebb!!! Végül a bejáratnál szűkösen, de befért a garázsba. Beállva már több a hely, az ajtót is kényelmesen ki lehet nyitni.
Összességében vegyes érzelmekkel adtam vissza az autót. Az autó gyönyörű, hajtáslánca, vezetési élménye első osztályú! Hiába a "kellemetlenségek", ez az autó még így is kéne!
De ne elégedjünk meg ennyivel! Nézzünk körbe, hogy milyen alternatívát kínálnak egyéb gyártók. Kontrollként vagy megerősítenek döntésünk helyességéről, vagy rámutatnak hogy nem csak az Alfa Romeo tud autót gyártani. Legvégén pedig a tapasztalatok összevetése, pénzügyi kalkuláció, kiválasztás és megrendelés!
Folyt köv...
Tegnap levizsgázott szépen. Csont nélkül 17 évesen. Kézifékkötelet kellett előtte cserélni mert lógott. Soha semmi gondja nem volt a vizsgák során(12 éve van a családban). Ez volt az első, hogy előtte valamihez hozzá kellett nyúlni. Ennél nagyobb baja soha ne legyen. :) És jövőre már nagykorú lesz a drága. :)
325 000 km
...mármint abba a bizonyos ürülékbe, azt a bizonyos rögzítőelemet. És az igazat megvallva ez is csak féligazság. Mert mi a helyzet a "szarolasszal"? Tulajdonképp semmi - augusztus eleje óta poszt sem született, s akkor sem azért ragadtam billentyűzetet, mert baja volt - hisz sokak számára biztos meglepő, de amolyan "tanken fahren" jelleggel, szinte hiba nélkül üzemel az Alfa.
Azért csak szinte, mert vásárlás óta másodízben produkált egy "valódi elromlást" (számomra a TMK, a kopó fogyó alkatrészek, valamint a már vásárláskor is ismert hibák nem tartoznak ide). Ahogy egyre korábban sötétedett, feltűnt, hogy baromira nem akarnak figyelni rám, amikor tolatok ki valahonnan, ami működő tolatólámpák nélkül, nem is volt elvárható. Mivel az izzók, és a biztosíték jó volt, nem maradt más hátra, mint ezerpárszáz forintért venni egy új tolatólámpa kapcsolót, amit relatíve könnyedén ki is cseréltem. A kábelcsatlakozó sem volt a helyzet magaslatán, azt kollégám javította meg.
Fény gyúlt az éjszakában, azóta újra tökéletesen működik minden. Lassan már egy éve, hogy szereztem két új első lengéscsillapítót (tudom nem egy top márka, de amennyit fizettem érte annyit bőven megért), hozzájuk tartozó toronyszilenteket, valamint két első TRW stabpálcát, mert pár csendesebb hónapot követően valami mindig megszólal az első futóműben.
Lassan már kezdem megszokni - így tulajdonképp türelemre is tanít az Alfa, hisz a régi énem már rég agyfaszt kapott volna ettől - hogy többet használom finoman kopogó futóművel, mint néma csendben. Mivel már szinte minden volt legalább egyszer cserélve az első futóműben, s csak a lengéscsillapítókhoz nem nyúltunk eddig, azt gondoltam, hogy ezek kopoghatnak hőmérséklet függvényében hol jobban, hol kevésbé.
A héten le tudtam tenni az autót egy napra, így ki is lettek cserélve - s bár csökkentek a zajok - de nem hozta a várt eredményt. Csütörtökön a kerékcsere alkalmával (ismét az autóval kapott négy komplett kerék került fel a 2015-ös Nokianokkal) egy kis segítséggel kicseréltem a stabpálcákat is, de nem volt semmi baja a régieknek sem. Sebaj, ismét újak ezek is.
Szerelgettük kicsit itt, kicsit ott, de a probléma gyökere valahol máshol lehet - arra gondolok, hogy a belső stabszilentek kezdik újfent megadni magukat (vagy maga a rúd kopott már meg annyira a több, mint 300 ezer kilométer alatt, hogy hamar kinyúlósodik rajta az új szilent) de azok egyelőre még biztosan maradnak. Ha nem muszáj, akkor a tavasszal esedékes műszaki vizsgáig már nem áll szándékomban hozzányúlni. Elzörög ez még így a télen, aztán majd úgyis meglátjuk...
Néhány dolog, ami idén történt az autóval.
Tavasz végén, nyár elején új fényezést kapott az első lökhárító és a motorháztető. A lökhárítóba vettem új műanyag rácsot meg még néhány apróság kb 200.000 Ft
Igényeltem rá matrica rendszámot, fóliással fel is ragasztattam. 12.000 Ft
Megdöglött a jobb oldali lámpa vezérlője, Trencsiknél sikerült vennem egy bontottat meg még néhány apróságot, 45.000 Ft
A hosszbordás szíjnál oda volt a feszítő és vezető görgő, cserélve lettek gyárira, szíj vissza ment a régi. 28.000 Ft
Ki lett cserélve a jobb oldali kormány összekötő gumiharang. Kb. 5.000 Ft
Kapott egy futómű állítást, klíma töltést. 8.000 Ft, 14.000 Ft
Szatyitól sikerült vennem egy elég jó állapotú alig használt bőr kormányt, ez is beszerelésre került. 18.000 Ft
A csomagtérajtó átvezetőnél eltöredezett a kábel, a csomagtér ajtót folyamatosan nyitottnak találta. Ezt magam javítottam meg. 0 Ft
Alfacityben a Hegyaljánál találtam komplett gyári új hátsó emblémát. Ritka mint a fehér holló. Kb. 11.000 Ft
A bal hátsó féklámpa hol világított, hol nem, Csöri javította a foglalatot. Beszerelte a hátsó emblémát, rendelt hozzá 2 db leszakadó fejű csavart és 2 db kupakot a csavarokra. Rendeltettem vele 20 db kerékcsavart, a téli szettemhez, mivel a régiek elég rozsdásak. 35.000 Ft
Beszereztem még néhány gyári új alkatrészt tartalékba, vagy mert már nem sokáig lehet kapni őket, amik a következők:
- 2 db hátsó vízlehúzó (régebben vettem Elaforgtól, kb 15.000 FT)
- 2 db ködlámpa (Trencsiktől, 10.000 Ft)
- ablakmosó tartály szivattyúkkal együtt (Trencsiktől, 25.000 Ft)
- új légszűrőház (Trencsiktől, 25.000 Ft)
- patentek az első lámpákhoz és a díszrácsokhoz, néhány bilincs a motortérbe (10.000 Ft)
- 2 db díszrács a pajzs mellé (utolsó darabok, Elaforgtól 15.000 Ft)
- fényszórómosóhoz elosztót szeleppel (Elaforgtól, 9.500 Ft)
- 2 db műanyag az első doblemezek mellé (Elaforgtól, kb. 20.000 Ft)
- Tackrytól xenon lámpa alkatrészek (12.000 Ft)
- 2 db bontott gyári xenon lámpa trafóval, vezérlővel (80.000 Ft)
Pár dolgot pedig eladtam, régi xenon lámpák, néhány lámpa alkatrész, Walker kipufogódob és Bosal kipufogócső. (kb. -100.000 Ft)
Eljött végre nap amikor oda került az autó hogy zero emmisio-s lett.
Motor kint és megy a matek....
két féle variáció van komplett felujitás esetleges főtengely melóval együtt avagy egy nagyon brutálisan jó állapotú kevés km-es motor. Az előbbit terveztem/terveztük eredetileg de sajnos akárhogy is nézzük egy nem gyári motort hiába felujitott stb 2.3 barral nem lesz jó megfújni mert szétesik. Sajnos nem mindegy hogy 175 ló vagy majdnem 300, így végül egy 130 ezer km-es motort kapott Érdről (ha üzembiztosan hosszú távon jó lesz akkor ezuton is lávcsi nekik).
Közben megvettem hozzá a coolert amit érdekes lesz felrakni mert nem kicsi de legalább jó nagy. Mankyval beszéltük hogy legyen átmenő vagy egyoldalas. Igazából az akkori beszélgetés alkalmával azt beszéltük talán jobb lesz az egyoldalas, de ez azóta is kétséges :D Viszont ez megvan, ez lesz benne és később minden kiderül.
A turbót is Ákos figyelmességének köszönhetem, mert nyitott szemmel járt és így jutottam hozzá egy brutál jó állapotú 88 ezer km-es f01 750D-ből származó 2260v-hez egy 100asért. Aji volt
Közben haladtam a fék ügyben is és elvetettem a 159 féket mert nyűgösebb sztori lett volna mint a 66nyereg+330nál. A 159 nyerget eladtam(-35E) egy barátomnak mert hát az 1.9 ákosféle jtd se megy szarul és azzal is meg kell tudni állni, én viszont egy másik barátom sajnálatos balesetén profitálok mert az övébe levő komplettet konzollal együtt (70E)átveszem így csak lecsavar felcsavar.
