Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo k?z?ss?g

Veszprémben volt jelenésem, gimnáziumi osztálytalálkozó. Kicsit háttérbe szorult a V6 ebben a szezonban, valahogy mindig az öreg GTV felé billent a mérleg.
Most kapott egy lehetőséget a gyönyörű bódéba épített kis hatos busso a kilencvenes évek autótechnikájával.
A délelőtt alkalmas volt egy kisebb bakonyi bejárásra, alfistarg78 barátom is csatlakozott Kecskemétről.

Korán indultunk, hogy legyen idő teljesíteni a tervezett útvonalat. Az 52-est kihagytuk, az egy rettenet, inkább egy 20-assal hosszabban, Izsák, Csengőd, Akasztón keresztül mentünk. Csak Solt előtt van úthiba és forgalom. Reggeli Solton a Kurta Kocsmában. Cecéig sokan nyüzsögtek az úton, ez várható volt 9 óra környékén. A 63-ason Székesfehérvárig, majd Bodajk, Szápár. Tés felé a szerpentint megnéztük háromszor, sajnos egyben nem tudtuk a 3-4km-t megtenni. Majd Tés-Bakonynána-Alsópere-Olaszfalu-Zirc, ez szerencsére elég nyugodt volt. Zirc-Bakonybél, egészen a Hubertlaki-tó bejáratáig, ahol megfordultunk. Ezen a részen mindenki is élvezte az utolsó nyári napot ebben a szezonban. Azért megtaláltuk a módját egy kis élvezetes autózásnak.
Hárskút-Nagyvázsony. Utána egyedül folytattam az utat Dörgicse-Pécsely-Balatonfüred-Tihany-Balatonfüredre. Pécsely előtt a Kakas-hegyről a balosok lefelé és utána öregapám birtoka előtti egyenes szakasz emlékezetes volt most is és nem csak azért mert ott tanultam meg motorozni. Füreden első sorból nézhettem a szüreti felvonulást majd negyed óráig. Kicsit késésben voltam már, onnan fél perc a szüleim háza.
A szombat nyüzsgős errefelé, hétköznap érdemesebb lehet menni.
Másnap haza, Dunaföldvár-Akasztó-Izsák-Kmét.

Az autó remek, mint mindig, csak tartsa az ember észben melyik fokozatban van, forogni szeret, menni nagyon akar. Foglalkoztam a pedálkezeléssel, fékezéssel. Alapvetően itt csak a fordulatszám szinkronizálásra kell a gázfröccs, nem kell duplakuplung, kicsit más az időzítés, és bátrabban is kell a gázba rúgni, egyrészt lassabban ugrik a fordulat, másrészt hamarabb kifogy a lendülete (perdülete) mint az öreg nordnál. Ennél az autónál sarok talppal kell gázra pöccinteni, a 105-ösnél inkább a lábfej oldalával. Idővel előjöttek az idegpályák emlékei, újra belejöttem. Párszor kipróbáltam a jobbról ballábra fékátvételt, néha az is kellhet, jó ha megvan az is a kelléktárban. Továbbra is egy kellemetlenséggel szembesülök, hogy erős gyorsításnál vacakabb úton nagyon kóvályog az autó, hiába raktam vissza a gyári ET-s 16”-os kerekét. Nyilván az elsőkerekesség az alapvető oka, de nem tartom kizártnak, hogy az ültelés tovább rontja ezt a tulajdonságát. (Az alap 159-ből elég jól kigyomlálták ezt.) A rövid felső lengőkar nagyon progresszíven küldi negatívba a kerékdőlést, növeli az utánfutást, viheti a talppontot, az meg növelheti az elkormányzási hajlandóságot. Érdekelne milyen lehet gyári állapotában. Lassan visszakanyarodok oda, hogy csak egy tuning kell erre az autóra, a szolid sportkipufogó. (korábban a szárnyat, meg a 8”-os kereket félretettem már) Ez a kipufogó egyébként olyan, hogy 100-nál lehúzott ablaknál már szinte nem is hallani semmit a motorból, a hajtáslánc meg olyan selymes, alig érzékelem hol állunk éppen. Az öreg GTV-t nyáron lehúzott ablaknál is tudja az ember követni, a vibráció, motorhang jobban segít, nincs olyan hogy kis bambulás és elfelejtek visszakapcsolni. Érdekes volt még tovább ízlelgetni az első és hátsó hajtás adta különbségeket. A lényeg, hogy a 105-ös közel hatvan éves technikája alacsonyabb sebességnél adja az összességében markánsabb impulzusokat, ezért vidéki utakon autózásra nekem nagyobb élmény, továbbra is a szívemhez közelebb áll.
Nagyszerű autók.

Mindösszesen 629.2 km.
205139km

kép1 erőgyűjtés a tési emelkedő előtt
kép2 nyárvégi gesztenyefasor Alsóperéből
kép3 füredi Szüreti Fesztivál

Lehetőségem támadt egy nagyobbacska fordulóra.

Lehetne több kanyar és hullámvasút. Az útminőség végig elég vagy nagyon jó, kivéve Solt és Fülöpszállás előtt pár kilométeren.

Szépen ment, ahogy kell.

Kmét-Páhi-Csengőd-Akasztó-Solt-Harta-Dunatetétlen-Akasztó-Csengőd-Fülöpszállás-Kisizsák-Izsák-Kmét

160km

kép Fülöpszállás és Kisizsák közötti fasor alatt

A kecskeméti határban.
~30km

A Kisfityó műszaki nélkül, az éves sátortáborozáshoz a fuvart a V6 biztosította.

Kmét-Vadkerti-tó-Kmét

Szombatra esett most a választás. A nyár lassan elmúlik, hűvösebb az idő.

Szerdán este már legördítettem a ponyvát a kis zöld autóról, igen, megvan még, klassz kis járgány. Fokozódott a hangulat. Beleszagoltam a kabinba, lepörgött pár emlék a közelmúltból. Másnap átnéztem, felfújtam a kerekeket, folyadékszintek, egyebek.

A nap már csak tizenkét és fél órát van fenn, így egy kora reggeli indulás mellett döntöttem. Mikor ébredtem, azzal egy időben hallottam az esőt kopogni a párkányon. Az egész országban csak itt esett. Össze is szedtem pár százast, mondván majd Egerben lemosom (elfelejtettem). Negyed hatkor sikerült a benzinkúttól indulni. Pirkadatkor már Törtelnél jártam, még egy búcsú zápor bekapcsoltatta velem az ablaktörlőt. Újak a lapátok, egész jól kiláttam a kétzsebkendőnyi részen. Közben azon járt az eszem, hogy a vadak ilyenkor visszahúzódnak vajon vagy nekik nem történt semmi. Fél percen belül láttam egy őzet.

Egy komoly motoros raj húzott fel a Bükkbe, én folytattam utam Szarvaskő felé. Elég nagy volt a nyüzsgés, de Mónosbél után kitisztult minden. Szokás szerint Balatonnál következett egy kis ráhangolódás az autóra. Megvan, tán kicsit sok is, mentem is tovább Ózdra hat kis keleti csúszós oldali oda-vissza után. Mi ez a rohadt benzinszag? Telelocsoltam a csomagtartót, meg foltos az autó oldala. Megvan, ha pont a másik oldalról zárom a sapkát, akkor tömít rendesen is. Akkor így. Még mindig tanulok valamit az autóval kapcsolatban.

Lévárt, Deresk, Kövi, Rákos. A vigyor végig ott maradt, szerencse, hogy van szélvédő, mert különben úgy járok mint az egyszeri motoros. Ez a hullámvasút, nagyszerű ívekkel remek terepe ennek az autónak. Javarészt négyeses, gyakran hármas, párszor ötösben érdemes menni.

Majd Nyustya felé kanyarodtam. Legutóbb ez a rész volt a legemlékezetesebb, ezért kezdtem itt, de most valahogy soknak éreztem az úthibát. A Nyustya felöli felén azért egész jót lehet menni. A gumi most sem szerette. Egy autót sem láttam talán. Nyustyán megfordultam.

Szirk-Turcsok hibátlan, Lubény, Jolsva, Sebespatak, Rozsnyó. Majd fel a hegyre Krasznahorkaváraljától. Felfelé nagyon bejött, a jobbosokat szinte a bója érintésével kellett venni, hátha jön valaki szemben, elég szűk az út. A hágón túl durván lejt, van öt-hat visszafordító, durrogás, visszakettő. Pár helyen volt „közönség” is. Szomolnok-Stósz is remek, változatos kanyarokkal a nagy erdőben át a hegyen, számos visszafordítóval egészen a négyeses részekig. El is határoztam, hogy miután visszamegyek Rozsnyóra tankolni, ezt a vonalat újra be kell futni. Ekkor már igen hiányzott az ebéd, de nem találtam alkalmas helyet. Így az oda-vissza lement ebéd nélkül.

Úgy láttam, hogy Szepespatak felé nem érdemes menni, legutóbb sokan aggattak arrafelé, meg elég hosszú is. Inkább Rozsnyó-Veszverés-Nyilas útvonalat választottam. Pont belenyúltam, rallyverseny volt a hegyen, lezárták a szerpentines részt, meg kellett fordulnom. Jöttek lefelé a 130-as Skodák, mentek velem Jolsva irányában. Durván rövid áttételezésű versenygépek. Bíztam benne, hogy nem Turcsokra igyekeznek, szerencsére Dobsina felé tartottak, én meg nyomtam vidáman egy kövér gázt a henckói elágazásnál balra fel a hegynek, Jolsvának.

Turcsok-Szirk nem hazudik, klasszul vettem a kanyarokat, a technika szépen dolgozott a kezem alatt, gördülékenyen, de tempósan, elégedett voltam.

Zeleznik előtt végre találtam egy pihenőhelyet. Uzsonna-ebédeltem egyet, gyors helyzetjelentés a másnapi túrázóknak. Talán majd ők is mesélnek, milyen a Q-kal errefelé.

Nem álltam rosszul az idővel, belefért még a Rákos-Kövi-Deresk kétszer. Fáradtabb voltam mint reggel, volt már kanyar aznap bőven, a vigyor mosolyra változott, de nem tudtam volna úgy itthagyni Gömört, hogy ne menjek még egy ráadás kört.

Hazafelé a „vizsga” Balatonnál felfelé jól sikerült, gördülékeny, harmadikas, ballábas fékpöcköléssel, visszafordítók kettőben. Régebben az alján is kettesben erőltettem.

Lehetetlen megunni ezt a kis járgányt, az egész autó a vezetőülés, vezetés élménye köré készült. Ha meg kiszállok és ránézek, akkor is egy remekmű. A hatvanas évek autós esszenciája benne van. Gépészkedés, gázfröccsök, a rekedt, érces hangja, a motorfék-hörgés. Egyszerűen nagyszerű. Őrület.

851km húzós, csak a három rátankoláskor és uzsonnakor állt a motor

37499km

kép1 pirkadatkor Törtel és a zápor előtt
kép2 Dénes felett
kép3 ugyanott
kép4 Csíkszentkirály ajándéka Krasznahorkaváraljának
kép5 Stósz és Szomolnok között már a hágón túl
kép6 ugyanott
kép7 uzsonnázóhely Zelezniknél
kép8 alkonyat Tenk után

Kicsit megmozgattam Ágasegyháza felé naplementekor.

Visszafelé a meleg olaj már engedte, hogy picit megkergessem. Őrület ez a masina.

35km

Készült egy remek cikk az autóról. Jók a képek is.

https://vgm.hu/exkluziv/alfa-romeo-1750-gtv-mk1-a-megvalosult-alom/

Nem kerestem az alkalmat, de nem álltam ellen. Némi áldozatot kívánt az ügy, mert már ACity után képződőtt egy új, masszív rovarhulla réteg az autó elején. Sajnáltam letakarítani...

Kmét-Dföldvár-Bfüred-

Veszprém-Szentgotthárd
Szentgotthárd-Csákánydoroszló-Veszprém-Palóznak-

Bfüred-Dföldvár-Kmét
677km
295520km

1577km

Gyújtásállítás. A megszakítóhézag 30 század alatt volt, 35 körülire beigazítottam. Statikus gyújtást is a helyére tettem. Dinamikust nem szoktam nézni, 5500-nál nem szeretek a motor és a hűtőventilátor felett hajolgatni. Egyszer jó lenne kiásni a Bosch JF4 elosztó karakterisztikáját a netről és bemérni nem csak max. fordulat közelében.
Vezérműlánc feszítőn is állítottam, ami csak annyi, hogy a rögzítő felold, rugó feszít amennyit kell, rögzít.
Lassan rá kellene nézni a szelephézagokra is.
Olajból kb. 3 decit füstölt el a legutóbbi túra közel 1000km-es nyúzása során, szerintem ez rendben van egy ilyen motornál.
Rövid próbakör. Mindig élmény vezetni. A legnagyobb.
Nem mondanám, hogy érezhető bármi változás, de legalább tudom, hogy rendben van.