Az autó vásárlásakor 15 ekm-es éves futásteljesítménnyel számoltam. De valahogy ezt a távot már októberben elértem. Bitang jó hajtani ezt az autót.
Bp. Pannónia utca, Pappas. Bemehettem, néztem, kérdeztem, élmény volt. Olajcsere és fényszóró szoftver frissítés.
15841 km
Október 2-án kigyulladt a töltés hiányát jelző lámpa. Ajaj...
Ez a generátor sokat látott már. 2x foglalkoztam vele, de 260 ekm után mondhatni ideje volt.
Sebaj, van egy bontott 160 ekm-t futott generátorom. Rendbeteszem és mehet is fel. Elkezdtem szétszedni, egy csavar bele is tört a 4-ből. Ez még nem lenne akkora baj, de sajnos az állórész tekercselésén 2 helyen korrózió alakult ki és az egyik olyan súlyos volt, hogy a rézhuzal teljesen elporladt a vasmag tövénél. Ez baj.
Na akkor nézek újat. Alkatrész üzletek 150-200 eFt + cseredarab. Német oldalon találtam Boscht kb. 100 eFt-ért. Cseredarabot ugyan nem kérnek, de jobb lenne hazait venni. Végül a Polgárnál tudtak adni 62 eFt-ért cseredarabbal. Felújított, csecse.
A bontás során egyéb problémával is foglalkoznom kellett. Az egyik vízcső egy ideje eresztette a fagyállót, de olyan szar helyen van, hogy halogattam a cseréjét. A hűtő csatlakozásnál is engedett a bilincsnél az y cső. Na meg a fék. Ezt egy következő bejegyzésben részletezem.
A generátort beszereltem, indítás, mérés. 14,2 V maradhat. De ahogy melegedett a motor és beállt az alapjárati fordulat, csökkent a feszültség egészen az akku kapocsfeszültségéig. A visszajelentő lámpa sötét volt. Mi a fasz? Baszdmeg!
Nyaralásból hazafelé egy kis izgalom reményében a Stelvió hágón keltünk át. Bormio felől mentünk dél körüli órákban. Tiszta idő, 28 fok a völgyben, 19 fok az átkelési ponton. Az úton több biciklis küzdött, mint autó, szerencsére azokból maximum 10 lehetett. Pár motoros volt még. Gyerekek kaptak daedalont, asszony meg bírja. Kipufogót hangosba kapcsoltam, Race mód és hajrá. Mindenkit megelőztem :D
Jóllehet ide inkább a látvány miatt jönnek, mert a kanyarok lassúak. Legtöbb visszafordító, de volt egy-két gyors kanyarral tűzdelt viszonylag egyenes szakasz. A 200 éppen nem volt meg. Talán az emelkedő és a magasság miatt ritkább levegő miatt.
Pár szűk alagút is lassít, van egy lámpás is köztük, ahol csak egy jármű fér el.
A látvány valóban lenyűgöző. Ahogy fogy a növényzet és a kopár sziklák között feltűnnek a gleccserek.
Fent nem álltunk meg, tömeg volt. Lefelé a nyugati oldal rém unalmas. Semmi más, mint meredek egyenes szakaszok hajtűkkel összekötve. Sajnos az egyik jobbosban a bal eleje leért, bármennyire óvatoskodtam. Kár. Onnantól csak a külső íven mentem. Ha jött valami, inkább vártam.
A képek a keleti oldalon készültek. Valaki ebből él, jól teszi.
Alig több mint 800 km út megtétele maradt a mai napra, hogy meglássuk az óceánt.
Toulouse mellett volt egy kisebb torlódás, ezen kívül rendkívül sima utunk volt. A pihenőhelyek a pálya mellett jól felszereltek, viszont ritkábban vannak, mint itthon. Táblákkal jelzik a benzinkutak árait és távolságát. Érdemes figyelni, mert abból is kevés van arrafelé. Egyes szakaszok 2 lehajtó között simán 60-70 km.
A lendületet csak a fizetőkapuk törték meg. Egyetlen előnyük, hogy a sorompó nyitása után lehet gyakorolni a 0-100-at :D
Monzából eseménytelenül telt az út az autópályán. Az autó falta a kilométereket. A tengerhez közeledve szaporodtak az alagutak és az autók, de tempósan haladtunk.
Monacoba egy rövid kitérőt terveztünk, de már a bejutás a parkolóházig majd egy órába telt. Ha már itt vagyunk címszóval nézzünk is meg valamit. Ez a hercegi palota volt, még egy óránk volt zárásig. Van mire büszkének lenniük, az biztos.
Utoljára 2000-ben voltam itt, akkor inkább az F1-es pályarász érdekelt, meg a Casino parkolóban álló szuper autók.
Na a parkoló megszűnt, helyette parkot telepítettek. Szuperautókat csak a dugóban tudtam nézni, de összesen 1 Ferrari megy 1 Lambo volt csak. A rengeteg autó miatt percekig álló sorban letettem a pályabejárásról. A célegyenes és az emelkedő csigatempóban megvolt. Páran fotóztak, videóztak. Kipufogót hangosba kapcsoltam, néha 1-ben tudtam gyorsítani 40-ig amikor hagytam magam előtt némi helyet. Nem divat ez már arrafelé, de jól esett.
Monacoból Saint-Raphaelbe indultunk tovább. Feleségem keresett egy rövid kanyargós utat Nizza felé, csak hogy kedvezzen nekem 2 unalmas autópálya között. A kilátás gyönyörű lehetett, de a kanyarok olyan gyorsan követték egymást, hogy az a pár pillanat nem volt elég felfogni, mit kellene nézni vagy mit látnak. Élvezetes szakasz volt, köszönöm!
A szállásnál nem volt lehetőség parkolni, meg az utcán kb. az egész városban sem. Viszont bőven akadt parkolóház, a csupán egy sarokra lévőt választottam. Reggelre szép társaság gyűlt össze a Q körül.
Következő megálló már a cél.
Utazásunk második állomása Monza. Postojnából 443 km-t autóztunk. Könnyű 4 óra. Kettő programot terveztem: Alfa Romeo múzeum és a monzai versenypálya. Két éjszakára álltunk meg itt, így egy egész napunk volt a programokra.
Az AS Hotel Monza remek hely. Különösen tetszett a szoba ajtajában kialakított parkoló. Szoba tiszta és tágas, jól felszerelt Reggeli finom és bőséges.
Feleségem napi edzése nem maradhat el, ezért délelőtt felkerestünk egy közeli uszodát. Egy beltéri és egy kültéri medencéből állt. Ami miatt írom ezt, hogy a kültéri medencébe szabad volt az ugrálás. Egy feltételt szabtak csupán: a szegélyre merőlegesen lehet ugrani. A gyereket nem kellett noszogatni.
A fürdőzés után csak az egyik program fért bele a szűkös délutánba. A múzeumot mindenképpen látni kell. 15 után érkeztünk és 18-kor már zártak. magamfajtának egy nap is kevés lett volna, de a gyerekeknek ez is sok volt. A versenyrészlegen már csak átrohantunk, pedig ott volt az igazi csemege. Még egyszer megyünk úgy érzem.
Kevesen voltak a látogatók mégis 2 magyar társasággal is összefutottunk. A kiállítás magas színvonalú, tiszta, tágas, jól felépített. A történelmi versenyautóknál hang, kép és fényhatásokkal hatnak az érzelmekre. Teljesen beleborzongtam.
képek
Az olaszok közlekedési stílusa nagy figyelmet kíván. Dinamikusan vezetnek, de mellőzik az index használatát és simán bevágnak eléd. Autópályán tartják a 130-140-et, de a korlátozásoknál (pl. egy sávelhúzásmiatti 90) nem akasztja meg őket, továbbra is az addigi tempóval mennek.
Trafit táblákkal jelzik, rendőrt nem láttam. Jobbra tartás működik náluk, nem villognak, nem tolnak le. Dugóba, torlódásba nem volt részünk, jól lehetett haladni. Tankolni pálya mellett tudtunk jó áron (95E5, 1.70). Ami fura volt, hogy ha a kutas tankol akkor már 2.10 literje :O
Következő megálló Monaco.
Első állomás Szlovénia, Postojna. A hatalmas cseppkőbarlangról nevezetes. Érdemes időt szánni rá. Kisvasút visz a barlang mélyébe és onnan még egy órás sétával járjuk be a távoli részeket. A meleg elől jó menedék, kabátban érdemes meglátogatni.
A szállás egyszerű volt, az utcán kellett parkolni. Kellemes, nyugodt környék. Nappal meleg volt, akkor éjszaka esett.
A közelben van a Predjama vár, ami azon kívül, hogy szép látvány, az odavezető út miatt is érdemes felkeresni. Az aszfalt új, dimbes-dombos, kanyargós, kissé szűk. Kevés autó volt, de azok mind max 40el mentek. Úgy mentem el mellettük, mintha álltak volna. Szerintem nem gondolták, hogy ott és úgy ki lehet őket kerülni.
Elképesztő, hogy mire képes ez az autó. Feleségem megjegyezte, nem is hiszi el, hogy így lehet menni. Ha megvan a tapadás, lehet centizni. Precízen fordul, irányváltásoknál pontosan lehet tudni hova megy, hol fér el. Mindezt teli csomagtartóval, 5 személlyel.
Következő megálló Monza.
Cél az Atlanti-óceán.
Motiváció: rég látott rokonok, sosem látott óceán, végre elég nagyok a gyerekek, szuper autó :)
A család 5 tagú, bruttó 15 napra megyünk. Beférünk a Giuliába?
Találtam olyan utazótáskákat, amelyek a csomagtartó méretére vannak szabva. Olyannyira, hogy az ülés ferde háttámlájához is igazodik. 4 darabból áll. 2 nagyobb gurulós, kihúzható nyéllel, 2 kisebb füles táska. Teljesen mégsem töltötte ki a teret, két kisebb válltáskát még be tudtam csúsztatni kétoldalt. Na ami ezekbe befér, az jöhet.
Egy mini hűtőtáskát tettem a kisebbik gyerek lábához, mert ugyan menet közben nem eszünk, de a csomagtartóban minimum 50 fok lesz.
Szombat lévén az M7-est hanyagoltam, inkább délen az országutakon hasítottunk. Így az egyik kedvenc szakaszom is útba esett: Bátaszék - Bonyhád
Legjobb részeken új aszfalt, gyors kanyarok és minimális forgalom.
Nagykanizsa előtt hajtottam fel a pályára. Letenyénél tankolás, a pisztoly állandóan lekattant. Kértem a kutas kisasszony segítségét, hátha van valami ötlete. És volt :) Nem kell bedugni teljesen a pisztoly, akkor nem kapcsol le és végre rendesen folyik a benzin. Cserébe tartani kell a töltés idejéig. Ez hasznos tipp volt, mert a későbbiekben állandóan így kellett tankolnom, bedugva mindig lekattant.
Irány Szlovénia. Pályán mentünk végig, jó út, szép tájak. Fix trafik áblával jelezve. Semmi említésre méltó nem történt. Kultúráltan közlekedtek, szépen lehetett haladni, még akkor is amikor az erdőtűzhöz igyekvő tűzoltók több tíz autós konvoja mellett mentünk.
Túl van már az autó a bejáratáson, ideje jobban megismernem mire is képes. Eddig szigorúan álló helyzetben kapcsoltam Race módot a hang miatt, de kíváncsi voltam már, milyen korlátozások nélkül vezetni.
2 futamra regisztráltam. Az első futam első 2 körén D módban hajtottam. Azt találtam ki, hogy a féktávokat ahhoz a fékerőhöz lövöm be, ahol még éppen nem kapcsol be a vészvillogó. Így talán nem nyírom ki a féket. A harmadik körre menet a 13-as kanyar után kapcsoltam Race módot, de sajnos ebben a pillanatban beintettek a boxba mindekit, mert egy Tesla a gumifalban állt meg a célegyenes végén. Ennek a futamnak annyi :(
Sőt a következő 2-t is törölni kellett az elhúzódó helyreállítás miatt. A kényszerszünetben legalább jutott idő gyml cartárssal beszélgetni és egymás autóját mustrálni.
Hogy mégis legyen valami élményem erre az alkalomra, bekönyörögtem magam a 4. futamba. Egyből Race móddal indítottam.
A fék kímélése érdekében az első gumik tapadására támaszkodtam. Kanyarba nagyobb tempóval engedtem be az autót, nem fékeztem meg annyira. Hagytam, hogy a gumik fékezzék le az autót a megfelelő sebességre. A fék meg is úszta, de az első gumik durván megkoptak. Valamit valamiért.
Ez a futam tiszta volt, mind a 20 percet kihasználtam. Köridőt nem mértem, sőt a köröket sem számoltam. Leintésig nyomtam. Az autó zseniális, a gumik durván tapadnak. Álom korlátozás nélkül hajtani. A kigyorsítás során remekül érezhető a nyomaték. A hátulja egyszer sem akart kitörni, meg sem kapart.
Ennél élvezetesebbet talán csak karbon fékekkel és slick gumikkal lehetne. Kurva jó :D
A márciusi évnyitó túra előtt nem bírtam tovább, beszereltem a hátsó GTA stabilizátort.
Elvem szerint egyszerre csak egy dolgot érdemes változtatni, különben nem tudod, minek tulajdonítsd a változást. Na ezt megszegtem. A lengéscsillapítók beszerelése után meg kellett volna állni és próbakörök után cserélni a stabot. De olyan messze vannak a hegyek.
Mindkét GTA (első, hátsó) kanyarstabilizátor megérkezett (fiatalkatrészek), de az elsőt bölcső leeresztéssel lehet csak. Annyira nem mennék bele. Viszont a hátsó pár csavar. Jóformán meg sem kell emelni a kocsit, csak bebújni alá.
Ahogy bújkálok az autó alatt, megláttam az erősen korrodált benzintartályt tartó pántokat. Megvan a következő szerelnivaló.
A hátsó stabilizátor erősítésével lehet javítani az alulkormányzottságon. Ez olyan jól sikerült, hogy az első lendületes mátrai kanyarban elindult az autó fara. Kissé meglepett. Ezt később is megcsinálta, túlkormányzott lett. Felborult az egyensúly a hátsó stab cseréjével, utána kell menni az elsővel.
