Blog >> giulia
Egyik reggel a kisebbik lányomat hamarabb kellet vinni, 7-re hát gondoltam beviszem. Gondoltam én. Beültünk az autóba, nyomom a gombot. Gyújtás rá, és megjelent egy felirat: Battery Low
Fel sem fogtam igazán, mert rutinból nyomtam az indítást. Meg se nyekkent az autó. Neeem. Ez lehetetlen, két hete töltöttem az akkumulátort, azóta nem mentem sokat, és tegap előtt semmi jele nem volt akku halálnak, minden fűtés működött. Rányomtam mégegyszer, hátha tévedés. Ne ekkor az autó őrült villogásba kezdett. A műszerfalon sorakoztak a hibaüzenek, a hiba lámpák ötletszerűen felvillantak, elaludtak.A mututók megmozdultak, a külső lámpák villództak összevissza. Oké, gondoltam feladom, ez ennyi.
A gyújtást levettem... volna. De lefagyott az egész, villogott és nem reagált a gomb megnyomására.
Közben a menetrend app-ban kinéztük a buszt, amihez azonnal el kellett indulni. Hát elindultunk. A fene ha ott megeszi, hogy megint akkor nincs autóm amikor szükség van rá. Oké, ez nem egy nyaralás éppen, de kellett volna. Úgy ahogy van, nyitva, villogva otthagytam a beállóban, nem volt idő filozofálni.
MIre 9 körül visszaértem, az autó már elnémult, az akksi kifeküdt. A lakáskulcsom pedig....áááá a csomagtartóban. Az pedig nem nyílik áram nélkül.
Szerencse, hogy az irodámba viszont be tudok jutni bármi van. Onnan előhalásztam a ctek-et és egy mágneses végű kihúzható izét. Ilyen antenna szerű segédeszköz, kicsi lámpával. És szerencse, hogy az autóba kértem a dönthető ülés extrát. A középső rész bentről lehajtható, így ügyesen kipecáztam a kulcsot.
Végül töltőre raktam az autót, és otthagytam. Délután még az autóban rámértem az akksira, 12.4V-ról 10.4V-ra szaladt le, majd vissza, majd le. Összevissza. Gondoltam akkor ez kuka. Kiszereltem az akksit, apumat felhívtam, hogy help, nincs autóm, vigyen el agy akku boltba.
Na ott rámértek és 600A indítóáramot állapítottak meg 3-4 óra töltés után. Vagyis az akksi alapjában véve jó. Nem cellazárlatos, működik, és a kapacitása sem gyalázatos.
Azért vettem egy AGM- et, gondoltam nem küzdök én ezzel, akkor sem stimmel, hogy ennyire kifeküdt.
A ki-be szerelés egy "álom". Az akkut rögítő lemez csavarja nem látszik, sehogy. Telefon kamerával bekukkantva is nehezen, homályosan. Szóval csak tippeltem, hogy a 21. sz-ban már Giuvanni is merészen úgy dönt, hogy ugyanaz a szerszám jó legyen hozzá, mint a sarukhoz. Éééés igen! Vakon, érzésből, szépen ráment a 10-es dugókulcs. A vezetékek alatt épp kifér a nem pihe súlyú akku. Egyedül kell megoldani, két ember nem fér hozzá, szóval egy kis bicepszezésre fel kell készülni. Neeem, két kézzel sem férsz hozzá, úgyhogy csak ügyesen :-) Na mindegy, megoldható.
Első indítás, kormány jobbra, balra tekerés után szépen eltűntek a hibák, minden visszaállt normálisra, Második indításnál még csúnyán zörrent (szerintem) a Multiair, aztán az is rendbejött.
A "rossz" akku köszöni jól van, 24 óra alatt sikerült feltöltenem, a kapacitását egy 50W-os izzóval tesztelve 80-90%-os állapotú. A Giuliának ez kevés. Az akku menedzsmentje nem képes egy ilyen állpotú EFB akksival stabilan életben tartani az autót. Köszönjük 21. század. Kár kisérletezni, az autó nem tölti tele, kb 80%-on tartja, mert elvileg így optimális. Pár rövid városi út, télen, és szépen lemerül 60%-ra. Aztán már csak elég annyi, hogy az akku nem új, és álltában már nem tartja úgy a töltést mint újkorában. Tölteni meg nem tölti rendesen, mert az IBS bonyolult logikája szerintem kicsit bugos. Kb ennyi történt. És ezért cserélnem kellett, mert ez innentől bármikor megtörténhet.
Még amivel lehetséges játszani, hogy néha levenni a sarut, feltölteni az akksit, és visszatenni a sarut. Így az IBS újrakalibrálja magát, és talán nem történik ilyen.
Még szeptemberben vettem észre, hogy nem világít a csomagtartóban a lámpa, ha kinyitom. Elég kellemetlen sötétben. Vajon mi baja lehet? Kiégtek az izzók? Valami kábeltörés? De egyébként minden lámpa égett hátul, nyílt és zárt is a csomagtartó ajtaja.
Ahogy olvasgattam és elemezgettem a tüneteket, megfejtettem, hogy nem érzékeli, hogy nyitott állásba kerül a csomagtartó, ezért nem gyulladnak fel a lámpák belül. A műszerfalon sem jelezte a csomagtartó nyitott állapotát az autó. Mivel a zárszerkezet adja ki a nyitott vagy zárt jelet, ezért ott lehet a bibi. Fórumokon is többen számoltak már be erről.
Két köröm volt emiatt Érden, először is a diagnosztikával foglalkozó szerelő megállapította, hogy tényleg ez a hiba, majd berendelték az alkatrészt és kicserélték a zárat. És mondá az Úr: Lőn világosság! Most már este is látok a csomagtartóban!
Ez még belefért a garanciaidőszakba (júliusban jár le az 5 év), de talán ez volt az utolsó garis javításom... (halk pénztárca zokogás hallatszik)
Novemberben már nem igazán szoktam hosszabb útra elővenni az autót, nem szoktak már megfelelő körülmények lenni. Most viszont 20 fok feletti hőmérséklet és napsütéses idő volt, úgyhogy még elővettem egyszer az autót - talán idén utoljára - egy kis élményszerzésre.
Már rögtön az elején megörvendeztetett egy új élménnyel. A benzinkúton a kezemben maradt a tanksapka teteje, az alső része viszont a nyíláson maradt, lezárva. Már Laci is mondta egyszer, hogy így járt, így nem lepődtem meg teljesen. Viszont úgy emlékszem azt mesélte, haza kellett gurulnia szerszámért, hogy leszedje. Gyorsan elgondolkoztam, hogy akkor ennyi is volt a mai nap, de végül sikerült addig feszegetni, hogy lejöjjön. Nesze neked, Ricambi Originali... Lehet egy Temuról rendelt kínai is jobban bírta volna.
Haladtam tovább a kiszemelt utak felé, de nem jutottam messzire, a 6-oson, Kakasd előtt egy előzés után a Skoda Octavia felkapcsolta a villogókat. Remek. Már a 2. új élményt szerzem. Civil kocsiból még sosem büntettek meg. Sikerült megcsípnem a 140-et előzés közben, így 100 ezer forintba fájt az előzés.
Kakasdról kiérve figyeltem a visszapillantót, 2-vel mögöttem jött a rendőr. Nem telt el sok idő, újra felkapcsolta a villogót, újabb áldozatot talált. Ekkor kicsit beleléptem, hogy ha már kifizettem a belépőt, most már tényleg hajtsuk meg a kocsit és legyen már valami élvezet is abban, ha kihoztam.
Bonyhádtól Bonyhádvarasd-Tevel felé indultam. Szokásos jól bejáratott szakasz, szeretem. Most sem okozott csalódást. Bár akadtak kavics- és sárfelhordások és az egyébként sima aszfaltban is vannak olyan huplik, amik 90-100-nál nem érződnek különösebben, de 150-160-nál már jó nagyot dob a gépen.
Teveltől továbbmentem Kisvejke felé. Itt akartam több időt tölteni. Egyrészt Kisvejkétől Lengyel felé, egyből a településhatár tábla után egy baromi élvezetes felfutó szakasz van. Olyasmi, mint amilyen Gyönk északi oldalán is található. Na ezt megfutottam 2x oda-vissza. Harapta a gép az aszfaltot.
Innen továbbmentem a nemrég felfedezett, még csak egyszer bejárt Kisvejke-Majos szakaszra. Ennek a Kisvejke-Aparhant szakasz a legjobb része, bár Majosig is élvezetes, de inkább Majos felől indulva. Először elmentem Majosig, onnan vissza Kisvejke, aztán megint vissza a nagyvejkei elágazóig (itt készültek a képek). Itt újra megfordultam és megfutottam Kisvejkéig még egyszer ezt a szakaszt. Onnan pedig megint Majosnak vettem az irányt.
Nagyjából ennyit terveztem. Kis élvezkedés, még megélni az autót, mielőtt tényleg beköszönt a hideg.
Hazafelé az M6-on betalált egy Infinity Q50S. Nem tudom milyen motor van benne, a wiki szerint 300 vagy 400 lóerős lehet. Együtt hajtottunk fel a pályára, aztán lepadlóztam. Szépen zsugorodott a tükörben. Mindig utolért, mikor valaki kijött a belsőbe. És mindig ugyanúgy lemaradt, mikor üres lett a sáv és odaléptem. Lehet csak a 300 lovas volt, mert nagyon nem bírta az iramot...
Ezzel a bloggal adós vagyok egy ideje, szóval még júliusban úgy kaptam vissza az autót, hogy az vészmódban ragadt. Így lett, hogy Chilivel mentünk nyaralni.
Szeptember elején volt egy fontos üzleti utam, árut is vinnem kellett. Föci barátom vette át az árut Vecsésen, és fel is ajánlotta a furgont, menjek fel vonattal, megoldjuk. Azért én csak felszívtam magam kicsit...itt egy autó amiben céges pénz áll, fizetem a cégautóadót és vonattal menjek?
Úgyhogy bár lett volna jobb dolgom, nekiálltam felfogni, hogy mi okozza a vészmódot. Sokáig tartott, kb két napom ráment az agyalásra, próbálkozásra. Aztán meglett.
Hogy ennek van e köze ahhoz, hogy lóg a wastegate, na abban nem vagyok biztos. Ez itt konkrétan egy másik hiba. Kimértem, 4.7mm-rel kereste arrébb a null pozícióját a wastegate-nek, vagyis az aktuátor nullpont kalibrációja ment el. #nemkicsitnagyon
Persze ekkor már ki volt írva az autó turbócserére, csak épp októberre igérték az alkatrészt, nekem meg kellett az autó. Vészmódban pedig nem akartam használni, nem kéne kinyírni a motort.
Nos a kényszer megszülte a megoldást, az autót életrekeltettem ideiglenesen. A dolog hozománya volt, hogy be tudtam állítani, hogy a wastegate rendesen, erőből zárva legyen.
Na innentől tudtam, hogy ez a turbó így ahogy van nincs rendben. 3-4 deci fogyasztás csökkenés, és érezhetően élénkebb gázreakcó bújt elő egy kétfilléres tákolástól.
Így meghempeszkálva mentem vele kb 1500km-t, majd szeptemberben hívtak, hogy idő előtt itt az új turbó.
Az Autócentrum Szabó előtt ismét le a kalappal. Olyan szinten korrekt munkát és tényleg teljeskörű megoldást kaptam, hogy huhh.. tényleg köszönet nekik. Daninak, aki szervezte és Csabának aki elvégezte a cserét. Amikor megláttam a munkalapon, hogy ez a beavatkozás milyen tétel volt, elkerekedett a szemem.
Hazafelé már éreztem, hogy igen, az a bizonyos élénk gázreakció megmaradt, és az alacsonyabb fogyasztás is. Itthon másnap első dolgom volt megnézni, hogy vajon tényleg lógott a régi? Tényleg kisebbet kottyan az új? És hát tényleg. A nyikorgó milliméternyi mindenfelé bólogatás helyett egy határozott "koppanós" billegése van.
A kézzel ráírt contolowa qualita szám helyett (a gyárin így volt) egy QR kódos nyomtatott számsor az aktuátoron.
Láthatóan valamilyen upgrade is történt az aktuátor körül, másképp néz ki a csap amire a kar rámegy.
Ez így most nagyon megnyugtató, az autó fantasztikusan csendes, élénk, jó vele autópályázni. Nem mondom hogy újra... mert szerintem sose volt ilyen.
Az idei szezon végén vagyunk, de még akartam egy nagyobbat menni az autóval, mielőtt tényleg bejönnek a hidegek. Kapóra jött egy gimnáziumi osztálytalálkozó Egerben, így kitaláltam, hogy napközben ismét nekiindulok Rozsnyó környékének.
Feldobtam az ötletet Quadrifoglio-s körökben, lett is 2 jelentkező, aki velem akart tartani. Az időjárás volt még egy kérdéses tényező. Csütörtök-péntekre mondta az esőt a környékre, de szombatra már szárazabb időt jósolt az előrejelzés.
9 után találkozott a csapat Egerben. Megtankoltunk és nekiindultunk Szilvásváradnak. Épp csak kiértünk Egerből, elkezdett esni. Körülbelül Ózdig zuhogott, utána már tisztult az idő. Aggteleknél már nyoma sem volt csapadéknak. Jósvafő irányába haladtunk tovább. Ezeket a szakaszokat már meg tudtuk nyomni rendesebben. Tornánál léptük át a határt, nem messze, Szepsinél álltunk meg tankolni. Nem is tankoltam tele, kevesebb legyen a ballaszt. Csak annyit, amennyivel a hegyi szakaszokat meg lehet tenni.
Jászó felől érkeztünk a Stósz-Szomolnok szakaszra. Már a Jászó-Sztósz is egy jó bemelegítés hozzá. Stósz után még látszott némi nedvesség az úton, de nem volt vészes. Viszont a hágó közelében már le volt szórva kaviccsal az út, nem esett jól a kopogását hallani a kerékdobban. Ott már a jövő héten fagyni fog hajnalban, készülnek a hidegre. A hágó túloldalán, Szomolnok felé ereszkedve viszont jóval nedvesebb volt az aszfalt. Nem is tartotta mindig az ívet az autó, oda kellett figyelni. Szomolnoktól fordultunk egyet és a hágóig felfelé is megtettük ezt a szakaszt. Eredetileg Stószig vissza akartam menni, de a kavicsszórás miatt ezt elengedtem.
Dénesen át folytattuk az utunkat. A Krasznahorkaváraljáig tartó új, másfél sávos szakaszt is kiélveztük, szerencsére alig volt forgalom. Rozsnyónál felhívtam liuszt, mivel korábban kiderült, hogy aznap ő is ott lesz a hegyekben. Épp Nyilasnál fűzte a kanyarokat. Megbeszéltük, hogy a hágón találkozunk. Épp szembejött, mikor felfé mentünk, úgyhogy bevártuk ott. Beszélgettünk egy kicsit és elkészültek a közös képek. Meg kell örökíteni az emlékeket :)
Innen Szepespatakig haladtunk tovább. Eddigre a nedvesség nagyjából már teljesen felszáradt az utakról. Szepespataknál visszafordultunk és a Nyilasi elágazónál továbbmentünk Hollópatakig. Ezen a szakaszon még sosem voltam, de tetszett. Olyan, mint egy hullámvasút. Innen visszaindultunk Nyilason keresztül Veszverés felé, majd Tornán álltunk meg egy késői ebédre. A közös program itt véget ért, a többiek elindultak Hidasnémeti irányába Budapestnek én pedig Egernek vettem az irányt.
Ide el kell majd még jönni, de több időre és nem csak autózni. Természeti kincsekből is akadt itt bőven.
Régóta el akartam már jutni az autóval a Dolomitokba. Olaszország és a hegyek párosítása a mennyország a Giuliával.
Szlovénián keresztül mentünk, első nap Cividale del Friuli-ban szálltunk meg, hogy ne legyen annyira hosszú az út. Gyönyörű, hamisítatlan olasz hangulatú kisváros. Nagyon tetszett.
A második nap vettük célba a hegyeket. Tolmezzo felől közelítettünk. Ampezzo-nál fordultam északra a Sauris tó felé, hogy kicsit izgalmasabb útvonalakon haladjunk. Itt megkerestem az ikonikus Google Streetview kép helyszínét (a lerobbant, nyitott motorháztetővel álló 159-ről) és én is készítettem egyet ott (2. kép). Teljesen azért nem tudtuk rekonstruálni, mert kellett volna még valaki, aki fényképez.
A szállásunk - 2 éjszakára - Auronzo és Misurina között, Palus San Marco-ban egy agriturismo-nál volt. Gyönyörű helyszín és a vendéglátás is nagyon jó volt. Innen jártuk be a Dolomitok északabbi felét. Misurina-tó, Tre Cime, Braies-tó, valamint megnéztük San Candido-nál, hogy hol ered a Dráva.
Következő szállásunk délebbre, San Martino di Castrozza felett, a Rolle hágón volt. A szállás nagyon tetszett. Az étteremből gyönyörű kilátás nyílt az észak-déli irányból elnyúló szikla-hegyekre. Innen bejártuk a Predazzo-Canazei vonalat, a Piz Boé hegyet körbeautóztuk, felmentük a Marmolada tetejére, több, mnit 3300 méter magasra. Megnéztük Agordo-t és természetesen San Martino di Castrozza csodás kis városát is.
Utolsó nap - hogy egy kis tengerparti hangulatot is csempésszünk az utazásba - Grado felé vettük az irányt. Nem messze tőle, Aquileia-ban szálltunk meg. Szintén egy hamisítatlan olasz kisváros. A szállás is kiváló volt, épp a városkát átszelő csatorna partján. Este csak kiléptünk az ajtón és borozgattunk a holdfényben a csatornaparton.
Összességében nagyon jó kikapcsolódás volt. Az idő is kegyes volt velünk. A hegyekben is csak 2 délután volt, mikor esett. Tudtam nagyokat autózni, bár a forgalom és a szűk utak olykor korlátozták a dolgot.
Alfát egyébként sokat lehetett látni, jóval többet, mint itthon. Leggyakrabban Tonale jött szembe - szerintem az összes Alfa fele, amit láttunk, Tonale volt. Giulietta volt még sok, de láttunk néhány Juniort is. Stelvio-val és Giulia-val is jöttek szembe, de ezekből V6 motorossal eggyel sem találkoztunk. Az idősebb Alfákból viszont, amiből itthon a legtöbb van (159, 156, 147), nem lehetett túl sokat látni.
Ja, még egy érdekesség: a sima 95-ös benzinnél magasabb oktánszámút a Dolomitokban gyakorlatilag nem lehet találni. Ahol van is olyan kútfej, ott sem üzemel. Itt történt meg először az autó bő 4 éve alatt, hogy többször is 95-össel kellett teletennem a tankot.
1. kép: Ampezzo
2. kép: Pihenő a Sella di Rioda közelében
3. kép: Kilátás a Palus San Marco-i (Corte's Ranch) szállásunk ablakából
4. kép: Vacsora Dobbiaco-ban
5. kép: Reggeli sör a szobánk erkélyén a kanyargás előtt. Oh, azok a nem-zéró tolerancia országok...
6-7. kép: A Passo Rolle-n. Profi fotós fényképezett (fotodolomiti.it), amit utólag tudtam megvenni neten. A 6. kép 09.04-én., a 7. kép 09.05-én készült.
8. kép: A Pale di San Martino vonulatának látványa a Passo Rolle-n lévő szállásunkról.
9. kép: Az előbukkanó hold látványa a szállás étterméből.
10. kép: A bejárt útvonalak összessége
A turbó mögötti két légtelenítő csavar típushiba. Műanyagból vannak, és a nagy hő hatására amit ott kapnak, szépen idővel elporladnak. Jó esetben csak a fejük törik le, rossz esetben a hűtőfolyadékot is elengedi.
Van több utólagos "tuning" csavar, többek között az Alfissimo féle nagyon szép, feliratos. Szállítással, ÁFÁ-val húszon párezer forint. Egy pár csavarért túl volt az ingerküszöbömön.
Gondoltam teszek a kisebbikbe sima rozsdamentes csavart, az van, a nagyobb 8-as helyére pedig valamit majd a csavarboltból. Aztán megláttam Aliexpressen egy készletet ami elbizonytalanított. Kb 100Ft-ból megoldható, ám látványosan olyan kókány..
Soha az életben nem gondoltam, hogy két csavarért adok 8e Ft-ot, de a kínai áruházfüggőség befűzött. Addig kuponoztam közel 10e-ről, hogy nyolcér' már nem bírtam otthagyni XD
Főleg a nagyobbik csavar miatt vettem meg, mert olyan széles fejű 8-as csavart nem feltétlenül egyszerű találni. Itt pedig azzal kecsegtettek, hogy oda való, pont jó.
Ráadásul titán csavar, rainbow coating-al. Ilyesmit biciklinél már használtam, és ott valóban titán csavar jött.
És úgy tűnik, hogy ez is valóban az lehet. Nem mutat rosszul, fogjuk fel optikai tuningnak egy olyan helyen, ami nem látszik. Sok értelme van, nyilván.
Viszont. Ahogy az Alfissimo féle, ez is alul sima fejű. Ugyanakkor a gyári M6-os csavarnak egy profil van kiképezve a tömítés számára. Vagyis minden olyan utólagos csavar, aminek alulról sima a feje és 11mm-nél nagyobb fejátmérővel rendelkezik, műszakilag nem korrekt megoldás. Annak ellenére, hogy jelen esetben gond nélkül működik.
Valószínűleg a kisebbik légtelenítőnél egy normál hengeresfejű imbusz csavar M6x12mm méretben pont megfelelne, tökéletesen illeszkedik rá a tömítés.
Összességében eddig a kínai tuning készlet is rendben van, jól bemelegítettem az autót, mentem egy tesztkört, nem cseppen, nem ereszt.
Mi más lehetett volna az esküvői autónk, mint a Giuliánk? Természetesen én vezettem, feleségem pedig a királynői helyén utazott (:
Márciusban ejtettük meg az előző olajcserét, amolyan szezonindítóként. Így augusztus végére bele is szaladt a 10 ezer km a gépbe. Hát na, ha tehetem, hajtom. Páratlan élmény. De tényleg!
Egy hét múlva indulunk a Dolomitokba, túl lesznek stimulálva az érzékszerveim... Biztos, hogy sokat fog tiltásba forogni a Ferrari derivatíva motor, úgyhogy mindenképp friss olajat akartam a gépszívben tudni, mielőtt útra kelünk.
Az éves revízió többi részét már megejtettük júliusban.
Ez a történet egy kicsit messzebbről indul. Még május végén történt, hogy az M6-oson haladva, egyszer csak minden előzmény nélkül felgyulladt a műszerfalon a karácsonyfa, de úgy, hogy minden hibát kiírt és még váltó sem működött, 6-osban ragadt. Szerencsére épp egy lehajtó előtt voltam, lekanyarodtam a pályáról. Amikor elértem a kereszteződéshez, muszáj volt megállni, de lejjebb váltani még mindig nem tudtam. Ekkor a lefulladás határán, kitette magát üresbe. Gondolom valami lefulladás elleni védelem. Innentől viszont már vissza tudtam rakni D-be és ment a váltó.
Egyből valami elektronikai dologra gondoltam, mert az szokott ilyen tüeneteket okozni. Az út szélén sok mindent nem tudtam csinálni. Kiolvastam az ELM327-es adapteremmel, a hibakód P0562 - "Alacsony rendszerfeszültség" (1. kép). Ránéztem az akksi csatlakozásokra, rendben voltak. Generátor hibára gondoltam még, ha esetleg lemerült az akksi, azt viszont jeleznie kellene a műszerfalon, ha nincs töltés. Jobb híján továbbmentem, bízva abban, hogy nem áll meg alattam. Mert egyébként nem maradt vészmódban az autó.
Nem is tért vissza a hiba, csak úgy 2-3 hét és jó 1000 km múlva, de kevésbé drasztikusan. Csak jött egy check engine és egy 5 percig vészmódban volt. Néhány újraindítás után a sárga tengeralattjáró lámpa is elaludt a műszerfalon. Hibakód ugyanaz. Ezt követően azonban kezdett egyre rendszeresebb lenni a dolog. Mivel július első felében már esedékes volt a 4 éves szerviz, így felhívtam előtte Horváth Laciékat Érden, hogy begurulnék egy hibaolvasásra és állapítsák már meg mi a baj. Ha megvan, akkor a nagyszerviz során ezt is orvosolni lehet.
Így is volt, a hiba oka azonban hosszas keresés után sem lett meg. Kapott az autó egy akkumulátor-menedzsment szoftver frissítést, át lettek nézve a csatlakozások, de semmi elektronikai hibára utaló nyomot nem sikerült találni. Mikor visszakaptam az autót, indítás után egyből be is dobta a hibát. Szaladtam is be a szervizbe, hogy most olvassák ki gyorsan. Jött a diag.-os srác, mutatta a hibakódot: C0047-00. Viszont leírást semmit nem adott hozzá a gyári műszer, egyik nyelven sem. Abban maradtunk, hogy beszél az importőrrel, hogy mi lehet ez a hiba. Az én kiolvasóm által korábban jelzett P0562-t nem mutatta.
Itt már kezdett kellemetlen deja-vu-m lenni, mivel Budaörsön is így kezdődött a dolog, aztán mekkora szívás lett belőle. Elkezdtem feltúrni a netet és egyetlen találat adódott a C0047-00-re, az pedig végül a részecskeszűrő nyomásszenzor hibájára vezette vissza a dolgot. Tehát ugyanaz a szenzor, amivel átvételkor is probléma volt.
Ezt kissé furcsálltam, mivel a tünetei nem annyira hasonlítottak az akkori tünetekre, ráadásul nem is ugyanazt a hibakódot dobta. De elég meggyőzőnek tűntek a bizonyítékok. Elküldtem a szerviznek, hogy mit találtam. Igyekeztem minél jobban alátámasztani, mert aki beszélt már szervizessel, az tudja, hogy tikkelni kezd a szemük, ha az ügyfél azzal kezdi, hogy "Azt olvastam a fórumon, hogy...". Az info viszont a Stellantis IOP Service Manual-jából származott, annak elég meggyőzőnek kell lennie (2-3. kép).
Amikor vittem a nagyszervizre, ránéztek erre a szenzorra is, el volt törve. Na, ez megkönnyebbülés, akkor meg is van a hiba. Az alkatrészt megrendelték, viszont Olaszországból érkezik, csak a következő hétre ér ide. Addig pihent egyet az autó a garázsban.
Később megbeszéltünk egy péntek délutáni időpontot a cserére. Szerencsére viszonylag jól hozzáférhető helyen van a szenzor, gyorsan végeztek a munkával.
Indítás után minden rendben volt, nem jött vissza a check engine figyelmeztetés. El is vittem az autót letesztelni a Bajna-Héreg szakaszon, oda-vissza (4. kép). Tökéletes, ismét.
