Tagok >> Piritu - 1.000.000 >> Blog
Reggel, hogy ne kelljen keresgélni ki akartam készíteni a segélycsomagot. Jobban szemügyre véve kiderült, hogy márciusban lejárt. Semmi gond, ott a Párducé.
Aha, az tavaly decemberben járt le...
Úgyhogy kellett egy új.
Még a dallamkürtöt kellett visszakapcsolni a "normál" dudára a hamutartóban lévő kapcsolóval.
Ezzel fel is készültünk a vizsgára.
Csont nélkül átment. Érvényes 2015.07.06-ig.
A dokumentáció készítés még hagy némi kívánni valót maga után, mert a km óra állást kicsit elírtál.
Valós: 160.633 km
Beírva: 166.633 km
Úgyhogy a következő két évben legalább 6ezret kell mennünk :-)
Mióta megvan a Pók minden évben megkerüljük a Balatont.
Így történt ez ma is.
A déli sarkánál kezdtük, Keszthely volt az első cél. Majd végig a déli parton, és komppal át Tihanyba.
Zánkától találtunk egy járható utat Tapolca felé, így a kékkuti forrást is megnéztük.
262 km, végig nyitott tetővel, a lehető legoptimálisabb időjárással.
A tesztutat sikeresnek nyilvánítom, holnap mehetünk műszaki vizsgára.
Újra Várpalotát vettük célba, ahol is Csöri ambulánsan műtéteket hajtott végre a Párducon.
Cserélve lett:
- Gázolajszűrő
- Levegőszűrő
- Pollenszűrő
- Motorolaj
- Olajszűrő
- Vezérműszíj + görgők
- Vízpumpa
- Hosszbordás szíj
Elkészültek a fékcsövek, de most már rézből. Csöri felpattintotta őket.
Mire odaértem, már az udvaron várt a Pók.
Négy napnyi távollét után hazajöttünk.
A fék jobb, mint valaha, akkorát lassul, hogy csak na. Ha elengedem a féket visszaugrik a pedál. Tavasz óta olyan lájtosan jött vissza.
Már tuti nem volt százas a szabályozó.
Ma elgurultunk Csörihez, hogy a hátsó fékerő szabályozót kicserélje.
Ahogy Murphy mondta „ami elromolhat, az el is romlik” - tehát egy alkatrész cseréje is csak bonyolult lehet.
Az elmúlt 14 év során dolgozott a korrózió. Eltörtek a csövek. Elsőre nem is az, amelyiket tekerték. Gyakorlatilag egy fékcsövet lehetett volna kitekerni belőle. Azt meg minek. Cserélni kellene őket.
Gyári nincs, illetve a négy közül csak egy. Nem is olcsó...
Szóval le kell gyártatni a négy becsatlakozó fékcsövet, úgyhogy a Pók Várpalotán maradt...
A hazaút érdekesen telt...
Szerintem tegnap erősen közrejátszott a hiba kialakulásában a 35 fokban való "büntetés", ezért az új jeladóval az átlagnál is óvatosabban (120-140) indultunk haza. 500 km várt ránk erősen 30 fok feletti melegben. (A kijelzett max érték 38,5 fok volt.)
A 120-as korlátozásnál feltűnt, hogy rángat a motor. Finoman, de rángat.
Nocsak? EGR?
Aztán egyre inkább csinálta, már bármilyen fokozatban 2500 ford. alatt.
Mégis csak EGR lesz - gondoltam.
Vásárlási szünet Passauban. Biztos, ami biztos, vettem egy rekesz sört és egy zsírtalanítót. Ha koromtalanításra kerül a sor, legyen.
Egyre rosszabb volt a helyzet.
Wells benzinkútján meg is álltam, hogy lekapjam az EGR-t. Aztán nem kaptam le, mert más a motor, mint az 1,9. Meg se találtam.
Szigorú hangon elbeszélgettem a motorral, és go tovább!
Pár km múlva Linz-nél tankoltunk. Onnantól szabad volt a pálya. Mivel feltűnt, hogy 2500 felett nem rángat, így ilyen fordulattal jöttünk keresztül az országon. (Persze, ahol sebességkorlátozás volt, ott visszakapcsolva, de 25000 felett.)
Iszonyú meleg, a klíma szerintem egyéni csúcsot hozott. 33-38 fokban tartotta a 25-öt bent.
Sopronnál átlépve a határt - no nem a sebességhatárt, hanem az országhatárt - feltűnt, hogy nincs semmi feltűnő.
Igaz, már csak 30 fok van, de a Párduc suhan, mint mindig.
Most mi van? Hová lett a rángatás???
Alternatívák:
- gázolaj (még Sopronban tankoltam)
- EGR
- DPF eltömődés
- vagy a klímakompresszor viccelt meg.
Azt hiszem, holnap szigorú hangon újra elbeszélgetek a Párduc fejével...
A folyamat:
1. Megérkezett a szervizbe a jeladó.
2. Berakták, kipróbálták.
3. 120 Eurót fizettem.
4. Elhoztam, nem állt le többet.
5. Sört nem ittam, csak az előző este
Amikor visszakaptam a kocsit 44,5 fokot mutatott a hőmérője.
Áhh, nincs ilyen meleg mondom. Napon állt a vas!
Aztán mentem egy kört a városban és tényleg nem volt annyi - csak 36,5 :-DD
Aztán hazajöttünk, 420 km autópálya + 80 km országút itthon. Mindez 30-36,7 fokos melegben.
Nem állt le.
A javítást sikeresnek minősítem.
u.i.
A címért köszönet GTPeti-nek :-)
Jól meghajtottam a Párducot a német Autobahn-on az OFF-osok okulására. A célállomásnál a pályáról lehajtva leállt a motor. Félregurultunk. Gépet rádug, nincs hibaüzenet. Nocsak. Kis idő múlva indul, majd a lámpánál újra megáll.
Jeladó? Több megállással eljutottam a szállodáig. Itt szervizt keresve és némi segytséggel ráakadtam a helyi kereskedésre.
Csörivel egyeztettem, ő is a jeladóra tippelt. Meg is küldte a cikkszámot.
A szerviz is erre tippelt.
Szóval, a Párduc a szervizben alszik, hogy holnap délelőtt ambuláns kezelésen vehessen részt. Aztán nyomás haza...
Miután sikerült elboltolnom a régi rádiót vettem egy ugyan olyat. Azaz mégse.
A korábbi BT410 gyakorlatilag mindent tudott, csak nem volt távvezérelhető, így a kormánygombok és az átalakító adapter csak dísz volt.
A BT420 már ezt is tudja. Mivel a csatlakozók kompatibilisek, csak rá kellett dugni.
Aztán megállt bennem az vér, nem szól. Némi keresgélés után rájöttem, hogy a kis csatit fordítva dugtam be, és így nem kapcsol az erősítő. Megfordítva helyreállt a rend. Szól a zene.
A felemelt kocsi alatt nézelődve feltűnt, hogy az eddig rozsdaszáraz fékerő szabályozó olajos. Szivárog belőle a fékolaj. Nem sok (a tartályból még nem hiányzik észlelhető mennyiség), de olajos. A jövő hónapban esedékes műszakin nem biztos, hogy átmenne.
Szóval Csöri elindította az alkatrész keresést. Amint lesz, cseréljük.
