Megkésve, de törve nem, megtörtént a soros bőrápolás.
Alig három és fél hónapja hoztam haza az autót Ricsitől, a fényezőtől, ideje blogposztot írni róla. Tehetségesen végighúztam egy hátsó ajtót a teremgarázs egyik oszlopán. Nem volt kivilágítva, agresszíven nekiugrott az autónak, természetesen mindenki balfasz volt, csak én nem...
Ha pedig már úgyis fújni kellett, kapott a jóból a küszöbök eleje, ahol rozsda volt, az összebarmolt ajtó kerete, ami már akkor le volt nyúzva, amikor megvettem az autót, és a hátsó lökhárító teteje, amit még az előző tulaj rondán javíttatott. Amióta nálam van a gép, sose nézett ki ilyen jól. Pedig egy alapos polír még hátra van. Három és fél hónap alatt nem találtam vissza a műhelybe, de ami késik, az a MÁV nem múlik...
Ja, egy bónusz fényszórópolírt is kaptam, szóval ott is szép lett.
Az előző posztban említett kuplung gondot a főhenger okozta. Ez rögtön kiderült, amint Csöri belenézett mindent látó szemével.
Az első tünet az volt, hogy a kuplungpedál rugójának a felét a szőnyegen találtam meg. Gyors internettúrás után arra jutottam, hogy ennek még nem kellene különösebb problémát okoznia, nekem viszont nagyon is akadt problémám. Hiába tapostam padlóig (és tovább) a pedált, nem emelt ki rendesen. Akadós és recsegős váltások kísérték a legutóbbi kilométereket.
A lényeg lényege lényegében, hogy akadt új főhenger és némi akarással a rugó is működőképessé változott. Megint lehet szépen váltani.
Várpalotáról hazafelé még egy ős Giulia és egy Spider is szembe jött, szóval teljesen megérte a kiruccanás. :)
kilométeróra állása: 214 930
Eseménytelen téli szezon volt, legalábbis ami az autózást illeti. Ahogy az előző bejegyzésben írtam, kipróbálom a Michelin Pilot Sport 4-et. Természetesen ezt se kapkodtam el. Ma sikerült átvenni és felrakatni őket. Szar kuplunggal nem volt mókás elautózni érte. A következő út Várpalotára vezet, addig nem gyilkolom tovább.
115 ropi volt a gumi, a többi a szerelés és a téli garnitúra tárolása.
kilométeróra állása: 214 768
Majdnem két hétre előre kaptam csak időpontot a Marsónál gumicserére. A náluk tárolt TS860-at tették vissza az Alfára, a nyári Pilot Sportok pedig mentek a kukába, mert éppen elérték a kopásjelzőt a szezon végére. Tavasszal majd sakkozhatok, hogy hogyan tovább. Eddig arra készültem lelkileg, hogy felnit is kell cserélni, ha valami sportosabb gumit akarok, de nemrég néztem, hogy már akad néhány minta a mostani méretben is. Az eggyel újabb Pilot Sportot például szívesen kipróbálnám...
Kilométeróra állása: 211 526
Utánaszámoltam. Szinte pontosan 40 ezret elment a Pilot Sport 3 garnitúra. Biztosan lett volna más, ami sokkal lassabban kopik, de nem bánom. Baromi jó volt.
2020 van, nem csodálkozunk semmin.
Hat éve van nálam a hathengeres. Hatéves a magyar rendszáma is. Normáliséknál ez azt is jelenti, hogy várja a vizsgasor. Normáliséknál. Én úgy elfelejtettem, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Az utolsó utáni pillanatban hívtam fel Csörit, hogy SOS meg minden. Alig pár napra rá kerített időpontot is. Eddig jó.
Az már kevésbé jó, hogy az autó kért néhány dolgot. Két kézifékbovden és a jobb féltengely-gumiharang ment a kukába, jöttek helyettük újak, és idén először hegeszteni is kellett. A padlólemez két kifolyónyílása kicsit nagyobbra nyílt a kelleténél. Rozsdás vas ki, egészséges vas be. Kevésbé jó, de ennyi bármikor bennevan.
És akkor jelentkezett 2020. Az autó a vizsgaállomáson, csak éppen vizsga nincs. Két napja állt a rendszer - mint utóbb kiderült, az egész országban. Mikor máskor...
Pénteken ment az Alfa még egy kört, amikor jól vizsgázott a vizsga meg az Alfa is.
Két évre ezt is el lehet felejteni.
Kilométeróra állása: 210 xxx (Majd beírom pontosan, ha nem leszek lusta előásni a papirost.)
Megint Várpalotán vendégszerepeltünk. A már túlságosan régóta zörgő önindító alaposan bezsírozódott (az ezzel járó szívássorozatot hadd ne írjam le, az egy külön poszt is lehetne), a hátsó stabpálcák kicserélődtek, az olaj és a szűrők frissültek.
Kilométeróra állása: 205 406
Megint fapados poszt. Nyári az autón, téli eltárolva.
Új gumist kéne keresni, mert szégyentelen lett az árazás.
Kilométeróra állása: 205 070
Megy a verda, van rajta téligumi is, csak lusta vagyok írni. Igazából már hetek óta. Ha egyszer összeszedem magam, tolok rendes posztot is, rendesen dátumozva.
Meghódítottuk az Alföldet. Hetek óta készült a család, de főleg a kölyök, hogy megnézzük a nyíregyházi állatkertet. A terv az volt, hogy pénteken odaautózunk, alszunk egyet, szombaton állatkert, és estére haza, mert pesti program is akadt. Nem úgy lett.
Az odaúttal még nem is lett volna gond, a hotelt is megtaláltuk elsőre. Cukrászda, vacsora, aztán alvás...
Egy
Egész éjjel ugatott valami éles hangú izé (kutya? patkány? valami hibrid?), az ágy betonkemény, a párnák mintha huzatba dugott plédek lettek volna, szóval a reggel karikás szemekkel és lüktető aggyal talált ránk.
Kettő
Szakadt az eső. Az egésznapos állatkerti séta helyett rövidített programot vizionáltunk.
Három
Kialvatlanul és étvágytalanul mentünk le reggelizni. A kölyök betolt egy tál gabonapelyhet, a nej egy teát, én pedig visszapattantam a kávésbödön körül terjengő szagról. A bárpultnál kértem egy dupla espressót. A barista visszakérdezett, az a dupla kávé, ugye? Á, látom, szakértő vagy. Igen, az. Valahogy mégis hoszúkávé lett belőle. Biztos nagyon jó az is, csak ugye én kávét kértem, nem sötétre színezett melegvizet.
Négy
Bepakoltunk az Alfába, és elindultunk az állatkert felé. Beröff, parkolóból kitolat, aztán a főútra kifordulva elköszön a gázpedál. Alapjáraton, harmadikig felkapcsolgatva begurultam a következő parkolóba, és elkezdtünk ötletelni. Nyíregyházán nincs ismerős szerelő. A helyi haverom szerelője hónapokra előre ad időpontot, és amúgy se nagyon látott még Alfát közelről. Az egyetlen értelmes opció az maradt, hogy trailer cipeli haza az autót és a seggemet, a család meg vonatra száll. Hívtam egy autómentőt. Öröm az ürömben, benga SUV jön utánfutóval, szóval befér mindenki, nem kell vonatozni.
Öt
Egy picit várni kell... úgy másfél órát. Mesés. Egy nyíregyházi parkolóban, szakadó esőben. Valahogy eltelt az idő, és meg se öltük egymást, de a trailer sehol. Túl a másfél órán rácsörgök. Ja, mindjárt indul. Ó gyász. Durván két és fél óra után ért oda. Autó fel, család be, indulás haza. Letette az autót a ház előtt. Az alapjárat elég volt, hogy beálljak vele a teremgarázsba. Gondoltam, itt már nem lehet baj.
Hat
Rosszul gondoltam. Kaja, fürdés, akklimatizáció, aztán indultam a dolgomra. Ja, mindjárt, előbb leviszem a gyerekülést az autóba. Messziről az tűnt fel, hogy nincs első rendszám az Alfán. Há' hogy? Közelebbről az is feltűnt, hogy a lökös sarkán fényezés is csak nyomokban van, az is félig metálszürke. A mellettem álló Seat oldala meg szépen végighúzva feketével. Na ne. Ne. Ne. Ne már! Az idő viszont szorított. Behajítottam a rendszámot és a gyerekülést a kocsiba, aztán rohantam a dolgomra. Bruce Dickinson beszélgetős estje lesz a Kongresszusi Központban. Olyan jól hangzott, hogy már vártam a katasztrófát.
Hét
Odaértem időben, ittam egy rendes kávét, és elfoglaltam a helyemet. Erre beül elém egy kétméteres tag akkora hajkoronával, hogy a komplett színpadot eltakarja... Ez is pipa.
Pár nappal későbbi update: Amikor vittem volna egy cetlit a Seatra, hogy "helló, ezen a számon beszélgethetünk a parkolás nehézségeiről", találtam egy másikat az Alfán. Ezer bocs, én voltam, név, telefonszám. Azóta találkoztunk és rendeztük is a dolgot. Egy kicsit helyre billentette az emberiségbe vetett hitemet. De hogy az Alfával mit kezdjek, arról még fogalmam sincs. Most inkább elköltöznék egy lakatlan szigetre...