Miután megvettem az Autót, Csöri kiszúrt egy porózussá vált vízcsövet. Az az olaj kezdhette ki, ami kijutott a régi szelepfedél-tömítés mellett. Azóta halogattam a cserét, de most ennek is eljött az ideje. A csővel együtt új Paraflu is került. (Tegnapelőtt, csak marha lusta vagyok mostanában.)
Ma majdnem lemosattuk a géposztályt, de teltház volt a mosóban, nekünk meg másfelé kellett autóznunk, szóval maradt fülig retkes. Mosás helyett kapott némi (ejtsd: ipari mennyiségű) szélvédőmosót, hogy legalább azt lássa a jónép, hogy ki az a kretén, aki ilyen koszos Alfával jár. :) Ezzel a lendülettel új illatosítót is vettünk, szóval belül teljes a Hawaii.
Csörit is meglátogattuk, megrendelt nekünk egy hűtőcsövet, ami egyszer talán meg is érkezik. Hétvégén a még régi csővel nekifutunk Pécsnek. Valami családlátogatás az ürügy, de igazából inkább a Mecsekbe vágyom autózni egyet.
u.i.: Kedves család, remélem, nem olvassátok a blogomat. :)
Nekem van születésnapom és az Autó kap ajándékot? Há' hogy? :)
Mostanában kicsit összefolynak a napok, szóval képtelen vagyok megmondani, hogy két vagy három napja vizsgázott az Alfa teherszállítóként. Az történt, hogy letámadtuk a budaörsi Ikeát, és ha már úgyis mentünk, a szerelmem munkatársának is elhoztunk egy lapra szerelt polcot. Pontosan ezért írom ezt a postot. A katalógus szerint 143 centi hosszú volt a csomag, amit az ortodox fizika szerint lehetetlen bepréselni egy 156-osba. Tetőcsomagtartóm, vonóhorgom, nagyobb autóm pedig nincs. A síalagút sem jöhetett szóba, mivel a csomag élére állítva úgy kétszer volt magasabb a nyílásnál. A hátsó ülésen is csak majdnem fért el: ha nekitoltam a jobb ajtónak, nem lehetett becsukni a balt. Mivel hajnali háromnegyed 4 van, és különben se olvassa ezt senki, inkább nem ecsetelem tovább, mekkora hőstett volt mégis bepakolni. Kibököm inkább a megoldást. A bal ajtón keresztül rátettem a doboz végét a jobboldali könyöklőre, aztán megpróbáltam rácsukni az ajtót - ismét sikertelenül, de már csak 1-2 centi hiányzott. Végül előre másztam, felemeltem a másik végét is, és szabályosan ráhúztam a bal ajtót is. Befért! Nem az ülésen hoztuk haza, hanem fölötte, de kicsire nem adunk, befért! Tanulság kettő van. Az egyik az, hogy 156-ossal is lehet bútort szállítani, a másik pedig az, hogy soha, de soha többé nem akarok bútort szállítani 156-ossal. :)
A cím innen van.
2 napig állt az autó, ami elég épp elég volt arra, hogy a bal hátsó gumi elengedje a nyomás nagyját. Felfújtam, eltekertem a szervizbe, ahol felszerelték a gumikat, ahol szó nélkül leszedték és feltették újra. Azóta jónak tűnik, de az igazság csak holnap reggel derül ki.
Update: 3 napja nem ereszt. :)
Volt már egy ronda karc a hátsó lökhárító sarkán, ami zavarta a szememet, de ma sikerült azt is megduplázni. Megálltam a Tesco előtt, bementem, és mire kijöttem, ott éktelenkedett alatta egy frissebb, lágyabb, jobb rusnyább. A bűnös persze árkon-bokron túl járt. Újabb tétel a kijavítandók listáján. :\
(A képen elrejtettünk egy GT-t. A szerencsés megtaláló ingyen vállonveregetheti magát.)
Lassan úgy járok Csörihez, mint haza. Kaptunk két új felső lengőkart, hogy elöl is csend legyen. Gyári alkatrészek, szóval remélhetőleg tartósak is lesznek. Utána egy Balatonfőkajár túrán meg is hallgattuk, hogy nem halljuk. :)
Amúgy mintha kanyarodni is jobb lenne az új lengőkarokkal. Kíváncsi lennék, mennyi ebből a fizika, és mennyi a placebo hatás. Bár a lényeg mégis az, hogy érzésre szinte új autóban ültünk.
Apropó, vizsgáztak az új gumik is, bár egyelőre csak szárazon. Csendesek, mintha nyáriak lennének, és fognak, mint a zöld festék. Csak hó lenne már... Szuggeráljuk az időjárásjelentést, de Fehérvárra nem ígérik.
Eljött a nap, amikor átvehettük a nyeremény gumikat. Reggel lemosattuk az Alfát, elvégre nem lehet koszos autóval útra kelni. Ebből az lett, hogy messzirők ordított rólunk, hogy vidékiek vagyunk: a miénk volt a legtisztább Alfa az egész városban. Igen, Halesz, a tiédet is beleértve. :)
Idő előtt érkeztünk meg, mert jó korán indultunk. Olyasmikkel számoltunk, hogy eltévedünk, dugó lesz, lerobbanunk, kitör az atomháború... Ezek közül annyi jött be, hogy úgy másfél kilométeren tényleg araszolni kellett. Egy telefon oda-vissza, és összefutottunk Halesszal, aztán letámadtuk a Michelin főhadiszállást. Készült egy-két fotó is (nem túl szalonképesek, ugyanis a fejem is látszik rajtuk), aztán elindultunk hazafelé. A hazaúton "végre" valóban beütött a krach. Jó vidéki szokás szerint alaposan eltévedtünk. Hébe-hóba láttunk valami ismerős helyet, de éppen nem lehetett arra kanyarodni, amerre szerettünk volna, végül halvány gőzöm sincs róla, hogyan kötöttünk ki az M7-esen. (Szerelmem a háttérben: "És különben is ÉN mutattam meg az utat...") A négy gumi mellé pár ősz hajszállal is gazdagodtunk.
Fehérváron aztán kitaláltuk, hogy egyszerűbb rögtön feltetetni az új gumikat, mint eltenni őket, szóval elkanyarodtunk a szerviz felé is.
A gumikról magukról egyelőre nem tudok beszámolni, mert 3-4 kilométeren, szigorúan 50 alatt nem sok derült ki. :)
