Ma délután felmarkoltam az Albánál a Night Breakereket. A költség nemcsak ezt fedi, hanem az összes izzót, amit az elmúlt néhány napban vettem.
A cím tulajdonképpen kamu. Világít az, csak nem úgy, ahogy szeretném. Mivel a következő napokban nemcsak városban és világosban fogok rongálni, megvettem egy benzinkúton az első szembejövő H7 izzót. Erhardhoz csak hétfőn jutok el, pedig a Night Breakerek már nála vannak. Most az a kérdés, hogy ha felmarkoltam őket, bele is tegyem az Alfába, a mostaniak meg menjenek tartaléknak, vagy várjam meg, amíg kiég valami. Eh, nehéz ez...
Tegnap egy kisebb fogóval egyetlen laza mozdulatba került kiszedni a helyzetjelző izzó maradványait a foglalatából. Volt még egy tartalék, bele is tettem. Helyzetjelzőm már van.
Erhard mára rendelt nekem H7 Night Breakereket, de H4-et kapott helyette. Holnap elvileg lesz olyan is, amilyen kell.
Napok óta kiégett helyzetjelzővel mászkálok. Nem az a baj, hogy nincs pótizzóm, az maradt a múltkori bevásárlásból. Az se, hogy lusta vagyok kicserélni, háromszor is nekimentem. Először pusztakézzel, mert keménynek hittem magam, mint Tarzan talpa. Nem nyert, a foglalat simán kijött a helyéről, de az izzó belegyógyult. Másodszorra elővettem a benga kombináltfogót (kisebb nem volt kéznél), próbáltam vele mozgatni az izzót, de nem mertem nagyon megszorítani, nehogy eltörjem. Ma volt a harmadik menet. Kerítettem kisebb fogót, és szétkaptam, mint Ivánt a gránát. Mármint az izzót. Elsőre összetörtem az üvegét, aztán kitéptem a belsejét, de a fém része még mindig a foglalatban van. Összehajtogatni sikerült, de kicibálni nem. Holnap, ha világos lesz, jön a negyedik menet...
Az Alfa meg csak röhög rajtam: ma estére kiégett a jobbos tompított is. H7 ráadásul nincs is itthon, szóval a holnapi pankráció előtt még azt is keríteni kell.
Állítólag mégsem lesz idén világvége, vagyis marad a B terv, a tél. Ennek örömére kipakoltam a fél pincét az Alfába. Gumiszőnyeget a szövet helyett, jégkaparót, hóláncot, jégoldót (ezt a táskámba). Lehet, hogy korai, de elég volt egyszer is rászánnom magam. Tavaszig nem akarom a pincét látni. :)
Gondoltam, akkor már téli Michelineket is feltetethetném. Megcsörgettem Tottit, aki gyakorlatilag azonnal tudott fogadni. Pikkpakk téliesítette kerekeimet. Köszi még egyszer!
Nem lett túl művészi a fotó, de legalább jó drága. 50 helyett 69 km/h, méterekkel a Fehérvár tábla után.
A képet hivatalos közeg készítette (amennyire láttam, éppen édes álomba merülve).
Szerencsétlen autó kezdett somogybabodi bennszülöttnek kinézni. Kapott egy fullos takarítást.
Nem vált be a Valvoline, újra Selénia van a vasban. Kapott hozzá új szűrőket is a tegnapi pakkból. Komoly értéknövelő tényezőként felpattant egy Csörgő Autószerviz rendszámkeret is. :)
Ma - a változatosság kedvéért - egy almafa alatt állva placcsant szét egy rohadt alma a motorháztetőn. Szóval újra meglátogattam a kedvenc kézimosómat.
Közben csomagot is kaptam, és Erhardnál is jártam szűrőkért. Csütörtökön viszem őket Csörihez egy olajcserére.
Ari és én esküvőn voltunk Egerben. A sajátunkon. :) Utána túráztunk egy jót, hogy végiglátogassuk a rokonságot, és bejelentsük mindenhol a nagy hírt.
Eger után az első megálló Budapest volt, onnan hazajöttünk Fehérvárra, innen tovább Várpalotára, Balatonfőkajárra, Füredre, Ajkára, Csabrendekre, komppal át a Balatonon Földvárra, Tabra, végül Pécsre kirándultunk. Fél év titkolózás után egyszerre okoztunk szívrohamot az összes rokonnál.
A kép az út legelején készült, Egerben, egy benzinkúton. Az Alfa jól bírta, én egy kicsit kevésbé. (Például Tabon pálinkával itattak. Nem kevéssel.)
Csak a rend kedvéért: az esküvő július 17-én volt, a túra vége pedig 23-án, vagyis ma 15 napos házasok vagyunk. :)
