Egy apróság maradt az autóban, ami még nagyon szúrta a szemem: egy Pioneer Csillámf@szláma Edition rádió. Sosem hallgattam (már csak azért sem, mert a V6 gondoskodik a tökéletes autózós zenéről), ellenben marha ronda volt.
A facebookos alfás csoportban lőttem egy gyári Alpine rádiót, amiről két dolgot lehetett biztosan tudni: elveszett a kódja és képes világítani. Ezek tudatában elővettem a pofátlanabbik énemet és ajánlottam érte 2000 jó magyar forintot. Megkaptam. :)
Azt ugyan továbbra sem tervezem, hogy rádiót hallgatok, kazettám meg sok éve nincs egy szál se, csak nem hagyott nyugodni, hogy működésképtelen a szerzeményem. A netről túrtam egy szakit, aki ki tudta kódolni. Kiderült az is, hogy rádióként hibátlanul funkcionál. A magnó részét kazetta híján nem tudtuk kipróbálni. A műtét 4000 forintomba került. Bónuszként kiszedte a Pioneert is a műszerfalból. Boldogan kapcsoltam ki az új rádiómat - talán örökre. :)
Még februárban jártam Pakson, bár akkor nem írtam róla, mert nem tettem fel rögtön az autóra Mark22 Sportwagonjának a kerekeit.
Eredetileg egy garnitúra új gumit szerettem volna venni, de régóta fájt a fogam egy második felnigarniturára is. Végül kompromisszumos megoldás lett belőle: használt Uniroyal Rainexpert gumikkal szerelt Teledial felniket vettem.
A nyárigumira váltás ideje pedig most vasárnap jött el. A látvány nem változott, mert ugyanilyen felniken van a téli garnitúra is. Egyelőre vezethetőségben se láttam nagy különbséget. Zajban sajnos igen, ezek az Uniroyalok elég hangosak. Ezt a nyarat azért kihúzom velük, jövő tavasszal pedig új gumikat veszek.
Kilométeróra állása: 133 053
Az előző szerviz alkalmával az Alfárium gárdája kiszúrt egy - akkor még enyhe - zörgést, amit lokalizálni is sikerült: a váltóból jött. Nekem nem nagyon van fülem hozzá, nem is hallottam semmit, amíg Alex nem mutatta, hogy mire kell figyelni. Pár nappal később már nem volt ilyen visszafogott a dolog. Motorféknél vagy hátramenetben olyan csörgést rendezett a váltó, hogy a szomszéd utca is hallotta. Nem volt mese, le kellett bontani.
Az tisztán látszott, hogy nem apróságról van szó. Valami elszabadult a váltóban, és kitartóan rombolt, amíg használtam az autót. Nem mentem sokat, de az a néhányszáz kilométer sem tett jót neki.
Hétfőn hagytam az autót az Alfariumban, és még aznap két lehetőséget kaptam. Az egyik egy 90 ezret futott váltó sok pénzért, a másik a saját váltóm felújítása még sokkal több pénzért. Végül az anyagiak miatt a bontott váltó mellett döntöttem. Elméletben a felújítás többet ért volna, csakhogy alapból másfélszeres szorzóval indult az ára, amiben nem volt benne minden kicserélendő alkatrész.
A kuplungom sem volt mai csirke. Működni működött, de nagyon fent fogott már és nehezen is járt. Gondoltam, úgyis le kell venni a váltót, itt az ideje a kuplungcserének is. A rugócserekor hívták fel a figyelmemet egy csereérett lengőkarra és egy kutyacsontra: ha már szerviz, ezek helyett is kértem újat.
Péntekre készült el minden. Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. Sokkal jobb a váltó, mint eddig bármi, amit Alfa V6-ban próbáltam, tökéletesen adagolható és vajpuha a kuplung, csendes és atomstabil a futómű. Mintha az egész autót kicserélték volna. :)
Kilométeróra állása: 132 632
Az előző látogatáskor derült fény arra, hogy az összes fékbetéteim erősen csereérett és a hátsó kipufogódob is folytonossági hiányokat mutat. Az indexem se volt a helyzet magaslatán: eleinte nagy hidegben nem akart rendesen működni, a végére meg már csoda volt, ha egyet is villant, amikor használni akartam. Megint az Alfariumban jártam, ahol megint összenyálaztam néhány különleges autót hibátlan munkát végeztek - ezúttal extra szívás nélkül. A fékekről eszembe jutott a fékfolyadék is, amiből szintén kértem egy adag frisset.
Az állagjavítás kisebb változásokat is hozott. Az új indexrelé egészen más hangon kattog (és kattog!), mint a régi, a kipufogóvég kisebb, mint a régi (ezt is felfoghatjuk tuningmentesítésnek :)), és a Jurid betétek meg hajlamosak nyikorogni. Ez utóbbi talán megszűnik, ha összekopnak egy kicsit.
Kilométeróra állása: 132 225
Újabb állomáshoz érkezett a tuningmentesítés. Marektől sikerült egy garnitúra V6-hoz való gyári rugót szerezni. A hátsókon akadt némi rozsda, de semmi olyasmi, amit egy drótkefe és némi Hammerite ne tudott volna orvosolni. Egy telefon az Alfariumnak: hétfőn tudnak fogadni. Gondoltam, az olajcsere még nem égető, de ha már úgyis szervizbe megyünk, ejtsük meg azt is. (Most nézem, hogy sikerült 7000 kilométert megtenni az előző óta. Még hogy nem kényeztetem az Alfát...)
Eljött a hétfő, nyitás előtt értem a Csurgói útra, Alex pedig összeírta a kívánságaimat - rugók, olaj, szűrők meg még néhány apróság. Délutánra elvileg meglesz.
Nem írom le az egész tortúrát, csak a lényeget: hátul új gátlókra és stabpálcákra is szükség volt, több csavar és tartóelem áldozatul esett az összerohadt alkatrészek szétszedésének, ezeket is pótolni kellett. Az alkatrészbeszerzések és a rengeteg faragás miatt hétfő délután helyett szerdáig vendégszerepelt az autó az Alfariumban, én meg a ráckevei héven. Alexék helyében én kitoltam volna az autót az út szélére, hogy vigyem, ahová akarom, de szerencsére ők nem ilyenek. :)
Amikor ott hagytam a géperejűt, azt is kértem, hogy nézzék át, mi lehet még, amihez rövid időn belül hozzá kell nyúlni. Sajnos nem csalódtam, akadnak ilyenek is. A legsürgősebb a fékbetétek cseréje lesz elöl-hátul, de a hátsó kipufogódob is közeledik a pályafutása végéhez. Elöl két gömbfej is fél lábbal a sírban van. Hab a tortán, hogy közben egy légtömegmérő hibát is dobott az autó. Ezekre hamarosan visszatérek.
Írom inkább a jó híreket: újraaszfaltozták a Weiss Manfréd utca külső sávját, de legalábbis valami csoda folytán járható lett. A végén képes vagyok úgy átmenni a síneken, hogy az autó hátulja nem akar letáncolni a kanyarívről. A munkahelyemnél levő fekvőrendőrökön se akar látványosan elpusztulni az autó. Még a kormányzásba is visszatért az élet. Már el is felejtettem, milyen egy jó 156-os futómű. Még úgy is megérte a csere, hogy az első beüléskor automatikusan nyúltam a magasságállítóhoz, hogy lejjebb engedjem az ülést - de már a padlón volt. :)
A költségeim így alakultak:
Bontott rugók: 20 000 Ft
Drótkefe, ecsetek, Hammerite: 4 800 Ft
Szerviz, olaj, minden egyéb: 160 100 Ft
Az ültetőrugókat eladtam: -25 000 Ft
Kilométeróra állása: 131 808
Már akkor is világított a műszerfalon a kiégett izzóra figyelmeztető jelzés, amikor elhoztam az autót. A rendszámvilágítás fele nem működött. A Selespeeden ilyenkor egy jól irányzott dzsúdóütés a lökhárítóra volt a megoldás, de a V6 nem aljasodott idáig: tényleg az izzó égett ki.
Hetekkel ezelőtt bevásároltam izzókból. Vettem egy pár Tungsram Megalight Plust és egy marék noname T10-et és H6W-t. Az utóbbira most nem volt szükség, de jellemzően akkor nem kapok sehol, amikor nagyon kéne.
Hazafelé kiégett a jobb tompított, ami végre elég okot adott rá, hogy összekoszoljam a kezem. Kicseréltem mindkét tompítottat, hogy akkor már egyformák legyenek, persze a jót eltettem tartaléknak, majd a gyors sikeren felbuzdulva nekiugrottam a hátsó lökhárítonak is. Ez már nem ment olyan könnyen, mint hittem. A rendszámkerettől nem fért ki a lámpa, a keretet nem tudtam levenni a rendszámtól, a rendszám pedig nem jött ki a keret peremétől. Zseniál. Pattintottam, csavaroztam percekig, mire sikerült hozzáférni az izzókhoz. Itt is a jobb volt gyászban, de a bal is el volt már feketedve, így azt is cseréltem. Utána pattintgatás, csavarozás, pattintgatás - és lőn világosság!
Sört nem ittam utána, mert nem volt behűtve. :(
Ezelőtt nem volt bőrbelsős autóm, szóval némi utánajárással kezdtem a műveletet. Az álmoskönyv, a fórumok és a józan paraszti ész a direkt bőrre való glicerines szappan és nyeregápoló kombót adta ki. Nyeregápolóból a Decathlonban kapható Sapo zsírt ajánlották, szóval egy budaörsi Ikea karika közben beugrottunk oda is. Az ifjonc kapott egy (Zöld! Űrhajós! Ufós!) labdát, apa pedig ezeket:
http://www.decathlon.co.hu/glicerines-szappan500ml-spray-id_8220405.html
http://www.decathlon.co.hu/borapolo-zsir-id_8186624.html
Alaposan megfontolva minden lépést - nem vakítok, lustaságból - hetekkel később jutottam el odáig, hogy nekiessek az autónak.
Azzal kezdtem, hogy BMW-s stílusban átálltam a saját parkolóhelyemről két másikra, hogy ki tudjam tárni az összes ajtót, aztán előkaptam egy száraz, mikroszálas kendőt, és áttöröltem vele az összes ülést, könyöklőt és ajtókárpitot, majd egy másikra fújkáltam a szappant, és alaposan végigdörgöltem az egészet újra.
Ezután 2-3 órát hagytam száradni (természetesen ügyeltem arra, hogy egy pillanatra se hagyjam abba a paraszt módon történő parkolást), és arra jutottam, hogy semmi látható változás nem történt. Az ülések nagyja ugyanilyen tiszta volt a művelet előtt is, az elszíneződések meg nem tűntek el. Nem hagytam magam eltántorítani, előkaptam egy újabb kendőt, és elkezdtem belemasszírozni a nyeregápolót az ülésekbe, satöbbibe, de most nem hagytam ki a kormányt és a váltógombot sem. Miután végeztem a zsírral, még egyszer, utoljára végigmentem mindenen egy száraz kendővel is.
Az eredmény: érezhetően puhábbak és kicsit fényesebbek lettek a bőrkárpitok, és egészen kellemes illata lett az Alfának. Megérte a félnapos szívás. :)
Az okosok szerint 2-3 havonta illik megismételni a műveletet, de ha nagyon hideg lesz a tél, inkább várok vele tavaszig.
Majdnem 7 liter Selénia 20k borult bele a V6-ba, új szűrővel és termosztáttal egyetemben. Döbbenetes dolgokra képes azóta az autó. Például be tud melegedni, és nem hűl vissza menet közben.
További jó hír, hogy a gátlóim gyáriak, csak a rövid rugókat kell normálisakra cserélni. Már csak be kéne szerezni őket.
Szamosi szerviz, naná.
Kilométeróra állása: 124 130
A fehér oldalindexekkel nem volt szerencsém, mind a kettőnek letörtem a tartófülét. A gond az, hogy a leszedett feketék közül is csak az egyiknek maradt egyben a füle. Arra jutottam, hogy a legegyszerűbb az lesz, ha rendelek még egy pár indexet. Fehér viszont nem volt, narancssárga lett. Futárra nem volt szükség, át tudtam venni helyben is. Okulva a korábbi hibákból, hibátlan technikával pattintottam őket a helyükre: most mindkét index a saját tartópöckén rögzül (csókoltatom Grétsy tanár urat).
Egyébként ez az igazi tuningmentesítés, ugyanis egy kis kapargatás után kiderült, hogy a feketék eredetileg narancssárgák voltak, nem fehérek. :)
A Szamosi szervizbe jelentkeztem be vezérléscserére. Gondoltam, újonnan vett autónak ennyi jár. A címben már lelőttem a poént, naná, nem az lett belőle.
Hétfőn reggel letettem az autót a szervizben, és elindultam építeni a kapitalizmust. Még délelőtt ért az első telefon: "Elkezdtük szétszedni az autót, de van vele egy kis gond..." Szívroham. "A hosszbordásszíj és a feszítői elég ergyák, rájuk férne egy csere." Kérdeztem árat, kaptam, lepergett előttem az életem. "Ja és a hűtő is szivárog. Igazából csoda, hogy még van benne víz." Ránéztem a Lágymányosi hídra, és elgondolkodtam rajta, hogy mennyire lehet hideg a Duna...
Pár órával később megint csörgött a telefon. (Kinéztem a vasúti hídra is. Éppen jött a Railjet.) "A vezérlés tök új, kár lenne kidobni." Hoppá, újabb matekozás: a rászánt gempából nemcsak új vízpumpára futja, hanem hűtőre és hosszbordásra is. Oké, legyen. Kötelező üröm az örömben, hogy aznap már nem lett kész az autó.
Ma délután mehettem érte (közben épült tovább a kapitalizmus). Hazafelé meg már nem tudtam ellenállni. Volt padló, fordulat, orgazmus, vihogás és boldog káromkodás. Na ez a V6. :)
Kilométeróra állása: 123 301