Blog
Hétvégére nagyon meleget mondtak, így úgy döntöttünk hogy meglátogatjuk a magyar tengert. Nagyon kellemes volt az idő pár felhő volt de annyi keeeell :) :) (Bár volt pár ami elég ijesztő volt , de nemvolt eső ) Az utat nagyon élveztük Balatonalmádiig, főleg a Bakonyi szerpentint! de azt szerintem sokan közülünk :)
Ui: Ja és vigyázzon mindenki az Almádi strandon, mert sikerült lenyúznom a kocsi alját a padkával. Mert ilyen hülyén ferdén kell beállni , láttam hogy magas , és azt is tudtam hogy a kocsi alacsony , de nem hittem hogy már olyan közel van... Béna voltam. Fájt :D De legalább nem látszik csak ha aláfekszek.







Szerencsére eddig nem volt mit írjak ,a traktor csak ment és ment, bár túl sokat nem is autóztam a sajátommal.Eljött a nagy szerviz ideje 175000-km
Cserélve:- Komplett vezérlés ( a főtengely tárcsáját érdemes levenni mert az ék majdnem teljesen elnyíródott,az okát is megtaláltuk valamikor minimálisan de fellazult a főtengely szíjtárcsa)
- Olaj+ szűrő Castrol
- Jobb felső lengőkar (fasza utak miatt)
- Jobb felső motortartó
- Hosszbordásszíj szett
- Főtengely alsó bordás kerék




158500 km-nél hosszbordás szett csere SKFre. (Előző tulaj ezt valahogy elfelejtette a vezérléssel.)Ismerősön keresztül ez is féláras. Házon belüli szervíz, így annak nincs költsége.

157.200 km-nél első tárcsa és betét csere. (Még jó, hogy házon belül van autószerelő :P)
Szigorúan Brembo-ra (Max) kedves alkatrészes ismerős révén majdnem féláron.
Természetesen akkor már a nyergeket is festeni kellett pirosra, hogy menjen a Rosso Alfához :D

Szigorúan kacskaringós utakon elindultunk a következő állomáshoz, a túra legmagasabb pontja felé. Cél a 2.500 méter magas Hochalpenstrasse!
Első pihenőnk egy fizetős szerpentin tetején 1.384 méteren volt, a Steinplatte egyik részén. Innen némi hegyi túrával értük el a feljebb lévő pihenőt, ahol megebédeltünk.
A következő megálló Zell am See. Itt egy vidám fesztiválba csöppentünk. Érdekes volt a felvonulás. Magunkhoz vettünk egy kis fagyit, és tovább indultunk.
A magashegyi szerpentint ma "csak" megmásztuk, mert a szállás (Tauernalm) a túlsó végén van.
Maga az út 47,8 km hosszú, és két hágó van rajta. Az egyik 2.428 méteren van, és egyszerűen csak CÉL-nak hívják. A másik a "Hochtor"-nak nevezett alagút, mi 2.504 méteren van. A szakasz fizetős, a belépő 33 Euro. Minden további nap még 10 Euro. A szállást már eleve azért választottam, mert jár hozzá egy ingyenes belépő a szakaszra.
A nap élményeihez hozzá tartozik:
A Hochalpenstrasse több helyén is hatalmas plakátok hívják fel a motorosok figyelmét, hogy nem versenypályán vannak, vezessenek normális ember módjára. A harmadik kanyar után már ott is volt az első motoros, aki az úton feküdt. Láthatóan a mentőt várták. A motorostársai próbálták figyelmeztetni a közlekedőket. Ha jól vettem ki a szitut, motoros egy kicsit szűken előzött egy autót, és a bal elejét eltalálta. A kocsi meg fellökte.
Szóval ennyit a táblákról...












Még egy kis kirándulás az utolsó napra is maradt.
Utolsó kép a garázsban, a magyar tájban, majd még egy kép együtt a sötétben, legeslegutoljára a km-óra.
Ennyi volt együtt.
Szép volt, jó volt, de várnak már az új kalandok, immáron a sötét oldalon :-))











A szombathelyi tacskó parkolójában találkoztam a régi 146-osommal. Röviden beszéltem a gazdájával, meg van elégedve.



