Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

A távolról érkezők miatt délben a rédicsi MOL kúton gyülekeztünk.
Itt rajtunk kívül mindenki tankolt. Mi ezt már a körmendi Shell kúton megtettük.
A napi menetvonalak a térképeken. (1-3. kép)
A kommunikáció megkönnyítésére 4 db walkie-talkie-t vittem, mindenkinek jutott egy. Menet közben a megbeszélt hívójelek az éppen zajló események alapján folyamatosan változtak :-)
Forsberg nem jött így a Legoember hívójel üres maradt a rádión :-)
A “Teknős, füstöl a kocsid!” üzenet a Vizesembertől némi szakmai beszélgetésre is adott okot a szelepszár szimmeringekról.
Mivel a készülék a szabad CB csatornákat használta több ízben is "idegenek" hangját hallottuk. Több ízben bébiőrön szólt be a helyi ifjúság (kíváncsi lennék hogy a mi reakcióinkat hallották-e).
Egyszer meg a szlovén rendőrség hangját hallottuk.
“Dober dan, Bagoly, Teknős, Sas, Aquaman!” volt a válasz. Sose tudjuk meg, hogy azért voltak olyan tanácstalanok a zsaruk körforgalomban, mert alapjáraton ilyenek, vagy nem értették kik ezek… :D

A szállás Unterbergenben volt: Gasthof Hotel zur Post. Itt még rögtönzött sramli bemutatót is tartottak Giuseppe kérésére (4.kép)
Fornitore rögtön a beparkoláskor "kidöntött" egy kandellábert. (5.kép) Sose mossa le magáról hogy nem ő volt :-DD
Megnéztük a Bledi-tavat is, ahol a dugóra való tekintettel a hölgyek kiszálltak fényképeket csinálni. A kinézett parkolóban volt is hely. “Mennyi?! 6 Euro?! Nem a tavat akarom megvenni bmeg, csak parkolnék egy fél órát!!”
Elfogyasztottuk a helyi specialitást a para-krémest. A para jelzőt utólag tőlünk kapta, mert továbbmenve többször hangzott fel a rádióban kérdés: “Bagoly, mennyi még a szállásig??”
A Monte Lussari-ra (7.kép) felvonóval mentünk fel ahol mindenki kiélhette kedvenc hobbiját. Volt aki tériszonnyal küzdött, volt aki ismerkedhetett kedvére :-)
Tarvisioban megemlékeztünk Giuseppe lerobbanásáról és szimpátiából oda parkoltunk ahol ő várta a trélert. (8.kép)
Megismerkedtünk a helyi kajákkal, én a szokásos tenger gyümölcsi spagettit ettem. (9.kép)
A szálláson mindkét estére jutott totó. A végeredmény a 10. képen. A nyeremény egy plüss svéd maci volt az IKEÁ-ból :-)
Volt aki a szálloda wellness szolgáltatásai közül is kipróbált egyet. Nem panaszkodott hogy túl meleg lett volna a víz. (11.kép)
Sokáig dilemma volt hogy hol váljunk szét. Végül is Lentiben a Don Quijote Étterem és Panzióban zártuk az utat. A hely nem arról híres hogy éhes maradsz - 12.kép
Jó buli volt, sokat nevettünk.
A társaságból mi mentünk a legkevesebbet, mi lakunk a legközelebb.
Jövőre újra megpróbálunk egy közös túrát.

Az öreglány ma ismét döccenő nélkül ugrotta a műszaki vizsgát.Újabb 2 évig róhatja az utakat.
347000 km

Kicsit későn, hét előtt tudtam indulni. Meglepett a heves zápor Eger fölött, a balatoni szerpentin mint egy jégpálya, harmadikban pöccre kipörgött. Óvatosan felballagtam a hegyre, közben szurkoltam, hogy a túloldalról senki ne csússzon elém. Ózdtól tiszta minden. Serényfalvától lehet autózni.

Ragály felett a másfél sávos utat javították, szerencsére a kanyarok szabadok voltak, párat mentem, még emlékeztem a kanyarvétel mikéntjére. Ez mindig nagy móka.

Csetneken keresztül mentem az erdei úton, sajnos itt-ott még nedves volt az út a korábbi eső miatt. Ez az abroncs használhatatlanul érzékeny, ha vizzel érintkezik. Egyszerűen rettenet. Igaz a Falken No.1 elkényeztetett két és fél szezonon keresztül. Az egy klassz cucc volt. Ha tudtam volna ezt előre, két szettet is veszek akkor...

Aztán igyekeztem Nyilas felé, ahol pár sporttárssal találkoztunk a hágón. Rövid beszélgetés után ki-ki a saját tempójában elindult Szepesremete felé. Köszönet Ferinek a szervezésért.

A borzasztó vizes élmények után maradtam ezen a környéken. Az említett hágón túl leszáradt az aszfalt a napsütésben. Rengeteget mentem Sedlo Grajnárig. A nap nagy kedvence azonban a hollópataki hullámvasút bekötö volt. Le se irom hányszor mentem ott.

Késő délután visszamerészkedtem a hágó Veszverés felöli oldalára. Ekkor már mindenhol fogta a gumi, élvezet volt kanyarogni a szerpentinen.

Lassan elfogyott az üzemanyag, vissza kellett menni Rozsnyóra. Nem túl jó híreket kaptam a stószi szakaszról, de magam szerettem volna meggyőződni minderről. Úgyhogy fel Dénes felé, pár fotó az örökzöld témával. Kár, hogy felkerült a korlát, meg nem adja vissza a teret a fénykép. Csodálatos völgy, csodálatos útszakasz.

Stósznál a felső részt apró murvával felszórták a bitumenezés után, a közepe még mindig nedves volt itt-ott, alul tudtam élvezetesen menni. Két és fél körre futotta a kedvemből ezúttal.

Visszafelé Andrási felett megvacsoráztam az esti napsütésben.

Nem rohantam haza, Aggteleken szerény körülmények között éjszakáztam, de a másnap csodálatos napsütést hozott, kár lett volna kihagyni.

Pelsőc fölött a borzovai elágazónál kiszúrtam, hogy átlátok a Felvidéken, déli határtól az északiig. Frankón látszott a Magas-Tátra vonulata. Hurrá.

Borzováig elmentem, remek az út. Megismertem jópár dolgot Borzováról és az ott élőkről Gábor jóvoltából.

Nem akartam küzdeni a nyirkos utakkal, ezért irány újra Nyilas és környéke. Számtalanszor föl-le, koptattam a nyamvadt gumit, lehessen már cserélni. De mire?!


Korai hazaindulás. Kelemérnél üdv egy gyönyörű középszürke 155 tulajnak. Mónosbélen Gombócartúr Vidéki Nyalodájában egy szeronbúcsúztató fagyit elnyaltam.



Kormánygép jó, kardán jó, autó a legjobb. Nagyszerű volt. Nagyot ment a kis zöld GTV.

Most csak 1057km

Kis találkozó (köszi Feri a képet)
Dénes felett aź örökzöld témával
Vacsora csomagtartóból Andrási felett a napsütésben
Még fagymentes másnap reggel
Autó Magas-Tátrával - Felvidék keresztmetszete
Délelőtti autózós hangulat
Hullámvasút 1
Hullámvasút 2
Forrás
Borzován (köszi Gábor a képet)

Az új nagyobb hűtő miatt a légszűrőházat nem tudtam a gyári helyére visszarakni, nyomtatnom kellett hozzá egy tartót. Mivel így magasabbra és közelebb került a motorhoz, és vissza kellett raknom a gyári levegőgyűjtőt és fojtószelepet az akksi miatt, a gyári szívócső könyök és fémcső most nem fér el. A fémcsövet nem akartam rövidebbre vágni, hátha szükség lesz még rá később, ezért rendeltem egy 76mm-es flexibilis csövet és nyomtattam PETG-ből egy adaptert hozzá. A légtömegmérő 70mm-es belső átmérőjű, ahogy a fojtószelep is, így a nyomtatott darab belső átmérője is 70 lett. A külső 78 és 74, így jól lehetett rögzíteni. Teljesen más lett a motor szívóhangja, jóval hangosabb, ami még tetszik is. Ettől függetlenül ez egy ideiglenes megoldás csak.

A korábban használt LiFePo4 akksi nem képes már elindítani a motort, ezért vennem kellett egy normál akkumulátort és a tálcával együtt visszakerült remélhetőleg csak ideiglenesen az autóba.

Az idei szezon végén vagyunk, de még akartam egy nagyobbat menni az autóval, mielőtt tényleg bejönnek a hidegek. Kapóra jött egy gimnáziumi osztálytalálkozó Egerben, így kitaláltam, hogy napközben ismét nekiindulok Rozsnyó környékének.

Feldobtam az ötletet Quadrifoglio-s körökben, lett is 2 jelentkező, aki velem akart tartani. Az időjárás volt még egy kérdéses tényező. Csütörtök-péntekre mondta az esőt a környékre, de szombatra már szárazabb időt jósolt az előrejelzés.

9 után találkozott a csapat Egerben. Megtankoltunk és nekiindultunk Szilvásváradnak. Épp csak kiértünk Egerből, elkezdett esni. Körülbelül Ózdig zuhogott, utána már tisztult az idő. Aggteleknél már nyoma sem volt csapadéknak. Jósvafő irányába haladtunk tovább. Ezeket a szakaszokat már meg tudtuk nyomni rendesebben. Tornánál léptük át a határt, nem messze, Szepsinél álltunk meg tankolni. Nem is tankoltam tele, kevesebb legyen a ballaszt. Csak annyit, amennyivel a hegyi szakaszokat meg lehet tenni.

Jászó felől érkeztünk a Stósz-Szomolnok szakaszra. Már a Jászó-Sztósz is egy jó bemelegítés hozzá. Stósz után még látszott némi nedvesség az úton, de nem volt vészes. Viszont a hágó közelében már le volt szórva kaviccsal az út, nem esett jól a kopogását hallani a kerékdobban. Ott már a jövő héten fagyni fog hajnalban, készülnek a hidegre. A hágó túloldalán, Szomolnok felé ereszkedve viszont jóval nedvesebb volt az aszfalt. Nem is tartotta mindig az ívet az autó, oda kellett figyelni. Szomolnoktól fordultunk egyet és a hágóig felfelé is megtettük ezt a szakaszt. Eredetileg Stószig vissza akartam menni, de a kavicsszórás miatt ezt elengedtem.

Dénesen át folytattuk az utunkat. A Krasznahorkaváraljáig tartó új, másfél sávos szakaszt is kiélveztük, szerencsére alig volt forgalom. Rozsnyónál felhívtam liuszt, mivel korábban kiderült, hogy aznap ő is ott lesz a hegyekben. Épp Nyilasnál fűzte a kanyarokat. Megbeszéltük, hogy a hágón találkozunk. Épp szembejött, mikor felfé mentünk, úgyhogy bevártuk ott. Beszélgettünk egy kicsit és elkészültek a közös képek. Meg kell örökíteni az emlékeket :)

Innen Szepespatakig haladtunk tovább. Eddigre a nedvesség nagyjából már teljesen felszáradt az utakról. Szepespataknál visszafordultunk és a Nyilasi elágazónál továbbmentünk Hollópatakig. Ezen a szakaszon még sosem voltam, de tetszett. Olyan, mint egy hullámvasút. Innen visszaindultunk Nyilason keresztül Veszverés felé, majd Tornán álltunk meg egy késői ebédre. A közös program itt véget ért, a többiek elindultak Hidasnémeti irányába Budapestnek én pedig Egernek vettem az irányt.

Ide el kell majd még jönni, de több időre és nem csak autózni. Természeti kincsekből is akadt itt bőven.

2025.05.24-25-én visszaraktam a gyári motort a jobbított szériás nyomtatott fogaskerékkel. A Spider túrán simán magadta magát, egy ponton nem emelt csak pörgött a motor. Kézzel tovább lehetett segíteni, így kb. 2 cm nyílást hagyva felhúztam. Így nem mozgatta ha kinyitottam az ajtót. Szerencsére nem eset :-)
Ma szétszedtem.
A helyzet kicsit bonyolultabb mint gondoltam:
- Ahogy sejtettem a csigaáttétel lekapta a fogakat a koszorúról (5. kép)
- A három belső erőátadó pöcök is letört, a darabjai a gumikoszorúban (2 és 6. kép)
- A kerék közepe darabokra törve, kér darab levált a tengelynél (3-4.kép) Élek a gyanúval hogy miután ezek letörtek nem volt középen a kerék és emiatt kicsit távol került a csigakeréktől, ekkor szedte le a fogakat. (Reggel induláskor akartam kinyitni az ablakot és akkor pörgött el.)

Visszaraktam a régi ablakemelőből származó motort.
Egyértelmű hogy ide a nyomtatás helyett eredeti fogaskereket kell találni.

Egy kis fotózás volt. :-)

A mai szép időt kihasználva gurultam még egy utolsót az idén a bestiával. Az idei telet mélygarázsban fogja tölteni. Mosás, szárítás, gumik túlfújása és letakarás.
Tavasszal találkozunk. Azért néha el fogok menni meglátogatni, mert még soha nem aludt ilyen messze tőlem :-) :-)

km állás: 201.265km

A Spider mellett a 156-os sem volt elfelejtve, csak egyéb projectek lefoglalták az időmet. Viszont sajnos a motor első indítása és garázsból kiállás után már nem akart indulni az autó. Egyszerűen az önindító nem forgatta át, a kábele viszont melegedett. Miután rájöttem hogy ez önindító hiba nem sok kedvem volt nekiállni a cserének és kicsit hátrébb sorolódott az autó.
Az önindító csere a 4 hengeresen sem olyan könnyű, de a V6-on egyszerűen nagy szívás. A tűzfal és a hengersor között van, alulról pedig útban van a segédkeret és a féltengely. Egyben még látni sem lehet, nemhogy kiszerelni. Én felülről kezdtem neki végül. Levettem a levegőgyűjtőt, a leömlőt, lekötöttem a motor billenésgátlós és a hátsó motortartóbakot. Így kicsit előre tudtam billenteni a motort (de tényleg csak 1-2 centit). A leömlőt így sem tudtam kivenni, csak lecsavaroztam alul-fölül és a tűzfalnál raktam mindig jobb-balra, ahol éppen kellett a hely. Az önindító belső csavarja a legnagyobb szívás. Hozzá nem lehet férni rendesen, még kiszedett akksi és akksitálca után a váltóbovdenek tartóit is le kellett csavarozni és a hővédő kivenni hogy valamennyire a fejét lássam és rá tudja tolni a túloldalról átfűzött 13-as racsnis kulcs fejét egy 20 centis hosszabbító szárral. Visszafele sem volt könyebb. Én nem vagyok profi, csak hobbiból szerelek, nekem ez kb 7 munkaórámba telt, mire végül mindent összeraktam. Kb ennyiből tudtam volna kivenni a komplett motort is, sokan nem is állnak neki a helyén a fórumok tanulsága szerint. Szerencsére nálam nem voltak a csavarok berohadva, ez könnyítette a munkát.