Blog
Első túra, végre kezdjük kiismerni egymást :)
Tombol a nyár, szenved a család. A 3 ajtós Punto vagány kis autó, aki rosszat merészel rá mondani, azt megütöm. 10 évet húztunk le együtt, kétszer vakmerően még nagy útra is elvittük: megjártuk Rómát és Dijont. Persze aztán jött a "soha többet", mert ugye 60 LE nem az autópályára való és a grazi emelkedőn nem egészséges hármas fokozatban száguldani az autópályán 80-as maximális sebességgel. Viszont rövid távokra, városba, sokkal inkább a Punto volt a kedvenc, mint az Alfa. 99475 km-el került eladásra, a 10 év alatt 7x volt szervizben: 5 olajcsere, első fékek cseréje és a Dijon után a hengerfej pakolás cseréje. Viszont a család bővült, a Punto kicsinek találtatott. Vagyis nem is kicsinek, hanem 3 ajtós lévén használhatatlannak. A gyerekkocsi pontosan kitölti a csomagteret, a bevásárlás csak a hátsó ülésre fér. Az meg kényelmetlen. Hasonló okból a gyerekülés is elölre kerül, ahol a nap sugarai fél másodperc alatt 40 fokosra forralják Matyi agyát. Klíma nincs. Meleg van. Sírás van. Búcsúzás van. Megsiratjuk a Puntot. Talán olcsón adtuk, talán szerencsénk volt, a hirdetés feladása után 2 órával el is viszik. Vicces 1700 €-ért...
Utódnak Alfa kéne. De milyen? A 147 felhozatal rettenetes. Csupa vérző motorú behozatal, egy gyors kör után feladva. A 156 SW lett volna az álmom, de legyünk őszinték, ha még egyszer annyit kell költenem autóra, mint az enyémre... Inkább ne gondoljunk bele. Gányolni és elhanyagolni viszont nem az én stílusom. Ráadásul az Éva szerint túl nagy, ő kisebb autót akar. Mondjuk Giuliettát. 17 ezres darabja. Nagyon bejön, de 17 ezerért ilyen felszereltség? Hozzádobok pár apróságot, aminek az autóban benne kell lennie és majdnem 20 ezernél tartok. Ez kb. 2 jól felszerelt Grande Punto ára. Ráadásul várni a legyártásra és a kötelező gyerekbetegségek. Húha, nem tudunk Alfát venni.
Marad a tesó. A FIAT. Mostohatesó, de tesó. Volt már Tipo, Punto, ki lesz a következő a sorban? Csakis a Sedici. Másfél éve feni rá az Éva a fogát, ráadásul sehol a világon nem olyan olcsó, mint Szlovákiában. Még az olaszoknál is 20 ezer az induló ár, nálunk 13 ezer a Suzuki SX4 lobbija miatt (a két autó ugyanazon a gyártósoron készül Esztergomban, Magyarországon a Sedici nem is kapható...). Hiába próbálom lebeszélni róla, csak Sediciről álmodik. Elmegyünk megnézni, hogy lássa: nincs csomagtere, ugyanaz, mint a kis Puntóé. Nem szólhatok, a szerelem nagy úr. Beül és álmodik. Fantasztikus a Sedici. Kipróbálni nem tudjuk, de nem is kell, vigyük, vigyük. Nem, még várjunk. Újabb látogatás, ezúttal ki is próbáljuk. 4x4, 120 LE. Megy mint a vaddisznó, mondja az eladó. Vaddisznó, de ellőtték mindkét hátsó lábát - mondom én. Ha ez 120 LE, akkor az Alfám 200+. Padlógázzal megyünk, de erről csak a pillanatnyi fogyasztás árulkodik - nem akar 25 liter alá menni. Mondom a srácnak ez biza nem megy, nincs véletlenül 4x4 kapcsolva? Nincs. Kapcsoljuk ki a klímát - ajánlja. Mondom nem, nem, kinn 37 fok van, klímával is mennie kell. De nem megy. Ráadásul villanymozdony hangja van, itt dögöljek meg, ha ez olasz motor. Nem olasz, ez VVT japán technika. Ahaaa, megtaláltuk a döglött kutya sírját. Az Éva persze megint elfogult, szerinte nagyon jól megy az autó, tovább tombol a szerelem. Egye fene, ha ez kell neki, legyen. Összeállítunk egy jó csomagot: fekete metál lakk, automatikus légkondi, ülésfűtés - legyen benne minden. Egy hetet kérünk, hogy átgondoljuk, na meg a pénz előkerítésére.
Egy héttel később az előleggel a zsebemben megérkezünk a szalonba, visszük a Sedicit. Számolom az előleget, írom alá a papirokat, mikor az Éva óvatosan odaszól: Te, nézzük meg még egyszer belülről! Mondom ok, stop, kérünk még 5 percet. Szerelmes tekintettel simogatja a Sedici aranyos vonalait, mackó szemeit, majd beleül. Elsápad. Én is. Mi a baj? Te, ez mindig ilyen szarul nézett ki belülről? Elhűlve nézek rá: Éva, minden rendben? Igen, rendben, de nem érzem magam otthon. Ez nem olasz autó, semmi nem áll kézre, az ajtó borítás undorító kopogós műanyag, a lámpa nem kapcsol le, ha kihúzom a kulcsot - fuj. Évikém, szívem, de hát 2 próbaúton voltunk, ezt mind magyaráztam, akkor nem jött le? Nem, akkor az útra koncentráltam, észre se vettem, milyen ronda. Ajjaj, mi legyen? A hirtelen kijózanodás esete forog fenn, ismerem én ezt, én is szerelmes voltam Samantha Fox-ba...
Márpedig autó kell és innen el nem megyek autó nélkül. Jó, de akkor adj 10 percet. Beül a Grande Puntoba - széles mosoly. Mi az, valaki vicceket mesél? Nem, otthon érzem magam. Ez jó jel, de nem akarok Puntot. Kicsi. Hova rakod a gyerekkocsit? Az eladó siet a segítségünkre, szegény már kiszámolta, mekkora fizetést kap, ha eladja a Sedicit, most aszalódik a székben és búcsúzik a plusz pénztől. Most viszont felcsillan a szeme: mi lenne, ha Bravot vennének? Bravo? Soha nem is figyeltem fel rá, pedig lassan 3 éve piacon van, üljünk bele. Évának fülig ér a szája. Hiába mutatom, hogy ez már csak 10 centivel kisebb, mint a 156 SW, ami szerinte hatalmas autó, ez újra szerelem, alig tudom kiráncigálni, hogy aláírja a megrendelést. Várni nem akarunk, így raktárról vesszük az autót, ami azt jelenti, hogy elbúcsúzunk az automata klímától, elég lesz a manuális is. A felszereltség Dynamic, motorból elég a 90 lovas 1.4. Elég, elég húzom el az orrom, de az autó meggyőző. A kipufogó nagyautósan pöfög, nyoma sincs a VVT villanymotoros si-si-sipitásának. Ez se egy gyorsulási bajnok, de a semleges (figyeled, megint nem írtam le tele pofával, hogy sz@r!) VVT-hez képest ez menni AKAR. Érzem, hogy ő akarja, csak nem tud többet, viszont mindent megtesz érte. És ez a AKARAT az, ami miatt sokkal jobb motor a 90 ló ellenére, mint a 120 lovas. A felszereltséghez nincs mit hozzáfűzni, több a 3 betűs kütyü, mint az előző 3 Alfámban együtt: ABS, EBD, ESP, MSR, HillHolder, 6 légzsák, FPS, ... egyszer leírom mindet, esküszöm. Aztán olyan apróságok, mint a klíma kivezetése hátulra a literes üveget hűtve a kartámaszban, távirányítós első ablakemelők, távirányítós csomagtérnyitás, 6 sebességes váltó, nagyon jó fogású bőrözött kormány, 16-os alufelnik, 400 literes csomagtér (nagyobb, mint az Alfáé!), City szervó, ....
A gond már csak a színválasztás volt, 4 színből választhattunk, amiből 3 szürke volt. A 4. meg a kép szerint éppen olyan arany, mint az Alfa. Azt választotta az Éva. Egy héten belül megjött az autó, megtörtént az átadás és elhűltünk. A papiron arany szín ugyanis az életben szürkéslila. Az arany színt csak napsütés által veszi fel a gyöngyház színezés, ilyenkor az árnyéktól függően szürkétől aranyig változik a színe. Megijedtem, mint szól majd az autó tulajdonosa, de szerencsére csak annyit mondott, hogy majd megszokja :)))
Bravo, üdvözlünk a családban, sok boldog kilométert kívánunk és nagyon vigyázz a kis családomra.
UI: a 8 literes fogyasztást gyorsan felejtsd el, remélem csak viccelsz.
Megvolt az első olajcsere, (ami nálam történt), 181.000 km-nél. Ráfért már a kicsikére. Megvolt az olajszűrő csere is.
Sajnos a vasnak a csomagtérajtó teleszkópja megadta magát, azaz az egyik szorulna cserére, de mivel felvilágosítottak, hogy ezeket párba szokták cserélni így hallgattam tanultabb kollégáimra!
Ma meg is vettem őket, természetesen párba egy kis kedvezménnyel a Bárdi Autónál! Marad legalább egy tartalék!
Amióta megláttam 7-8 éve a 156 GTA üdvözlően bólintó xenonjait, csak olyanra vágytam. Jöttek mentek az autók, de valahogy nem tudtam kifogni a gyári xenonos változatot. Egyszer már majdnem meglett, de kiderült, szintén gányolt és nagyon karcos. Így aztán, mert xenon nélkül nem az igazi, maradt a kínai olcsó cucc. Másfél évet töltöttünk el együtt jóban rosszban, de inkább jóban: ha a műszaki vizsgát nem számítom, soha semmi gond nem volt sem a lámpával, sem a látással. Egyszerűen nem győzöm dícsérni a xenon fényerejét, de egyre nőttek a negatívumok a lelkemben. Ami igazán zavaró volt, hogyan takarodtak előlem az emberek. Az elején ez nagyon feldobott, aztán egyre lehangolóbb lett, az utolsó egy évben pedig 3-as állásban, földig lapított lámpákkal közlekedtem. Persze az aranyos srácot, aki a Skodajabol kiugorva kirúgta a jobb lámpám, ez nem zavarta, ő még nagyobb fej volt, és ezt meg kellett mutatni. Máig nem értem, mi lehetett a baja, a rendőr szerint a párhuzamos közlekedést tolakodásnak vette a mögé való besorolási kísérletet meg személyes sértésnek. Vendetta, na. Mindegy, a feljelentésem visszavontam, majd ha nagy leszek, én is megrugdosom az ő autóját. Kétszer is. A lényeg, hogy az operáció következtében a jobb lámpa bal sarka két centit ment befele és egyet lefele. Magyarul mondva csálé lett. A status quo tehát egy projektor nélküli, házilag xenonosított, betiltott, beállíthatatlan, csálén álló hülyegyereklámpa. Mert másnak nem nagyon nevezhető az egész foncsorból xenonrobbanást okádó akármi. A szakemberek szórt fénynek hívják, a szemben jövő autósok meg "akurvaanyádvakítaszaszaroddal".
Nem csoda hát, hogy a régi álom nem vált valóra ezzel a megoldással. Tovább kerestem, de egyre csökkenő intenzitással. A barátok viszont nem hagyták annyiban a kínlódásom. Egy regimentnyi Alfás sietett a segítségemre, az első Poló volt, aki az e-bayen meglátta a hirdetést és bogarat ültetett a fejembe. Német hirdetés, hibátlan, 74e km-t futott lámpák eladók. Kb. 100 €-n állt a licit, ennyiért a hülyének is megéri. Na de ki húzza végig a licitet? Stef sietett a segítségemre, de egy nappal a vége előtt már 300 €-nál jártunk. Jézusom, mit tegyek? Ez így nagyon drága hobbi lesz. Végül nem is én döntöttem el, mondtam Stefnek egy összeget, amit ő még pimaszul megtoldott 1 €-val és úgy hagytuk - ettől többet akkor se adok, ha elhozza megmutatni, nem még egy zsákbamacskáért. Stef az 1 €-nak köszönhetően megnyerte a licitet. Húha, van egy pár gyári xenonlámpám Németországban :)
Sajnos nem tudtunk kommunikálni a sráccal, valahogy eldugult a csatorna, így a többi dolgot nem tudtam megvenni. Közben aztán kiderült, hogy a többi dolog nem is olyan simán beépíthető cucc, hanem teljesen új kábelezés kell. Közben újabb rossz hír jött: A Steffel való forint váltogatás vesztesége újabb 30€-t vett ki a zsebemből. Több hónapos szünet következett, nem voltam ugyanis képes csatlakozókat találni a lámpákhoz. Tippem volt sok, eredmény viszont semmi. A gyári lámpa ugyanis egy központi csatlakozós, egy kábelen jön a tompított, reflektor és a parkolólámpa. Itt Skull mentette meg az életem - az egyik bontóban talált egy totálkáros 156-ot. Háromszor mentem vissza, mert a bontós egy filléres kábel miatt nem akart felmászni és a roncsban túrkálni. Másodszor max. 2 centis kábelt volt hajlandó levágni a csatlakozó után - így elbúcsúztam volna az indexektől. Harmadszorra megegyeztünk, hogy én mászok fel és én vágom le. Máig szívesen gondolok az arcára, ha rémálmaim vannak. A tengelyeken lévő szenzorokat viszont 30€-ért szedte volna le - darabját. Ráadásul az első teljesen megsemmisült. Annyiért nem kell.
Sokkal boldogabb voltam a csatlakozóval, de 4 hónap után még mindig nem volt esély, hogy működjön is a rendszer. A bólintás és reflektoros villantás (a tompított ne kapcsoljon ki, ha villantok) nélkül ugyanis nem érdekelt a megoldás. Valaki olyat kerestem, aki az egész rendszert profin összehangolja, levédi, elrendezi, a két lámpa master-slave adatkommunikációját megoldja. Ezúttal Ribipeti sietett a segítségemre, Öcsi barátja ugyanis konstruktőr és már gyártott hasonló megoldást 156-ba. A gond csak az volt, hogy a lámpát előre el kellett küldeni a világ végére, hogy mindent elő tudjon készíteni a szerelésre. Itt majdnem feladtam és meghirdettem a lámpákat. Aki elviszi 550-ért, az vigye. Nem kellett senkinek. Májusban, 3 hónappal az e-bay licit után eldöntöttem, hogy elküldöm a lámpát. Mivel a 300 km-es út feleslegesnek tűnt, András bácsi jelentkezett, hogy segít. Újabb 2 hónap várakozás következett, Öcsi el volt havazva. Végül július végén jött a hír - mehetek, minden működik. Augusztus 7-én elindult a család Tamásiba. Eredetileg egyedül mentem volna, így már az indulásnál késtem fél órát, amihez az M1 katasztrofális románkamionos 80-as tempója még fél órát hozzáadott. Az M0 feltúrva, nem tudtam az M7-re térni, így az M6-on száguldottunk le - ami nem is volt rossz, mert teljesen kihalt volt. Ráadásul megismertük a cecei mézédes dinnyét :)
A szerelés majdnem 5 órán át tartott, de Ribipeti példás házigazdaként remekül kitöltötte ezt az időt. A feleségem mondjuk nem volt túl boldog, azt ígértem neki, hogy 1 óráról lesz szó. De Tamási aranyos városka :)
Maga a rendszer éppen olyan, ahogy elképzeltem. Saját áramellátás háromszoros védelemmel. Adatkommunikáció. Potméterrel állítható magasság, jumperrel állítható a kikapcsolás 1-10 mp között. Mindez egy vízmentes dobozban, szépen elrejtve a kíváncsi szemek elől. Semmi kiégett izzós visszajelző, semmi gányolás. Műanyag gégében futó, gyárinak tűnő kábelezés. Ráadásul Öcsi rájött, hogy teljesen ki van dörgölve az akkura kötött fő kábel, ami akár durva rövidzárlatot is okozhatott volna. Üvegszálas borítással levédte. A lámpa kirúgásánal keletkezett rést teljesen eltüntette, csak a horpadás és repedt lakk emlékeztetnek erre az incidensre.
A próba jól sikerült. A lámpa bekapcsolása után villámgyors szintezés, majd minden működik, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Nem volt olcsó megoldás, de nagyon profi.
Alig vártam, hogy beesteledjen és kipróbáljam a lámpákat éjjel is. Hazafele egész jó iramot diktáltam. Siófokon kipróbáltuk a Roxy éttermet és nagyon elégedettek voltunk. Fehérvár határáig gond nélkül siettünk, majd az M1-en szintén gondtalanul húztunk haza. Ránk is sötétetett és az első reakció is megszületett: hú, ez nem sokat ér. Ahol a kínai vacak nappali fényt generált és 100 km/h sebességgel hajtottam a fák alkotta bunkerbe, most 50 km/h alá kellett lassítanom, mert nem láttam semmit. Ez durva. Remélem egy jó beállítás rendbe rak mindent. Vasárnap este újra kipróbáltam és már nem tűnt olyan szörnyűnek, lehet, hogy szombaton túl fáradt voltam a 620 km levezetése után. Ráadásul a példásan kirajzolt fényhatár az autó orra előtt van, tehát egy jó beállítás nagyot javít majd.
Köszönöm mindenkinek a sok segítséget!
Elérkezett. Lia újabb lépést tett előre, és ezzel átlépte a 140K-t
Isten éltesse sokáig :)))
(helyszín: úton Gyál felé, az M5-ösön)
Mivel a tavalyi találkozó nagyon bejött, így az idén is ellátogattunk Szegedre.
A nap 365 km-es úttal indult, ebből 280 autópályán. Az első hosszú autópályázás a hazahozatal óta. Ráadásul a tankban 50% bioetanol és 50% benzin keveréke.
Nagyon jól vizsgázott a Pók.
A találkozó szokás szerint zajlott, kocsimustra, beszélgetés, ebéd, fagyi. Szokás szerint sokan fényképezkedtek a Pókkal, egyet sikerült is elcsípnem (4.kép).
Ami új volt, az a konvoj rendőri felvezetéssel. Jó buli volt.
Kicsit furcsállottam, hogy milyen kevesen vacsoráztak a halászcsárdában. Mindenki elrohant...
Vacsora közben megtörtént a Dolog, eleredt az eső. A Pókot amióta csak nálam van nem érte eső, most kapott rendesen. Vacsora után szakadó esőben, hatalmas csúcsforgalomban vissza a városba, a Tímár panzióba.
Másnap a szokásos kép az üres talihelyről, majd átmentünk a Tisza hídon, amin tavaly nem tudtunk a felújítás miatt.
Hazafelé az autópályát szigorúan elkerülve Baján keresztül jöttünk a Balaton északi csücskét megcélozva.
A nap sütött, lehetett tető nélkül kocsikázni majd egy teljes napon keresztül.
Végre felraktuk az 1 hónapja csomagtartóban hordott lyuggatott féktárcsát... Zimmermann féktárcsa kivi leszek mit tud...
Kell hozzá: 6 db 1,2W rizsszemizzó, csillagcsavarhúzó, torx csavarhuzó, 4 db szög
Ki kellett cserélnem egy izzót ma műszeregységben, mivel az óra világításából egy izzó kiégett. Kicseréltem így hát mind a hatot, hiszen nagyjából megegyező lehet az élettartamuk.
Aki nem csinált még ilyet, először a váltó szoknyáját kell kivenni az ezüstös műanyaggal együtt. Ezt követi a hamutartó egység (2 csillag csavar), majd a váltót körülvevő fekete műanyag keretet (négy csillagcsavar). ezt követi a klíma konzol (4 csillagcsavar).
A négy darab szög ( kb 10 cm hosszú és vékony, hogy a négy lyukon beférjen) tökéletesen alkalmas arra, hogy kiszedjük a rádiót, és a rádió keretet.
Ezt követi az utolsó műanyagburkolat. 2 torx és 2 csillag csavarral.
Miután leszedtünk minden műanyag burkoltatot, jöhet a műszeregység 4 csillagcsavarja.
a hátoldalon hat rizsszemizzó tartó (narancssárga) található. Mivel nincs beleforrasztva az izzó, csak ki kell húzni a régit, és betenni az újat.
A visszaépítés ugyanez, csak fordított sorrendben.
Beépítési idő, ha minden adott legfeljebb egy óra.
km: 101775
Sokminden történt a legutobbi post óta, a motor visszakerült a helyére, nagyon pöpec lett jelenleg járatgatom amíg a többi dolog elnem készül, beszereltem az új riasztót is, belső csomagtérnyitot is raktam bele aztán az autó full kilett lakatolva és újra lett fényezve a belseje full faceliftesre változott benne minden, még a kormány a müszerfal is, a hátsó lökös is faceliftes lett, 4db 16"Zender Le-Mans felni került az autó alá gyöngyházfehér fényben,
