Blog
Ma megtörtént az első olajcserém is 123631km-nél. Már múlt héten egy Alfás cartars hozott nekem Selenia 20K-t 2000HUF/l -ért és tegnap megvettem az olajszűrőt is (Mann Filter 3300HUF).Korábban Meguin 5W40 volt benne a papírok alapján és 108000-nél volt cserélve. A mostani cserét 3000HUF-ért vállalta egy közeli garázs-műhely. Kicsit soknak tartom,de megcsinálta a srác rendesen és még egy-két dolgot megnézett mellette. Viszont itt jön a rossz hír. Már egy ideje szivárog a hűtővíz. Nem nagy mennyiségben, csak mégis zavart. Ezt is megnézettem és úgy néz ki, hogy a hűtő lyukas.:( Megvan a következő projekt.
Múlt héten felszemű lett a Pók! Több mint egy hétig így járkáltam,de aztán ma végre lett időm izzót venni és kicserélni.
Bazsi kitartásának köszönhetően újra látókörömbe került a "régi" acélkékesszürkésezüstös GT(m)! :-) Jó újra látni és jó kezekben tudni! :-)) Még mindíg gyönyörű!!
Fontosabbnak tartottam a klímást, mint a futómű beállítást. :-) Ezért hamarabb jutottam el oda. Sajnos az egyik csatlakozónál engedi a gázt. Ezt majd le kell műtenem és visszavinnem. Megpróbálják javítani. Ha nem sikerül, akkor vásárolnom kell egy olyat. 3000 péz lenne egy ilyen hibakeresés, de majd a végén összeadja és úgy fizetek. :-)
Tárcsa ATE, betét: Ferodo
És megszűnt a koppanás a fékezésnél.
Megjöttek a króm oldalvillogók, és felkerültek Rómeóra a már lassan egy hete hurcolt sárga indexekkel együtt. A házhoz szállítás majdnem annyi volt mint a cuccok együtt, de cserébe gyors volt, ami legjobbkor jött. :)
Apróság, de sokat dob a kinézeten... :)
Na, akkor az az ominózus "Esse lesz egyszerű" story. Vagyis a kezdet. Amennyire lehetett tájékozódtam, tisztában voltam az autó hibáival. Minimális kardán remegés nagyobb fordulaton, fékek talán kicsit kopottabbak, esetleg gyertyákat is majd cserélni kell, nameg a szokásos vásárláskori olajcsere. Az átvételkor kiderült, hogy az 1 nappal azelőtti műszakin bejegyeztek egy kis könnyezést a hátsó fék környékén. Nem gond, mégiscsak 26 éves a lelkem, ez mind benne van a kalapban, hazagurulunk vele és orvosoljuk, aztán másnap nyakunkba vesszuk a német Autobahnt és irány belgium. Perszepersze, mint ahogy azt Móricka elkérdezi... Mire letudtuk a Bp-Eger távolságot elfogyott fél kiegyenlitőtartálynyi olaj, a pedált akaratlanul is szinte padlóig löktem minden alkalommal. Ez a szinte fékmentesség főleg az Eger utáni szerpentinen volt kellően adrenalinfokozó hatású. :) Egy nyugtató kupica házipálinka után felgurultunk a szülői ház garázsának aknájára...nézzük! Én lemásztam, Écsapám pumpált. Jééé ez spriccol. :) Mivel a pontos helyet nem lehetett látni (setét az akna :p), igy egy gyors poszt az AA-n a szakikhoz: ez bizony a kézifék bekötés tömitése. Naccerű. :/ A hiba filléres, javitókészlet lesz hozzá, másnapi nagyutazás már kevésbe. Mégegy stampó lecsúszott - gondolkozzunk Béláim! Nincs mit tenni, autó marad, én repülök. Távollétemben begurult az autó Menyusékhoz Egerbe, akik szépen kicseréltek mindent, lelégtelenitettek és ha már ott volt náluk a vas át is nézték, hogy kell-e valamit s.o.s javitani. Nem kellett, semmi újabb hiba nem jött a vásárláskori listához. Ez igy jó! Nincs más hátra, mint szervezni az újabb hazautat...és...mint mondottam...folytatni az “Esse lesz egyszerű” magyar teleregényt. :)
Véletlen? Vagy tényleg hinnem kellene abban, hogy sorsunk meg van irva? :) Pár héttel a GTV vásárlás előtt, amikor még javában uralkodott a káosz és repkedtek a hangzatos szavak: gétévé...maser...spider...grale, úgy döntöttem, hogy kiveszem az autoscout keresőmből a minimum ár paramétert, mondván nézzünk szét a bontós választékban is. Aztán gyorsan kiszaladtam a fürdőszobába megmosni a szemem. :) Elmosódott képeken egy (majdnem) komplett GTV Zender kit körvonalait véltem felfedezni, valami pofátlanul olcsón hirdetve. Namondom, ez valami pubertáskori csinytevés lehet, mert egy ilyenért sokan csillagászati összegeket hajlandók kifizetni. Mivel németül nicht sprechen, igy egy cimborámat kértem meg, hogy csörgesse meg az illetőt, és ugyan orditsa már le a haját, hogy mégis mit képzel a kamu hirdetésével. Pár órán belül jött vissza az email a cimbitől: "Egy megszállott Alfásé a hirdetés, szerintem nem tudja mit is árul, tényleg ennyi az annyi, ha neked tutira kell, akkor már veszi is le a hirdetést." Ehh... dehisz még kocsim sincs!! Sőt, az sem biztos, hogy ilyen lesz. Vagy mostmár igen? :) Ja, mint kiderült, igen. Az még nem eldöntött tény, hogy felkerül-e a kit az autóra, előtte még jelenésem van egy jósasszonynál... Egyébként az eladó valami hihetetlen fazon volt. Egy kis német bányász falucskában él, kivülről rozoga házban, ami belűl egy Alfa szentély. Vitrinek, benne modellautók, poszterek, mindenféle régi alkatrészek. Mutogatva kommunikáltunk, de a szivre tett kezet és a majdnem könnybelabadt szemmel suttogott Alfa Romeo-t még össze tudtam kapcsolni. Addig nem engedett el az új szerzeményemmel, amig le nem mentem vele a garazsba... ahol már "csak" 2 GTV állt. Egy már kilakatolt és gyönyörűen fényezett négyhengeres, valamint egy restaurált 3 literes GTV6. Ez utóbbit még be is inditotta nekem, hogy hallgassam meg a brutális morajlást, amit kiad magából. Maradandó élmény volt. :)
Mióta eladtam a 156-ot ment a dilemma, hogy mi is legyen helyette. Egyáltalán legyen-e? Oldtimer, youngtimer, kabrio esetleg valami izomautó? Nagyjából olyan volt a helyzet, mint Gombóc Artúr vonzalma a csokikhoz - minden kellett volna, persze egy lotto ötössel kezdve a sort. :) Általában nem vagyok túl racionális a döntéseimben, itt mégis figyelembe kellett venni, hogy ne legyen önszopatás, majd rövid távon öngyilkossági hajlam kialakulása a vásárlás hozama. A döntés megszületett, a keresés elindult: az autoscout-on és a hahu-n beállitgattam az email értesitőt, majd mint aki tökéletes munkát végzett bontottam egy jéghideg Duvelt. Teltek a napok, közben tá'n kétszer fodrásznál is voltam, napi rutinná vált a totálisan leharcolt vagy abszolút túlárazott példányokat tartalmazó emailek laza mozdulattal kukába helyezése. Napról napra visszatért a kérdés, hogy 'Gáborfiambiztoskellnekedjáccósautó'? Nem kellett, de lett. :) Úgy adódott, hogy magyarhonban kettőt is hirdettek, egy pirosat és egy grafitszürkét (utóbbit talán kevésbé aktivan és felettébb rejtve) ;). Kis utánjárás és érdeklődés után úgy döntöttem, hogy amennyiben a következő hazalátogatásomkor még meglesznek, akkor megnézem őket, ha mégsem, hát ezt dobta a gép. A pirossal kezdtem, ami azt eredményezte, hogy a másikat már meg sem néztem. Jah tudom, nem túl logikus döntés, de mivel a nem túl hosszú check list-emen mindenhova pipa került, megkiméltem magam a további fölösleges dilemmázástól. Csak pár napom volt otthon, de ez pont elég volt egy villámműszaki, eredetvizsga, átirás lezongorázásához... nameg egy "Nobazmeg, esse lesz egyszerű..." végtelen (?) szappanopera elkezdéséhez. Előljáróban annyit, hogy autó nélkül utaztam vissza Belgiumba...
A jobb hátsó kerékcsapágy egyre nagyobb hanggal tudatta, hogy létezik, de már nem sokáig. Így felmentést kapott a további szolgálatok alól és átadta helyét egy friss darabnak új hátsó fékbetétek kíséretében. Ezenkívül új riasztó is szerepet kapott.
A kipufogó rendszer újabb kísérleti stádiumba lépett. Katalizátor ki, középdob be, új hátsó dob rá. 3000-ig király hangja van, 3500-ig repedt fazék (ez a nem annyira jó), 3500 fölött magas hangok vannak, mélyek elvesztek. Ez megint nem fog így maradni...