Blog
A lengőkarok cseréje után kb. 44 km-el valami nyiszogni kezdett. Sokáig győzködtem magam, hogy a fejemben nyiszog, az új gyári lengőkarok egyszerűen nem szólhatnak... A hang meg csak erősödött és a negyedik ezer km után már elviselhetetlen volt. Az 5. ezres után már minden fékezés, gázadás nyikorgást jelentett, kátyúra nem is volt szükség.
Reggel korán keltem, Éva meg se moccant mellettem, így kénytelen voltam magam útra kelni. A Garmin egész úton szivatott, így nem is törődtem vele. Minden áron hosszabb úton akart navigálni, aztán minden újraszámolásnál vissza akart fordítani. Komárom előtt belefutottam Tom12-be, de nem akart észrevenni. Mivel a Garminhoz képest jó fél órát spóroltam, megálltam a piacon egy kis tavaszi virágért a magyar oldalon. Itt újra kezdte a Garmin, minden áron hatalmas kerülővel, délről - Környén keresztül akart Tatabányára vinni. Én Tatát választottam. Innen már csak egy köpés Vértesszőlős, a mocsok villanyrendőr faluja. Azért mocsok, mert a falu előtt van egy 40-es tábla, ha nem tartod be a limitet, a faluba érve pirosat kapsz. Ha betartod, végig zöld marad. Úgy megtetszett, hogy kétszer is kipróbáltam. Szokásos pontosságommal pont 9-kor leparkoltam András bácsi háza előtt.
Megrángattuk a futómű minden porcikáját és kiderült, hogy a lengőkarok meg se nyikkannak, a zenebonát a teljesen tönkrement stabilizátorrúd okozza, melynek már keresztirányú mozgása is van. Ezen kívül nagyon rossz állapotban van mindkét féltengely is...
Mivel egyik munka se olyan, amit pár óra alatt össze tudtunk volna hozni, ill. alkatrész híján összecsomagoltunk és várom a jobbnál jobb árajánlatokat az alkatrészre :)
Visszafele megálltam a Fort Monostorban, hogy megnézzem, hol lesz az áprilisi találkozó, de éppen Mini találka volt, nem akartam mutogatni nekik a meseszép autóm, így inkább haza jöttem.
197 km volt az út és 251 Ft-ért tankoltam, ami nagyon tetszik :)
140706 km
1998-ban a legnagyobb kirándulásunk a Tipoval a Fertő-tó megkerülése volt. Azóta nagyon megváltozott a világ és mi is... Semmi felkészülés, semmi utazási láz - beültünk, elintéztük a dolgunk Győrben, a halálúton elugrottunk Sopronba. Itt találkoztunk Erhardal, dumáltunk egyet, majd Einsenstadton keresztül haza. Einsenstadtból kifele nem azon az úton mentünk, mint tíz éve, a Garminra hagytam az egészet, erre olyan szerpentines utat talált, hogy máig pörög a fejem tőle.
Utána néztem a kis könyvemben, és kiderült, (erre nem emlékeztem) hogy 2008. júniusban cserélve lett a bal első csapágyam. így erősen bízom abban,hogy "csak" a hátsót kell cserélni! Közben úgy döntöttem, megcsináltatom a nagy fékeket előre! Nem lesz olcsó, de szokás szerint Marklar barátom egy kihagyhatatlan ajánlattal keresett meg, így asszem belevágok :) A költségeket még nem tudom, ezek kimatekolása még folyamatban...
Nagyon recsegtek már a jó öreg, gyári hátsó hangszóróim.Nem volt más választás, mint az, hogy vásárolók egy másikat.Így hát a gyári méretű hangszóró került beépítésre.
A választásom, egy SONY XS -1326SE típusú lett.A gyárinál, sokkal jobban szól, és meg is vagyok vele elégedve.
Igen csak rá fért, már a teljes fékolaj csere.Ki pumpátuk a régi olajat, és nagyon sokáig csak a kosszós, szinte fekete olaj jött a csővőn.
FERODO DOT 4, típusú olaj került bele, így most legalább 3-évig, nem kell bántani.
A fékem érezhetően jobb lett!!!
Sok váltógombot megnéztem mire, eljutottam ehhez.Szerintem sikerült jót választanom, ami azért is fogót meg, mert úgy néz ki mint egy igazi dugattyú.Szóval egy vaskeresztes dugattyú váltógombot vásároltam.
Ma a roncsot eladtam, ezzel elkezdődött az újabb alfa utáni keresgélés.
Sajnos bekövetkezett, amire senki sem vágyik, lenullázódott szeretett autóm. Budaörsön nem kaptam meg a jobbkezet, aztán egy oszlop megadta a kegyelemdöfést, tovább már nem megy.
Élt 140017 kilométert.
A párom talált egy kis történetet, ami mind a kettőnket meghatott. Úgy éreztem meg kell osztanom veletek.
--------------------------------------------------------------------------------------------------
Kedves Anyu és Apu.
"6 hetesen magatokhoz vettetek,sokat játszottam a gyerekekkel, és nagyon boldog voltam Veletek. Ahogy nőttem,egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani,ha odamentem egy simiért,sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba.Én olyan boldog voltam,végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül.Az autópálya szélén álltunk meg.Eldobtátok a labdámat.Futottam utána,de mire visszaértem, Ti már sehol sem voltatok.Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között,labdával a számban.Az autósok dudáltak,de volt olyan is,aki még rá is gyorsított.Ki akartam futni az út szélére,mert nagyon féltem.Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon, és többet nem tudtam felállni.Nagynehezen kikúsztam az út mellé.Próbáltam utánatok menni,de nem sikerült.Körülöttem minden véres volt.Fáztam,sötét volt és féltem.A labdámat még mindig fogtam,biztos voltam benne,hogy visszajöttök értem.Hiába nyüszítettem,ugattam,senki nem állt meg segíteni.Többórás fekvés után megállt mellettem valaki,nem törődve a vérrel és a sárral,betett az autóba.Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz,amikor megálltunk.Már csak a fejemet csóváltam.Új gazdám,aki 15 perce ismert,nagyon sírt és megölelt.Csak akkor engedtem el a labdámat,hogy megnyaljam a kezét,hogy azt tudjam neki mondani:"Köszönöm".Aztán elaludtam,az utolsó dolog,amit hallottam, új gazdám kétségbeesett zokogása volt.Már nem félek,nem fázom és nem fáj semmim sem.
Meghaltam.Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit,még mindig élhetnék...
Küldjétek tovább, tegyünk érte,hogy minél kevesebb állatnak kelljen szenvednie az emberek kegyetlensége miatt!"
:-(((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((
Bella, és legjobb barátja Denisz a Ráckevei dunánál.
Ebben az évben elég sok komoly és szép dolog történt az Alfával és velem is. Komoly döntéseket kellett hoznom. Kérem az angyalokat, hogy segítsenek az utunkon, és mindenkinek hozzanak boldogságot, egészséget, békét és sikert az életébe, hasonlóan, mint a mienkbe 2009. elején!
