Blog
28,81 L / 351,5 km= 8,197 L/100km (Bp-Sukoró-Bp)
49,53 L / 649,6 km= 7,624 L/100km (BP-Sopron-Bécs-Bp)
Azért csak kísérlet, mert az eddigi legjobb 7,5 L /100km volt:).
A magam részéről ennél kevesebbet nem is várnék egy TS-től:).
Felkerültek a kígyók és a Cuore Sportivo feliratok az autóra. Ennek örömére gyorsan el is mentünk Füredre fotózkodni.:) A görög falu egész jó hely erre, ajánlom másoknak is.
Ugyan még nem tudtam sokat autózni vele, de a számláló már nyolcassal kezdődik.
A múlt héten összeszedtem mindent, ami szükséges ilyenkor. A szíjak kérdését függőben hagytam, az előző gazdája megbízhatónak tűnt, aki azt mondta, kb. 10e km-el ezelőtt történt a csere. Ferikével megnéztük, és tényleg, ezért egyelőre nem nyúlunk hozzá. Valószínűleg nem fogok további 50 ezret várni vele, hanem majd valahol félúton kicserélem. Amennyit jelenleg autózom, ez másfél-két év is lehet. Időközben megtörtént a névadás, a Lucia nevet kapta a keresztségben.
Szombaton végül olaj- és váltóolaj csere /szinte kár volt, annyira szép volt az olaj a váltóban/, légszűrő és pollenszűrő volt napirenden. Végül a pollenszűrő nem lett cserélve, mert a boltban nem hozzávalót adtak. Mindent átnéztünk, és néhány apróságot leszámítva nagyon egyben van a gép, ezeket ráérek szépen apránként megcsinálni.
Óraállás: 206.100
Sikerült tegnap délután összecsókolózni egy VW poloval, úgyhogy szegény kkapott a jobb elejére egy nagy ütést, szerencsére nem én voltam a hibás!
Gyakorlatilag jobb eleje teljesen összetört, a polo meg teljesen kuka!
Valószínüleg gazdasági tk, mert kiszakadt a felfüggesztés is!
A zárműanyag-részekről szépen elillant az oldószer, jöhetett a ragasztás omegája: a nagy kezdeti összenyomás...
Sajnos az elem és a törés formája sejtette a véget: hiába a jó ragasztó ha nem lehet összenyomni eléggé :-(
Annyira rossz sem lett, gondoltam egy próbát megér...
Hímestojásként összeraktam, a himbát jól megzsíroztam, de már az első nyításoknál látszott, hogy nyílik szét a ragasztásnál :-(
Viszont pozitívum, hogy ennek ellenére nyoma sincs a korábbi bajoknak, amikor is kulcs szépen fordult csak a zár nem nyílt...
Elsőre nyit-zár, annyi bibivel, hogy most meg a kulcs a bedugása után csak kis igazgatást követően fordul el (szerintem ez eddig is így volt , csak nem figyeltem a nagyobb baj miatt) de amint ez összejön, a zár egyből nyit , vagyis ki merem jelenteni, hogy innentől a kulcsszár megjavításával tökéletessé tehető!
(a repedt műanyag látszólag tökéletesen műxik, de azért a biztonság kedvéért átoperáltatom a hátsóról, csak amíg a tervet nem csinálom meg, nincs pofám keresztfater elé kerülni :-p )
Szintén hátravan még az ajtólemeznek egyik kétségbeesett nyitási kísérlet alkalmával elszenvedett, alig észrevehető sérülésének kihorpasztása :-P
Feladat továbbra is: 1 központi zármotor beszerzése!
Ablaktörlőmotor: semmi haladás vezetékrángatás és kormánykapcsoló-WD40ezés után, töröm a fejem rajta...
A karbibeállítás viszont jónak tűnik napok után is, például az eddig csak a kipuffnak tulajdonított pattogás is mérséklődött motorféknél.
Újabb csapás: az övem nem megy vissza magától, korábban csak elő-előfordult kiakadás, de ez most már tartós, lassan tenni kell ellene valamit...
És persze a lényeg: lassan jöhetne a lakatosmeló, illetve az elkövető kiválasztása...
Mindenesetre a szokásos inverz módszerbe kezdtem, azaz visszafelé nézem a fázisokat, elsőnek így megnéztem, mettől-meddig kell majd festeni a lakatolás után...
Legközelebb kiszámolgatom az anyagigényt, megnézem mit kell kiszedni az igényes illeszkedéshez és hogy kell-e ekkora felülethez festő, vagy lefújjam én sprével :-)
Haldoklott az önindító, elvittem Nándi bácsihoz, aki megberhelte és most már jó.
215500 kilométernél el lett végezve az olaj csere sikeresen. Természetesen Shell Helix Ultra 0W40 olajat kapott a vas.
Yokohama 205/50-es 16-os AVS gumik és r16-os gyári felni.
Az éjszakai eső friss szaga keveredett az orgona illatával a tavaszi hajnalon,amikor a madárcsicsergés közepette megindultunk Komárom városa felé ama nemes célból,hogy sok másik hasonszőrű Alfás kollégával találkozzunk,a célból,hogy együtt legyünk ama másfél évszázados falak között sok száz Alfa Romeo társaságában,és kiváló tulajdonosaikkal egyetemben,ahol ismiután a sok szép új Alfát megnéztem,mégis a legnagyobb élményt nem a sok új Alfa jelentette,hanem amikor a 62-es DuettoSpider tulajdonosa fölvette az autós sapkáját és szemüvegét és beült az autóban és beindította és valami földöntúli gyönyörűséges muzsika zengett a motor felől és elhajtottak és én le voltam nyűgözve és amúgy is a sok száz Alfától és egyébként is,amúgy meg már ment is le a nap pedig most kelt fel :)
