Blog
Párommal megfogalmazódott bennünk a gondolat, hogy kéne venni egy benzines autót. Régen is azt szerettünk volna inkább. Nyilván ez nem lehetett más mint AR. Néztem a 159-es hirdetéseket, de ott nem találtam számunkra megfelelőt, ami méltó utódja lehetne "Alfinak".
Áttévedtem a 156/166-os hirdetésekre és akkor jött a villanás, hogy akkor vegyünk egy "igazi" AR-ot. Azaz egy V6-os bussot.
Tudom egy 8v-es Diesel után, egy régi benzin temető finoman szólva is egy marhaság. :D
Rájöttünk, hogy épkézláb V6-ost igazán csak 166-osok közül találni most. Ekkor hívtam fel az ezüst 166-os tulaját, akiről kiderült, hogy nagy alfás (Pettinke cartárs)! Elmentünk megnézni. Lényegében már akkor eldöntöttük, hogy megvesszük! :D
Így került hozzánk 2018.03.24.-én 166(nevét még nem találtuk ki neki :))
Talán nem lesz több tavaszi havazás meg mínuszok így bátorkodtam feltenni a nyári kerekeket. Már tavaly december óta fent lógnak a garázs falán a frissen fényezett kerekek nagyon kíváncsi voltam már hogy fog állni a kocsin. A kerekeket zsír új csavarokkal tettem fel nyomatékkulcs segítségével. Szerintem hibátlan ez a szín :) Téli kerekek lemostam visszatettem a falra, majd ha veszek gumiabroncs ápolót azzal még lekenem őket. Ha már kint volt a kocsi az udvarba kicsit kitakarítottam, bár nem igazán volt koszos. Akadt néhány porszem a műszerfalon és az egyik gumiszőnyeg picit koszos lett, ezek borzaszto dolgok:D
Megtörtént az olaj csere 8 ezer km után, az egy év előbb telt le. Az olajszűrő kiszedése után ami kifolyt olaj és kicsit összepacsálta a motor környékét letöröltem egy jó adag féktisztítóval (persze miután betekertem az olajszűrőt), hogy ne érjen meglepetés olajcsöpögés. Most egy hosszított olajszűrő került bele amit majd jövőre könnyebb lesz kitekerni. A cserét otthon apámmal végeztük.
Olaj: Selenia 5WR40
Km: 176468
Az évet nem lehet elkezdeni nagytakarítás nélkül. :) Kiszereltem az üléseket és egy alapos tisztításnak láttam neki. Amikor a vezető ülésnél jártam a magasságállító megragadt, naivan azt gondoltam, hogy azért mert ki van szerelve... (egészen addig amíg ki nem esett egy fémdarab belőle). Leggyorsabban bontóból pótoltam, azóta hibátlan.
A kuplung pedálnál éreztem, hogy rövidebb úton jár. Kiemel és a váltásnál sem voltak gondok, mégsem tetszett. Még nagyon megbontani nem szerettem volna az egészet, így megpróbáltam a fő munkahenger cseréjét. Bevált, de hamarosan az egész kuplungot cserélni kell majd.
A hátsó lengéscsillapítók cseréje után most a stabilizátor rudakat is csere éretté nyilvánítottam.
Reggelente egyre nehezebben indul, a régi akkumulátor eddig bírta így újat kapott.
Az autóban nem volt riasztó szerelve, nekem pedig ez hiányzott, ezt is pótoltam.
Kezdődhet a futómű vizsgálata és javítása. Kissé pattogósnak éreztem az autó hátulját, így kicseréltettem a két hátsó lengéscsillapítót.
185312Km-el a háta mögött, Mo.-n első tulajdonosaként, egy hét használat után kezdődhetett a gondozás. :) Előéletéről nem sokat tudtam (Németországból jött, hölgy tulajdonos, ahogy ez lenni szokott!), abban viszont biztos voltam, hogy tőlem megkapja az odafigyelést és a törődést.
Összes szűrő és motorolaj csere, új rádió, és ezek szerelési költsége.
A tavasz első napos délutánján hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltam, hogy kiszedjük a ponyva alól a járgányt. Úgy döntöttem, az autóhoz kapott picit, 55Ah-s akkut lecserélem egy 72Ah-s új szerkezetre. Ez a lehető legnagyobb, ami befér, a rögzítésével meg is szenvedtem...
Utána jött viszont a hidegzuhany: az autó nem ismeri fel egyik kulcsát sem!
Akkusaru le-fel, majd relék kiszedése, tisztogatása, igazgatása, biztosítékok átnézése... Már beesteledett, és kezdtem beletörődni, hogy nézhetek motorvezérlő után, amikor Zé felhívott ,és javasolt egy "reset" módszert, mégpedig a két akkusaru lekötését és összeérintését.
A módszert már nem kellett kipróbálni, mert az utolsó próbálkozásra felismerte a kulcsot, és 2-3 fordulat után be is röffent a szunnyadó TS.
Elmentem tankolni, majd mentem egy kb. 20 km-es bejárató karikát. Sok dolgunk lesz a szezonban, remélem a tavalyihoz hasonlóan szuper baráti és egyéni túrákat teszünk majd!
Homlok egyenest szembe megy a sztereotípiákkal az én 156-osom is, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy nem szolgáltat kellő témát a blogra, s ilyen "alibi posztot" kell írjak tulajdonképp a semmiről...
Még a tél folyamán elcseréltem a lakásfelújításból megmaradt gázbojlert négy 15-ös tojástartó alufelnire, melyek se jók, sem pedig szépek nem voltak. Ki kellett görgőztetnem a négyből hármat, egynél pedig fel kellett hegeszteni a kitört peremet is. Megcsiszoltam, s lefújtam mind a négyet szórókittel, ezüst keréktárcsa festékkel, valamint lakkal is. Kerítettem hozzájuk négy új felniközepet, s felkerült rájuk a tavaly szerzett négy Pirelli nyárigumi. A dolog pikantériája, hogy alig elkészültek, el is adtam őket, így továbbra is az autóhoz kapott két garnitúra lemezfelnivel operálok.
Még szintén a télen egy hirtelen ötlettől vezérelve benéztem az összes 156-oson bénán álló légzsákfedél mögé, s lám, el volt törve a bal oldali rögzítőpatent. Felbuzdultam a dolgon, s rendeltem egy csomag új patentet. Valamit javult ugyan a helyzet a cserét követően, de úgy látszik a fedél önmagában is csálé gyárilag (plusz a 16 év napsütés és hőingadozás sem feltétlenül javított a helyzeten), így valószínűleg soha nem fog már tökéletesen állni.
Az eladott nyári kerekek helyett intéztem négy vadonat új Falken Ziex ZE914 nyárigumit a megmaradt lemezfelnikre, melyek tegnap fel is kerültek az autóra, bízva abban, hogy most már talán nem kell senki autójába átülni, mint anno 2013 március 15-én. Kerékcsere közben megállapítottam, hogy nem romlott az autó állapota számottevően a télen, így talán tényleg elég lesz a lakatosnak csak a múltkor ideiglenesen javított részeken dolgozni. Ezt követően végre megkaphatja a komplett alvázvédelmet, s szeretném legalább a két küszöböt újrafestetni, hisz ezeken itt ott - ahol a kerekek által felvert kavicsok érik - már a pőre lemez látszik. Ez utóbbi is inkább az állagmegőrzés, mint sem esztétikai szempontból lenne fontos. Ha időnk engedi, rá kell nézessek az ülésfűtésre is, mert idő közben mindkét oldalon megadta magát, valamint egy kuplungcsere is amolyan Damoklész kardjaként lebeg fejem felett. Ez már vásárlás óta hol jobb, hol rosszabb - ha megmelegedett, elkezdett rázni dobálni (valószínűleg a hőtől felhullámosodik a tárcsa). Télen egy Keszthely-Zalaegerszeg etapon a négysávos úton dombon felfelé már meg is csúszott néha, így látva szomorú sorsunkat, beszereztem hozzá egy új Valeo szettet. Legnagyobb meglepetésemre viszont, mióta ott a polcon az új kuplung, se nem csúszott, se nem rázott, egészen az utóbbi hetekig, mikor az induláskori remegés visszatért néha. Következő szerviznél nekiugrunk, és kicseréljük, nem idegesítem magam evvel tovább, s mivel már családi autóról beszélünk, műszakilag minden szempontból kifogástalan kell legyen. Így egy év, s kis híján 25 000 km távlatában is csak azt tudom mondani, hogy nagyon megszerettem, s teljesen magával ragadott az Alfa Romeo, így elég nagy esélyt látok rá, hogy a következő autóm orrán is a kígyós jelvény díszelegjen. Persze nem tervezem konkrétan a cserét, fiam születését követően millió egyéb értelmesebb dologra is el tudjuk költeni a család pénzét. Emiatt akarom olyan állapotba hozni, hogy egy pár évig még mindenképp problémamentesen szolgáljon minket. Persze ha szembe jönne a tuti vétel, s a feltételek is adottak lennének, nem mondnám, hogy ne ugorjunk bele, de az alapfelállás most az, hogy a tőlem megszokottnál hosszabb távra tervezek a 156-ossal...
