Blog
A minap betekintettem a vitrinbe, kivettem ezt azt és fotóztam. A mottó Alfetta és a rally sport a '70-es években. A szereplők: egy Alfetta berlina 1974-ből és két GTV 1979-ből és 1980-ból.
Olaj és szűrő cseréje. 179.560 km (Selenia 20K 10W40)
Jobb első kerékcsapágy is ki lett cserélve.
A belső ventilátorom is működik. Valami gond van a csatlakozóval. Most megint jó. Át kell nézni. Majd jó időben átnézem az ülésfűtéssel és a zenével együtt.
Amit keresni kell a kesztyűtartó alatt!
Két 5,5-es (7/32) 6 lap fejű csavar tartja. Kurva nehéz hozzáférni!
ePer 4-es szám
Csapágy 15.900 HUF
Többit már nem tudom.
60.000 km van a felső lengőkben. Csere érett. Kopog is.
OFF, mert OFF-ossal voltam, nem Gabriel Arkangyal-al. Viszont leírom, mert tanúságos lehet minden CarTárs-nak, aki elolvassa.
2013.03.14. – életem legszörnyűbb napjának reggele.
Reggel 7-kor keltem München-Unterhaching egyik szállodájában. Kollégámmal a cégünk Headquarter-ében volt egy komoly értekezletünk 9:00 órai kezdettel.
Gyors reggeli, majd irány a cég. Odafele teletankoltuk a cég által a kiutazásra nekünk bérelt Skoda Octavia 1.6 TDI-t. Sajnos nem egy alfa, és csak 105 lovas, de Ceglédtől Münchenig egy tankkal eljött. Akkor még nem is gondoltam, milyen fontos lesz ez.
A megbeszélés a vállalatnál 16:31-kor ért véget. 17:30-kor vágtunk neki a hazaútnak. Végig én vezettem, mert a kollégám már az idősebb korosztályt gyarapítja, és este nem lát tökéletesen.
Szerencsére végig szépen tudtunk jönni, bár Salzburg után volt némi havazás, de attól lehetett szépen jönni. A Mondsee pihenőnél megálltunk enni, meg egy kicsit kinyújtóztatni magunkat. Mivel a megbeszélésen folyamatosan vedeltem a német teaszerű kávét, a vér-koffein-szintem még elég jól állt.
Lejőve a bécsi Ring-ről kevéssel Schwechat előtt már havas volt a sztráda, de olyan 50-es tempóval lehetett jönni. Kisvártatva feltűnt előttünk két hókotró, tandemben haladva tolták mindkét sávot. Hegyeshalom előtt szépen fordultak vissza a következő kanyarra. Hát igen! Az osztrákok tudják mi a teendő!
23:00 óra körül Magyarországra értünk. Az M1-en szintén hókásás volt a sztráda, de itt is lehetett haladni. Mondtam is a kollégámnak, hogy ha így haladunk Pestig, kicsit később ugyan, de biztonságosan hazaérünk. Nincs itt komoly baj.
Valahol Mosonmagyaróvár magasságában a sztráda feletti információs táblán azt a feliratot olvastam, hogy a 81-es út a kamionok számára le van zárva. Nem akarok arra menni, úgyhogy különösebb jelentőséget ennek nem is tulajdonítottam.
Kisvártatva egy felhajtóról bekanyarodott előttünk egy hókotró. Kicsit lassítottam is, gondoltam magam elé engedem, de ez a marha a leállósávot kezdte el kotorni. Be sem jött elénk. A Győri elkerülőre érve meg ki is ment a sztrádáról.
Na mondom, innentől már biztos okés a pálya, ha már a hókotró is elmegy.
0:00 óra, M1, Győr elkerülő, 119. km
Egyszercsak mindenki lassít, majd megáll. Orkán erejű szél, szakad a hó. Várunk. Úgy negyed óránként néhány métert előrearaszol a sor.
Hát itt el leszünk egy-két órát araszolgatva – gondoltam – úgyhogy mindig leállítottam a motort. Kellemes meleg volt a kocsiban, minek fogyasszam az üzemanyagot. A világítást is én kapcsoltam le elsőnek a kocsisorban. A skodában amint beindítom, úgyis bekapcsol a helyzetjelző ilyen nappali fény jelleggel. A GPS-t is kikapcsoltam, meg kihúztam a szivargyújtóból, az se fogyassza az áramot.
Várakozás közben elkezdtem keresgetni a rádióállomások között, hátha mondanak valahol valamit. Kisvártatva ráakadtam a Győr Plusz rádióra. Összekapcsolták magukat az a környékbeli Ozon rádióval. Megszakították a műsort, és folyamatosan mondták a híreket az M1-ről és a környékbeli utak helyzetéről. Sokan betelefonáltak, hogy merre mi a helyzet. Akkor tudtuk meg, hogy az M1-es mind Budapest felől, mind Hegyeshalom felől már délután 5-kor beállt, de senki sem foglalkozik a dologgal. Az 1.sz. főútról is telefonáltak, hogy ÁCS-nál beragadtak. Egy kamion keresztbe fordult, az út bedugult, a kocsikat befújta a hó.
Az M1-en állítólag Bábolna környékén az emelkedőn – mivel a sztráda nem volt letakarítva – a kamionok visszacsúsztak és keresztbe fordultak. Mintegy 15 kamion torlaszolja el az M1-et mindkét irányban.
Nos ez mintegy 20 km-re volt tőlünk. Szóval legalább ilyen hosszú a kocsisor előttünk. A szembejövő sáv viszont teljesen üres volt.
Néha, úgy fél óránként elment egy-egy autó. Hogy honnan jöhettek, nem tudom. Viszont bizalommal töltött el, hogy időnként néhány métert araszolunk. Csak történik valami, gondoltam.
Azt is mondták a győri rádióban, hogy van egy busz Bőny és Bana között, aminek 16:20-kor kellett volna megérkeznie, az utasok a buszon fagyoskodnak 7 órája, de nem tudják őket kimenteni.
2013.03.14 3:00 óra, M1, Győr elkerülő 115. km
Négy km-ert haladtunk az elmúlt 3 órában.
Hajnali 4-kor kezdtem ráeszmélni, hogy nem mozdulunk innen egy darabig. A tank félig volt. Viszont az araszolgatás közben elhaladtunk néhány, az út közepén, vagy a szélén hagyott autó mellett, és a rádióba is sokan betelefonáltak, hogy elfogyott az üzemanyaguk és már nem tudnak fűteni. Úgyhogy mi takarékoskodtunk. Óránként beindítottuk az autót kb. 5 percre, hogy kicsit belangyosodjon, és ne fagyjon le a szélvédő. Arra számítottunk, hogy hamarosan elindulunk. Elvégre a Budapest-Bécs autópályán vagyunk! Ha valami prio 1, akkor az ez.
Nem így volt. Kabátban vacogtunk a kocsiban, én elalvás ellen szotyit törögettem. Óránként ki kellett szállnom, mert egy vékony öltönycipőben voltam és a lábam kockára fagyott, a felfázás meg tudjuk mivel jár. Amikor beindítottuk a kocsit, akkor levetettem a cipőm, bekapcsoltam magam alatt az ülésfűtést és törökülésben kuporogtam az ülésen. Odakint tombolt a hóvihar. A kocsi hőmérője szerint csak -3,5 fok volt, de mikor kiszálltam, majd elvitt. Mintha az Északi sarkon lennék. Kávé hiányában a nikotin tartott ébren.
Szerencsére, még az araszolgatás alatt ki tudtam húzódni a külső sávba, a belsőben pedig egy román kisteherautó állt mellettem, így némiképp szélárnyékban voltam.
Időnként hazatelefonáltam, hogy tudják: életben vagyok, de nem tudok mozdulni. Alfás Viktor barátom is felhívott, mondta, hogy édesapja a kamionnal Tatánál ragadt be, valamint Andy barátunk Bábolna környékén akadt el.
Hajnali 5:00 óra körül előttünk a messzi távolban feltűnt egy sárga villogó fény. Valami történik! Megmenekülünk!
De semmi sem történt. A győri rádiósok elérték a rendőrséget, és a szóvivő azt mondta, hogy a Budapest felől Győr felé álló sort hátulról kezdik el visszafelé „kibontani”. De velünk, a Pest felé állókkal mi lesz? Erről semmi hír. Ezt a „kezdik kibontani a sort” viszont elmondták hajnali 4-kor, majd 6-kor is, de igazából semmi sem történt. Próbálkoztak.
Azután az is elhangzott, hogy minket a 81-es úton beterelnek Győrbe. Hát én ott álltam, de semmi nem történt.
Szívszorító volt hallani a győri rádióban a sok segélykérő telefonhívást: „elfogyott az üzemanyagom, kicsi gyermekekkel vagyok, valaki segítsen!”, „pici baba van az autóban, segítsenek!”, az inzulinom a csomagtartóban van, idős vagyok, de nem tudom kinyitni a kocsiajtót a hótól, valaki segítsen!”.
A sztráda érintett szakaszain a benzinkutakon és gyorséttermekben az emberek úgy álltak, mint a heringek, a polcok kiürültek, a benzineskannák elfogytak. Volt apuka, aki 30 km-ert gyalogolt a hóviharban, hogy két liter üzemanyagot és pár szendvicset vigyen a kocsiban didergő, éhező gyermekeinek.
Viszont jól esett hallani, azokat a telefonokat, melyben a győriek segítséget ajánlottak fel. Élő egyenes adásban bemondták a mobilszámukat, a lakcímüket, és hogy hány embert tudnak befogadni. Voltak akik teherautóval élelmiszergyűjtésbe kezdtek, vagy kannákban forró teát főztek és indultak ki a sztrádához segíteni. A Magyar ember emberségből kiválóan vizsgázott.
Szervezésből viszont megbukott a rendszer. A rádióban bemondták, hogy valamelyik kollégiumot nevezte ki a megyei védelmi bizottság melegedőnek. A rádiósok próbálták telefonon elérni a kollégiumot, de nem sikerült. Végül a rádiót hallgatva egy közelben lakó átsétált a kollégiumba. A portás semmiről sem tudott.
2013.03.14 7:00 óra, M1, Győr elkerülő 115. km
Ránk virradt. Nem találok szavakat! Egész éjjel a sorsunkra hagytak minket! A kutya felénk sem nézett!
Nekem már annyira fázott a lábam, hogy a bőröndömből előszedtem az előző napi koszos zoknim, és a tartalék zoknim is, és mindet felhúztam a lábamra. Egy kortyot sem ittam, mégis fél óránként ki kellett szállnom „leüríteni a fáradt olajat”.
Még jó, hogy éjjel átraktam a bőröndöm a hátsó ülésre, mert hajnalra befagyott a csomagtérzár. Hát igen, ez nem alfa.
A nappali fényben borzalmas látvány tárult elénk. A sztráda üresen álló túloldalán méteres hóbuckák. A mi oldalunkon az autók között 30 cm-es hókupacok. Az emberek a kocsijukban dideregnek. A kocsisor végét egyik irányba sem látni.
Túléltük az éjszakát. Most már csak történik valami!
Már 24 órája vagyunk ébren.
A rádió szerint mintegy 3-4ezer gépjármű és kb. 40 000 (!!!) ember töltötte az éjszakát az M1 fogságában.
Mondanom sem kell, ez a győri rádió volt. Az országos rádiókban semmi hír nem volt rólunk.
Hihetetlen! XXI. század, Magyarország!!!
Éjszaka többször azt az MMS-t nézegettem, melyen a gyerekeim puszit küldenek nekem. Még valamikor késő éjjel, a dugóba kerülésünk után nem sokkal küldte a feleségem. Annyira szerettem volna már magamhoz ölelni őket!
2013.03.14 10:00 óra, M1, Győr elkerülő 115. km
10 órája ülünk a kocsiban!
Feltűnt gyalog egy tűzoltó, a vállán egy óriási flex-el Budapest irányából, majd elsétált mellettünk.
Kisvártatva feltűnt egy elég rozoga és kicsi hómaró. Mintegy 200 méterre tőlünk a szembejövő sávban elkezdte takarítani a havat, de egy óra alatt egy kamionhossznyit sem haladt előre.
2013.03.14 12:00 óra, M1, Győr elkerülő 115. km
12 órája ülünk a kocsiban, és 29 órája nem aludtunk!
Feltűnt egy katasztrófavédelmis terepjáró. Fél óráig álldogált a szerencsétlenkedő hómaró mögött, majd visszafordult. Megállt mellettünk. Ekkorra visszajött a tűzoltó is, vállán a flex-el. Három autóval előttem átvágták a szalagkorlátot. Kiszálltam, és megkérdeztem, hogy ma eljuthatok-e Pestre. Reménytelen. Mondta a katasztrófavédelmis. Szerencsémre az előttem lévő autó áthajtott a szalagkorlát résén, úgyhogy nekiindultam én is. Visszamentünk Győrbe a legközelebbi lehajtón. Mondanom sem kell, néhol a kocsi ajtajáig ért a hó.
Beérve Győrbe felhívtam a főnököm, mert emlékeztem, hogy az öccse Ménfőcsanakon lakik, Győr mellett. A srácot én is ismertem, voltunk együtt továbbképzésen. Mivel Győrben az összes szállás már megtelt – ezt tudtuk a rádióból – ezért megkérdeztem ott aludhatunk-e. Győrből ugyanis egyik irányban sem volt kiút. Persze örömmel várnak, megadták a címüket – nem Ménfőcsanak volt, hanem Győrszemere, Ménfőcsanakon csak vettek házat, de még nem költöztek át.
Beütöttem a címet GPS-be. A 83-ason kellett menni Pápa felé. Igen ám, de az is le van zárva. Az útzárnál a rendőr megkérdezte, hogy hová tartunk. Mondtam, Győrszemerére. Oké, odáig mehetek, addig járható az út.
Csakhogy a 83-as elhaladt az M1 felhajtója mellett. Ott viszont olyan kocsisor állta el az utat, hogy reménytelen volt tovább menni. Megint várakozunk. Megállítottam egy szembejövő autót. Ő azt mondta, forduljak vissza, és a mögöttem lévő kereszteződésben lekanyarodva kikerülhetem a kocsisort. Már azt hittem itt is beragadok, de sikerült.
Hát a 83-as út is kalandos volt, több helyen óriási hóban törtem utat magamnak, és egy helyen a fagyott szántóföldön keresztül kellett egy kanyart kiegyenesítenem, mert ott a hótorlaszban vesztegelt egy kamion.
Végre megérkeztünk. Kedves emberek szeretettel, meleg étellel és előkészített vendégszobával vártak.
35 óra ébrenlét után végre ágyba kerültem. Még egy éjszakát nem mertem volna bevállalni a sztrádán.
2013.03.15 Győrszemere
Reggel megköszönve a vendéglátást nekiindultunk. Az országos híradások szerint az M1 felvezetéssel, de járható Budapest felé.
Győrbe beérve az ellenkezőjét tapasztaltuk. A felhajtók előtt mindkét sávban hosszú kilométeres sorok, fenn a sztrádán továbbra is álltak a kocsisorok.
Az 1-es főútról ellentmondásos híreket kaptunk. Szlovákiát nem mertük megkockáztatni. Szerencsére a kocsit bérbeadó cégnek volt Győrben telephelye. Felkerestük, leadtuk az autót. Rendesek voltak, kivittek a vasútállomásra. A rádió szerint mára már a vasúti közlekedés helyreállt.
Így volt. A 10:20-as Graz felől érkező IC-vel, 20 perc késéssel indultunk a Keleti Pu. felé. Ácsnál óriási hófalak között haladtunk el.
A Keletiben elértem a Békéscsabai IC-t, ami megállt Szolnokon.
2013.03.15-én, 15:45-kor, 36 órával a tervezett hazaérkezés után, 12 órás sztrádafogságot és számos hányattatást átélve, végre magamhoz ölelhettem a családom.
Szeretném tudni ki mindezért a felelős!!!
Jól előre szaladtam az új téli kerék vásárlással, főleg,hogy már a nyári is visszakerült.
De sebaj.
Sikerült vásárolnom 4db GYÁRI seleseed felnit, sőt , 17"-os méretben ami elég ritka! A gumi ami rajtuk van jó állapotú,de nincs mire raknom 17-es nyárit, így eladom ,majd a régi téli felnimről átrakatom a 225/45R17-es Semperiteket erre.
Miután legumiztattam újrafényezem mindet, valami extrább ezüstre, ez a gyári sosem jött be, túl gagyi, meg az egyik meg is van padkázva amúgy is javítanom kéne.
Összességében egész jó állapotúak, nem fog ez rosszul kinézni télen.
Háttérben Ákos156 frissen fényezett felnijei napoznak :)
Az utolsó két képen levő 17-es felni eladó lesz gumik nélkül, azokkal jártam télen. Ha esetleg valakit érdekelne.... (Mozgókúpos csavart igényel!)
Az autónak az eleje kopogott nagyon régóta, először ugye a lengőkarszilentekre gondoltam, kis is cseréltem őket de a kopogás továbbra is megmaradt bár tompult egy kicsit, így jutottunk el a stabilizátor szilent cseréjéig. ma végre megtörtént, és ha már ott voltunk akkor kicseréltük a 2 hátsót is mert abból is a jobb oldali már erősen lógott, úgyhogy most szerintem a futóművem már rendbevan, :)
A váltókar oldal irányba nehezen mozgott és nem ugrott vissza soha közép állába(3-4 sor) amikor mondjuk kivette az ember az 1-2 es sorból. úgy döntöttem kiszedem az egész kulisszát és mindenhol bezsírozok és megjáratok mindent hogy biztos megjavuljon. Szerencsére itt is sikerrel jártam. a váltó tetején az oldal irányú mozgásért felelős "szerkezet" volt berohadva,és nem tudta a rugója visszatolni középállásba a szerkezetet :)
Volt még egy probléma amit most vettem észre hogy levettem a bölcsőt.
A lengőkarom első szilentjébe gyorsításnál beleért a féltengely, és ez ilyen nyöszögő szíjcsúszásra emlékeztető hangot adott.(valószínűleg ez adta..) A hátsó motortartó bakom kicsit lejjebb engedi a motort a kelleténél és eléggé el is van már puhulva, így a motor gyorsításkor nagyot tudott mozdulni és ezért értek össze a dolgok. Leköszörültem a szilent fém részéből, és a bakot kicsit "kimerevítettem" hogy ne tudjon akkorát mozdulni. remélem megszűnik a hangjelenség. :)
ma végre nekiállhattam a fűtést megszerelni...szerencsére az Alfa rajongók több jó tanáccsal el is láttak, hogy hol kezdjem a hibakeresést...és úgy néz ki, hogy megúszom egy csati cserével:))
Itt a hosszú hétvége, nekiálltam lefesteni a felniket, mert nem voltak már túl szépek. Pár óra csiszolás után egész szépek lettek :)
Tegnap kicserélték az első lengéscsillapítókat (Supersport), baromi jó lett. Most már teljes a sportfutómű. Brutálisan fogja az utat. A sport lengéscsillapító rövidebb, (eddig nem tudtam) a rövid rugók miatt.
Aki kísérletezni akar, ne tegye; sport rugó csak sport lengéscsillapítóval használható, nem érdemes másképp használni, illetve csak "ültetni". Gyári sportcsomagos rugó használata nem sport lengéscsillapítóval sem ajánlott, hiába csak 2,5 cm az ültetés mértéke.
188.500 km óra állás.
Mint az előző bejegyzésben említettem, az olajcsere alkalmával a pécsi Alfa szervizben átnézettem az autó futóművét, mert búgó hang hallatszott menet közben. Ekkor a jobb első kerékcsapágy hibáját állapították meg, illetve kiderült, hogy a hátsó fék valamiért beragad, fog, de ezzel akkor nem foglalkoztak, azt mondták, hogy nyugodtan közlekedhetek vele még tavaszig, amíg megejtjük a csapágy cseréjét.
A szerviz során kiderült, hogy nem a jobb első kerékcsapágy cseréje szükséges, mivel a bal első csapágy a ludas a búgó hang miatt. Miután esedékes volt, mind a négy fékbetétet lecseréltettem, illetve az első tárcsákat is . A kézifék bovdenje is eléggé "berohadt", emiatt nem engedett teljesen vissza a hátsó fék - kezt is cserélni kellett.
1. bal első kerékcsapágy csere
2. mindegyik fékbetét cseréje
3. kézifék-bowden csere
Ezen kívül visszatették a nyári gumiabroncsokat (ha már úgyis lekerültek z abroncsok), és cserélték az Alfa rácsot és első emblémát is.
UPDATE: 2013.03.20.
Amik tegnap és ma történtek az autóval kapcsolatosan:
1. Jobb első axiális csukló cseréje 6.100,- ft.
2. Két első féktárcsa, illetve valamennyi fékbetét cseréje a kézifék huzalokkal egyetemben 50.600 ft.
3. Bal első kerékcsapágy cseréje 29.600,- ft.
4. Hűtődíszrács és első embléma cseréje 38.745,- ft.
5. Fentieken kívül 20.000,- Ft. munkadíjat számoltak fel
6. Miután április 14-én az autó műszakija is lejárt volna, a vizsgáztatásra is sort kerítettünk, így 2015. április 14-ig ezzel sem kell foglalkoznunk 20.000,- ft. (megj.: az ár a költségek rovatban a műszaki vizsgánál került rögzítésre)
7. Ha már lent voltak a kerekek, egy füst alatt megoldottuk a nyári-gumiabroncsok vissza-cseréjét is.
Ami még fontos és minél előbb meg szeretném oldani, az a futóműbeállítás, várhatóan még ezen a héten sort kerítek rá és akkor a fékek, futóművek remélhetőleg teljesen hibátlanok lesznek.
UPDATE: 2013.03.22.
Futóműbeállítás elvégezve - Dombi-futóműszervíz: 10.000,- Ft.
Első és hátsó futóművekre is erősen ráfért, így már komplett a szerviz!
Ma reggel ezt a szép számot mutatta a gép :-)
