Blog
Első fékpofa, féktárcsa, fékcső csere megtörtént. Jobb hátsó kézifék bowden nem úgy működik ahogy kellene, szorul megette a féktárcsát. Ötlet van hogy mi lehet a baja.
Ismét eltelt egy év, így elvittem a Sárkányt Német Misihez. Kapott friss olajat (Selenia Racing), szűrőket (Mann). Ezeken felül itt volt az ideje a kuplungcserének is (Valeo), illetve cserélni kellett két féltengely gumiharangot és egy szimeringet.
Misi egyébként nagyon megdicsérte az autót. :)
Km állás: 100000.
Nem tudom számít-e bármit is, de csináltam egy plusz hővédőt a tűzfalra.
4 hónap állás után akku feltöltve és pöccre röffent az 5 henger. Volt egy kis örömautózás is... :-)
Hidegebb időben észrevettem még korábban, hogy lakott településen kívűl mintha visszahűlne a vízhőfok kicsit. Nyáron ez értelemszerűen nem tapasztalható. Megelőzés jelleggel ma termosztát és fagyálló cserére került sor. Behr gyártmányú került bele. Km: 208744
Olyan ritkán használom ezt az autót, hogy az hihetetlen. Nem így terveztem, amikor megvettem, de jelenleg ez van. El is gondolkodtam kósza eszmefuttatás szintjén, hogy lehet el kellene adni... De amint beülök és megyek vele, utána már szó nincs erről, valahogy elvarázsol. 😁
Még nincs kedvem róla beszélni, de azt elmondom, hogy másnap a kocsi készen lett.
És lehet hangoskodik a bontott szervószivattyúm, na ennek örülök. B......n meg szépen ott magában. Ejha.
A mellette lévő kis szíj is cserélve lett.
297.696Km
Belső összeállt ;-) egy pici takarítás itt ott és rendben van :)
Nem csak a csillagok, de a bolygók együttállását is ki kellett várnom, hogy ez a túra megvalósuljon. Történt, hogy tavaly nyáron jártam a Bükkben ezzel az autóval, de akkor az Aggtelek-Kánó kör kimaradt. Tavaly ősszel elszerelgettem az időt a karburátorral, utána egy kört a V6-tal sikerült összehozni. Áprilisban műszaki hiba miatt nem tudtam elindulni másnap az autóval, majd egy hónap javítás következett (hengerfej tömítés, majd akkor már a váltó olajfolyást is orvosoltam). Veterán vizsga, műszaki vizsga, nyaralás és hopp, már augusztus vége is van.
A best-of útszakaszokat szerettem volna bejárni ezúttal veterános kartársakkal. Nem kellett hosszasan rábeszélni Andrást és Viktort sem, hogy eljöjjenek.
A keddi esőzés után ideálisnak tűnt a szerdai hűvös borús idő, így nagy egyetértésben megegyeztünk egy borsodnádasdi 9 órai találkozóban.
5.20-kor indultam, még éppen csak pirkadt, de úgy számoltam, hogy egy kicsit addigra a balatoni kanyarokat kipróbálom. Sikerült is egy fél órát ott kostolgatni az új gumit. A fehér aszfalt mindig csúszik, óvatosan kell duhajkodni, nehogy korláthoz simuljon az autócska. A másik oldalon sötét, durva az aszfalt, az meglepően jól fogta. Igaz, most elől 1.7 hátul 1.8 volt a nyomás, a korábban belőtt e. 1.8, h. 2.0 helyett, ami a paksi túrán megmutatta, hogy nem az igazi, ugyanis a hátulja nagyon hajlamos volt a kitörésre. Ez így elég jó (megegyezik a gyári Michelin XAS ajánlással). Gyári méretű modern gumi, rémisztően keskeny futófelülettel. De működik. Pompásan ment 1-2-3-2-1-2 stb. Visszaváltásnál fék-gázfröccs-dupla kuplung, őrület, alig tudtam abbahagyni. Kicsit többet durrogott, mint ami egészséges lenne, talán a gyújtókábelt kellene már frissíteni.
A domb tetején találkoztunk, pihengetés, beszélgetés, autómustra. A FIAT 1972-es 1600 Mk2, gyönyörű eredeti állapotú, ici-picit kisebb a motor, de könnyebb mint az Alfák. Ámulok és bámulok milyen jól mutat ez az autó minden szögből, főleg ez a fehér szín. Nem tévedtek a FIAT saját formatervezői. Látszik, hogy az Alfa GT volt a mérce és egy kifinomultabb autót tudtak összehozni. Az első nagysorozatú szíjas kétvezérműtengelyes motor, mindenféle finom megoldások. Viktor szerint a futómű amivel az alap 124 kötöttségei miatt nem tudták meglépni az Alfát. A bordó Alfa szintén egy Mk1 1750, tavaly lett kész a precíz restaurálása. Közben nem tudtam megállni és mentem még két kört.
Tovább haladtunk, Ózd, Serényfalva, Ragály. Na és itt jött amit nagyon vártam. Aggtelek, Perkupa, Kánó, Ragály hurok. Előtte készítettünk pár képet a szép autóinkról az aggteleki barlang előtt.
Viktorral mentük még egy kört. Még azután sem tudtam megválni a helytől, így gyorsan egy 2x(Ragály-Imola)-t leautóztam míg a többiek beszélgettek. Egész nap ott tudnék fel-alá menni mint mikor nagyapám zsírúj Simson Elektronikját hajtottam az utca egyik végéből a másikba 1988-ban.
Jött a túra mélypontja. El kell jutni Lillafüredig. Átlagos út, hatalmas forgalom, döcögés. Fénykép Lillafüreden, majd feljebb a murvás parkolóban szusszanás a patakparton.
Öt után ritkult a fogalom szinte nullára, lehet menni. Gumi bevált, hagyom, így megmarad az eredeti karaktere az autónak. Nem köridő, hanem vigyor szélesség a célfüggvény. Azt meg nagyon hozza, nem is értem hogyan. Nagyon szépen viselkedett, a legutóbbi túra után sokkal rosszabbra számítottam. Felsőtárkányhoz közel még megálltunk, dumáltunk egyet, a fiúk hazafelé indultak, én pedig úgy döntöttem, hogy inkább bevállalom a gyertyafény melletti két és fél órás hazautat, de megyek még egy kicsi itt, ha már eljöttem a világ végére. A bükkszentkereszti kereszteződésnél megfordultam, teljesen üres volt az út oda-vissza. Csak a fák között néha betörő erős napfénnyel kellett megbirkózni. Megérte.
Kmét-Törtel-Abony-Jászkisér-Heves-Eger-Balaton-Ózd-Ragály-Pekupa-Ragály-Kazincbarcika-Parasznya-Lillafüred-Eger-Heves-Abony-Cegléd-Kmét. 670km.
Mindig úgy érzem, hogy a legutóbbi volt a legjobb túra. Még ennél is lesz jobb?! Hajrá.
Egyre jobban furdal a gondolat, milyen lehet egy Giulietta a 159-hez viszonyítva. Igen tudom mindkettő teljesen más kategóriát képvisel, de számomra ez a két típus jöhetett szóba. Egy alkalommal mikor Turpinál voltunk a legfrissebb szerzeménye ott lapult a garázs tövében, félig megbontott orrésszel. Akkor még nem tudtam, hogy pont ez a kocsi lesz az egyik kiszemelt alany.
Eltelt pár hét, majd ismét Turpinál kötöttünk ki egy szerviz alkalmából. Tovább boncolgatva a kocsi váltás témáját Turpi egy másik alternatívát dobott fel. Ekkor rámutat a garázs tövében pihenő csilli-villi Rosso Giuliettára. Az állam a talajt súrolta, szemeim pedig ragyogtak mint Salamon fa..khmm... fallosza. Gyönyörű látvány volt, majd kinyitotta és bele is ülhettünk. Szinte full-extrás volt a kocsi. Ámultam bámultam, majd közölte velem, hogy nézzem meg bátran a motorteret is. Igen, pontosan tudta, hogy ez majd levesz a lábamról. Ott pihent benne a 1.75Tbi a maga 235 kiscsikójával. Máris beleszerettem és már kevésbé hiányzott az a nagy csomagtér és rengeteg hely.
Ezt követően váltottunk még jó pár mondatot, hogy miért is érné meg, de azért QV-nek az árát is fontolóra kell venni. Végül abban egyeztünk meg, hogy alszunk még rá egyet és majd a hét folyamán felhívjuk a döntéssel kapcsolatban, ő pedig volt olyan szíves és megtartotta nekünk arra a hétre a kocsit. Otthon átbeszéltük még egyszer és mindketten arra jutottunk, hogy márpedig nekünk ez a kocsi kell, mert ilyen aligha lesz még egy. Még aznap felhívtam Turpit és közöltem vele, hogy egy karikát azért még mennénk vele, de számolhat azzal, hogy mi a kis Julcsit hazahozzuk.
Még a héten, szombaton leugortunk hozzá a beígért tiszteletkört letudni. Sajnos a kocsi mivoltjából adódóan még nem rendelkezett rendszámmal ezért egy ideigleneset kapott és tényleg csak egy kis karikát tudtunk vele menni. Eddig is lenyűgözött a kocsi, de vezetni még ennél is jobb volt. Nagyon agilis és sportos, mindemellett kiegyensúlyozott, finom járású a motor és a futómű is. Az arcomon az erejéből adódó félelem és a fülig húzott Joker-es mosoly váltotta egymást... Megvettek kilóra...
A próbakör után csak annyit mondtam, hogy nekem ez kell és mindenképpen visszük. Sajnos nem vihettük el a kocsit, mivel egy behozatalról van szó ezért az alapból magas árhoz jár még egy magas papírozási költség is. A nagyját szerencsére Turpi elintézi a többi majd rám vár. Nekünk pedig nem maradt más mint pár fénykép és a hooooszú hoooszú várakozás, de úgy érzem, érdemes lesz ezt kivárni.
A korábban vásárolt hőfok jeladót menetrögzítővel belecsavartam a szendvicspanelbe. A rajta levő kábel kb 10 cm hosszú volt. Ezt 2db ugyanolyan vastagságú 0,35-ös vezetékkel megtoldottam, és felvezettem a termosztát háznál levő csatlakozó tartóig. Mivel a leömlő alatt a generátor és önindító tápkábelé alatt vezettem el, ezért kellett rá hővédelem. A lambdaszondát kicseréltem és a régiről levettem a hővédőt, ezt használtam fel. Most teljesen gyárinak néz ki.
A leömlőkhöz már korábban vettem hővédő bandázst. Az egy tekercs nem lett elég, ezért az rs-shoptól rendeltem még eggyet.
Sokat olvastam a fórumokban erről. Pozitívuma hogy elvileg bent tartja a hőt, ezért gyorsítja a gázáramlást és kevésbé terheli a hőkibocsájtás a motorteret. Negatívuma a szaga ameddig kiég és az hogy mivel kívülről nem tud hűlni a leömlő ezért jobban felforrósodik és megrepedhet. Mivel az én autóm csak EU2, ezért itt nincs katalizátor és a hő is kevesebb, remélhetőleg bírni fogja.
Többnyire tuningolt motorokhoz ajánlják ezt a hővédelmet. De arról sehol sem olvastam, hogy közel gyári motornál de pályanapos használatnál van-e haszna. Ha csak 1 lóerőt hoz és versenyautós lesz a motortér akkor már megérte. :)
A feltekerése nem egyszerű és közben apró fémszerű szálak szállnak amik nem kellemesek a bőrnek. :)
