Blog
183 km az Aosta völgyben.
Első úticélunk a szállástól háromnegyed óra járásra lévő Telecabina Dolonne - Courmayeur volt. Itt felmentünk a 1.960 méter magas hegyre (Maison Vieille) a felvonóval. Szép a kilátás, télen tuti sokan vannak itt mert mindenfelé síliftek vannak.
A hely csak bemelegítés volt a következő helyre ami végül is a kirándulás egyik sarokpontja volt. A 3.446 + 1,3 méter Punta Helbronner, a Mont Blanc olasz oldali hegye. Innen át lehet menni a francia oldalra, de most nem üzemelt az a pálya.
Fent csodálatos kilátás, hó és egy büfé fogadott, ahol meg is ebédeltünk. Ilyen magas szinten még nem kajáltam :-)
Ezek után immáron kocsival jöttek a hegyek. Először a francia határon lévő 2.188 méter magas "Kis Szent Bernát" hágóra mentünk fel. Kb 30 km hihetetlen szerpentin. Itt szembesültünk először azzal hogy a sok kanyarba bele lehet szédülni, néha meg kell állni.
Visszafelé másik úton jöttünk, ott megmásztuk az 1.950 méter magas Colle San Carlo-t.
Kanyar itt is volt bőven.
A napot egy jó sétával és egy fagyival zártuk Aosta városában, ahol találtunk egy olasz oltópontot is. A helyi patika előtt egy légkondícionált sátor.
Eltelt egy év, elszaladt 8000km. Az első évet hibátlanul teljesítette az autó, reméltem is.
Ma hoztam el a szerelőtől, megtörtént az olajcsere, szűrők cseréje, klíma tisztítás, pollenszűrő csere. Mindenből gyári alkatrész került bele. Illetve pár pozitív véleményen felbuzdulva beépítettek egy erősített kivitelű gyári tartóbakot.
Nos itt a baki. Tényleg eltűnt az a kis rezonancia, nem rezeg a jobboldali tükör. De eltűnt az autó mérges karaktere is. Elcsendesedett. Nincs "vráááámmm", nincs az az instant, széttéplek-megeszlek reakció, csak a távolban dolgozik a kis motor. Kingának sem tetszik, nekem sem. A bak mizéria csak utolért újra, de már rutinos Alfásként. A gyári bakot csavarjaival együtt kihalásztam a hulladék vasak közül és hazahoztam.
A szerelő lebeszél a visszacseréről, mert nem hiányzik semmilyen alkatrésznek a plusz rezonancia. Igaza van, de nekünk meg hiányzik, ez így túl modern autó, Chili nem ilyen. :-)
Minden kapcsolatban eljön az az idő, mikor eltűnik a rózsaszín köd és alábbhagy a szerelem. Itt sem maradt el, sőt egyre hangosabban kiált egy új szerelem iránt.
Ahogy már az előző postom alatt is említettem szeretett nagyvadam egyre több és komolyabb gondot küzd le az utóbbi időben, ami igencsak könnyűvé teszi a pénztárcám.
Szeretnék a márkánál maradni ezért két lehetőségem adódott - Giulietta vagy 159.
Mindenképpen olyan típus kellene, ami kevésbé szervizigényes. Így esett a választás a 2.0JTDM-re illetve 1.4T változatokra, Turpi a szerelőm tanácsára. Mivel ő foglalkozik az autók behozatalával és honosításával, ezért valószínűleg tőle lesz majd a kiválasztott darab. Adódott egy alkalom, hogy kipróbálhattam egy 1.9 TI 159 SW-t. Nagyon tetszett, de valahogy úgy éreztem, hogy ez nem lenne az a megfelelő lépés, amit tennem kellene. Sok a 159 gyerekbetegsége, ami ugyan nem a motorhoz köthető. Talán majd egy Giulietta helyre hozza a gondolataimat...
A tünet annyi volt, hogy elkezdett egyre jobban kormolni és csattogó hang jött a motortérből. A teljesítményen nem vettem észre változást, ugyanolyan jól ment, mint előtte. Pista barátom megállapította a hibát. Ki kell cserélni a magas nyomású üzemanyagpumpát. :-(
Leszedte és elvitte "az emberhez" hogy felújítsák. Sajnos menthetetlen volt. Rendeltünk egy újat. Azóta csend van a kocsiban és nem is kormol.
Lassan esedékes az olajcsere is, ahol még egy izzítógyertyát is cserélnünk kell, mert minden indításnál dobja a hibaüzit. :-(
Anno kedvet kaptam az androidos fejegységekhez, s adta magát a helyzet, hogy a 146-os Alfámban, ha a középső konzolon kiveszem az 1DIN-es autórádiómat, akkor csak a két oldalsó tartókonzol fülét kell lefűrészelnem, s akkor pont beleillik egy 2DIN-es - 178mm x 100mm-es külső méretű fejegység is.
Csupán csak egy egyedi keretet kell neki tervezni!
Mikor megvásároltam a fejegységet, akkor annak volt 2db USB csatlakozója is, amit úgy képzeltem el, hogy az egyik a kesztyűtartóban lesz egy 32Gb-os pendrive-al, s a másik meg a keretben lesz beletervezve, hogy esetlegesen mobiltelefont is lehessen közvetlen rákötni bármilyen céllal.
Mivel alapszakmám eleve tervező mérnök és CNC programozó t6echnológus, így nem okozott gondot, hogy az új 2 DIN-es fejegységről, s az autó középkonzoljáról levegyem a szükséges méreteket, majd egy Solidedge 3D-s tervező szoftverben elkészítsem az általam elképzelt keretet.
Amire extraként figyelni kellett, az az volt, hogy olyan dőlésszögeket tervezzek, ami az oldalfalaknak is megfelelő, valamint a fejegység feletti hamutartó is ugyan úgy lenyitható legyen, mint előtte. Továbbá egy egyéb cucc infra szenzorának is legyen alul egy hely...
A megtervezett keretet elmentettem egy .stl kiterjesztésű fájlban, s már csak az itthoni saját 3D-s nyomtatómmal ki kellett nyomtatni, s beszerelni.
Maga a keret és a fejegység is annyira passzentosra sikeredett, hogy semmilyen egyéb rögzítést nem igényel és teljesen stabilan fekszik be a helyére, s nem kotyog, nem mocorog. Jelenleg már másfél éve élvezem ezt a kreatív fícsőrt a szeretett 146-osomban.
Megvannak a gurulók ,összeszerelve , nem ütnek nem ráznak, patikák.Még a gumis srácok is ismerték a felnit...marcsak a kupakok kellenek , intézés alatt...
A túra útvonala és a menetrend a Covid miatt már két éve készül. (Sajnos Seborga nem fért bele.) A szállások január óta lefoglalva.
A csomagoláshoz már vagy 10 éve folyamatosan fejlesztjük a csekklistát (110literes a csomagtartó!), így az könnyen ment.
Kérdésként maradt, hogy merre menjünk el az Aosta melletti szállásra? Kb. ezer km-ről beszélünk és több lehetőség van:
- Szlovénián keresztül: 966 km és 10 óra. (1.kép) Az útvonallal jár pár hátrány: Az egyik a szlovén autópálya, arra nincs „matricám”, venni kéne. (Heti 15Euro, havi 30. Ha hazafelé is erre akarok jönni ez utóbbi kell.) Kedvem se nagyon van az ottani Covid előírásokat IS áttanulmányozni és felkészülni. A másik hogy az olasz szakasz a legforgalmasabb velencei részen megy át, ill. elég húzós útdíjakat kell fizetni. Az olasz díjkalkulátor szerint összesen 546km és 50,50 Euro az autópálya.
- Ausztrián keresztül Tarvisio-t érintve 991 km és 10 és fél óra (2.kép). Errefelé 550 km 58,30 Euro az olasz díj és így is belekerülünk az Ardiára tartók forgalmába. Mondjuk már a tervezésnél figyelembe vettem hogy szombat a turnusváltás ideje ezért mi vasárnap megyünk.
- Ausztrián keresztül, de Lienz felé (3.kép). Így az összes távolság 1.017 km és majd 12 óra (2019-ben erre mentünk), az olasz rész 450 km és 42,10 Euro az autópálya. Kb. 100 km országút látnivalókkal és az útdíj így kevesebb. Nem beszélve arról, hogy a határ környékén és a Garda tó déli csücskéig hegyi szakaszok vannak csodaszép kilátással.
Szóval a harmadik lett. 1.033 km-t mentünk és 38,20-at fizettünk olasz autópályadíjnak.
Köztes megállók csak tankolás és étkezési céllal. Hogy még este tudjuk nézelődni az 4:30-as indulás mellett döntöttünk, két éve is ekkor indultunk.
Az osztrák autópályán hamar kiderült, hogy az ablakomat nem sikerült jól beállítani, mert 130 környékén erős süvítéssel jelezte a tempót. 125-nél még nem volt zavaró, úgyhogy ez lett az utazó.
Az út egész Milánóig eseménymentesen telt, ott azonban 3 óra körül elkapott minket egy hatalmas zápor. Szinte megállt a forgalom az autópályán, szerencsére sokan felkapcsolták a hátsó ködlámpát és lehetett egymást 40-50-el követni. Sokan félreálltak elakadásjelzővel a leállósávra, a motorosok meg a hidak alá. Az ablaktörlő se nagyon győzte a melót, de túljutottunk rajta. Kitisztult és újra lehetett haladni. 17 órára már be is csekkoltunk, szóval a tervezett 12 óra elég lett.
A határokról:
- magyar-osztrák: természetesen kérték az oltási igazolást, az oltó orvossal anno megírattuk így nem volt gond,
- Olaszországba a beutazáshoz az érvényes rendeletek alapján be kellett regisztrálni és egy dPLF-et lekérni (ez egy beutazási adatlap), illetve oltási igazolás vagy teszteredmény kellett. Nekünk oltási volt. A határon SENKI sem volt, így nem is kértek semmit.
Az országban se kért soha senki semmit. Se oltásit, se dPLF-et, se tesztet, mindössze a zárt helyeken maszkot kellett hordani.
Szóval egy jó pizzával nyitottuk a nyaralást…
Jó idő van, menni kell.
Sőt, ki kell próbálni hogy az ablak beállítása hogy sikerült.
Valamikor volt egy nem túl jó emlékű dal április 4-ről.
A dalhoz köthető egy emlékmű Nemesnedvesen amit már régóta terveztem megnézni. Ma beillesztettük a kirándulásba a rönöki templommal együtt.
Végül vásároltunk Oberwartban és haza. Az osztrák határon és az étteremben - szokás szerint - kérték az oltási papírokat. A magyar határon visszafelé nem volt senki.
Bő 300 km nagyrészt nyitott tetővel, csak délben kellett zárni a meleg miatt.
Két másik "T" már korábban megvolt, ehhez jött a harmadikként a mai.
- Pákozd 2011.05.28
- Komárom 2015.05.16
Tegnap vettem észre hogy valahogy sikerült eltörnöm a hamutartó szélét (1. kép).
A facén már régóta hirdettek egyet, még megvolt. Ma Bp-ről hazafelé arrafelé jöttem és sikerült lecsapnom rá.
Mint később kiderült nem ez volt az utolsó, van még.
