Blog
Most sem lehetek büszke: a tervszerű karbantartásra 16 hónap és közel 15e km megtétele után került sor:
- Motorolaj (Motul 8100 X-cess 5W-40)
- Olajszűrő (MANN HU6007X*AN)
- Levegőszűrő (Sofima S7606A)
- Pollenszűrő (VALEO 715533 aktívszén)
Kilóméteróra állás: 150880
+ Probléma:
Mivel szivárog a motorból felül az olajbetöltő nyílás kupakján át az olaj, ezért kapott egy olajbetöltő nyílás kupakot (használt, olaszból).
Akkumulátor csere: Autopart Galaxy Silver 12 V 75 Ah 750 A GALAXY PW+
Kilóméteróra állás: 150850
Elszakadt testkábel cseréje.
Reggelre már minden visszaállt a normális kerékvágásba, minden visszakerült a szél előtti helyére. Csak az összegyűjtött olajfa ágak és a kempingben kiteregetett ruhák emlékeztettek a tegnap estére. A reggelit is a teraszon fogyasztottuk el.
Eredetileg egy látnivalókban (pl. Tiziano Madonnája) és hágóban (pl. 1.760m Sella di Razzo) gazdag hegyi utat terveztünk a határ déli oldalán, de másképp döntöttünk.
A vihar elültével tegnap este és ma reggel is nekiugrottunk a netnek hogy milyen idő is lesz arrafelé.
Csomó előrejelzést megnéztünk és mindegyik azt írta, hogy arrafelé pont ilyen idő lesz mint itt volt tegnap este. Nem nagyon volt kedvem viharban szerpentinest játszani, így arra indultunk amerre jöttünk, Prato alla Drava felé. Így ismerős vidéken mentünk nem okozhatott meglepetést az időjárás.
Nos, okozott. A jósolt viharnak semmi nyoma, sőt az eredeti útvonalra - bár errefelé volt - felhőt se mutatott. Az összes időjós bekaphatja!
A határon átkelve az osztrák oldalon benzinkutak sorakoznak arra építve, hogy az olasz benzin drágább. Ahogy láttuk a határ kb. 10 km-es körzetében érdemes tankolni, mert beljebb haladva pár centtel nőnek az árak. Idefelé Lienzben tankoltunk, most itt nem messze a határtól. Pont annyival volt itt olcsóbb amennyit emelkedtek az árak mióta jöttünk.
Idefelé beterveztünk egy mekit Lienzben a benzinkút mellett, de nem voltunk éhesek így nem mentünk be. Most bementünk. Itt kértek először bármit Covid ügyben az utazás során. Hogy ott ehessünk igazolnunk kellett hogy be vagyunk oltva.
Szokás szerint kitérőt tettünk Tarvisio-ba egyet piacozni, ehhez vissza kellett menni olaszba. Az osztrák-olasz határon nem volt senki. Végül csak egy nadrágszíj meg némi babaruha lett a nagy vásárlásbó, de a hangulat miatt megérte.
Szokás szerint a helyi Intersparban televettük a kocsiban még meglévő üres helyeket olasz cuccokkal. Ausztriába visszatérve az autópálya forgalmát leterelték egy szúrópróbás – feltehetőleg - Covid ellenőrzésre. Előlünk egy turistabuszt intettek ki.
Oberwartban szintén megálltunk kajálni, természetesen megint kellett a Covid igazolás.
A magyar határon nem volt senki, az jön be aki akar…
739 km-t jöttünk és majdnem meglett a 90e km mire hazaértünk. Sikerült csupa nyolcas állást is megörökíteni.
Ennyi volt a Nagy Túra 2021, folytatás jövőre, talán már vírusmentesen...
Pár napja világított az ABS ikon... De semmi negatív hatást nem éreztem. Most meg egyszer csak szörnyű hangokkal kísérve ledobta a hosszbordásszíjat. Vagyis zafatokra tépte..... El se hittem a hibát először.... Az automata feszítőegység 3 csavarral van ugye a blokkhoz rögzítve... na abból egy csavar ki volt lazulva és el is volt repedve a menetnél. Hál istennek nem tört bele, viszont ez miatt ferdén feszített az egység és ezért lett oda a szíj. Kapott új csavarokat, új szíjat, ki lett tisztítva, majd bezsírozva. Újra szépen jár.
Ja, az ABS... Ott meg az volt a baj hogy a jobb hátsó kerékcsapágyon lévő ABS gyűrű fele eltűnt... csere vadi új csapágyra! Újra hibakódmentes a Nero dög.
Narbonne és Perpignan között volt a szállásunk egy csendes üdülőtelepen. Csendes azért volt mert a házak nagy részét most építették/építik, de a régebbiekben sem nagyon voltak emberek. Narbonne-ban pár perc alatt bent voltunk, az egyetlen hátránya az volt hogy az apartman és a tenger között volt egy nagyobb édesvizű tó amit meg kellett kerülni ha a tengerhez akart eljutni az ember. A strand amit elsőnek kinéztem egyébként is kicsit távolabb volt, így ez csak első nap okozott fejtörést amikor csak 1,5 órára akartunk délelőtt lemenni strandolni, és a legközelebbi strand a Waze szerint a tó partján volt. Strand helyett egy nem tervezett természetvédelmi övezet látogatás lett belőle, ahol flamingók is éltek. Hamar feltűnt hogy sokan sétálnak és nincsenek autók így gyorsan továbbálltunk.
A tengerparti strand azonban tényleg szuper hely volt, nem volt tömeg, nem voltak nagy modern szállodák, cserébe sziklaszirtben végződő erdős domb vette körbe az öblöt, néhány hangulatos étteremmel a parton, strandröplabda, kosár és egyéb pályákkal. A fürdőzők 90%-a francia volt, ez gondolom a járványnak volt köszönhető. Úgyhogy az eredeti tervvel ellentétben nem is néztünk meg más strandokat minden alkalommal ide jöttünk vissza.
Az utolsó előtti nap amikor én magam voltam a pizzafutár arra is rájöttem, hogy Narbonne szuper hely, nem csak a kaja jó (korábban kiakadtam, hogy az egyik piacon a nagyobb gyerekeim a vietnami streetfood standon álltak le - Franciaországban együnk már francia kaját - de itt már én is beadtam a derekam egy jó paella kedvéért). Másnap be is iktattunk egy városnézést és remekül éreztük magunkat.
Hamar elszaladtak a napok, végül szedelődzködni kellett, indulás hazafelé. A legrövidebb út Olaszországon keresztül vezetett haza. Briancon felé az N94-en keresztül vagy végig a tengerpart mellett futó A8-as autópályán felváltva mutatott rövidebb útidőt. Végül a tengerpart felé vettük az irányt amiatt is hogy erre Nizza/Monaco volt félúton és mindkettő sok szavazatot kapott a család tagjaitól. Bár utólag megnézve az N94 francia-olasz határon átvezető szakaszát, az is király helynek néz ki, remek szerpentinekkel, legalább lesz kifogás miért kell még egyszer elmenni arra...
A félutas megálló végül Nizza lett, bár a Monacoi F1 pálya utcáin szívesen végiggurultam volna, de utólag azt gondolom jó döntést hoztunk. Nizza hatalmas élmény volt, 2 órába az óváros (szinte magam előtt láttam ahogy a századfordulón a színes utcácskákban a művészek abszintot kortyolva tervezgetik színpompás képeiket) és a tengerparti sétány fért bele (ott meg azt ahogy James Bond átsétál egy méregdrága szállodából a motorcsónakjához és elhúz megmenteni a világot) , de ez is elég volt ahhoz hogy feltöltődve vágjunk neki az út második felének.
A határon átérve tudatosult bennem hogy mennyivel jobbak az autópályák Franciaországban (bár Piemontban, és a többi észak-olasz régióban már ott is nagyon jó az utak minősége). Az olasz határtól egészen addig amíg át nem értünk a Piemonti tartományba (kb 170km) az út nagy részén le voltak zárva a 2x3 sávos autópálya belső sávjai, az autópálya és az alagutak minősége is látványosan rosszabb volt mint előtte (vagy utána), egy akkora lyukba is belementem az autópályán ami után a következő megállónál azért szemügyre vettem a gumikat és a felniket (szerencsére semmi kárt nem okozott). Ez valamelyest rontotta azt az egyébként felejthetetlen élményt amit a látvány adott, az autópálya szinte hullámvasútként kanyarog le a tengerszintre majd fel a hegyekre és vissza, több száz métereket emelkedve, süllyedve. Némelyik kanyar olyan éles volt, hogy a 3 sávos autópályán a 85 km/h-s sebességen is elgondolkoztam, hogy vajon nem fogja-e szóvá tenni a család a "száguldozást". Szinte minden öböl sűrűn beépítve, az autópálya szinte kizárólag viaduktokon és alagutakon át halad Genova felé.
Estére megérkeztünk Bresciába, aznapi uticélunkhoz. Bresciában remek szállást sikerült szereznünk, egy 1 éve épült, a drága szállodák minőségével vetekedő Bed&Breakfast szállodában 20 eFt-ért szálltunk meg öten, két szobában (reggeli nélkül). Vacsorázni is egész olcsón tudtunk a belváros szélén (előétel 7EUR, főétel 9 EUR) de a gyerekek valószínűleg csak arra a kézműves fagyizóra fognak emlékezni ahol életem legfinomabb pisztácia fagyiját ettem.
Másnap lassabban sikerült elindulni a szokásosnál, fáradt már a csapat és a reggeli sütizés-kávézás miatt 9:00 körül sikerült elindulni ami talán az egyetlen "nyári vakációs autópályás" élményt okozta. Tudtuk, hogy a németeknél, franciáknál a legtöbb helyen augusztusban kezdődik a nyaralás, úgy gondoltuk, ha szombaton már Olaszországból indulunk, pont előttük fogunk járni. Arra nem gondoltunk, hogy sokan pénteken (vagy szombat hajnalban) indulnak, ráadásul Svájc közel van és ott is akkor indul a tömeg. Több helyen belefutottunk dugókba, egyik sem volt vészes, volt amelyiket sikerült kikerülni a Waze segítségével, összesen kb 1 órát vesztettünk.
Az egyik ilyen kerülőnél Padova környékén egy faluban meg is tankoltam biztos ami biztos. Bár ez pénzügyileg nem volt jó döntés mert az olcsó Olaszországban 1,60-1,70 EUR/L-t jelentett a szlovéneknél az E10 most 1,20-1,30-ba kerül, de egy hosszabb várakozás után a határon az összes benzinkúton óriási sorbanállás volt a kutaknál, így valószínűleg egy fél órát vissza is nyertünk az olasz tankolással, a matrica vásárlás meg szerencsére gyorsan ment.
Utolsó megálló Ljubljana, a város, amit annyira szeretünk. Hamisítatlan monarchia hangulat, nyugis, hangulatos belváros, remek éttermek, sütizők, és egy városnéző túrához sem kell rengeteget sétálni. Aki még nem volt Szlovéniában mindenképp tervezze be, nincs messze és Ljubljanán kívül is rengeteg a látnivaló, Piran olyan mint egy csatornák nélküli Velence, aki pedig a kirándulást szereti, az a Júliai Alpokban, a bledi, bohinji-tó környékén rengeteg lehetőséget talál, A Postojnai cseppkőbarlang, és a közelében található elképesztő rablólovag-vár (Predjama vár - Predjamski grad) és története pedig minden korosztálynak felejthetetlen élményt nyújt.
És még egy szlovéniai tipp, útban Ljubljana felé/felől ejtsétek útba a Trojane-i fánkost, bár nagyon felkapott lett, emiatt a formalom is nagy, de gyors a kiszolgálás, a fánk isteni ÉS óriási, a teraszról pedig gyönyörű a kilátás, az alagút miatt az autópálya sem látszik/hallatszik.
Innentől már csak a szokásos kanizsai McDonalds és tankolás megálló maradt hátra és még épp megcsodálva a Balatont a naplemente utáni esti fényekben hamarosan hazaértünk.
Közel 4700 kilométert utaztunk de minden perce megérte, Giulia halk dorombolással tette a dolgát és élvezetessé tette a hosszú - de főleg a kanyargós - utakat is. Igazán felejthetetlen élményben volt részünk. 🚗🌤😎🍦🏝
Pedál rugó megvezetőm eltört, cseréltem.
Leírva egy mondat, valóságban 2 óra. Jó helyen van 1 óra szenvedés után kivettem a komplett biztosítéktáblát 3 csavar, elől és hátul 3-4 stekker oldása után elforgatva simán kijött. Innentől láttam mit csinálok sokkal kevésbé elcseszett kitekeredett pozícióba.
Rugót nem kellett cserélni nem volt törve, meg fiatalkatrészeken pont nem volt raktáron.
Két kis vacakért így is elég meredek, de legalább csöndes a kuplungom :)
A szállodába visszatérve felejthetetlen élményben volt részünk.
Lecsapott egy igazi vihar.
Mi a második emeletről néztük végig a mellettünk lévő kemping elpusztítását. Az első 6 képet videóból szedtem ki, sajnos ide nem lehet feltölteni.
A szél minden IS vitt, székeket, asztalokat, sátrat, motorcsónakot, több száz éves olajfák ágait és az egyik lakókocsi tetőablakát is.
Természetesen mindenük elázott a sátorlakóknak. Volt aki szemeteszsákot vett fel a végén.
PHuBi a vihart a szálloda épületének szélárnyékában két olajfa alatt töltötte, így sérülés nélkül megúszta. Nem úgy a parkoló szélén álló VW busz, ami az udvar összes kellékét megkapta az oldalába.
A főút tele volt a tetőkről lesodort cserepek darabjaival. (12.kép)
Az éttermet is lebontotta a szél. Benyomta a polikarbonát falat és vitt mindent asztalostól, székestől, padostól, terítőstől, tányérastól. Alig ismertünk rá a helyre úgy át volt rendezve. Amikor mentünk épp összesöpörték a terítékeket és közölték hogy itt ma nem lesz vacsora.
Végül meglátogattuk a helyi vegyesboltot és hideget vacsoráztunk a szobában...
Körbe autóztuk a Garda tavat. Egy napnyi, pontosabban 157 km autózás a tó körül. Rengeteg látnivaló.
Reggeli után elindultunk körbe. A másik oldalon a "Stella della forra" volt az eredeti cél, mert 2019-ben nagyon emlékezetes volt, de most le van zárva. A terelőúton mentünk fel, ami a szűk részeket leszámítva majdnem olyan látványos mint az eredeti.
Fentről látni az egész tavat. A falucskában át tudtuk érezni a helyi buszsofőrök helyzetét... (6.kép)
A tó északi végén (Riva del Garda) kerestünk egy mélygarázst és elindultunk felfedezni a nyaralóhelyet.
A sétát egy könnyű ebéddel fűszereztük, semmi komoly a fő étkezést estére tartogattuk.
Lehet hogy jobb lett volna nem így tenni, de a képek miatt ez egy másik történet...
Tegnap volt egy kis időm foglalkozni a "járkálós" kocsival. Sajnos a fényezése látott már szebb napokat is, de gondoltam megpróbálom. Rosszabb már úgyse lehet 😁😁
Nem is lett. Nyílván nem lett tökéletes, mert itt-ott repedezik a gitt meg a fényezés, de határozottan szebb lett.
A tető volt a legocsmányabb. Nagyon le volt mattulva. Nem tudom ki fényezhette, de inkább falat kellett volna festenie, mint autót.
